Útlevél Amerikába

„…magam és családom fenntarthatása czéljából külföldre való menetelünk elkerülhetetlen szükség [...] az úti költségek fedezésére már csekély vagyonkánkat is mind pénzzé tettük.” (Antal György móri lakos kérvényének részlete 1905-ből)

Az 1880-as években vette kezdetét az a kivándorlási hullám, amelynek fő célpontja az Amerikai Egyesült Államok volt. A kivándorlások csúcspontja az 1905 és 1907 közötti időszakra tehető, 1871 és 1913 között mintegy 1 815 117 magyarországi bevándorlót regisztráltak a fogadó országok. A kivándorlással közel egy időben jelentős mértékű visszavándorlás is kezdetét vette, ám a kivándorlók tényleges száma így is 1 200 000 fő felett lehetett. Amíg az 1880-as években inkább az iparosok, a kereskedők és a bányászok próbáltak letelepedni a tengerentúlon, addig a 20. század elején a kivándorlók túlnyomó többsége fiatal, a húszas éveiben járó mezőgazdasági napszámos volt. A kivándorlás jelentős költségeket rótt az egyébként is a szegényebb népréteghez tartozó munkásokra, sokszor minden vagyontárgyukat pénzzé tették a cél érdekében. Maga a hajóút is embert próbáló volt, zsúfoltságról, bűzről, elégtelen ellátásról és hosszú, akár 17 napos utazásról szólnak a korabeli újságcikkek. A kivándorlás oka szinte minden esetben a jobb élet reménye volt, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók nagy száma fokozódó munkanélküliséget és szegénységet generált. A magyar állam fellépett az illegális kivándorlás ellen, de a legálisan távozni szándékozók útjába nem állt.

A családfakutatók a familysearch.org oldalon egy regisztrációt követően a keresett személy nevének megadása után gyakorlatilag pár másodperc alatt megtalálhatják azt a nyilvántartást, amely az Amerikába érkező bevándorlókat szállító hajók utasait vette számba. A listákról leolvasható, hogy az adott hajó honnan és mikor érkezett, az utasok nevein kívül pedig a származási ország és településnév, illetve az életkor is szerepel. A legtöbb, bevándorlókat szállító hajó úticélja Ellis Island volt, ahol külön épületegyüttest emeltek az érkezők egészségügyi szűrésére, a betegek kórházi ellátására. A mentálisan sérült, gyógyíthatatlan betegeket, akiknek nem volt egy-két hétre elegendő dollárjuk, vagy akiket kétes előéletűnek találtak, azonnal visszaszállíttatták Európába.

A családtörténeti kutatóknak az említett internetes oldalon elérhető nyilvántartások mellett érdemes a levéltárak őrizetében található útlevélkérelmekre is figyelmet fordítaniuk. Az Amerikába érkező kivándorlók ugyanis kivándorlásuk előtt az úticél megadásával útlevelet igényeltek, amelyek dokumentumai a vármegyei alispáni hivatalok iratanyagában sorakoznak. Az MNL Fejér Megyei Levéltára Fejér vármegye alispánjának fondjában számos, települések szerint elkülönített útlevélügyet találunk. Mivel az alispáni iratanyag 1910 és 1945 között csak töredékesen maradt fent az utókorra, leginkább a századeleji kivándorlások kutatása során lelhetünk értékes adatokra. Az útlevélügyek dokumentumai között az „Útlevél-lapok” adatai a családi viszonyokat is feltárják, valamint a kivándorlás úticélján kívül – fénykép hiányában – személyleírásokat is tartalmaznak. Személynevek az útlevelek kiállításának éve szerint megtalálhatók az ún. „Útlevélnyilvántartó” kötetekben is, amelyek 1938-ig rendelkezésre állnak.

Források:

- IV. 405.b) XIII. 340. Fejér vármegye alispánjának iratai, útlevélügyek

- A vándorlás (migráció), in. Magyarország a XX. században II. kötet, Babits Kiadó, Szekszárd, 1997. http://vmek.niif.hu/02100/02185/html/207.html

- Kulcsár István: Ne félj pajtás, új élet vár reánk – A migráció szigete, in. 168 óra, 2018. január 1. https://168ora.hu/kulfold/ne-felj-pajtas-uj-elet-var-reank-a-migracio-szigete-14657

- Pap Lázár: Így szabályozta a magyar kormányzat a kivándorlást a századfordulón, in. Mandiner 2019. július 1. https://mandiner.hu/cikk/20190701_kivandorlas_szazadfordulo

- Pásztor Árpád: Ellis Islandon, in. Tolnai Világlapja, 1911. augusztus 20., 34. sz. 2070. o.