Jelenlegi hely
Saturnalia
Idén, 2022-ben december 21-én szerdán lesz téli napforduló 22:47-kor. A téli évszak napfordulójához az ókor óta jelentős ünnepek kapcsolódnak. Az ókori Egyiptomban, a szíriaiaknál, a perzsáknál, a görögöknél egyaránt megünnepelték ezt az időszakot. Északon Woden és Thor hívei táncoltak december 20. környékén a máglya körül, a kelták az örökzöld növényeket ünnepelték. Közép- és Kelet-Európában a jövő év termékenységét veszélyeztető démoni erőket próbálták ünnepléssel „kiengesztelni” a kereszténység felvétele előtt. A keresztény karácsonyi ünnepkör gyökerei az antikvitásba nyúlnak vissza és kapcsolatba hozható a római Satunaliaval (is). A megváltó születésének napja arra hivatott, hogy az elnyomottaknak reményt nyújtson (a perzsa eredetű napistennek, Mithras-nak a születésnapját is december 25-én ünnepelték).
Szaturnusz egy „ősitáliai mezei isten” volt, akit a rómaiak a görög Kronosszal, az idő urával azonosítottak. Az eredetmonda szerint Kronosz, miután Zeusz megfosztotta trónjától, átkelt a tengeren Latiumba, ahol a kétarcú Janus isten szívesen fogadta. Szaturnusz „mint király – a (későbbi) kapitoliumra költözött, hol népét a földmívelés áldásaira tanította és uralma alatt az aranykor járta (innen Itáliának egyik neve: Satrunia; s az italikusoké; Saturnia gens)”. A földművelés, a gabona- és gyümölcstermesztés istenének a Capitolium aljában emeltek templomot az örökváros lakói.
December 17-e a római naptár szerint a Saturnalia (Szaturnália) napja, vagyis Szaturnusz isten ünnepe volt. Az antik római birodalom egyik legnagyobb és egyben legvidámabb ünnepe, amelyet Saturnus isten tiszteletére tartottak. Az ünnepnap az idők során egyre hosszabbra nyúlt és eltartott minimum december 21-ig (esetleg 24-ig). A császárkori Rómában a téli napfordulón Saturnus, Mithras (december 25.) és Janus (január 1.) ünnepét szinte egyszerre ülték meg.
Vélhetően a szaturnáliákhoz kötődő szokások közül maradt ránk a karácsonyi ajándékozás igénye, de otthonunk örökzöldekkel (ekkor leginkább babér) való kidekorálása is az ősi ünnephez kapcsolódik (hazánkban először feltehetően a martonvásári Brunswick-kastélyban állítottak karácsonyfát, innen terjedt el, először főúri, majd polgári, falusi körökben a szokás).
A Jupiter apjának szentelt ünnepségsorozat az adventi-karácsonyi időszakkal ellentétben nem az elcsendesülés, hanem a hangos, vidám ünneplés időszaka volt. Az iskolákat bezárták, néhány erkölcsi megszorításon enyhítettek (engedélyezték a tiltott szerencsejátékokat, kockajátékokat). A rabszolgák együtt játszottak uraikkal. Áldozatot mutattak be Saturnus templomában. A nép mulattatásáról az uralkodó gondoskodott: cirkuszi versenyeket, gladiátorjátékokat, felvonulásokat szerveztek az ünnepi hét idején. Rómában a Forum Romanumon hatalmas nyilvános lakomákat tartottak. Egyszerre volt családi és közösségi ünnep.
A Saturnalia – illetve később az egyhetes ünnepségsorozat – dologtiltó nap volt, – szinte – minden munka és üzletelés szünetelt. További tilalmak is kapcsolódtak a szaturnáliához: az ünnep időtartama alatt nem lehetett büntetéseket végrehajtani, sem hadat üzenni.
A társadalmi különbségek megszűntek az ünnep idején, félretették még a római polgárok megkülönböztető viseletét, a tógát is. Az ősi egyenlőség emlékére a Szaturnusz tiszteletére rendezett ünnepi lakomán urak és szolgáik egymás mellett foglaltak helyet, sőt a gazda szolgálták ki alárendeltjeit.
Lukianosz (i. sz. 2. században élt szatirikus szerző) Kronosolón című művében leírja a korabeli szaturnáliát (nem tudni, hogy egy itáliai Saturnalia bemutatásáról van szó, vagy a keleti származású szerző írja le hazájában az ünnepet). A rabszolgák megvendégelésének dicséretes szokásáról így ír a műben: „Inni, berúgni, […] jól tartani a rabszolgákat, meztelenül énekelni, […] aztán meg – ha beletaszítanak – fejjel lefelé a hideg vízbe zuhanni, korommal bemázolt arccal – mindezt megtehetem. […] „s miközben másokat foglalatoskodásuk közben a vízbe taszítanak – ami köztudomásúan az ügyetlen felszolgálás büntetése”. Tóth Anna Judit kutatása szerint az, hogy a vendégek szolgálnak fel a más vendégnek – míg a rabszolgák jelenlétéről nem is esik szó – a rabszolgák kigúnyolására is utalhat. Ezt erősíti tézise szerint az arc bekormozása és a felszolgálók bántalmazása is.
A vacsorán gyertyákat gyújtottak, akárcsak manapság advent idején, vagy magán a karácsonyfán. A főfogás jellemzően malac volt. A Malacka végrendelete (Testamentum porcelli) címmel egy körülbelül egy oldal hosszúságú szatíra is született. A műben a főhős malacka, Marcus Grunnius Corocotta, miután böllérkés általi halálra ítélték, végrendelete elkészítésére kap némi haladékot. A Malacka végrendelete a törvény és a rituális gyilkosság paródiája is.
Lukianosz a „Beszélgetés Kronosszal” című írásában feljegyezte az ünnep jeles figuráját, a Saturnalia „királyát”, aki valójában a „princeps” volt (római császárok titulusát viselte), Augustus uralkodásának idején jelent meg alakja. A farsangi királyra emlékeztető ideiglenes princeps parancsokat osztogathat a szaturnáliai lakoma résztvevőinek. A műben Kronosz isten maga magyarázza el, hogyan lehet valakiből a Saturnalia királya, és milyen előnyökhöz jut ez által: „Ha pedig egy szerencsés dobás révén [kockajáték közben] […] királlyá is megtesznek, úgyhogy neked senki sem adhat nevetséges parancsokat, te viszont igen: az egyiknek elrendelheted, hogy ocsmányságokat üvöltsön magáról, a másiknak, hogy meztelenül táncoljon, és karjába véve a fuvolásnőt, háromszor járja körbe vele a házat.”
A Saturnalia uralkodója a lakomát adó ház falai közt uralkodik, szerepének politikai aspektusa nincs, nem tekinthető a regnáló uralkodó kifigurázásának, nem kérdőjelezi meg az állami vezetést, és nem gúnyolja ki az előkelőket sem. A Saturnalia a ház ünnepe: a ház falai között ülik meg családok, baráti társaságok.
A ma profánnak tűnő elemek, így a kockajáték, a szolgák és uraik ideiglenes szerepcseréje, és a jelmezes felvonulások vallásos tartalmakat is hordoztak.
Az ünnep utolsó, Sigillariának is nevezett napján történt az ajándékozás. A Saturnalia idején váltott ajándékok céljukat tekintve jelentősen eltértek a mai karácsonyi ajándékoktól, előbbi a családon kívüli kapcsolatok megerősítése volt, barátok ajándékozták egymást, patronus és cliens, főnök és beosztott, az utóbbi elsődlegesen a családi kapcsolatok ápolását szolgálta. A Saturnalia során a családon belüli ajándékcserére kevés nyomot találni.
A tradicionális Saturnalia-ajándékok a sigillariának nevezett agyag- vagy viaszfigurák, illetve gyertyák voltak. Mindezek mellett hatalmas mennyiségű és változó értékű ajándék cserélhetett gazdát az ünnep idején.
A Saturnalia kapcsán kiemelendő még a maszkok szerepe. A Philocalus-naptár december allegóriáján a háttérben egy álarc látható, mivel a Saturnalia ünnepéhez nem kapcsolódtak színházi előadások, más lehetett az álarcok szerepe. Felmerül a lehetőség, hogy az ünnepség résztvevői maszkokat viseltek. A maszk Saturnalia-ajándék is lehetett. A maszkabállal egybekötött Saturnalia gondolatának ellentmond, hogy a felfüggesztett képmás lehetett akár az emberáldozat pótléka is. Az is lehetséges, hogy az álarcok Saturnus ambivalens természetét akarták kifejezni.
A „Babkirály” választásának hagyománya – amely leginkább a pünkösdi királyválasztás hasonlítható– szintén egy szaturnáliai szokásból eredeztethető. A római légióknál babbal való sorsolás útján döntöttek ki legyen egy napig a „babkirály”. E napon a „király” a mai farsang-herceghez hasonló teljhatalmat kapott. Többnyire egy halálra ítélt fegyencet ruháztak fel ezzel a kérészéletű hatalommal, mivel az eseményt nyilvános kivégzés zárhatta (bővebben a szokásról: https://www.arcanum.com/hu/
Saturnalia ideje nagyon közel esett az ún. Kalendae napjához (Janus szent napjához) és a szokások összemosódtak: Rómában 380-ban a Saturnalia, míg Antiochiában már a Kalendae volt az ajándékozás napja.
A Szaturnusz isten tiszteletére rendezett ünnep az i. sz. 4. században veszítette el jelentőségét, amikor az 325. évi nikaiai zsinat december 25-ét Jézus születésének a napjává nyilvánította (ezzel „rátelepedett” az ünnep a Mithrász-kultuszra is). A Saturnalia a kereszténység elterjedésével sem tűnt el teljesen, hatása ma is tetten érhető a karácsony (ajándékozás) és az új év megünneplésében.
Felhasznált irodalom:
A Pallas Nagy Lexikona
Fejér Megyei Hírlap, 2000. december (45. évfolyam, 281-304. szám)2000-12-16 / 294. szám
Gelencsér József – Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
https://www.historyextra.com/
Kovács Nemere: Egyetemes vallástörténet
Lukács László: A karácsony ünnep történetéhez
Tóth Anna Judit Ünnepek a keresztény és a pogány kor határán
Tóth Anna Judit: Brumalia - Saturnalia után, karácsony előtt
Szerző: Szima Viktória
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges