Szerző: Szima Viktória

169 évvel ezelőtt hunyt el – Cziráki és dienesfalvi – gróf Cziráky Antal Mózes (1772–1852) jogász, kamarás, országbíró, az MTA alapító és igazgatótagja, Fejér vármegye főispánja.

A Cirák község (korábban Sopron, ma Győr-Moson-Sopron megye) névadó birtokos nemzetségének családfája a XII. századig vezethető vissza. A família felemelkedése Zsigmond király (1387–1437) uralkodásától fogva töretlen volt, a nyugat-magyarországi főrangú família a Habsburgok uralma idején sem veszítette el befolyásos szerepét. Címerüket eképpen írja le Nagy Iván történész-kutató: „…zöld tér fölött kék mezőben felálló farkas, két első lábával egy vörös zászlót tartva, melyen hold és csillag látható. A pajzsot grófi korona födi. A grófi (nyitott, kilencágú) korona fölött koronás sisak, melyből ismét a pajzsbelihez hasonló farkas emelkedik ki vörös zászlóval. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.” A Czirákyak előnevüket a Vas megyében fekvő Dénesfalváról (másként Dienesfalva) kapta. A Cziráky család generációkon keresztül „nevelt ki” államférfiakat. Cziráky József császári és királyi tanácsos volt, Cziráky Antal Mózes – amint az fenti felsorolás is mutatja – maga is jelentős közéleti személyiségnek tekinthető. A família még további két főispánt „adott” Fejér megyének: Antal fia, gróf Cziráky János József, illetve unokája, gróf Cziráky Béla is ellátta ezt a tisztséget.

Cziráky Antal Mózes gróf 1772. szeptember 8-án született Sopronban, édesapja gróf Cziráky László, édesanyja gróf Zichy Julianna. Antal a gimnáziumi éveit Nagyszombaton töltötte. 1787 és 1789 között bölcsészeti tanulmányokat folytatott Pozsonyban az egyetemen, utána 3 éven keresztül Pesten volt jogi hallgató. 1791-ben pesti hallgatótársaival egyletet alakított a magyar nyelv és irodalom ügyének felkarolására, az általuk életre hívott társaság volt hazánk első jogászegylete. Cziráky Antal hosszú időn keresztül betöltötte az egylet elnöki posztját. Szintén 1791-ben Cziráky Antal Mózes apjától, Cziráky Lászlótól megörökölte a Fejér, Sopron és Vas megyei birtoktesteket, a lovasberényi birtok is ekkor kerül a kezébe (Cziráky József 1730. április 15-én 45 000 forintért vásárolta meg az uradalmat Franz Anselm Fleischmann bárótól, amelyhez Lovasberény, Nadap és Börgöndpuszta is tartozott, Lovasberény története több mint kétszáz éven át összefonódott a Cziráky családéval).

1792-ben I. Ferenc magyar király (1792–1835) pozsonyi koronázása alkalmával Cziráky Antalt aranysarkantyús vitézzé avatták. 1793-ban Pest megye megválasztotta tiszteletbeli jegyzőjévé. 1794-ben a Magyar Királyi Helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) fogalmazója lett.

1794-ben a magánéleti változás is történik életében: házasságot köt első feleségével, illésházi Illésházy Júlia grófnővel. 1796-tól titoknok lett a helytartótanácsnál, 1800-tól pedig tanácsosi hivatalt tölt be. 1808-ban a magyar udvari kancelláriánál referendárius („közlönök”) lett, szintén ebben az évben kapcsolódott be a középszintű megyei közigazgatásba: az uralkodó kinevezte Esztergom vármegye főispáni helytartójává (Esztergom örökös főispánja a mindenkori hercegprímás volt).

1809-ben fejeződött be a családi „sasfészek”, a lovasberényi klasszicista kastély építése. Az épülethez angolpark és csónakázásra alkalmas tó is tartozott. Így írt az urasági kastélyról Károly János: „családi szentélye a Cziráky családnak, mely homlokzatával a díszes angolkertből a község fő utcájának hosszára néz, […] a láthatárt az erdővel benőtt, s a nagy vadtól nyüzsgő hegység domborulatai zárják körül.” 1811-ben Vas vármegye főispáni helytartójává avanzsált.

1814-ben elhunyt hitvese, Illésházy Júlia. a gyász leteltét követően ismét házasságra lépett, második nejéül németújvári Batthyány Mária grófnőt választotta.

1817-ben a felső-magyarországi megyék ínségügyi királyi biztosa lett és igyekezett enyhíteni gondokat az éhínség által sújtott területeken. Szintén ugyanebben az évben a magyar királyi udvari kamara alelnöke, illetve belső titkos tanácsos lett.

A következő évben egy új taggal bővül a Cziráky család: 1818. december 29-én megszületett fia, János József. 1820 körül elkészült Cziráky Antal klasszicizáló stílusú vadászkastélya az uradalom Nadapi út mellé eső erdőrészében (az épület mára elpusztult, 1970-ben lebontották).

Cziráky Antal karrierje fokozatosan ívelt felfelé, Habsburg-Lotharingiai-ház iránti hűségét az uralkodó elismerésekkel jutalmazta: 1823-ban kitüntették a Mária Terézia alapította Szent István rend középkeresztjével, 1825-ben pedig tárnokmesteri tisztséget nyert, mindezeken felül I. Ferenc osztrák császár és magyar király Fejér megye főispánjává nevezte ki. Főispáni tisztségében a központi kormányzati akarat megtestesítője volt, a konzervatív oldal egyik prominens személyiségének tekinthető. Ugyanakkor gazdasági területen rá is hatással volt az kor reformer szelleme: átszervezte és hatékonyabbá tette lovasberényi uradalmát (modernizálta a belmajori gazdaságot, meghonosította az erdőművelést), a települést jelentős épületekkel (1834-ben készült el a helyi római katolikus templom építése, de engedélyt adott a zsinagóga bővítésére és a zsidó hitközség új iskolájának alapítására is). Sokat tett a színházügyért: 1823-ban 45 000 forintért megvásárolta a Barátok terén a pesti magyar színháznak szánt telket. Cziráky Antal Mózes az 1827. évi VIII. törvénycikk alapján a kiküldött tanügyi reformbizottság elnöke lett. 1828. január 12-én országbírói hivatalba emelkedett, ezt a fontos tisztséget egészen 1839-ig betöltötte. 1828-ban a pesti egyetem elnökévé nevezték ki, 1829. március 2-án tartotta meg székfoglaló beszédét. 1830. november 17-én a Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia jogelődje) igazgató (igazgatósági) tagjává választotta Cziráky Antalt. A gróf 1830-ban kiérdemelte a Szent István-rend középkeresztje után a rend nagykeresztjét is. 1836. szeptember 16-án Ferdinánd, Csehország királyának koronázási ünnepélyén a prágai rendgyülekezetben a III. (Jó) Fülöp burgundi herceg által 1429-ben alapított Aranygyapjas rend lovagjává ütötték. A nagy, fővárosunkat és dunamelléki vidékeit pusztító árvíz után a segélypénzek kiosztására rendelt bizottmány elnökévé választották. 1839 áprilisában kérvényezte, hogy mentsék fel országbírói és egyetem-elnöki hivatalától.

V. Ferdinánd a két felmentéssel egyidejűleg az államtanács (Staatsrat) tagjává nevezte ki, mint álladalmi értekezleti (konferenciális) minisztert, 1848 márciusáig, a forradalom és szabadságharc kezdetéig viselte tisztségét. 1840-ben elhalálozott hitvese, Batthyány Mária grófnő. 1843. október 18-án Cziráky gróf újból házasságot kötött, harmadik és egyben utolsó felesége Carolina von Walterskirchen bárónő lett.

Cziráky Antal Mózes 1852. február 22. hunyt el Pozsonyban, földi maradványait a kenyeri Sarlós Boldogasszony templomban helyezték örök nyugalomra. Emlékbeszédét Magyar Tudományos Akadémián tartották 1852. december 20-án, a grófot Pauler Tivadar méltatta. A sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

Cziráky Antal gróf közéleti tevékenysége mellett jogi szakírói és kultúrapártolói tevékenységet is folytatott. Leghíresebb műve a Conspectus juris publici regni Hungariae… (magyarul: A magyar közjog alapelvei címmel Hegedűs Lajos adta ki 1861-ben), ez a magyar közjogot tárgyaló műve (Conspectus juris publici…) csak 1851-ben jelenhetett meg. A Magyar Tudós Társaság igazgatótanácsának tagjaként küzdött a magyar nyelv elismeréséért, támogatta a magyar nyelven folyó oktatást, ügyintézést és törvénykezést (bíráskodást). Anyagi segítséget is nyújtott a nemes célok megvalósításához: a Magyar Tudós Társaságnak 3000, a Ludoviceumnak 4000 forintot adományozott magánvagyonából.

Felhasznált irodalom

• Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
• Hamza Gábor: Emlékezés Cziráky Antal Mózesre (1772–1852), a Magyar Tudományos Akadémia
• igazgatósági tagjára
• Nagy Iván: Magyarország családai 1857–1868
• dr. Siklósi Gyula: Kis lovasberényi birtoktörténet és a monogramos téglák
• Szarvas Gábor: Magyar nyelvőr
• Száz magyar falu könyvesháza" - sorozat kötetei, Lovasberény
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái