Családi iratanyaggal gazdagodott a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára

2020.10.21.
2019-ben egy egri kötődésű család, a Ripka család ajándékozta levéltárunknak a több mint száz év alatt összegyűlt, összegyűjtött iratanyagát, közöttük számos tárgyi emléket és könyvet. Ripka János és dr. Ripka Géza testvérek ajánlották fel a levéltárnak a szüleik, Ripka János és Stadler Gizella, a nagyszülők, Ripka János és Veréb Erzsébet, valamint apjuk testvéreinek, Ripka Erzsébetnek és Ripka Piroskának az iratait.

Dr. Ripka Géza és Ripka János átadja az iratokat

 

A család minden tagja fontosnak tartotta okmányaik, a családtagokkal, barátokkal folytatott levelezését, nem utolsó sorban a sok-sok fényképet megőrizni, melyek zöme foglalkozásukhoz, munkavégzésükhöz kapcsolódott. A gondosan megőrzött magániratok a családtörténet legfontosabb forrásai, de ezen túl a neveléstörténet és a társadalomtörténet számára is jelentőséggel bírnak.

Az iratanyagból két generáció tanítói életpályája kerekedik ki. Idősebb Ripka János (*1888) népiskolai tanító és tanfelügyelő volt Egerben. Az ő édesapja Gyöngyösön született, édesanyja a Komárom megyei Szemőből származott. Az elemi és polgári iskoláját Budapesten végezte, a tanítói oklevelét az egri tanítóképzőben szerezte. Először a tanfelügyelőségen végzett hivatali munkát, majd az egri állami reáliskolában tanított, végül tanfelügyelő lett.



Id. Ripka János és Veréb Erzsébet

 

Gyermekei közül hárman is a tanítói pályára léptek. Ifjabb Ripka János (*1914) népiskolai tanító és gazdasági szaktanító volt, felesége Stadler Gizella (*1922) is tanítónő volt: közismereti tárgyakat tanított a hevesi mezőgazdasági népiskolában, de elvégezte a Darányi Ignác Gazdasági Szaktanítóképzőt. Előbb Hevesen, majd Abaújszántón oktatott. A gazdaképző iskolák megszűnését követően mindketten a maglódi általános iskolában tanítottak.

A fiatalabb János testvére, Ripka Erzsébet (*1912) népiskolai tanító, gazdasági szaktanító. A gazdasági iskolák megszűnése után Hatvanban tanított a II., majd az I. számú általános iskolában.


Ripka Erzsébet

A harmadik gyermek, aki szintúgy népiskolai tanító, gazdasági szaktanító végzettséggel bírt, Ripka Piroska (*1918). Ő Kecskeméten, Csornán, Abaújszántón tanított képesítésének megfelelően gazdasági ismerteket. Az iskolarendszer átszervezése után az emődi általános iskolában tanított.


Ripka Piroska

 

A család identitásának fontos dokumentuma az iratok között található családfa, amely az 1820-as évekig tartalmazza nemcsak az egyenesági felmenőket, hanem az oldalágon szereplőkre is megad adatokat.

A rendkívül változatos irategyüttesben oktatás- és neveléstörténeti források is fellelhetők. Köztük vannak egri elemi iskolák fényképei, amelyek a 20. század elején készültek.




 

Ritka, különleges és egyedi oktatási forrásnak tekinthető Ripka Piroska kézimunka-tanmenete, mely az elemi népiskolák oktatási rendszerében kiemelt szerepet kapott kézimunka-oktatást reprezentálja. Az 1905. évi népiskolai tanterv a gyakorlati életre való felkészítést tartotta szem előtt, ezért vette fel új tantárgyként a kézimunka oktatást. Egységesen minden korosztály számára fontosnak tartotta a kézimunkát, fiúknak, lányoknak egyaránt. A korabeli felfogás szerint a kézimunka fejleszti a kézügyességet, egészségre, rendre, tisztaságra és szépségre nevel. A tanterv nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy az elméleti képzés szorosan összekapcsolódjék a gyakorlattal.[1]

Ezt a felfogást, gyakorlatot vitte tovább az új, 1925-ben megjelent tanterv is, melynek utasítása csak 1932-ben látott napvilágot. Ez a tanterv is, hasonlóan az 1905. évihez, a népiskolára úgy tekintett, mint a nemzet minden tagja számára az egyedüli elérhető oktatási formára.

Az iskola ebben az időszakban arra alapozott, hogy a kézi munka ismeretét a lányok hozzák a családból, a tanítónő erre építhetett. Ezt követően a kislányok érdeklődését kellett felkeltenie, amihez elengedhetetlen volt egy tökéletes mintadarab elkészítése. Így követelhette meg a tanítónő ezt a pontosságot és technikai biztosságot a diákoktól is. A tanítónő mindenfajta kézimunkát, horgolást, kötést, varrást, hímzést oktatott. A tanítónő a szemléltetéssel kezdte az okítást, a táblára felrajzolta a mintát, a tanulók próbálkozhattak annak utánzásával, a különböző fortélyok felfedezésével A kézimunka oktatás célja a kézügyesség fejlesztése mellett a „női munkákban” való jártasság megszerzése volt.

Ripka Piroska tanmenete az 1925. évi tanterv, és feltehetően annak 1932. évi utasítása jegyében született.

Az évfolyamokra meghatározott tananyagot írásban rögzítette, és saját mintadarabokkal illusztrálta, amivel érzékletessé, az utókor számára is érthetővé és értelmezhetővé tette azt.

                  

Pelenkaöltés, huroköltés
 

Tűpárna, zsákocska készítés

 

Horgolás, kötés

 

Sapka, sál, kesztyű, zokni kötése

 

Keresztszemes hímzés

 

Öltésfajták kibővítése, foltozás

 

Zsebkendő szegése, párnahuzat díszítése hímzéssel, kötényvarrása

 

Terítők hímzése

 

Fehérneműk varrása

 

A Ripka családból kikerült tanítók pályájuk iránti elkötelezettségét jól példázza, hogy irataik között megőrzendőnek tartották a Szabó Irma tanítónő által megfogalmazott A Tanítónő Miatyánkja nyomtatványt, s hivatásuk alapjául tekinthették annak gondolatait:

 

 

„…add, hogy a tanítványaimat egytől-egyig testvérként szeressem, a legszegényebbet épp úgy, mint a leggazdagabbat, … a korlátolt elméjűt épp úgy, mint a tehetségest… ha mégis kivételt teszek, akkor valamennyi közül a legelhagyatottabb legyen az, kire különös gondot viselek…”

 

 

Közzétette: dr. Kovács Melinda
                       főlevéltáros


[1] Dokumentumok a magyar nevelés történetéből 1849–1919. Budapest, 1979.

 

Utolsó frissítés:

2020.11.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges