Heves és Külső-Szolnok vármegye jegyzőkönyvei a 17–18. század fordulójából

Heves és Külső-Szolnok vármegye történetének alapvető forrását képezik az 1675-től fennmaradt közgyűlési, részgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvek. E különlegesen értékes sorozatból emelkednek ki azok a kötetek, amelyek nem csupán tartalmuk, hanem irodalmi forrásértékük és művészi igényű kivitelezésük miatt is figyelemre méltóak.

A sort a vármegye 1697–1703 közötti működését tükröző kötet nyitja meg. Címlapján görög betűkkel olvasható a protokollon (lat. protokollum) szó és a főjegyző, Berényi Gergely neve, aki megválasztásának napján (1697. szeptember 19.) kezdte meg a jegyzőkönyv vezetését. Az 1126 oldal terjedelmű, díszes bőrkötéssel és csattal ellátott kötet első oldalán növényi ornamentikába foglalt Jézus-monogram és rövid latin nyelvű fohász olvasható: „Spes nulli unquam imponit, Quam quis in te, Christe, ponit.” (Olyan reményt, mint amilyet beléd, Krisztus, vet az ember, senki másba nem helyez.)

A jegyzőkönyv egyik jellegzetessége, hogy 1700–1703 között minden év kezdetén rövid latin nyelvű kronogramm olvasható: ha a bejegyzések kiemelt betűit római számként értelmezzük, azok összege a megkezdett évszámot adja. Az 1700-as év kronogrammja: „sIs nobIs InItIVM IesV! DVX, fInIsqVe saecVLI noVI.” (Légy számunkra kezdet, Jézus! Vezetőnk és az új évszázad célja.) Az 1701. évnél Kempis Tamás Krisztus követése című művéből idéz a szerző, a következő éveket pedig fohásszal vezeti be:

 „Scribe, lege, canta, plange, tace, precare, contraria quaevis viriliter sustine: quia his, et cunctis coeteris, digna est praeliis, vita coelestis.”  [1701] (Írj, olvass, énekelj, fohászkodj, tarts csöndet, imádkozzál, viseld férfihoz illően, ami kedved ellen van; mindezt s még nagyobb küzdelmeket is érdemes vállalni az örök életért. – Jelenits István fordítása) – IV-1/a – 11. kötet, 560. o.

Kronogramm szójátékkal az 1702. évi bejegyzések kezdeténél:

„Ecce nunc annus novus relucet: ut sit secundus, Iesus secundet.”

(Íme most ismét egy új év világít: hogy szerencsés (második) legyen,  Jézus segítse elő.) Uo. 796. o.

„O! Sancta Trinitas, dona nobis pacem.” [1703]

(Ó, Szentháromság, adj nekünk békét.”)

Uo. 967. o.

A következő, az 1703–1710 közötti időszakot felölelő jegyzőkönyv kötése és belső kivitelezése az előző kötet mintájára készült. Az íráskép és az évenként betoldott, hasonló stílusban feljegyzett kronogrammok jelzik, hogy e két kötet azonos kéztől származik – leszámítva a kötésbe illesztett eredeti dokumentumokat. Hogy kié lehetett ez a kéz, arról a második kötet címlapján olvasható bejegyzés árulkodik. Eszerint a jegyzőkönyvet Berényi Gergely és Almásy Mihály, akkori esküdt jegyzők vezették (Berényi 1697–1708 között, Almásy 1708–1719 között viselte e tisztséget), majd a „belháború” – azaz a Rákóczi-szabadságharc – alatt félbeszakadt munkálatokat haláluk után Dévay András aljegyző (1713–1725) folytatta: a töredékeket fontosabbnak és emlékezetre méltóbbnak megítélt forrásokkal egészítette ki.

Dévay András nem csupán letisztázta a korábbi jegyzőkönyveket, hanem az 1703–1710 közötti bejegyzésekhez mutatót is készített, továbbá rendezte a fennmaradt iratokat és azokhoz elkészítette a levéltár első lajstromát is (amely azonban nem maradt fenn).

Heves és Külső-Szolnok vármegye 1703–1710. évi jegyzőkönyvének címlapja és az előszó első oldala (MNL HML IV-1/a – 12. kötet)

Dévay András tisztázata, a Prothocolon Bipartitum (Kétrészes jegyzőkönyv) 1722-ben készült el. Az aljegyző által Annalesnek (évkönyvnek) is nevezett kötet első lapjain a „Nemes Vármegyének” ajánlott, latin nyelvű előszó olvasható, amelyben Dévay a „kiváló és józan férfiakban bővelkedő” vármegyére bízza a nemrég eltelt „nyugtalan idők” – azaz a Rákóczi-szabadságharc – okos megítélését. Felhívja a figyelmet arra, hogy e kordokumentumok „a tudatlanok elleni haragot”, „mások iránti kedvezőtlen véleményt” válthatnak ki és „örök gyűlöletet” kelthetnek; a „feledés örök sírjába” akarják őket helyezni. Megemlékezik a „nyomorult nép bújáról”, a „haza elhagyatottságáról”, a vármegye „népének elnyomásáról”, a „nemre és korra való tekintet nélkül támadó, halált hozó pestisről”, a „szörnyű éhínségről” és a „tűzzel és fegyverrel tomboló, kegyetlen háborúról”, végül a császár és király – III. Károly – iránti sértetlen hűség megőrzésére szólítja fel a vármegyét.

Az irodalmi igénnyel megfogalmazott bevezetést az előző kötethez hasonló fohász, majd egy néhány soros vers követi a jegyzőkönyv első lapján. A költemény utolsó sorai ugyancsak a Rákóczi-szabadságharcra utalnak: „Nunquam violenta perennant/ Regna: Reluctatur Libertas pressa, furori./ Atra, ita Pannonios Bellona coegit ad arma.” (Soha nem maradnak meg az erőszakos országok: az elnyomott szabadság szembeszáll a haraggal. Így szólítja a pannóniaiakat fekete Bellona [hadistennő].)

A jegyzőkönyv első oldalai – Uo 4–5. o.

A jegyzőkönyv a II. Rákóczi Ferenc által kibocsátott, hadba hívó vetési pátens (1703.augusztus 29.) Heves és Külső-Szolnok vármegyének címzett változatának másolatával kezdődik. A Rákóczi-szabadságharc helyi vonatkozásainak alapforrásait tartalmazó kötet 1704. évi kezdő sorai: „ChrIste sIs  benIgne, Dona nobIs paCeM.” (Krisztus, légy kegyes, adj nekünk békét.). Az utolsó ilyen jellegű évkezdés az 1705. évnél olvasható: „A ContagIone, faMe, beLLo, erIpIat nos benIgna DeItas.” (A ragálytól, az éhínségtől, a háborútól, szabadíts meg minket, kegyes Istenség.)

A gyöngyösi születésű Dévay András (1686–1770), aki 1707-ben kezdődő hivatali pályafutása során az alispáni méltóságig emelkedett (1746–1756), a gróf Barkóczy Ferenc egri püspök és örökös főispán (1744–1671) körül formálódott irodalmi csoportosuláshoz tartozott. A püspök által támogatott nemesi írót az irodalomtörténet mint Hieronymus Drexelius latin nyelvű, a keresztény felekezetek közötti közeledést elősegíteni kívánó művének fordítóját tartja számon. A bajor jezsuita Heliotropium című értekezésének fordítása Nap után forgó virág, vagy-is mindenféle nyavalya ellen való orvosság, úgy mint az emberi akaratnak az Isten akarattyához való illesztése címen került kiadásra Nagyszombatban (1764), majd Egerben (1770).

Dévay András apja, Dévay Pál a Rákóczi-szabadságharc alatt jelentős katonai tisztségeket töltött be a felkelők oldalán. Az 1708. évi sárospataki országgyűlés megyei követe volt, 1708–1710 között pedig alispáni hivatalt töltötte be. Több alkalommal – 1708 januárjában és 1710 áprilisában – kereste fel Rákóczit a vármegye képviseletében.

Vélhetően apja pályafutásával, de Heves és Külső-Szolnok vármegyének a Rákóczi-szabadságharc alatt betöltött kiemelt szerepével is összefügg, hogy Dévay András különös figyelmet szentelt az 1703–1711 közötti időszaknak. A vármegyei jegyzőkönyvekben fellelt verssorok pedig újabb adalékkal szolgálnak a hivatalnok irodalmi működésére.

Közzétette:     Szirtes Zsófia
                           levéltáros

Ezúton köszönöm Hende Fanninak a latin források értelmezésében nyújtott segítségét!

Felhasznált irodalom:

Szabó Jolán: Dévay András alispán; Dévay Pál alispán. In: Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000. Eger 2011 (A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14.), 375–378.

Heves vármegye iratai 1304–1944–(1963). Repertórium és raktári jegyék. Készítette: Nemes Lajos – P. Kovács Melinda. Eger 2005 (A Heves Megyei Levéltár segédletei 5.)

Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak. Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban. Eger 1997.

Misóczky Lajos: A Rákóczi-szabadságharc Heves és Külső-Szolnok vármegyei vonatkozásai. In: Előadások a Rákóczi-szabadságharc történetéből. Szerk. Katona Csaba. Eger 2004, 73–103.

Kempis Tamás: Krisztus követése. Fordította Jelenits István SchP. Esztergom 1976.