Jelenlegi hely

Magyar Nemzeti Levéltár » Címlap » Intézményi hírek

Aranybulla

2022.08.18.
MNL Fejér Megyei Levéltára

2022-ben ünnepeljük az Aranybulla kiadásának 800. évfordulóját. Székesfehérvár Megyei Jogú Város és a Magyar Nemzeti Levéltár egyaránt Aranybulla Emlékévet hirdetett. A fehérvári megemlékezések csúcspontja, a Székesfehérvári Királyi Napok (az ünnepségsorozat augusztus 12-től augusztus 21-ig tart). A Királyok Városának programsorozata „Az Élet pecsétje – rege az Aranybulláról” című II. András életét bemutató dramatikus történelmi játékkal kezdődött. A színdarabot Matuz János írta és rendezte. II. Andrást Mihályi Győző, Szent Erzsébetet Varga Gabriella keltette életre, a mesélő szerepét Strasszer Domonkos öltötte magára. A Zichy-színpadon a színészek táncosokkal és énekesekkel (az Alba Regia Táncegyüttes Pulutyka csoportja, a Step and Style Studio táncosai, a Vasvári Pál Gimnázium diákjai, illetve a MusiColore énekegyüttes) közösen idézték fel az Aranybulla kiadásának történetét.

Az elmúlt években több cikkünk született az augusztusi ünnepi hétről, foglalkoztunk Szent István királlyal és augusztus 20-ával
(https://www.facebook.com/FMLeveltar/posts/pfbid028k4yZbtUnq2WWQFnvNL2c2mkHZ7LsPSjooiUFdfkQRAjQuLj8SnU6e5pDNuPtM85l ),
bemutattuk a Királyi Napok történetét
(https://www.facebook.com/FMLeveltar/posts/pfbid0sEiybsHXWStbfE3iPjornLoNYSovWN1uMbf5JPzFYtgpffuHkC8nVkiFKmur6CN6l),
írtunk a Nagyboldogasszony Nagyasszony napjáról (augusztus 15.),
(https://www.facebook.com/FMLeveltar/posts/pfbid0c1m4C4cZoP1kgUyCLsWrrfULtuAXd2BKahPbY5YyALszKBGSjhdJBwUWtgnQfuiEl),
tavaly Sidló Ferenc Szent István szobráról értekeztünk, így idén más téma után kellett nézni. 2022-ben az Aranybulla Emlékév kapcsán az 1222-es bulláról (a kiadás időpontjaként jellemzően az 1222. április 24-ét jelölik meg) szeretnénk szólni.

A bulla szó (a buborék latinul) több értelemben használatos. Eredetileg az ókori rómaiak által viselt megközelítőleg 5 cm átmérőjű, lencse formájú talizmánt tartalmazó tokot hívták így (az ékszer etruszk eredetű), amelyet a patríciusok, majd – elsődlegesen – a szabadok gyermekei hordtak szalagon a nyakukban (készülhetett aranyból és bőrből, az utóbbi a szegényebb rétegnél volt jellemző). Az ifjak a férfitóga első felöltésekor, a leányok házasságkötés idején váltak meg tőle, hogy felajánlják a házi isteneknek. Pompejiiben is előkerült aranyból készült vélhetően női bulla.

A katolikus egyház számára a bulla a pápai ügyiratok ünnepélyes formáját jelenti, amelyet pergamenre írtak, szövege a pápa (szám nélküli) nevével kezdődött és függő ólompecséttel zárták le.

A bulla kifejezést császárok és királyok által kiállított oklevelek kapcsán is használták. Érdemes egy pillanatra elidőzni az oklevél kifejezésnél. Az oklevelek elsődleges célja a jogbiztosítás volt, fénykoruknak a középkor tekinthető. Az oklevelek anyaga kezdetben jellemzően pergamen (állati hártya) volt, ritkábban állati bőr (többnyire szabálytalan alakú hulladékbőr), a középkor második felében tűnik fel olcsóbb alternatívaként a rongypapír. Az oklevelek külső jegyei elsősorban az adott oklevél jelentőségétől függtek: a birtokot, kiváltságot, nemességet adományozó okleveleket szabályos alakú és gyakran utólag díszített hártyára írták (ezeket privilégiumnak nevezik). Privilégiumot nemcsak a király adhatott ki. Az oklevelek fő hitelesítő eszköze és egyedi külső jegye a pecsét volt. A legfontosabb jogokat biztosító privilégiumokat bullákkal látták el, míg az egyszeri felhasználásra szánt okleveleket zárt formában adták ki (fel kellett törni a pecsétjüket). A függőpecsétet hártyaszalag vagy selyemzsinór rögzítette az oklevélhez (az oklevelek alsó szélét vissza kellett hajtani, hogy elbírja a pecséteket, ezt a részt plica-nak nevezik). A kiemelt fontosságú oklevek függő pecsétjét védőtokkal látták el. Egy oklevélre több pecsét is kerülhetett a nagyobb hitelesség, illetve tulajdonosuknak érintettségéből kifolyólag.

A bulla kifejezést ma elsősorban a függőpecsétekkel ellátott oklevelekre használjuk, de a szó utalhat arra a fa vagy fém szelencére is, amelybe a pecséteket beletették. A pecsét különböző anyagokból készülhetett, így beszélhetünk arany-, ezüst- és ólompecséttel ellátott okiratról. Az aranybulla (latinul Aurea bulla) tágabb értelmezésben egy arany függőpecséttel ellátott irat. Meglehetősen kevés aranybulla maradt az utókorra, mivel „az ilyen módon kiállított oklevelek minden időben ki voltak téve annak a veszélynek, hogy kapzsi emberek letépik róluk az arany pecsétet”.

A nagy kezdőbetűs „Aranybulla” kifejezés, mint tulajdonnév kizárólag II. András magyar király 1222-es arany függőpecsétes szabadságlevelére utal. Az Aranybulla a legrégibb alaptörvényeinket tartalmazza. András király az okirattal helyreállította Szent István király alkotmányát 1222-ben, illetve további intézkedésekkel ki is bővítette.

Az Aranybulla kiadásának valós okai és közvetlen előzményei ma is kutatás tárgyát képezik. Jelenleg még tartja magát az az egyre inkább megkérdőjelezhető vélekedés, hogy a király kizárólag külső kényszer hatására tette az engedményeket, az ellenállási záradék meglétével szokták elsősorban alátámasztani a tézist: „[…] Elrendeljük, hogy ha mi, vagy valamelyik utódunk valaha is ezzel a rendelkezéssel szembehelyezkedni akarna, ezen oklevelünk alapján a hűtlenség minden vétke nélkül országunknak úgy a püspökei, mint más jobbágyai, valamint nemesei valamennyien és egyenként a jelenlegiek és utódaik nekünk és utódainknak mindörökre ellenállhassanak és ellentmondhassanak.” (Az ellenállási záradékot az 1687 soproni országgyűlés törölte el.) Az Aranybulla kezdő szakaszából is kiérződik a feszült hangulat: „[…] Mivel úgy országunk nemeseinek, mint másoknak szent István királytól megszabott szabadságát az olykor haragjában bosszúálló, olykor pedig rosszindulatú vagy saját hasznukat hajhászó emberek tanácsára hallgató némely királyok hatalmukkal sok mindenben megrövidítették, ezért maguk a nemeseink a mi és királyelődeink felségét buzgó könyörgésekkel országunk megjavításáért zaklatták. Mi tehát az ő kérésüknek mindenben – ahogy tartozunk – eleget kívánunk tenni, különösen, mivel közöttünk emiatt már gyakran nem csekély volt az elkeseredés, amit a király iránti tisztelet teljes egészében való megőrzése érdekében illik elkerülni, […] ezért megadjuk a szent István királytól úgy nekik, mint országunk más embereinek megadott szabadságot, valamint más, az országunk megjavítására vonatkozó dolgokat”. Érezhető, hogy létezett külső nyomás, azonban az uralkodói szóhasználat mást is sugallhat. A legújabb kutatások alapján az uralkodó egy olyan új berendezkedést kívánt megteremteni, amelynek a központjában a hagyományos ispánságok jogainak csökkentése és a központi királyi hatalom megerősítése állt. A királyi érdekek eszerint egybeestek a nemesi érdekekkel. Zsoldos Attila történész megcáfolta azt a közkeletű hiedelmet, hogy a gyengekezű, könnyelmű II. Andrást a bárók és a királyi szerviensek tömegmozgalma kényszerítette rá az okirat kiadására. A kutató szerint „az Aranybulla nem a király addigi politikájának a tagadása, hanem sokkal inkább megerősítése”.

Az Aranybulla legékesebb része a nevét adó arany függőpecsét. Az előlapján a király trónon ülő alakja látható (jobbjában a liliomos végű jogarral, baljában keresztes országalmával, koronája szintén liliom mintájú) mellette kétoldalt az univerzum szimbólumaival (Hold, Nap). A felirata magyarra fordítva: „András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Ladoméria királya.” A pecsét hátlapján címer helyezkedik el (ez a címeralak először Imre király 1202-es aranypecsétjén jelent meg), a páros mezőkben oroszlánfigurák találhatók. A köriratán az alábbi szöveg szerepel: „II. András, III. Béla király fiának pecsétje.”

Az oklevél fohásszal kezdődik, majd az oklevél kiadójának önmegnevezésével folytatódik (intitulatio, az illető nevén kívül címeit, méltóságát is tartalmazta). A fő részt (rendelkező rész, contextus), vagyis az uralkodói rendelkezéseket, valamint az Aranybullában foglaltak betartását garantáló előbb is említett ellenállási záradékot a köszöntés és a dokumentum kibocsátásának feljebb idézett indoklása előzi meg. Az oklevél befejező része (eschatocollum) méltóságsorral (series dignitatum) és datálással zárul (nem szerepel benne zárófohász).

Az Aranybulla főbb rendelkezései: részben megtiltotta a birtokok eladományozását, illetve a szolgálattal szerzett földek elkobzását (ezzel elsősorban az uradalmakat és a magántulajdont védte), megszüntette a külföldiek (idegenek) részére a birtokok és a tisztségek adományozását, valamint a pozíciók halmozását. „Az országon kívülre birtokot ne adományozzanak, ha egyes birtokokat elajándékoztak, vagy eladtak, akkor azokat adják vissza az ország népének, […] e négy jobbágyon kívül, tudniillik a nádoron, a bánon, a király és a királyné udvarispánján kívül senkinek se legyen két méltósága.”

Az Aranybulla 31 cikkelyéből 11 foglalkozott a királyi szerviensekkel (többek közt megtiltotta bírói ítélet nélküli elfogásukat és megbüntetésüket, szabályozta birtokaik öröklésrendjét, illetve a hadkötelezettségüket stb.) ezekből öt tartalmazott olyan kitételt, amely a későbbiekben a nemesi előjogok alapjául is szolgált. (A királyi szervienseket a XIX. század végéig a nemesség alsóbb rétegéhez sorolták, ma már általánosan elfogadott, hogy a XIII. század elejének magyar társadalmában a királyi szerviensek határozottan elkülönülő társadalmi csoportot alkottak a kor nemességétől.)

II. András az Aranybullában meghirdette a sérelmek előadására alkalmas évenkénti törvénylátó napokat, amit az országgyűléshez vezető út első lépései közt tarthatunk számon. A bírói jogkör kapcsán pedig jelentős újításnak számít, hogy a nádornak országos bíráskodási jogkört adott, ezenfelül rendelkezett az alsóbb ítélkezési formákról is.

A Fehérváron kelt oklevélben a király ígéretet tett arra, hogy egy évnél nem gyakrabban fog új pénzt veretni (a kamara haszna fontos kincstári bevétel volt: a király bevonta a forgalomban lévő érméket és újakat adott ki, melyek nemesfémtartalma alacsonyabb volt, a különbözet a kamaráé lett).

