A Hunyadiak korát idéztük fel a Levéltári Délutánokon

A sorozat negyedik rendezvényén Pálosfalvi Tamás történész, tudományos főmunkatárs (HU-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont. Történettudományi Intézet) tartott előadást „Hunyadi Mátyás 1464. évi törvénye ” címmel. A téma szakavatott szakértője, utalva az előtte elhangzott előadásokra kiemelte, hogy a 15. században már sokkal több dokumentum keletkezett, így Mátyás törvényének keletkezése, a kiadás körülményei jól dokumentálhatók. Előadása két részre tagolódott. Az első részben az előadó ismertette azokat a körülményeket, amelyek miatt Mátyásnak 1464-ig kellett várnia a koronázásra, a második részben pedig a dekrétum kiadásának történetét ismertette.
 

Út a hatalomhoz és az elismeréshez

Pálosfalvi Tamás az előadását V. László halálával kezdte, hangsúlyozva, hogy Mátyás valójában nem Prágában, hanem Bécsben volt fogságban. Mátyás útja a királlyá választásától a koronázásig egy hosszú, intrikáktól és árulásoktól sem mentes utat jelentett, aminek alapját Pogyebrád György (későbbi I. György cseh király) és Mátyás között megkötött titkos alku adta. Ennek értelmében a két uralkodó egymást kölcsönösen segítette a hatalomhoz vezető úton, amit a két személy között dinasztikus házasság erősített meg. Ezzel párhuzamosan köttetett meg az úgynevezett szegedi alku, amely Garai nádor és a Szilágyi testvérek között jött létre, és szintén házassággal kívánták megerősíteni, vagyis kialakult egy olyan patthelyzet, amelyre megoldást kellett találni. A kialakult, egymást kizáró háttéralkut végül az élet rendezte. Az előadás során és az azt követő beszélgetésen többször felvetődött az a kérdés, hogy a fiatal Mátyás (a hatalomra jutásakor még csak 14 éves, ami szerint még a középkorban is fiatalnak számított) személyiségét hogyan és milyen mértékben határozták meg a korabeli intrikák, a feudális korban nagyon fontosnak számító családi gyökerek és kapcsolati háló.
 

A hatalom igézetében

Az előadó többször és hosszasan kitért az egyeduralomra törekvő uralkodó személyisége és a rendek közötti folyamatos konfliktusokra, és elemezte az 1464-es dekrétum kiadásnak körülményeit, a korabeli jogszolgáltatás sajátosságait. Fontos hangsúlyozni, hogy a korszak eseményeit a korabeli összefüggésekben lehet csak értelmezni, és fontos a forráskritika szerepe, hiszen a korabeli emberek is olyan esendőek és gyarlók voltak, mint a 21. század emberei is. Mátyás esetében nagy valószínűséggel szerepet játszott az a tény, hogy alacsony származása miatt a magyar elit (pl. Újlaki Miklós, akinek a neve lehetséges uralkodóként is felmerült) nagy része lenézte őt. A forrásokból tudjuk, hogy Mátyás is szívesen mozgott a középnemesség köreiben, és talán (tesszük mi hozzá, GZ) ezt is szerepet játszott abban, hogy az utókor a király személyét idealizálta, és nevéhez legendák, mesék fűződnek. A valóság azonban sokkal összetettebb volt, I. Mátyás személyi politikáját elemezve megállapíthatjuk, hogy egy szenvedélyes, impulzív, gyakran meggondolatlan döntéseket hozó uralkodó volt, aki igazi Machiavelli fejedelemként az országa megerősítésére, a birodalma bővítésére törekedett.

Az előadás révén a hallgatóság számára ismét megelevenedett a középkori Magyar Királyság színes és összetett világa. Mátyás oklevelének és személyének ismertetése révén a nagy uralkodón személye alakot öltött. Közelebb kerülhettünk a középkor „titokzatos”, de távolról sem „sötét” világához, és talán a hamarosan megtekinthető Hunyadi sorozatot is már „szakértői szemmel” nézhetjük.

A Levéltári Délutánok sorozatunk folytatódik. 2024. november 12-én C. Tóth Norbert, a Magyar Nemzeti Levéltá levéltárosa fog előadást tartani „Mohács emlékezete, Brodarics István levele I. Ferdinánd királyhoz” címmel, amelynek köszönhetően megismerhetjük a magyar Trónok harca történetét is.

Pálosfalvi Tamás előadása teljes terjedelemben itt tekinthető meg: