Báthory Gábor erdélyi fejedelem harmincad vám-mentességet adományoz Nádudvar község számára, 1612

Báthory Gábor erdélyi fejedelem harmincad vám-mentességet adományoz Nádudvar község számára, 1612 (MNL HBVL XV.21.b. MuO 100.)

Az irat jelzete: MNL HBVL XV.21.b. MuO 100.
Az irat nyelve: latin és magyar
Az irat terjedelme: 1 fólió
Az irat eredeti vagy másolat volta: eredeti
Az irat megpecsételésére vonatkozó információ: papírfelzetes vörös fejedelmi viaszpecsét
Az irathordozó anyaga: papír
Az irat eredeti mérete: 310x210 mm

Nádudvar gazdag történelmi múlttal rendelkező város, már az újkőkorszakban is lakott település volt. Az első írásos említése 1217-ből származik, a Váradi Regestrumban egy bírósági ügy folytán szerepel neve. A „nád” előtag arra a nádrengetegre utal, mely a községet évszázadokon keresztül körbevette. Az „udvar” utótag pedig a község gazdasági udvar szerepét bizonyítja a 12–13. században. Egyes források „Nádvár”-ként is említik, ezek szerint  a falunak vára is volt, vagy inkább földsánca, amelyet náddal borítottak.

Nádudvar lélekszámban és javakban folyamatosan gyarapodott. Mezővárosként először 1506-ban említik a források, ezt az elnevezést ezután négy évszázadig, 1886-ig használhatta a település. A török hódoltság idejében a Szolnoki szandzsákhoz tartozott, amikor is többször elnéptelenedett, de mindig újratelepült. Az 1580. évi nádudvari csata idején 1500-an laktak itt.

A 17. században hajdútelepként funkcionált, erre utal az utcáknak tizedbe sorolása. A hajdúk letelepítése körüli tárgyalások során megállapodtak abban, hogy ide telepítik az erdélyi fejedelmeket szolgáló kállói hajdúkat, de a kállóiak csak akkor lettek volna hajlandók ide jönni, ha számukra földvárat építenek. Ez a palánkvár meg is épült, de mivel az nem nyerte el a hajdúk tetszését, Báthory Gábor erdélyi fejedelem Hajdúböszörménybe költöztette őket.

Nádudvar tehát nem vált hajdúvárossá, bár a hajdúk ezután nagy számban jöttek ide. Ezt követően 1612. június 25-én Báthory Gábor Gyulafehérváron kiváltságlevelet adományozott a településnek, melyben mentességet biztosított a harmincadvám alól a hajdúpalánk lerombolása után is. A harmincadvám külkereskedelmi értékvám volt, melyet az országból kivitt és behozott áruk után a királynak kellett megfizetni. Kezdetben valóban harmincadot értettek rajta, később, a 15. század második felében már az áru értékének huszad részét kellett befizetni. Az adó a kereskedők számára így is nagy terhet jelentett, ezért volt nagy jelentősége a kiváltságlevél megszerzésének.

Kovács Gergely

Képek az átadóünnepségről