Az oklevélben a királyi jövedelmekkel kapcsolatos rendelkezéseknél több érdekes adónem is feltűnik. „A nyestadót a Kálmán királytól származó szokás szerint fizessék. […] Az ispánok csak az ispánságuk jogán őket megillető részt élvezzék, a királyt illető többi jövedelmet, tudniillik a csöböradót, a vámot, az ökröket és a vár jövedelmének kétharmadát a király kapja meg.” A bullában szereplő adónemek közül a csöböradót szeretném kiemelni. A nyestadóról már korábban írtunk, amikor a levéltárat meglátogatta két nem is olyan „beste nyest” (https://www.facebook.com/FMLeveltar/photos/a.238817323129435/1724843021193517/). A csöböradó vagy akóadó (latinul cibrio) története a XII. században kezdődött. A cibrio a szőlő nagyságához igazított tartozás volt a borból vagy a bor után, ami bár királyi bevételnek számított, a földbér különös fajtájaként a király átengedhette a föld vagy a szőlő tulajdonosának. A csöböradó szedéséről II. András önállóan is rendelkezett az 1231. évi dekrétum 21. artikulusában: megtiltotta, hogy a comites castri (várispánság) az őket megillető jövedelmeken kívül a királyt illető részből –többek közt azt, amit cibrio címén szednek – elvegyen. A 14. században átvette a helyét a hegyvám (egyrészt előre megállapított borból, ritkábban mustból vagy ennek megfelelő pénzből, másrészt természetbeni juttatásokból, harmadrészt kismérvű robotból állt).

Az Aranybulla 7 példányban készült, de ezek egyike sem maradt ránk. „[…] Hogy pedig ez a mi engedményünk egyrészt, másrészt rendelkezésünk a mi és utódaink idején mindörökre érvényes legyen, ezért azt hét példányban megírattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük akként, hogy az egyik példányt a pápa úr kapja […], a második példányt a johanniták, a harmadikat a templomos lovagok, a negyediket a király, az ötödiket az esztergomi káptalan, a hatodikat a kalocsai káptalan, a hetediket a mindenkori nádor őrizze azért, hogy ezt az írást mindig a szeme előtt tartva sem maga el ne térjen valamiben az elmondottaktól”. Az okirat szövegét kizárólag a később keletkezett 1318-as hiteles másolatból, illetve átiratokból ismerjük (legkorábbi az 1351-es átirat). Formáját II. András – a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött – korabeli oklevelei adják meg. A különböző korokban készült hiteles másolatoknak hála több mint harminc oklevél őrizte meg az Aranybulla szellemiségét. II. András 1231-ben némi változtatással újra kiadta a dokumentumot. Az Aranybullát más uralkodók is megerősítették az évszázadok folyamán: IV. Béla 1267-ben, I. (Nagy) Lajos 1351-ben (részben módosította is az ősiség kapcsán), Mária 1384-ben, I. Mátyás 1464-ben. A többszöri megerősítésének két fő oka volt: egyrészt a koronázáskor minden uralkodó számára kötelező koronázási eskü, amelyben a király ígéretet tett, hogy országa jogait megőrzi, másrészt az új uralkodóknak meg kellett erősíteniük elődjeik rendelkezéseit ahhoz, hogy érvényben maradhassanak.

Gyakran párhuzamot vonnak a jogtörténészek az Aranybulla és más „aranybullák” között, így az I. (Földnélküli) János angol király (ur. 1199–1216) által 1215-ben kiadott Magna Charta Libertatum (1215), vagy a IV. (Luxemburgi) Károly által kiadott Német Aranybulla (1356) közt.

Székesfehérvár városa 1922-ben, az Aranybulla kiadása 700. évfordulójának emlékére obeliszket állítattott a Csúcsos-hegyen. A kettőskereszttel díszített, 8 méter magas kőfaragvány (a bazilika egykori pillérét álmodta újra a művész) Havranek Lajos alkotása. Az emlékmű rendkívül megsínylette a háborút, ezért 1950 körül lebontották. 1972-ben (Aranybulla kiadásának 750. évfordulója) Rétfalvi Sándor elkészítette azt az Aranybulla-emlékművet, amely 1990 óta látható a hegy csúcsán, addig második világháborús felszabadulási emlékmű (a város felé forduló szovjet tank) „nézett le” a városra. Idén az Árpád-ház program keretén belül újult meg az Aranybulla emlékmű és környéke: homokfúvásos technikával megtisztították az alkotást és helyreállították a feliratait is, a KörTeKert Stúdió tervei alapján pedig rendezték a zöldkörnyezetet. Ma már méltó körülmények között lehet megcsodálni azt a helyet, ahol a hagyomány szerint II. András 800 éve kihirdette az Aranybullát.

Felhasznált irodalom:

 

Szerző: Szima Viktória

Utolsó frissítés:

2023.03.30.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges