Vidróczki nyomában

2026.03.23.
Vidróczki Márton a magyar betyárvilág egyik legismertebb alakja, életéről mégis kevés hiteles adat áll rendelkezésünkre. 1870 és 1873 közötti ténykedése alatt egyszer sem került a törvény kezére, így bírósági jegyzőkönyvek helyett főként a korabeli újságcikkek, és a halálát követő legendák szolgálnak némi támpontként. Jelen írásban igyekszünk bemutatni azon levéltárunkban fellelhető forrásokat, amelyek az egykori betyárvezérről rendelkezésre állnak.

A bélapátfalvi római katolikus keresztelési anyakönyv bejegyzése szerint, Vidróczki Márton 1837. november 12-én született Mónosbélen. Apja juhász volt, és valószínűleg ő is ezt a mesterséget űzte, míg 1859-ben be nem sorozták katonának az Egerben állomásozó 60. Wasa gyalogezredbe.

Vidróczki Márton születési bejegyzése a bélapátfalvi római katolikus keresztelési anyakönyvben, 1837

A szolgálatból azonban elszökött, és csupán édesanyjának sikerült rábírnia, hogy visszatérjen az ezredhez. Itt a kürtösök közé került, viszont összetűzésbe keveredett egyik felettesével, akit meg is ütött. Tettéért a hadbíróság többéves fogságra ítélte, melyet Komárom várában kellett letöltenie, ahonnan ugyancsak megszökött. Az Eger című lap értesülése szerint, az egyik őrt meggyilkolva és annak ruháját magára öltve sikerült elmenekülnie.

Ezt követően Heves, Borsod, Gömör és Nógrád vármegye falvai közt bujdosott és fegyveres rablókén ténykedett, mígnem 1868-ban Verpeléten Szabó Frigyes vármegyei csendbiztosnak sikerült elfognia és átadnia a katonai hatóságnak.

Tetteiért Vidróczkit kötél általi halálra ítélték, majd az ítéletet 20 év fogságra változtatták. A foglyot Theresienstadtba (ma Terezín, Csehország) szállították, ahol valamilyen újabb bűntette miatt további 6 évvel meghosszabbították a rá kiszabott büntetést. Évek múltán azonban innen is sikerült elszöknie.

Ezután visszatért a Bükk és a Mátra vidékére, és tovább folytatta a rablóéletet, melyhez társakat is gyűjtött maga köré. Ekkor már országos körözés alatt állt. Heves és Külső-Szolnok vármegye 1872 december 20-án tartott negyedéves közgyűlésének jegyzőkönyvben az alábbi olvasható: „A megyei alispán jelentésének a közbiztonságra vonatkozó 5. pontja folytán megbizatik jelentést tevő megyei alispán, miszerint úgy mint eddig, ezután is tegye meg mindazon intézkedéseket, melyek a közbiztonság fenntartására alkalmatosak, és amennyiben Vidróczky Márton rablógyilkosság miatt elítélt s megszökött várfegyenc kézre kerítése a közbiztonság érdekében igen kívánatos, ha netalán az ez iránti intézkedések rendkívüli költségeket szükségelnének, a megyei alispán felhatalmaztatik e célra 200 forint erejéig a megyei házipénztár készletét igénybe venni.”

Jelzet: MNL HML IV.301.1

Bár Vidróczki tetteiről pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, a róla kelt elbeszélések lótolvajlással, gyújtogatással, és főként fegyveres rablással vádolták. Több korabeli újság, köztük a Hon című napilap Kévés András meggyilkolását is neki tulajdonította. A Parádon élő egykori huszár korábban lólopás és erőszakoskodás miatt szintén ült börtönben, majd az egyik helyi csendbiztossal együttműködve arra vállalkozott, hogy felkutatja Vidróczkit. 1873. január 22-én azonban Kévést a parádi erdő szélén két lőtt sebbel holtan találták. A Hon 1873. február 1-ei száma szerint a betyár korábban egy bélapátfalvai mészárost is meggyilkolt, aki ugyancsak az ő elfogását tervezte. Ezt az értesülést erősíti, hogy a Borsod című hetilap 1873. február 27-ei száma háromszoros gyilkosként ír Vidróczkiról.

Heves és Külső-Szolnok vármegye katonákat rendelt ki az országos hírű betyár elfogására. Erről olvashatunk a vármegye törvényhatósági bizottságának 1873. évi közgyűlési jegyzőkönyvében, mely szerint: „Felszólalás következtében előjegyeztetett miszerint Vidróczky Márton fegyveres futóbetyár tüntető garázdálkodásainak megakadályozása, illetve ártalmatlanná tétele végett a kir. államügyész kérelmezése folytán a m. kir. belügyminiszter f. évi január 30-án kelt 358. számú rendelete szerint, egy szakasz katonaságot rendelt ki karhatalom képen, s ezen katonaság feletti rendelkezési jogot az egri királyi ügyészre ruházta.”

Kolacskovszky Lajos írása Vidróczki Mártonról (Népújság 1953. december13.)

1873. február 8-án azonban a Nagybátonyhoz tartozó Tribes puszta (ma Mátraverebély) határában holtan találták Vidróckit. Nyolc nappal később Solymoson (ma Gyöngyössolymos) a megyei hadnagyok elfogtak két férfit, név szerint Pintér Istvánt és Rácz Antalt, akik bevallották, hogy a hírhedt betyár társai voltak és magukra vállalták a gyilkosságot. Elmondásuk szerint az Almássy-család uradalmát készültek kifosztani, mikor összetűzésbe kerültek vezetőjükkel.

Bár a nyomozásra vonatkozó iratok nem maradtak fenn, az Egri Királyi Ügyészség 1873-as iktatókönyvében az alábbi bejegyzésekből értesülünk ezek tárgyáról:

Febr. 5. Vidóczki Márton fegyveres futóbetyár által Gömör m. területén elkövetett bűntettek kivonata tárgyában átirat a rimaszombati ügyészhez.
Febr. 6. Vidróczki Márton és Pintér József fegyveres futóbetyárok elleni ügy.
Febr. 8.  Vidróczki Márton fegyveres futóbetyár ügyében leirat királyi főügyész úr őméltóságától.
Febr. 10. Vidróczki Márton talált hullája boncolásnál is képviseltetésre felhívó alispán átirat.
Febr. 10. Ugyan a tárgyban kirendelt katonai erő szolgálat alóli felmentése eránt megkeresés az ezred parancsnokságához.
Febr. 11. Vidróczki Mártonra vonatkozó átirat tudomásul vétele eránt megkeresés a Wasa 60. gy. ezred parancsnokságától.
Febr. 11. Vidrócki Márton eránt a Rimaszombati kir. ügyész értesítése.
Febr. 19. Vidróczki Márton ügyében megkeresés a rimaszombati ügyészségtől.
Febr. 20. Vidróczki Márton cimborái a Gyöngyösi törvényszékre kísértetett két egyén eránt átirat a Gyöngyösi ügyészséghez.
Febr. 22. Pintér István és Rátz András — Vidróczkihoz tartozó fegyveres betyárok eránti átirat a gyöngyösi ügyészségtől.
Febr. 25. Pintér István és Rátz András fegyencek a gyöngyösi kir. törvényszéktől.
Márc. 22. Vidróczki Márton s társai elleni jelentésre a debreceni csendbiztosnak.
Ápr. 6. Vidróczki Márton fegyveres volt futó betyár agyonveretése hogy konstatált tény-e? A Rimaszombati Járásbíróság értesítéséről leirat.
Ápr. 29. Vidróczki ügyében Kivés András agyonlövetése eránt.

Vidróczki Márton halálának bejegyzése az egri római katolikus halálozási anyakönyvben, 1873

Az Eger című lap értesülése szerint a betyár holtteste összevágott arca miatt alig volt felismerhető. Az elhunytat a csendbiztos Egerbe szállíttatta, ahol a halottszemlén édesanyja és sógora azonosították Vidróczkit.  Ezt követően, ahogy a halotti anyakönyvi bejegyzésben is olvasható, az egri Rókus temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét ma is őrzi az az Egri Városszépítő Egyesület és a Népművészeti Egyesület Heves Megyei Szervezete által 1985-ben emelt emlékoszlop.

Az egri Rókus temetőben található Vidróczki-emlékoszlop (A szerző felvétele)

 

 

Készítette:
Somoskői Viktor, főlevéltáros

 

Felhasznált források:

MNL HML IV.301.1–2.k. Heves és Külső-Szolnok Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai
MNL HML IV.303. 8.k. Heves és Külső-Szolnok Vármegye alispánjának iratai
MNL HML VII.3. 13–14.k. Egri Királyi Járási Ügyészség iratai
Borsod – Miskolci Értesítő 7. évf. 1873.02.27. 9. szám
A Hon 11. évf. 1873.02. 01. 26. szám 

Felhasznált irodalom:

Kolacskovszky Lajos: Vidróczki Márton. In: Népújság 1953. december13.
Nagy Miklós: Betyárvilág a Bükk és a Mátra vidékén. In: Hevesi Szemle 1980. 8. évf. 3. sz. 42-46.

 

Utolsó frissítés:

2026.03.23.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges