A tervasztalon maradt Újvisonta – Visonta áttelepítésének terve

2022.05.11.
A Mátrai Erőmű a magyar villamosenergia-rendszer meghatározó alaperőműve. Tisztán hazai nyersanyagforrás bázison, az Észak-Magyarországon található lignitmezőre épülve Magyarország villamosenergia-termelésének hatodát adja. A Gyöngyösi Hőerőmű Vállalat 1967. október 1-jével alakult meg, szénigényét a Mátraaljai Szénbányák, a Thorez bánya, később visontai és bükkábrányi bányák biztosították, melyekben 1968-ig mélyművelésű és külfejtéses technológiával termelték ki a lignitet. A külfejtéses technológiának a ’60-as években Visonta majdnem áldozatául esett.

Visontán a szén után már az 1930-as években kutatások folytak, de a szénvagyon nagysága és fűtőértéke az 1950. évi fúrás során derült ki. A község lakói hivatalosan először 1959-ben kaptak tájékoztatást az induló ipari beruházásokról. Ebben az évben a külfejtés előkészítése el is indult, melynek első lépése a terület víztelenítése volt.

A falu kitelepítéséről 1960-ban tárgyalások folytak, mert a falu alatt a kutatófúrások 18 m vastag szénréteget tártak fel. Ez a szénvagyon akkora értéket képviselt, hogy a falu áttelepítése sem drágította volna meg jelentősen a szén kitermelését. A falu áttelepítéséről szóló döntést követően a Gyöngyösi Járási Tanács 1961-ben ideiglenes építési tilalmat rendelt el. 1962-re tervezték a település új helyének kijelölését, hogy hol legyen ez, erre több elképzelés is született, az egyik Abasár és a laktanya közé, a másik Halmaj és Ugra közé, a harmadik Visonta határába, közel Halmajugrához. A tervek ehhez az utolsó variációhoz készültek el. A terveket először a Városfejlesztési Tervező Intézet, majd a Lakóterv készítette. A falu áttelepítéséről 1964-ben a Heves Megyei Népújság is hírt adott. Az átköltöztetésre, a mezőgazdasági – Visonta gazdag bortermő vidék, kisajátítások, szőlőkivágások stb. – és vízügyi kártalanításra 299 millió forintot szándékoztak fordítani.

A „hivatalos szervek” a helyi egyházat ugyan nem értesítették, de a plébános tudomására jutott hírekből az derült ki, hogy sem a templom, sem a plébánia számára nem szándékoztak helyet adni, a tervekben egyik sem szerepelt. Takács József plébános (dr. Takács József (Szuhogy1911június 14. – Budapest1982január 17.) katolikus pap, teológus, egyetemi tanár, akit 1956-ban az Állami Egyházügyi Hivatal eltávolított a Hittudományi Főiskoláról, mert nem volt hajlandó részt venni a papi békemozgalomban. Ezután csak kisebb településeken szolgálhatott, így került 1962-ben Visontára. Utolsó szolgálati helyén, Adácson aludja örök álmát.)  a főegyházmegyei hatóságot kérte, tárgyaljon a „Visonta jövőjét tervezőkkel”. Érdekes az apostoli helytartó, Brezanóczy Pál reakciója, miszerint ő akkor hallott először a templom áttelepítéséről, őt senki sem kereste az ügyben, és fájlalta, hogy plébánosa nem tájékoztatta őt személyesen. Takács a válaszában jelezte, hogy míg a háztulajdonosokat egyesével megkérdezték, az egyházat nem szólították meg. A falu megszüntetését, áthelyezését 1972-re tervezték, így kellő idő állt volna a lakók rendelkezésére, hogy eldöntsék, hol szeretnének tovább élni. A közbeszéd szerint az új falut Halmajugra halmaji határának Karácsond felé néző részén építették volna fel, de a templomról nem volt szó. Az egyházi kormányzó újabb válaszában a személyes találkozót javasolta. Ez létrejött-e, nem tudjuk, de a főegyházmegyei hatóság és az Állami Egyházügyi Hivatal 1965. március 18-án egy közös nyilatkozatot adott, mely szerint tudomásul vették a visontai egyházközség kifejezett kérését, hogy az új község területén új templom és új plébánia épüljön. A nyilatkozattevők kérték egy 1500 lelket befogadó templom és a körülötte elterülő templomkert betervezését az „új község területét tervező tényezőktől”.

A Gyöngyösi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága 1966-ban a korábbi határozatát módosította, Visonta területére teljes építési tilalmat mondott ki. A végrehajtó bizottság elnöke a tanácsi és a bizottsági határozatok ellenére, ameddig csak tudta, hátráltatta a dolgot, így az új község generáltervei végül 1968-ra készültek el, de ezek sem a tanácsnak, sem a lakóknak nem tetszettek. Nagy ellenállás mellett 1968-ban kezdték el felértékelni a lakosok házait, de végül abban egyetértettek, hogy a komplett falu költözzön Újvisontára.

1967. december 19-én az MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottság ülése is tárgyalta a visontai két nagy beruházás, a bánya és a hőerőmű miatt kialakult helyzetet. Újvisonta temetőjének helykijelölését és a község központ beruházási tervét megvizsgálva láthatjuk, mit és hogyan terveztek meg a régi Visonta áttelepítésénél.

A visontai külfejtés területbiztosítására kormányhatározat született, amely a falu teljes szanálását és újnak a felépítését jelentette. Ezt az elhelyezkedést legjobban Újvisonta község vízellátási és csatornázási tervén lehet látni, melyet a Mélyépítési Tervező Vállalat készített 1968-ban.


