Szerző: Szima Viktória

A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb eseménye, Jézus Krisztus feltámadásának és egyben az emberiség megváltásának ünnepe, időpontja az első niceai zsinat (i. sz. 325) döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap (ehhez a naphoz igazodik az egyházi év valamennyi mozgó ünnepe). Húsvétkor fejeződik be a 40 napig tartó böjtidőszak, vagyis a hústól való tartózkodás véget ér, ebből ered az ünnep magyar elnevezése is.

Húsvéthétfőhöz több népszokás társul: többek között a locsolkodás, a húsvéti korbácsolás, illetve a festett tojás ajándékozása is. Mind a locsolás, mind pedig a vesszőzés jutalma az étellel-itallal kínálás és a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe és a XII. század óta szentelmény. A piros színű tojás a népi hiedelem szerint az életet és Krisztus kiontott vérét idézi. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak (bürök, hagymalé, lencselé, vadalmafakéreg). A tojásdíszítés, tojáshímzés módja a viaszolás és a karcolás is. Ma már inkább a kereskedelmi forgalomban kapható színezőszerekkel és matricákkal díszítik az ünnepi főtt tojásokat.

A húsvéti locsolás alapja a víz tisztító, illetve termékenységvarázsló erejébe vetett hiedelem. A húsvéthétfőt vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték, mivel többnyire a fiatal férfiak a kúthoz, vályúhoz vonszolták a hajadonokat és vödörszám borították rájuk az „éltető” vizet. 1920-tól kezdve vált általánossá a szagos vízzel történő locsolás, ami lehetett illatos szappan leve, rózsavíz (Aqua Rosarum), illetve más illatszer, például – valódi – kölnivíz (Spiritus Coloniensis).

A locsolkodó verssel való köszöntés később terjedt el, mint maga a locsolás. Következzen két locsolóvers, amely megőrizte az utókornak a rózsavizes locsolkodás emlékét:

„Húsvét másodnapján

Mi jutott eszembe,

Üveg rózsavizet

Vettem a kezembe.

Elindultam vele

Piros tojást szedni.

Adjatok hát lányok,

Ha nem sajnáljátok,

Nagyon megbánjátok,

Licskes, lucskos lesz

Az ünneplő ruhátok.”

(Locsolóvers Hajdúhadházáról, Magyar Néprajz)

„Én kis kertészlegény vagyok, rózsavízzel locsolkodok, szépen kérem az anyját, de még jobban a lányát, hagy locsoljam meg a göndör haját.”

(Tápióságon, Tápiószentmártonban kedvelt locsolóvers, Magyar Néprajz)

A húsvéti ünnepkör kapcsán ritkán jutnak eszünkbe a gyógyszertárak, pedig a XX. század első felében a patikák polcain rózsavizet, kölnit, sőt még húsvéti tojásfestékeket és húsvéti fecskendőcikkeket is talált a vásárló. A locsoló versekben megörökített rózsavíz (Aqua Rosarum, Aq. Rosar) hivatalos gyógyszer volt, a Magyar Gyógyszerkönyv első 4 kötetében úgy szerepelt, mint szag- és ízjavítószer, illetve bőrápoló. Hivatalosan úgy készült, hogy 10 g (1 csepp) rózsaolajat 200 g meleg lepárolt vízzel összeráztak és a keveréket 24 óra múlva 1000 grammra felhígították, majd ismét 24 óra múlva filtrálták (leszűrték).

A kölni, vagyis a Johann Maria Farina (eredeti nevén Giovanni Maria Farina, 1685–1766) receptje alapján 1709-ben készült kölnivíz (Spir. Coloniens., Eau de Cologne, a magyar nyelvben régiesen “otkolon”) tömény alkoholban oldott illóolajokból (citrom, bergamotta, levendula, narancsvirág, geránium) és glicerinből állt (és ezek a fő alapanyagai ma is). Gyógyászatban fejfájás enyhítésére és ájulás esetén alkalmazták. A kölni eredetileg tehát márkanév volt, nem egyenlő a manapság kölniként emlegetett szerrel (erről bővebben még szó lesz). A részletes kölni recept megtalálható Kazay Endre Gyógyszerészeti Nagylexikonában az Eau de Cologne címszó alatt a 286–287. oldalon, lásd itt: http://www.gyogyszeresztortenet.hu/letolt/kazay_lexikon_2.pdf. Az 1920-as években kezdték el használni az otkolont húsvéti locsoláskor. A termékenységvarázsló rítus során korábban hideg kútvizet, szódát-, illetve “szagos vizet” (elsősorban a szagos szappan levét értjük alatta, de lehet rózsavíz is) hintettek a leányokra.

1926-ban több rendelet született (1926. évi 60.617. sz. K. M. rendelet Az illatszerfélék húsvétvasárnapi árusításának részleges tilalmáról, illetve a 1926. évi 63.366. sz. K. M. rendelet), amely részlegesen megtiltotta a drog- és illatszerkereskedőknél, illetve az utcai és alkalmi árusoknál az illatszerfélék húsvétvasárnapi árusítását. A rendelkezés az üzletek bezárását is megkövetelte (ez kizárólag a fővárosra vonatkozott). A locsoló kölniféléket csak a patikákban lehetett beszerezni az ünnepek alatt: „Miután a rózsavíz (Aqua rosarium) a Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő gyógyszer, a kölnivíz pedig a gyógyszerkönyvben lévő négy szerből előállítható a gyógyszerész által, a gyógyszertárban készített rózsavíznek és kölnivíznek húsvét vasárnapján való kiszolgálására idézett rendeletem nem terjed ki. Ennek megfelelően a gyógyszerészek a gyógyszertárakban készített: rózsavíznek és kölnivíznek húsvét vasárnapján kiszolgáltatásában nem akadályozhatók.” (Gyógyszerészek Zsebnaptára 1927)

A fenti rendelkezés azonban csak a helyben készített „magisztrális” illatszerekre vonatkozott, a kereskedelmi forgalom tárgyát képező parfümökre nem terjedt ki az engedmény, utóbbiak árusítása büntetendő kihágásnak minősült. A szabályozás eredményeképpen a gyógyszertárak forgalma jelentősen megnövekedett az ünnep idején. Az alábbi idézet jól példázza ezt: „A patikus fel is volt készülve a rózsavíz árusítására, mert húsvét hétfőn délig nyitva tartotta a patikát. Némelyik gyerek félliteres, de legalább 2 dl-es üveggel locsolt. Az üveg szája be volt kötve egy ruhadarabkával, amit tűvel megszurkáltak, hogy jobban lehessen belőle locsolni” (Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.)

Az illatszeres locsolkodás fokozatosan kiszorította a locsolás korábbi formáit.

A szocialista érában a húsvét átalakult, ám a kölnivel való ünnepi öntözés megmaradt. Minden új politikai rendszer első lépései közé tartozik, hogy a maga képére formálja, vagy esetleg megszüntesse az emblematikus napokat, ünnepeket. A húsvéthoz kapcsolódó hagyományok egy részét felerősítették (például a locsolkodást, a tojás ajándékozását és a szórakozást), míg a vallási töltetet megpróbálták elhalványítani. Azonban ez az ünnep túl összetett volt ahhoz, hogy úgy átalakítsák, ahogy a Mikulás és Télapó esetében tették. Nem lett a húsvéti ünnepkörből egyszerű Tojásünnep vagy Locsolóünnep, bár az ünnep 50-es években kialakult alapvetően világi jellege máig érezhető. Persze politikai tartalmú locsolóvers azért fennmaradt, íme egy ékes (vagy inkább ekés) példa: „Zúg a traktor, szánt az eke. Elvtársnő, öntözködhetek-e?” (Zádori Zsolt: A tojás ünnepe) A férfiak zsebében ekkor már többnyire nem rózsavíz vagy Aqua Coloniensis lapult, helyüket átvette az ikonikus bolgár rózsaolaj és a Krasznaja Moszkva, illetve más olcsóbb Eau de Toilette (az EDP, azaz Eau de Parfum illatanyag koncentrációja 10–30%, az EDT, vagyis Eau de Toilette-é 5–20%, a köznyelvben manapság – Németországon kívül – kölniként emlegetett illatszeré pedig 2–8%).

Napjainkban az olcsó locsoló kölnik mellett divatba jött a parfümökkel és EDT-kel való húsvéti „öntözés” is.

Felhasznált irodalom:

• Gyógyszerészi Közlöny, 42. évfolyam, 6. szám, 1926. április 18., https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/GyogyszeresziKozlony_1926/?query=Az%20illatszerf%C3%A9l%C3%A9k%20h%C3%BAsv%C3%A9t-vas%C3%A1rnap&pg=80&layout=s
• Gyógyszerészek Zsebnaptára az 1927-ik évre, http://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2013/11/Gy%C3%B3gyszer%C3%A9sz-zsebnapt%C3%A1r-1927.pdf,
• História folyóirat 1995.09.10. https://regi.tankonyvtar.hu/…/ta…/historia/95-0910/ch24.html,
• Kazay Endre: Gyógyszerészeti Nagylexikon (gyogyszereszettortenet.hu),
• Magyar Néprajz II. https://mek.oszk.hu/02100/02152/,
• Magyar Néprajzi Lexikon https://mek.oszk.hu/02100/02115/,
• Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II., www.gyogyszeresztortenet.hu,
• Taxa medicamentorum emendata, pro regno Hungariae et adnexis partibus, anno 1810
• Torkos. Justus János: Taxa pharmaceutica Posoniensis, cum instructionibus pharmacopoeorum, chirurgorum et obstetricum,  illetve
• Zádori Zsolt: A tojás ünnepe, https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Beszelo_1993_1/…)