1.
Angliában élő magyar emigráns levele Argentínába

K. Jenő levele Argentínába, 1957. február 6.

Kedves Ferikém és Terikém!

Ne haragudjatok, hogy levelemmel zavarlak benneteket. Úgy hiszem, levelem nagyon meglep. Főleg azért mert nem otthonról írok. A pontos címeteket ez ideig nem tudták megírni. De gondolom úgy is megkapjátok. Egyelőre nem akarok sokat írni, hátha nem kapjátok meg. Ha írni fogtok, majd bővebben írok. Tudatom veletek, hogy 1956. XI. 23-án jöttem el Pestről. Nagyon pocsék világ volt ott abban az időben. Állandóan nagy harcok voltak. Ezenkívül sok mindennek ki volt téve az ember. A körút és Pest egy része úgy nézett ki, hogy ostrom alatt meg sem közelítette. Ezek után gondoltam egyet és útnak indultam a nagyvilágnak. De már én voltam a 100 ezredik és még utánam jött kb. 80 ezer. Ausztriából Nyugat-Németországba, majd XII. 7-én Angliába érkeztem. Azóta itt vagyok. Tudniillik én Amerikába indultam és Ausztriában azt mondták, Angliából lehet menni Amerikába. De sajnos egyelőre reménytelen. Még ígéretet sem tudnak mondani, hogy mikor lehet menni. Több, mint 12 ezer ember van itt, abból kb. 8–9 ezer tovább szeretne menni Kanada, Ausztrália, U.S.A. De USÁ-ba legnehezebb. Úgyhogy egyelőre megpróbálok itt elhelyezkedni. Talán majd idővel sikerülni fog. Itt egy tengerparti, nagyon szép nyaralóhelyen vagyunk, Londontól keletre kb. 80–10 km-re, Belgiummal szemben. Kosztunk, lakásunk, és egy párt fillért is kapunk. Csak már kezdi unni az ember a tétlenséget. Ez nagyon különleges ország ez az Anglia. Itt minden másképp van, mint más európai országokban. Főleg a koszt nagyon furcsa. Fűszertelen ízűek, és rántás nélkül főznek, de már lassan kezdi megszokni az ember. Tehát nagyon sok furcsaság van itt. Ferikém, írjatok, mi van veletek. Majd én is írok bővebben.

Üdvözlettel barátod

Jenő

Jelzet: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) XIX–J–1–j–IV–Argentína–005527/1/1958. – Az államigazgatás felsőbb szervei, Külügy, Külügyminisztérium, TÜK iratok, Magyarország kül- és belpolitikája. Katonapolitikai kérdések, az Argentínával fenntartott államközi kapcsolatok

2.
Jelentés a Központi Bizottságnak a személyi kultusz idején elkövetett törvénysértésekről

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT

Szigorúan bizalmas!
Készült: 4 pld-ban
KB/37/3

JELENTÉS
a Központi Bizottságnak
a személyi kultusz idején elkövetett törvénysértésekről.

A Központi Bizottság 1961. november 11-én bizottságot küldött ki (Apró Antal, Biszku Béla, Nógrádi Sándor) a személyi kultusz idején elkövetett törvénysértések okainak, következményeinek összefüggő áttekintésére, az áldozatok pontos számának és kilétének megállapítására.

1953–56 között e tárgyban több vizsgálat folyt, azonban azokat a politikai irányításban és végrehajtásban felelősök nagyobbrészt maguk irányították és mindent megtettek, hogy a teljes igazságot homályba borítsák s a felelősséget maguktól elhárítsák. Olyan vizsgálat nem volt, mely a teljes igazságot – indítékokat, áldozatokat és felelősöket – megállapította volna. Nem került sor minden áldozat teljes rehabilitására, sem a felelősökkel szembeni szembeni következetes eljárásra.

Az ellenforradalom leverése után a párt és a munkáshatalom újjászervezése, a törvényes rend helyreállítása, az ellenforradalmi erők teljes felszámolása volt feladatunk. Az újjászervezett Központi Bizottság, majd a VII. Kongresszus már elhatárolta magát a Rákosi-féle vezetéstől. Leküzdöttük a személyi kultuszt és biztosítottuk a szocialista törvényességet. Igazságot szolgáltattunk az ártatlanul elítéltek túlnyomó többségének. Mégis az MSZMP csak most teljesíti történelmi kötelességét azzal, hogy összefüggő vizsgálat alapján pontot tesz e szörnyű ügyek végére.

Számba vettük az áldozatokat, megörökítjük emléküket, teljes rehabilitációban részesítettük azokat, akiknél nem történt meg és megállapítottuk, kik a fő politikai felelősök a törvénysértések elkövetésében s kiknek volt szerepük a végrehajtásban. Rögzítjük a múlt tapasztalatait és a szükséges intézkedéseket megtéve, éberen őrködünk azon, hogy törvénysértések többé meg ne ismétlődhessenek.

Mivel átfogó vizsgálat ezelőtt nem folyt és a bizottság teljes áttekintésre törekedett, feladata és a javasolt tennivalók köre jelentősen kibővült.

A bizottság megvizsgálta a „Rajk”-, „Sólyom”-, a „Szociáldemokraták”-, a „Kádár”-, 89 egyedi politikai koncepciós, s még néhány, az előbbiekkel összefüggésben álló ügyet. Tanulmányozta a vonatkozó pártokmányokat, vizsgálati jegyzőkönyveket, bírósági, perújrafelvételi tárgyalások anyagait és számos egyéb – az ügy érdemi áttekintéséhez szükséges – dokumentumot.

Megvizsgálta a törvénytelenül elítéltek rehabilitására – az ellenforradalom előtt és után – tett intézkedéseket, valamint a felelősökkel kapcsolatban régebben lefolytatott vizsgálatok anyagát.
[…]

VIII.
Határozati javaslat

1./ A Központi Bizottság elfogadja a bizottság jelentését. Megállapítja, hogy a személyi kultusz idején elkövetett törvénysértéseket felszámoltuk s hazánkban teljes törvényesség uralkodik. A Magyar Szocialista Munkáspárt történelmi érdeme, hogy véget vetett a törvénysértések szörnyű időszakának. Az Állambiztonsági szervek pártellenőrzése megfelelő formában biztosítva van.

2./ A koncepciós perek súlyos károkat okoztak pártunknak, népünknek, a nemzetközi munkásmozgalomnak, a szocializmus ügyének. A Magyar Szocialista Munkáspárt tartozik a magyar népnek, a magyar munkásosztálynak, a párt tagjainak és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak azzal, hogy világosan feltárja a törvénysértések okait, körülményeit és mindent megtegyen következményeinek jóvátételére.

3./ A Központi Bizottság jóváhagyja azokat az intézkedéseket, amelyeket a Politikai Bizottság az önkény áldozatainak rehabilitására tett.

4./ Biztosítani kell, hogy a rehabilitált elvtársakkal szemben a koncepciós ügyekből kifolyólag semmilyen fenntartás ne maradjon. – Érdemeiket, munkásmozgalmi múltjukat megfelelő módon el kell ismerni.

5./ A Központi Bizottság Rákosi Mátyást, Gerő Ernőt és Kovács Istvánt a törvénysértésekkel kapcsolatos különleges felelősségük miatt a párt tagjai sorából kizárja. Jóváhagyja a Központi Bizottság azokat az intézkedéseket, melyeket a Politikai Bizottság a törvénysértésekben részes személyek párt előtti felelősségre vonására tett.

6./ A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy a Belügyminisztérium, Legfelsőbb Bíróság, Legfőbb Ügyészség és az Igazságügyi Minisztérium azokat a kihallgatókat, bírókat, ügyészeket, stb., akiknek részük volt a törvénysértésekben, és még e szervekben dolgoznak, leváltja és más területre helyezésükről gondoskodik. Noha többségük 1956 után becsületesen helytállt, a törvénysértések részesei belügyi és igazságügyi területen nem dolgozhatnak. Ettől eltérni csak a Központi Bizottság plénuma engedélyével lehet.

7./ A Központi Bizottság intézkedett, hogy haladéktalanul vonjanak vissza minden kitüntetést, amelyeket a törvénysértő eljárás során kifejtett ténykedésért adtak.

8./ A Központi Bizottság úgy dönt, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság volt tagjai és apparátusának dolgozói, akik a személyi kultusz idején törvénysértő perekkel kapcsolatos, azokat kiegészítő pártfegyelmi eljárásokat folytattak, a jövőben nem dolgozhatnak pártfegyelemi munkán, belügyi-vizsgálati, ügyészi és bírói munkakörben. Kivételt csak a Központi Bizottság plénuma engedélyezhet.

9./ A Titkárság biztosítsa a KEB, a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság vezetői részére egy olyan összefoglaló elkészítését a jelentés alapján, amely a volt államvédelmi és igazságügyi szervek törvénysértő tevékenységét szakmai szempontból feldolgozza és értékeli.

10./ A Központi Bizottság megbízza a Politikai Bizottságot, hogy jelen határozatot és a lefolytatott vizsgálat eredményét a Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi érdeket testvérpárt Központi Bizottságaival ismertesse.

Az érintett testvérpártok Központi Bizottságának meg kell küldeni a viszonylatukban alaptalanul gyanúsított személyek névsorát is.

11./ A Központi Bizottság elfogadja a nyilvánosságra hozandó határozati javaslatot. /Mellékelve a K.B. határozata a nyilvánosság számára./

12./ A személyi kultusz idején elkövetett törvénysértésekkel a kongresszusi beszámolóban foglalkozni kell.

Budapest, 1962. augusztus 14.

A bizottság vezetője:
/Biszku Béla/

A bizottság tagjai:
/Apró Antal/
/Nógrádi Sándor/

Jelzet: MNL OL M–KS–288–4/56. ő.e. – A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, Magyar Szocialista Munkáspárt, MSZMP Központi Szervei, Központi Bizottság (Ideiglenes Központi Bizottság)

3.
Kádár János beszéde a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése, 1961. december 8-án (részlet Kádár János beszédéből)

[…]
Azt mondják, hogy a nyugati publicisták – mert azok is böködnek minket, ami nem is baj, mert mi úgy vesszük őket, mint ingyen munkatársakat, akiket az imperializmus fizet, mert ők a mi hibáinkat böködik – s ezt érdemes is mindig megnézni, nem azért, hogy nekik igazat adjunk, hanem már annyira kitanulták ezt a mesterséget, hogy folyton keresik a kommunisták hibáit; mi ugyanis reggeltől estig dolgozunk, ők meg reggeltől estig lesnek minket, mikor hibázunk; úgyhogy ez ilyen ingyen segéderő nekünk, ha helyesen fogjuk fel. /Derültség./ – ezek tehát mindenfélével böködnek minket, ilyen természetű kérdésekben, amiket mondok. Most például azt mondják, hogy ezek a Kádárék rendkívül ravaszok, mindenkit be akarnak csapni, mert a Rákosiék azt mondták régen: aki nincs velünk, az ellenünk van; ezek a Kádárék meg azt mondják, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. /Derültség./ Most ilyen hibákat hoznak fel. Én ezt teljes nyugalommal vállalom és állítom, hogy például úgy veszem, hogy aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZP ellen, az igenis vele van; és aki nincs a népfront ellen, az vele van. Persze van különbség: az egyetértőknek van egy legöntudatosabb része és van egy másik, kissé lazább része, amelyik egyszerű dolgokban van mellettünk. Például nincsenek ellenünk az emberek százezrei, akik nem kommunisták, nem marxisták, talán még a szocializmust sem akarják, de becsülik pártunk, kormányunk tevékenységét azért, hogy normális légkört biztosított az országban és törvényes rendet teremtett. Hát most ellenünk vannak ezek, vagy velünk? Ezek velünk vannak. Úgyhogy nekünk ilyen szellemben kell a politizálást továbbfejlesztenünk, mert fő törekvésünk az, hogy továbbfejlesszük azt, amit pozitívnak ismerünk fel.
[…]

Jelzet: MNL OL XXVIII–M–4–10. jkv.–1961. december 8. – Egyesületek, Tömegmozgalmi szervezetek, Hazafias Népfront

4.
Kádár János beszéde az MSZMP VIII. kongresszusán

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója a párt VIII. kongresszusán, 1962. november (részlet)

[…]
Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak!

Három éve, pártunk VII. kongresszusa abban foglalta össze a legfőbb feladatot, hogy gyorsítsuk meg a szocializmus építését, és a legközelebbi években fejezzük be hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását. Most, ezen a kongresszuson, a Központi Bizottság jelentheti a pártnak és a párt a magyar dolgozó népnek, hogy e feladatokat megoldottuk: a szocializmus építése nagy lendületet vett, és befejeztük a szocialista társadalom alapjainak lerakását hazánkban.
[…]
Hazánk további fejlődésében döntő jelentőségű tényező, hogy a szocializmus teljes felépítésén ma már olyan társadalomban munkálkodhatunk, amely közel került ahhoz, hogy a munkásosztálynak, a termelőszövetkezeti parasztságnak és az értelmiségnek, a dolgozó népnek egységes, szocialista társadalmává váljon. Azok a mélyreható változások, amelyek társadalmunk osztályszerkezetében a szocializmus alapjainak lerakása során végbementek, valamint a dolgozó osztályok politikai és erkölcsi magatartásának szocialista fejlődése a korábbinál kedvezőbb feltételeket biztosítanak a munkákhoz. Kötelességünk, hogy ezekkel a változásokkal reálisan számoljunk és levonjuk belőlük a szükséges követeztetéseket.
[…]
A szocialista nemzeti egység kialakulásával összefüggő fontos kérdés a szociális származás helyes kezelése is. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben szerepel az a tétel, amely kimondja: „nincs szükség többé tanulóifjúságunk származás szerinti kategorizálására”. […] A tanulóifjúság származás szerinti kategorizálása helyes és igazságos volt fejlődésünk korábbi szakaszán. Történelmi kését kellett behoznunk, hogy a munkásosztály és a parasztság fiai, akik nemzedékeken át el voltak zárva a művelődés lehetőségétől, megfelelő arányban jussanak be a főiskolákra. Ez kommunista álláspont volt, és javára vált, használt a nép ügyének. […] Változatlan követelmény: olyan fiatalokat vegyenek fel az egyetemekre és főiskolákra, akiknek magatartása jó, szemlélete haladó, és kiválóan tanulnak. De ne legyen a magyar ifjúságnak egyetlen, mégoly kis rétege sem, amely szülei egykori osztályhelyzete miatt, hátrányosan megkülönböztetve, eleve kizárjanak a főiskolai és egyetemi továbbképzés lehetőségéből.
[…]
Társadalmunk osztályviszonyainak, az osztályharc kérdéseinek elemzése azt mutatja, hogy a proletárdiktatúra történelmi küldetése hazánkban még nem fejeződött be. Népi államunk a proletárdiktatúra állama. Ez a jellege megmarad a szocialista társadalom teljes felépítésének időszakában. Mindamellett már erősödőben vannak azok a vonások is, amelyek arra mutatnak, hogy a proletárdiktatúra állama nálunk is egyetemes népi állammá fejlődik.

A Magyar Népköztársaságban napról napra szélesebben bontakozik ki a szocialista rendszer demokratizmusa. Ma az állampolgárok teljes egyenjogúsága érvényesül. Jogok, kötelezettségek tekintetében osztály-hovatartozás vagy korábbi osztályhelyzet miatt nincs hátrányos vagy előnyös megkülönböztetés. Mindenki választó és választható. Az országgyűlés és a tanácsok, valamennyi központi és helyi államhatalmi szerv tevékenységében erősödik a demokratizmus, a néppel való összeforrottság.

Forrás: Kádár János: Válogatott beszédek és cikkek, 1957–1973. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1974. 164–176.

Vissza a bevezetőhöz

Tovább a feladatokhoz