Az MNL HBML 2015-ben megjelent kiadványai

Évkönyv XXXIV., Régiókutatás 6.
2016.06.13.
2015-ben a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának gondozásában két kiadvány jelent meg: az egyik A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyvének XXXIV. száma, a másik pedig a Közös múltunk, közös jövőnk. Bemutatkozik a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára. című DVD, amely a „Régiókutatás” elektronikus kiadványsorozat 6. számaként került kiadásra.

 

A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXIV.


2013-ban, amikor év elején terveztük a következő „Levéltári Napok” rendezvényét, abban biztosak voltunk, hogy intézményünk múltjával, neves szereplőivel fogunk foglalkozni. Egyrészt azért, mert 40. alkalommal tartottuk meg e jeles ünnepünket – hiszen e rendezvény mindig is ünnep volt számunkra –, másrészt a Magyar Nemzeti Levéltár létrejöttével lezártunk egy korszakot. A régi archívumokra: a Debrecen Városi, a Hajdú Vármegyei, a Bihar Vármegyei, a Hajdú-Bihar Megyei és a Debreceni Állami Levéltár történetére, az ott dolgozók munkájára emlékezve tisztelegtünk elődeink előtt, hogy tanuljunk a múlt sikereiből és kudarcaiból, hogy tapasztalatokkal felvértezve készüljünk a jövő levéltárának nagy feladataira.
A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár XXXIV. évkönyve a fenti gondolatok jegyében született meg. Bár a kiadványunk már harmadik éve új köntösben jelenik meg, igyekeztünk e kivételes alkalomnak megfelelően a keménytáblás kötés mellett ünnepi külsőt kölcsönözni a kötetnek: egy bőrkötéses, művészi ízléssel tervezett díszoklevelünk elemeit felhasználva próbáltuk mind a borítót, mind a belső oldalakat a jubileumi emlékezéssel összhangba állítani.
Az évkönyv felépítésének vezérfonalát az időrend adja; jeles levéltárosokkal ismertet meg bennünket, akik levéltárunk különböző korszakaiban éltek, amikor még nem is beszélhettünk megyei levéltárról. Nagyon eltérő egyéniségek voltak, de egy dologban különösen hasonlítottak: életük összefonódott a levéltárral, az itt őrzött iratokkal. Nagy tudású, művelt, sok nyelven beszélő és a külföldi levéltári gyakorlatot ismerő szakemberek voltak. A levéltárban eltöltött évtizedeik nem múltak el nyomtalanul, hiszen ők fektették le az alapjait a mai levéltári rendszernek. A rendbe szedett és segédletekkel ellátott iratok alapján jelentős monográfiákat készítettek, hiszen valamennyien történész-levéltárosok voltak. Többen közülük művészi tehetséggel is rendelkeztek: jeleskedtek a versírásban, műfordításban, grafikában, fametszetek készítésében. Ez a szinte polihisztori sokoldalúság azonban minden esetben erős rendszeralkotó készséggel párosult. Komoly, tudós emberek voltak, köztisztviselők, de volt humorérzékük is; igazán a régi iratok között érezték magukat a legjobban. Mata János némi iróniával így ír erről: „…mikor belém csap valami sokszor a levéltárban, piszkál, hogy valami nem úgy esett meg, ahogy megírták históriának; fogom a kúcsot, beballagok, jól beszívom a finom 50-60 éves porocskát, és meglelem félig, hogy kb. nekem lesz igazam, egészen megkótyagosodva vájkálom tovább a dokumentumokat, és akkor sürgősen kihívnak, elő kell keresnem pl. a tornyostanyai árnyékszék vagy a Déri úti nyilvános illemhely építésére vonatkozó vállalati szerződést, hogy a Műszaki Ügyosztály utólag is beleüthesse az orrát.” A történelem nehéz időszakaiban is megtalálták helyüket, a háborús és az azt követő zavaros időszakokban gondoskodtak az iratok megmentéséről; mindig tudták, hogy mi a feladatuk: tanulni a múlt hibáiból és erőt meríteni a valóságos és sokszínű tradíciókból. Végsőkig ragaszkodtak hitvallásukhoz, melyet legszebben talán Komoróczy György levéltár-igazgató fogalmazott meg 1979-ben: „A levéltári munka az én felfogásom szerint a múlt minden haladó hagyományának szeretetéből és minden visszahúzó erő szellemi, etikai eltaszításából fakadó tudományos tevékenység. Csakis az olyan forráscsoportok értékesíthetők, amelyek rendezett állapotban vannak. A levéltáros önzetlenül, áldozatkészséggel dolgozik, mert mások számára rendez, vagy akár selejtezi ki a fölösleges ballasztot, de ugyanakkor önző is, mert e tevékenységek nélkül boldogtalan lenne. Csodálatos annak az érzése, amikor egy-egy iratképző szerv anyagának rendezett állapota fölött boldogan felsóhajtunk: most eggyel több a kutatható irategyüttes. És ha ehhez még a feldolgozás vágya is hozzájárul, akkor megvalósul a történész-levéltáros szép eszméje: úgy írni meg a források alapján egy-egy témát, ahogyan az megtörtént, minden előzetesen megfogalmazott elfogultság nélkül. A tacitusi »sine ira et studio« szerint: harag és részrehajlás nélkül.”
Végtekintve levéltárunk történetén, felidézve jeles levéltárosaink tevékenységét, rá kellett döbbennünk az igazságra: semmivel sem vagyunk jobbak vagy többek mi, a 21. század levéltárosai a száz évekkel ezelőtt poros iratok között szorgoskodó elődeinknél. A közvélemény – valljuk be őszintén, mi magunk is – a levéltárakat sokáig zárt világnak tekintették. A régi levéltári csendet azonban felváltotta a modernség, a kutatók, az ügyfelek és az érdeklődők igényeit ma már korszerű technikai eszközeinkkel szolgáljuk. De gondolkodjunk el azon is, hogy az évkönyvben bemutatott kiváló levéltárosok mi mindenre lettek volna képesek korunk technikai vívmányaival. Tanuljunk hát elődeink munkához való hozzáállásából, szorgalmas, alázatos, de nagyon lelkes ténykedéséből.

Szendiné dr. Orvos Erzsébet

 

 

Az évkönyv Kovács Ilona tanulmányával kezdődik, amely hiánypótló értekezés a szabad királyi Debrecen város levéltárát modern intézménnyé formáló Csobán Endre életútjáról. Az elismerésre méltó írás szakszerűen mutat be egy gazdag életutat, azét a Csobán Endréét, aki tizenkét gyermekes családban nőtt fel, s ahol rajta kívül egyetlen testvére sem került eleminél magasabb iskolába. A tehetséges fiú istápolása a református egyház érdeme, s maga is lelkészi pályára készült. Az élet azonban nagy rendező, s így a fiatal tehetség végül levéltáros lett. Csobán Endre szakmai pályafutásának bemutatásával megismerkedünk Debrecen város levéltárának a gondjaival, elsősorban a modern levéltári rendszer kiépítésével. Igaz, Herpay Gábor már előtte tett lépéseket e téren, amelyekkel Csobán egyetértett.
Szabadi István Herpay Gábor, Hajdú vármegye levéltárnoka című tanulmánya azzal a törvényhatósági levéltárral (és levéltárosával) foglalkozik, amely Hajdú vármegye gerincét adta. Szabadi István – aki maga is levéltár-igazgató – igazi szakmai hozzáértéssel vázolja pályáját. Herpay nagy munkája (Nemes családok Hajdúvármegyében) máig megkerülhetetlen genealógiai kutatásoknál, társadalomtörténeti elemzéseknél. Ehhez a gondolatkörhöz tartozik Varjasi Imre Érdekességek a Hajdúkerület iratanyagából című tanulmánya, amely címéhez igazodva ad bepillantást a hajdúvárosok törvényhatóságának feudális kori anyagába.
Erdész Ádám Egy elfelejtett párbeszéd. Mata János és Kner Imre levelezése című tanulmánya a magyar tudománytörténet igazi színfoltja. Mata az Érmelléken, Hegyközkovácsiban született. A partiumi Zilahon, a híres Wesselényi Gimnáziumban érettségizett, és már ekkor jelentkezett művészi érzéke, első versei a „Szilágyság” című lapban jelentek meg. Ugyanakkor, már diákként igen tehetségesen rajzolt. Trianon után Magyarországra szökött, elkerülve a román királyi hadseregbe történő sorozást. A magyar hadseregben viszont katonáskodott, amelynek egészsége látta kárát. Egyetlen biztos bevétele a Debrecen Városi Levéltárban állástalan diplomás alkalmazottként (ÁDOB) kapott havi hetven pengős fizetése volt. Igazi kultúrtörténeti csemege, hogy a „száraz” levéltári adatokat fametszeteivel színesítette. Igazi könyvészeti ritkaság, hogy Nagykállói Fényes István 1664. évi kéziratos verses krónikája 1943-ban Kner Izidor nyomdája közreműködésével, Mata János fametszeteivel és tanulmányával jelent meg. Különösen értékes a szerző által feltárt levelezés Mata és Kner Imre között.
Érdekes színfoltját képezi a kötetnek Bakó Endre tanulmánya, amely Nadányi Zoltánnal, a bihari költő-levéltárossal foglalkozik. Igaz, a szerző ezt már más tanulmányaiban jórészt közzétette, mégis a kötet tematikájának ez kifejezetten jót tesz.
Radics Kálmán Az állami levéltártól a nemzeti levéltárig – levéltártörténeti adalékok című tanulmánya a mai levéltár kialakulásának történetét dolgozza fel. A szerző igazgatóként maga is aktív alakítója volt a mai levéltár kialakításának, újszerű szempontok figyelembe vételével dolgozza fel a levéltár legújabb történetét, értvén ez alatt azt a törekvést, amely a levéltárat beágyazza a társadalom természetes szövetébe. Értvén ez alatt a történeti feldolgozásokat, a tudományos ismeretterjesztő előadásokat. Fontos dolog volt ez, hiszen a levéltár ma is nagyon jó társadalmi kapcsolatai ekkortájt alakultak ki.
A mai levéltár kialakításának megkerülhetetlen tényezője, kiemelkedő személyisége Komoróczy György volt. A kötetben több tanulmány is foglalkozik vele. Horváth Benedek a dédunoka szemszögéből „családtörténészként”, de tudományos alapossággal írja le pályafutását, amelyet különösen értékessé tesz az a képanyag, amely a család birtokában van.
Szendiné Orvos Erzsébet, a levéltár jelenlegi igazgatója Komoróczy Györgynek, a Debreceni Állami Levéltár, majd a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár igazgatójának tudományos tevékenységét dolgozza fel. Komoróczy György életpályája a szűkebb levéltári szempontok mellett magyar köztörténeti aspektusból is érdekes, hiszen az a Szatmár megyei Kapnikbányától Budapesten, Kassán át, a hadifogságon keresztül Debrecenig ívelt. Mondhatnánk úgy is, hogy tipikus huszadik századi magyar sors.
Ugyancsak Szendiné Orvos Erzsébet jegyzi azt az interjút, amelyet a szerző Mervó Zoltánnéval készített, akinek szintén található egy rövid írása az évkönyvben: Emlékeim Komoróczy Györgyről. A kutatók, a levéltárban megfordulók előtt az örökké mosolygó Rózsikaként ismert levéltáros visszaemlékezése pályafutására pótolhatatlan, írott forrásokból ma már megismerhetetlen részleteket tár fel arról a nagy munkáról, értékmentésről, amelynek végeredménye a ma ismert korszerű levéltári szerkezet. A kor köztörténeti megismerésének is sajátos tudását adja a visszaemlékezés.
A kötetnek a levéltári ismereteken túlnyúló tanulmánya Kanyuk Petra Hányatott szoborsors. A debreceni Tisza-szobor története című írása, amely a honismereti egyesület és a levéltár által rendszeresen meghirdetett „Honismereti pályázat” 2013. évi nyertes munkája. A szerző meggyőzően mutatja be, hogy hogyan esett Tisza István magyar miniszterelnök Debrecenben, a Klinikák épületegyüttesének közelében járókelők fölé magasodó szobra politikai ellenérdekek áldozatául. A református Tisza a Debreceni Református Kollégium tanulója volt, miniszterelnökként pedig a Debreceni Egyetem alapítója. A meggyilkolt kormányfő hívei tisztelték, ellenfelei gyűlölték. Ez a szobrot is érintette, noha mint Kisfaludi Stróbl alkotása kiváló. A honismereti pályamű a szoboralak kalandos utazását áttekintve képet ad az egymásra rétegződő nemzedéki emlékezetről. Nota bene, a szobor újból felállításra került.
A kötetet egy rendkívül hasznos forrásközlés zárja (Kovács Ilona: Konti Lajos debreceni magánlevéltárnok utolsó akarata), illetve az a bibliográfiai összeállítás, amelyet hosszú idők óta Bényei Miklós végez el a megye helytörténeti irodalmát illetően.

Dr. Nyakas Miklós

 

A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXIV.
„Az Év Levéltári Kiadványa 2015” pályázaton
Monográfiák, tanulmánykötetek kategóriában III. díjat nyert

 

Tartalom

Tanulmányok
Kovács Ilona: „Debrecen város levéltárának gondviselőjévé választatván.” Csobán Endre Debrecen város főlevéltárnoka.
Szabadi István: Herpay Gábor, Hajdú vármegye levéltárnoka
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszéd. Mata János és Kner Imre levelezése.
Bakó Endre: A levéltáros Nadányi Zoltán
Szendiné Orvos Erzsébet: Komoróczy György tudományos tevékenysége
Horváth Benedek: „Egy felmenőm, akire büszke vagyok.” Komoróczy György életútja.
Mervó Zoltánné: Emlékeim Komoróczy Györgyről
Szendiné Orvos Erzsébet: 40 év a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban. Interjú Mervó Zoltánnéval.
Radics Kálmán: Az állami levéltártól a nemzeti levéltárig – levéltártörténeti adalékok
Varjasi Imre: Érdekességek a Hajdúkerület iratanyagából

A Honismereti Pályázat nyertes dolgozata
Kanyuk Petra: Hányatott szoborsors. A debreceni Tisza-szobor története.

Forrásközlés
Kovács Ilona: Konti Lajos debreceni magánlevéltárnok utolsó akarata

Bibliográfia
Bényei Miklós: Hajdú-Bihar megye helytörténeti irodalma 2006

 

 

Közös múltunk, közös jövőnk. Bemutatkozik a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára.


A „Régiókutatás” elektronikus kiadványsorozat keretében megjelent DVD célja, hogy megismertesse az emberekkel és megfoghatóbbá tegye számukra az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárát, az ott dolgozó kollégákat és az ott folyó munkálatokat; és ezáltal minden magyarországi levéltár életébe is betekintést nyerhetnek az érdeklődők.
Fontosnak tartottuk a három törvényhatósági (Bihar és Hajdú vármegyék, Debrecen Szabad Királyi Város) levéltárból kialakult levéltár történetének a több aspektusból történő bemutatását. A levéltári tevékenységek felvázolásánál nem a szakmai munkákra helyeztük a hangsúlyt, hanem elsősorban a tudományos és közművelődési feladatainkra, hiszen a szélesebb közönség ezekkel találkozhat a mindennapokban. A DVD tartalmát is ezeknek megfelelően állítottuk össze.
Elsőként „Az Év Levéltára 2014” díj elnyerése alkalmából készült, a DVD-vel megegyező című bemutatkozó kisfilmünk tekinthető meg, amelyben a „főszerepeket” munkatársaink játsszák. A bő tíz perc alatt megpróbáltuk bemutatni levéltárunk szervezeti egységeit, iratanyagát és technikai felszereltségét.
Ezt követően a díjátadón elhangzott, az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának vezetői által tartott előadásokról készült felvételek kerültek fel a lemezre. Az első egy levéltár-történeti, általános levéltár-ismertető előadás, míg a másik kettő a levéltár közművelődési és tudományos tevékenységét, kiadványait igyekszik bemutatni, kitérve a fontosabb vagy nagyobb mérvű projektekre, pályázatokra.
A két, digitalizált változatban olvasható kiadvány közül az első a Magyar Levéltárosok Egyesülete által készített levéltár-ismertető füzet, melynek az összeállításában levéltárunk munkatársai is közreműködtek. A második a Gazdag István nyugalmazott levéltár-igazgató által írt „A Hajdú-Bihar megyei Levéltár története” című kötet, amely a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményeinek 21. számaként jelent meg.
A „Levéltárosok arcképcsarnokával” azoknak a nagy elődeinknek szerettünk volna emléket állítani, akik a mindennapos munkájuk mellett többet is tettek a rájuk bízott levéltárért, vagy más területeken is kiemelkedőt alkottak a 18-20. század folyamán.
Legvégül egy kb. 150 darabos dokumentum válogatást találnak az olvasók az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának irataiból. A 7 hét téma (Oklevelek, céhlevelek; Jelképek; Térképek; Rajzok, képek; Tervrajzok; „Nagyjaink”; Jegyzőkönyvek, összeírások) köré csoportosított szubjektív összeállítással szerettük volna bemutatni, hogy a levéltárakban nemcsak száraz iratok találhatóak, hanem egészen különleges „kincseket” is felfedezhetnek a kitartó kutatók.

Szikla Gergő

 

 

Tartalom

„Közös múltunk, közös jövőnk. Bemutatkozik a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára.” c. kisfilm

Az Év Levéltára díjátadó ünnepségen elhangzott előadások:
- Szendiné Orvos Erzsébet: A levéltár múltja és jelene
- Varjasi Imre: Levéltár-pedagógiai és közművelődési tevékenység az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában
- Szikla Gergő: Levéltárunk tudományos tevékenysége és kiadványai

A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára – az MLE levéltár-ismertető kiadványa

Gazdag István: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár története

„Levéltárosok arcképcsarnoka” c. kiállítás tablói

Válogatás az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának dokumentumaiból

 

 

Utolsó frissítés:

2016.09.06.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges