A hór-völgyi Suba-lyuk titkai

Az „ínségmunka” programját a magyar kormányzat hirdette meg 1931 telén, amikor a nagy gazdasági válság hatására és a szokatlanul hideg tél miatt többen megélhetés nélkül maradtak és szorult anyagi helyzetbe kerültek. Közéjük tartozott az egri illetőségű, eredetileg lakatos végzettségű Dancza János, aki autodidakta módon sajátította el a barlangkutatás és a régészeti feltárások ismereteit. Az ínségmunkára jelentkező Dancza ekkor már értesült a Cserépfalu közelében található őskori eszközmaradványokról és meggyőződése volt, hogy a környék további értékes leleteket őriz. Az egri vár feltárásában érdemeket szerző és a városi múzeum kialakítását szorgalmazó Pálosi Ervint sikerült meggyőznie, hogy az egri Természetbarátok Turista Csoportján belül működő ún. „barlangkutató gárda” az ő vezetésével ínségmunka keretein belül végezzen alaposabb ásatásokat a környéken. Ez az amatőr barlangász csoport többször részt vett a Magyar Királyi Földtani Intézet korábbi ásatásain is.

Dancza meggyőzte Pálosit, akinek Pataki Vidor jogakadémiai tanárral együtt sikerült megnyernie Eger város polgármesterének anyagi támogatását, mivel az előkerülő leletek a szerveződő városi múzeum gyűjteményének egyik alapját jelentették. Az ásatások végül 1932. február 8-án kezdődtek meg. Vezetésére a komoly szakmai hírnévvel bíró Kadic Ottokárt jelölték ki, aki viszont kezdetben még nem volt jelen az ásatáson, annak irányításával mentoráltját, Danczát bízta meg.

Nem sokan hittek ugyanakkor a vállalkozás sikerében. A mínusz 20 fokos hideg nagyon megnehezítette a munkát, arról nem is beszélve, hogy már korábban is zajlottak próbaásatások a barlang környékén, ezek azonban nem jártak sikerrel. A várakozásokkal ellentétben hamar jelentős leletanyagot sikerült feltárni. A rengeteg egykori kőeszközről lepattant szilánk mellett február végére előkerült egy emberi lábszárcsont is.

A nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva azonban a város nem tudta tovább finanszírozni a költségeket. Márciusban néhány hétig közösségi gyűjtésből valósult meg a finanszírozás, majd az ásatás két fő mecénása, Pataki Vidor és Pálosi Ervin Heves Vármegye alispánjánál kért segélyt. 1932. április 23-án kelt levelükben azzal indokolták kérésüket, hogy az ásatás befejezésére azért van leginkább szükség, „hogy az ott lévő értékes leletek el ne kallódjanak, vagy más (…) által el ne vitessenek.”

Szavaiknak súlyát az adta, hogy ezekben a napokban valóban egyedülálló és különleges leletek találtak. Április 27-én egy felnőtt neandervölgyi ősember álkapcsának, majd nem sokkal később szegycsontjának maradványai is előkerültek. Alig egy héttel később további csontok, valamint egy gyermek csigolyáját és később koponyáját is felszínre hozták, mellyel bebizonyosodott, hogy a suba-lyuki barlang nem egy, hanem kettő neandervölgyi, egy felnőtt és egy gyermek maradványait rejti.

A leletek jelentősége miatt május végétől Kadic Ottokár vette át az ásatás irányítását. A következő hónapokban nagy sajtónyilvánosság előtt zajló vita folyt le az ásatásokat megkezdő Dancza és azt végül professzionális eszközökkel befejező Kadic részéről. Egyfelől presztízsharc kezdődött meg kettejük között, hiszen mindketten magukénak szerették volna tudni a felfedezéssel járó dicsőséget. Másfelől a kiásott leletek amortizálódását is egymás hanyagságának és inkompetenciájának igyekeztek tulajdonítani a szembenálló felek.

Ha a felfedezés dicsőségéről és a károkozás felelősségéről nem is sikerült megállapodniuk, a leletek további sorsa úgy tűnt, végül jó kezekbe kerül.  Egy 1933. május 6-án, Egerben keletkezett jegyzőkönyv tanúsága szerint az ásatásokat elindító Eger város, valamint az azokat szakmailag koordináló Földtani Intézet között megállapodás született. Ennek értelmében a város 3 éven keresztül évi 2000 pengő költségtérítést kapott, melyet a további barlangkutatások finanszírozására fordíthatott, cserébe viszont a feltárt leletek tulajdonjogáról lemondott a Földtani intézet javára. Kárpótlásul a szerveződő városi múzeum megkapta a leletekről készített másolatokat.

A megállapodás kitért a Suba-lyuki leletekre is. A 10 legunikálisabb leletet fele-fele arányban osztották meg egymás között, azzal a feltétellel, hogy a Földtani Intézet által megkapott leletek másolatait átnyújtja a város részére. A kisebb jelentőségű ősmaradványok arányosan kerültek elosztásra. Végül a Földtani Intézet Eger városának ajándékozta egy barlangi medve csontvázát és vállalta, hogy a jövőben feltárt leletek kiállítását biztosítja Egerben.

A Suba-lyuki ősembermaradványok alapvető fontosságúak a magyar és az európai ősrégészetben. A Bükk hegységben feltárt lelőhely a Kárpát-medence legjelentősebb neandervölgyi ősember (Homo neanderthalensis) maradványait és tárgyi bizonyítékait rejti, melyek bizonyítják, hogy a Heves Vármegye területére is benyúló Bükk-hegység már az írott források megjelenése előtt több tíz ezer évvel is az embernek nyújthatott menedéket.

Molnár Dávid

levéltáros