„A munka szabadságának ünnepe” – 1945. május 1. Egerben
A Magyar Kommunista Párt Heves Vármegyei Titkárságának kérelme
(forrás: HU-MNL-HVL-X.1. 1.cs. 20.őe.)
A május elsejei tömegmegemlékezések eredete egészen a 19. századig nyúlik vissza. 1886. május 1-jén a chicagoi munkások nyolcórás munkaidő bevezetését követelő sztrájkja kezdődött el, ami végül – erőszakot sem nélkülöző – demonstráció-sorozattá alakult. Az események során hét rendőr és tizenkét munkás vesztette életét. Az 1889-ben Párizsban megalakított II. Internacionálé határozata értelmében, 1890. május 1-jén Európa szerte a chicagoi esetre emlékező megmozdulásokat tartottak. Budapest utcáin közel hatvanezres tömeg gyűlt össze, Egerben – a rendőrség engedélyével – a „Petőfi nyári mulatóba” szerveztek munkásgyűlést. A munkáshatalmat jelképező nap Magyarországon először a Tanácsköztársaság ideje alatt vált hivatalos ünnepé. 1919. május 1-jén, hatalmi legitimációs céllal, korábban nem látott külsőségek között, zajlottak a nap eseményei. A Tanácsköztársaság bukása és Horthy Miklós hatalomra kerülése után szigorú szabályok szerint igyekeztek kordában tartani a megemlékezéseket, így május elseje hosszú időre kikerült a hivatalos ünnepek közül. Ezt követően a II. világháború után, 1945 tavaszán foglalhatta el a nyílt tereket a tömeg, az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 1.390/1945. M. E. számú rendelettel a munka ünnepévé nyilvánította e napot. Május elsejét végül az 1949. április 22-én kiadott 3610/1949. számú kormányrendelet emelte hivatalos nemzeti ünneppé.
Heves vármegyében az MKP helyi pártszervének kezdeményezésére – amelyhez a Szociáldemokrata Párt egri szervezete is csatlakozott – a Nemzet Bizottság 1945. április 14-ei ülésén 1945. május 1-je fizetett munkaszüneti nappá nyilvánításáról határozott.
Az MKP ezt követően – külön rendezőbizottságot felállítva – vetette bele magát a nap rendezvényeinek megszervezésébe, amely szigorú forgatókönyv szerint zajlott. Az ünnepnapot reggel zenés ébresztő nyitotta, majd este táncmulatság zárta, emellett pedig sporteseményekkel és népünnepéllyel szórakoztatták a város lakosságát. Az MKP a rendezvény fénypontjának a Líceum előtt felállított szovjet emlékmű leleplezését szánta.
A szovjet emlékmű avatása a délelőtti órákban zajlott, amelyet megelőzött a pártok képviselőiből és a város lakosságából verbuvált tömeg fél 10-kor kezdődő felvonulása. Az Igazság tudósítása szerint „mintegy 14-15 ezer ember menetelt a város utcáin, hogy vörös zászlók és szabadságot köszöntő jelszavak alatt az emlékoszlophoz vonuljon.” A Líceum előtti térre érkezve kötött rendben álltak fel a katonaság és a pártok képviselői, valamint a leleplezésen közreműködő zenekarok az emlékmű körül.
Az avatáson részt vett szovjet katonai küldöttség mellett, Milassin Kornél főispán, Bartha István alispán, Takács László Eger polgármestere és Czapik Gyula egri érsek is tiszteletét tette. A beszédek elhangzása után a vármegye, a város és a politikai pártok képviseltében helyeztek el koszorúkat a felavatott emlékoszlop talapzatán. Ezután a tömeg a vörös drapériákkal feldíszített Kossuth térre (ma: Dobó István tér) vonult, ahol 11 órától népgyűlést tartottak. A nap további részében kötetlen szórakoztató programokon vehetett részt a város lakossága, ideig-óráig elfeledve a háború, majd a mindennapi élet reorganizálása során adódott nehézségeket.
Az 1945-ös egri eseményen már megfigyelhetőek voltak azok a tartalmi elemek, amelyek ezután hosszú ideig meghatározták a május elsejei ünnepségeket. Az 1989/1990-es politikai átmenetig a rendezvények elmaradhatatlan részét képezték a díszes külsőségek között lebonyolított, kötelezővé tett tömegfelvonulások, amelyek a Kádár-korszak konszolidált éveiben kiegészültek a közparkokban rendezett kötetlen mulatságokkal. A rendszerváltás után az ünnep elvesztette ideológiai jellegét, a szabadtéri majális programok azonban máig velünk maradtak.
Közzétette: Gyebnár Kristóf
Felhasznált források
HU-MNL-HVL-X.1. 1.cs. 20.őe. 1945. május 1. megünneplésével kapcsolatos iratok.
HU-MNL-HVL-XVII.1. Egri városi és Heves megyei közös nemzeti bizottság 1945. április 14-ei jegyzőkönyve.
Eger, 1890. április 29.; 1890. május 6.
Igazság, 1945. május. 3.; 1945. május. 4.
Felhasznált szakirodalom
Bödők Gergely: A nagy vörös május. A proletárdiktatúra erődemonstrációja. Rubicon 28. (2017) 10. sz. 50–65.
Horváth Attila: A hatalom ünnepe – az ünnep hatalma. Ünnepek Magyarországon a szovjet típusú diktatúra korában. Jogtörténeti Szemle (2007) Különszám. 42–48.
Molnár Dávid: Tavaszi virágzástól a munkásünnepig. Május 1-e jelentésváltozásának története. https://ujkor.hu/content/tavaszi-viragzastol-a-munkasunnepig-majus-1-e-jelentesvaltozasanak-tortenete (letöltés, 2025.04.23.)
Új hozzászólás