A település átnézeti helyszínrajza
jelzet: MNL HML XXIII.1118.d. 3. rsz. 4. tétel

Ekkor vették tervbe Visonta közigazgatási egyesítését Halmajugrával. A területrendezés első problematikáját a temető lezárása és újnak nyitása jelentette, ezért a temető helykijelölése megelőzte a beruházási tervet. Négy alkalmas területet találtak az egyesített települések temetőjének. A tervező a megközelítés, a gazdaságosság szempontjából kettőt ítélt alkalmasnak (T1, T4), de településszerkezeti szempontnak ezek kevésbé feleltek meg. A kegyeleti szempontnak, hogy mindkét településhez közel azonos távolságra legyen, egy másik (T3) tűnt alkalmasnak.


A temető helykijelölése
jelzet: MNL HML XV.13. Tt. 6722.

A Középülettervező Vállalat a Lakóterv javaslatát elfogadva egy községközpontot tervezett, ahol a közintézményeket egymástól függetlenül helyezték volna el. Ezt fejlesztette tovább a Középülettervező egy tömbös megoldással: az északi főbejárat egy csarnokba vezet, ebből a posta, a telefonközpont, az OTP, a könyvtár, az ABC áruház, a rendőrség, az üzletek, a fodrász, a zöldséges, a fürdő, a művelődési ház és egy vendéglátó egység nyílik, az emeleten pedig a tanácsház található. Délről az iskola, az orvosi rendelő, a gyógyszertár és a bölcsőde nyílik, minden intézmény külön bejáraton közelíthető meg. A tömb nyugati oldalára kerül a piac, amelynek zárófala a vasúti pályaudvart, a hőközpontot és a tűzoltószertárat foglalja magában. A piactól nyugatra a sportpályához kapcsolódó strand kerül. A tömbösítés mellett szólt a várhatóan alacsonyabb üzemeltetési költség. Az eredeti tervhez képest még az egész központot Halmajugra irányába kellett tolni.


A község központ helyszínrajza
jelzet: MNL HML XV.13. Tt. 5239.

 


Visonta főtér beépítési terve
jelzet: MNL HML XV.13. Tt. 5239.

 


Beépítési terv II. sz. alternatív javaslat
jelzet: MNL HML XV.13. Tt. 5239.

Már a kivitelezést akarták kezdeni, amikor is a kormány 1969 májusában a falu helyben-maradásáról döntött. Az MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának 1970. április 28-ai ülésén jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a Thorez külfejtés módosított művelési koncepciója miatt nem kerül sor Visonta áttelepítésére. A település lakóinak a megyei tanács elnöke jelentette be a döntést. Ekkor ígéretet tett, hogy féléven belül elkészül a település új rendezési terve, és feloldják az építési tilalmat, de az csak 1974-re készült el. Közben a bánya kitermelése miatt megrepedeztek a házak, az építési tilalom miatt tíz évig nem voltak beruházások a faluban, nem épültek új családi házak, a falut a nagyszabású terv stagnálásra kényszerítette.

 

A bánya nyitása, a hőerőmű építése a korábbi falusi életforma gyökeres változását vetítette előre. A Heves megyei múzeumi gárda kötelességének érezte, hogy a nagy múltú település kultúrtörténeti értékeit régészeti-történeti kutatásokkal megmentse, a lakosság életmódját néprajzi, szociológiai módszerekkel felmérje, megörökítse. Kapros Márta 1968-ban helyszíni gyűjtést végzett Visontán, azzal a céllal, hogy a külszíni fejtés miatti áttelepítés után az újonnan felépült faluban is megismétli, s így választ kaphat arra, hogy egy ilyen változás milyen hatással van a falu lakóinak szokásaira. Mivel az áttelepítésre nem került sor, így az újabb vizsgálat elmaradt.

A tárgyi emlékeket múzeumi kiállítás keretében akarták megmutatni és tervbe vették Visonta monográfiájának elkészítését. Az áttelepítés elmaradása megváltoztatta a koncepciót, de voltak olyan fejezetek, amelyek elkészültek. Az 1975-ben megjelent falumonográfia nem teljes, de így is hasznos a helytörténet számára.

 

Felhasznált források és irodalom:

MNL HML XV.13. Tt. 6722.
MNL HML XV.13. Tt. 5239.
MNL HML XXIII.1118.d. 3. rsz. 4. tétel
MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1967. október 10. - 1968. június 18. | Könyvtár | Hungaricana 1967. december 19. 14-18.
MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1970. január 6. - 1970. június 23. | Könyvtár | Hungaricana 1970. április 28. 55–56.
Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám) | Könyvtár | Hungaricana 1964. július 2. 6.
Egri Főegyházmegyei Levéltár Acta parochialia 109/1964.
Egri Főegyházmegyei Levéltár Acta parochialia 2153/1964.
Egri Főegyházmegyei Levéltár Acta parochialia 799/1965.
Bakó Ferenc: Előszó. In Fejezetek Visonta történetéből. 5–7.
Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység” MG. termelőszövetkezet története. In Fejezetek Visonta történetéből 153–155.
Kapros Márta: Naptári ünnepek a visontai néphagyományban. In Fejezetek Visonta történetéből 69–84.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Visonta#/media/F%C3%A1jl:Visonta,_r%C3%B3mai_katolikus_templom_2020_01.jpg [2022.04.30]

 

Közzétette: dr. Kovács Melinda
                          főlevéltáros

 

Utolsó frissítés:

2022.05.13.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges