Jelenlegi hely

Magyar Nemzeti Levéltár » Címlap » Érdekes iratok

A vármegye első teremőre? Fekete János főlevéltárnok

Levéltári Mozaik
Szerző: Szima Viktória
2026.08.31.
MNL Fejér Vármegyei Levéltára

 Fekete János (galánthai báró) főlevéltárnok, korábbi főjegyző, a régiségtár őre

 

Fekete János (1817. december 11. – 1877. április 3.) Fejér vármegye közéletének sokoldalú és közismert szereplője volt. Jogászként, vármegyei tisztviselőként, főjegyzőként, íróként egyaránt tisztelték, ám intézményünk számára főlevéltárnoki munkássága a legfontosabb. Ennek ellenére ma pályájának egy még izgalmasabb oldalát szeretnénk bemutatni, amely elválaszthatatlanul összefonódik a megyei múzeumüggyel. Fekete János Fejér vármegye múzeumának, a mai Szent István Király Múzeumnak születésében a kezdetektől fogva aktívan részt vett. Nem „csupán” írásaival és közgyűlési felszólalásaival pártolta az ügyet. Fekete főlevéltárnok úr vármegyeházán húzódó irodája és a levéltár másik két terme 1872 és 1877 áprilisa között műtárgyaknak is otthont adott.

Galántai Fekete János régi Pozsony vármegyei nemesi család sarjaként született Kápolnásnyéken Fekete János és Kovács Zsuzsanna gyermekeként, 1817. december 11-én keresztelték meg (református, helvét hitvallású). Elemi tanulmányait Pátkán folytatta, ezt követően először Gyönkön, majd Kecskeméten tanult. Pápán szerezte a pályáját megalapozó jogi és teológiai ismereteit.

Bár napjainkban leginkább hivatalnokként szokás róla megemlékezni, művészi vénájáról sem szabad megfeledkezni. Feketét az ecset helyett a toll ragadta meg. Szépirodalmi érdeklődése korán, az 1830-as évek során megmutatkozott. Rengeteget publikált Federényi Jerindo, Fellegi Jordán, Jean de Noir, Kövér János és Fiván művésznevek alatt. Repertoárját főként versek, illetve humoros és népies hangvételű prózák képezték, de a Pesti Divatlapnak is dolgozott.

1839 fordulatot jelentett az életében, ekkor kezdete el vonzani a katedra. Egészen 1841-ig folytatott tanári tevékenységét a Komárom-Esztergom vármegyei Neszmélyen.

Hamarosan a jog iránti érdeklődés visszatért az életébe, ami egyúttal pálya és lakhelymódosítást is hozott. Ügyvédi gyakorlatot kívánt folytatni és bővíteni szerette volna Pápán megszerzett tudását. Székesfehérváron telepedett le először ügyvédgyakornokként, majd az 1843. évi sikeres ügyvédi vizsga után ügyvédként dolgozott.

1845. május 1-én kelt egybe Vásárhelyi Nagy Krisztinával (a hölgyet Constantinenek írják a házasságkötéskor és Zoltán fiúk keresztelésekor az anyakönyvek). Sárkeresztúron volt a Vásárhelyi Nagy család birtoka, ám a házaspárnak Székesfehérváron is lett lakása. A házaspárnak három lánya és négy fia született: Fekete Gyula (elhunyt 1897), Zoltán (szül. 1846), Gizella (szül. 1847), Jenő (szül. 1851), Szeréna (szül. 1853), Kálmán Jenő (szül. 1856) és Jolánka (szül. 1858).

A gyakorló fehérvári ügyvéd számára az 1848–49-es forradalom és szabadságharc életének meghatározó időszaka lett. A „polgári liberalizmus szószólójának” több írása is született ekkortájt (főként röpiratok), de a fehérvári márciusi eseményekben aktívan is részt vállalt. A szabadságharc idején lett Fejér vármegye alügyésze, majd 1849 májusától a főjegyzője. Bár ekkor még nem volt levéltárosi tapasztalata, a forradalmi napokban készült írásai oly hitelesen rögzítették az eseményeket, hogy a fehérvári történések jól rekonstruálhatóak általuk. Azonban nem vált hirtelen történész vagy riporter belőle, írói stílusának megmaradt népies íze: „Metternik, a vén tigris” szerinte azoknak a „jó madarak feje, kik az igazságos panaszodat ő Felsége elébe jutthatását meg tudták gátolni, s vagy azzal ámították el a koronáskirályt, hogy boldogok vagytok, borral mosdatok, kolbásszal törülköztök.” Kossuth Lajost pedig a „nép barátja” jelzővel emlegette. Mesemondói szavai ellenére tisztában volt a forradalom veszélyeivel: „[…] Ne mondjunk hoppot míg az árkot egészen át nem ugrottuk. Másutt a’ szabadság a’ nép vére hullásába került, iparkodjunk, hogy mi azt békességgel érdemeljük meg.” (Demeter Zsófia: Fekete János 1848 márciusi röplapja. Fejér Megyei Hírlap, 1981. március 8., 57. sz., 6.p.)

A szabadságharc leverése után Feketének bujdosnia kellett. 1852-ben próbált meg először visszatérni a közéletbe, de terve kudarcba fulladt. Székesfehérvár polgármestere, Ferenczy János bosszúhadjárata miatt kitiltották a városból (24 órán belül távozásra kényszerült). Sárbogárdon telepedett le ügyvédként, ám a gyakorló ügyvédek sorából 1853-ban kitörölték a múltja miatt.

1854-től Sárkeresztúron, neje birtokán gazdálkodott. 1858-ban jelent meg egyetlen önálló verseskötete, az „Életiskola a magyar nép számára”, amely Arany János kedvező bírálata után többezer példányban kelt el.

1859-ben a frissen alakuló Fehérmegyei Gazdasági Egylet titkárává választották. 1860-tól részt vett a Vörösmarty-szobor felállításának szervezésében, mint a Vörösmarty Szoborbizottmány jegyzője.

1861-ben a vármegye főjegyzője lett, ám hamar lemondott. 1862-ben elvállalta a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület világi aljegyzői posztját, egészen 1865-ig maradt a pozícióban.1865-ben ismét Fejér főjegyzőjévé avanzsált, a pozíciót 1871 végéig töltötte be. 1871 decemberétől haláláig a megye (fő)levéltárnoka volt.

Tekintetes Fekete János, a vármegye „örökké víg kedélyű” főlevéltárosa 1877. április 3-án 59 évesen hunyt el (vélhetően hasi) vízkórban Székesfehérváron.

Mielőtt kitérnénk Fekete múzeumügyhöz kapcsolódó tevékenységére, érdemes megemlíteni, hogy műgyűjtőként, amatőr (?) régészként is ismerték. Továbbá tagja volt a Fehérmegyei Takarékpénztár rendes választmányának (Székesfehérvár és Vidéke, 1876. február 13., 13.sz.), a Fehérvári Polgári Lövész-társulatnak (Székesfehérvár és Vidéke, 1876. május 10., 38.sz.), illetve betöltötte a Tóvárosi Olvasókör elnöki tisztségét (Székesfehérvár és Vidéke, 1876. augusztus 30., 70. sz.).

Fekete magángyűjteményéről Hattyuffy Dezső 1872-es írásából értesülhetünk. Három hasábban mutatta be a több mint négyezer darabos magánkollekciót. „Fekete János úrnak megyénk s a szomszédos megyék határai közt talált számos régiségét röviden körvonalazva az archaeologia kedvelőinek bemutatom. […]Két lábperecz, legbecsesb tárgyai közé tartozik a gyűjteménynek, […] ehhez járul még egy darab tiszta, csinos karperecz […]. Bronz csákány szép czifrázattal, mely a nyéllyuk dudorodásánál kezdve, mindkét oldalon hegyéig tart. Római régiségek: Pompejii fülke, igen csinos darab, oldalai fekete, sárga festékkel mázolt alakokat ábrázolnak. Varga orvos úr hozta Pompejiből. Bronz fibula Medúza fővel, s egy másik igen szépen ékített fibula bronzból. […] Rövid lánczczal ellátott fibula, félgömb alakú sodronyán két oldalt, két hernyó alakú állatka vehető észre. […] Egy darab rozsdás vasszekercze, alakja, nagysága régiségre mutat. Nagyobb rozsdás szekercze, csonkpéle kitöredezett. Utóbbinak leshelye a velenczei tó. Éles tőr, […] markolatja egyik oldalán csontváz, másikon egy kezét fején tartó nő, többi része, valamint hüvelye szép faragványokkal ékített. Művészete renaissance korra utal. […] Megemlítendő még itt egy vassulyom a lovasság ellen, pár nyílhegy Lipót várból s egy kézibomba stb. […] Két darab ezüst karperecz[…]. Velenczén özvegy Meszlény Lajosné asszonyság birtokán szöllődöntés alkalmával öt csontvázra akadtak, ezek egyikén találták őket. Helyben Dieballa gyógyszerész ur által vegyileg megvizsgáltatván […]. Megemlítendő még 16 darab legkülönfélébb alakú sarkantyú, melyek régi magyar-, török- s más lovagsarkantyúk voltak. […] Végre egy nyakláncz vagy lábon való láncz, ujnyi széles, gömbölyű, négy ízből áll, két oldalán kereszt alakú lyukkal, hol csukója van; rövid láncz tartja zárva, mely róla lóg. […] sokkal nagyobb terjedelmű éremgyüjteménye, melyet itt csak röviden emlitek meg. Római érme van: arany Theodosius s Valentinianus császároktól; 16 db. ezüst, bronz 500 db.-on felül. Különféle régi érme van: 1 db. ismeretlen barbár arany, 1byzanti ezüst, 2db. chinai, 10db. török, köztük Szolimán tallér nagyságú érme, 23 db. különféle alkalmakra vert különféle korú emlékérem. Magyar érme van: arany Zsigmond, Róbert, Károly, Hunyadi Mátyás, I. Ferdinánd királyoktól, Apaffy Mihály és Bethlen fejedelmektől stb. ezüst érmek, azonkívül Árpád-koriak, vegyes családbeliek, Habsburgok érmei is igen szép számmal vannak képviselve. Összes gyűjteménye a négyezeret felülmúlja, köztük számos határozatlan a fejérvári ásatások s a szent-mihályi leletekből. Megemlítem még két ritka gyűrűjét mindkettő karikagyűrű, egyik úgynevezett talizmán kővel, melyen szép faragványok vannak; másik érdi lelet, réz gyűrű határozatlan (talán ógörög) betűkkel. Becses könyvtárában számos ritka régi könyv van, egy példány 1482-ből.” Fekete halála után a hagyatékot, amelyben levéltári iratok is voltak, örökösei árverésen értékesítették.

Fekete János egyik első szorgalmazója volt a megyei és városi múzeum egyesület megalapításának. 1872-ben a törvényhatósági bizottság ülésén felvetette, hogy más vármegyék és városok mintájára Fejérben is szervezzenek múzeumot.

Fekete 1871. július 2-án „A múltak emlékei” című írásával jelentkezett, amely válaszként fogható fel Hattyuffy Dezső „Néhány szó egy létesítendő régiséggyűjtemény ügyében” című felvetésére (Székesfejérvár Társadalmi Közlöny, 1871. június 11.). Fekete Hattyuffyra „ifjú barátomként” hivatkozott és megköszönte, hogy a fiatal joghallgató műkedvelő régészként utal rá. Fekete kiemeli, hogy egy olyan vármegyében, mint Fejér, ahol „[…] római légiók állandóan tanyáztak […] Attila harczolt […] Árpád apánk Pannoniát megtekintette, […]  melynek ölein királyaink porló tetemei nyugszanak […] azon megyét s várost egy-egy fiók-múzeum méltán megilleti […].” Levéltároshoz illően megemlékezik az őskutatás fontosságáról, kiemelve a családi levéltárunkban fellelhető iratokat. Az 1871-ben született cikk mutatja, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyek 19. századi módszertana ma is alkalmazható. A genealógiai kutatásoknak máig sarokköve a saját családi körünkben lefolytatott alapkutatás (lásd Kutatószolgálati kisokos sorozatunk). Fekete emellett felszólított a régi érmék és könyvritkaságok gyűjtésére, a műemlék – és sírfeliratok feljegyzésére, illetve megyei monográfiák megírását is szorgalmazta.

A helyi múzeumügyben való következő előrelépést az 1871 végén tartott tisztújító közgyűlés hozta, amelyre 1871. december 28-án került sor. A tisztválasztáson a törvényhatósági bizottság 348 tagja választotta meg a központi és a járási tisztikar tagjait. Fekete ekkor vált nyugalmazott főjegyzőből (fő)levéltárnokká.

Az 1872. évi április 8-ai közgyűlésen az állandó választmány előterjesztett Fekete Jánosnak, mint bizottmányi tagnak egy régiségtárra vonatkozó indítványát: „[…] Tekintve, hogy a megye új szervezetének alkotásánál egy régiségtár felállításának szükségét elvileg elismerte, s ennek őréül a levéltáronokot eleve kijelölte, mondja ki a megye határozatilag, egy történelmi és régészeti egylet, s ezzel kapcsolatban egy megyei muzeum alapítását, a szükséges költségek fedezésére szavazzon meg évenként költségvetésében – pénz erejéhez képest rendes segélyt, jelöljön ki a megye székházában a muzeum számára helyiséget, bízza meg az állandó választmányt hogy a létesítendő történelmi, s régészeti egylet és a muzeum szervezetének tervrajzát, illetve alapszabályait, szakférfiak meghallgatása mellett elkészítvén, az jóvá hagyás végett ide mutassa be.” Az indítványt egyhangúlag elfogadták és az állandó választmányt felszólították arra, hogy „[…]a czélba volt történelmi s régészeti egylet s ezzel kapcsolatban a felállítandó régiségtár – szervezetét, illetve alapszabályait – kidolgozván, eziránt a jövő közgyűlésre jelentést tegyen.” (MNL FML IV. 402.a. Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1872. 1. kötet. 9/151.)

1872. szeptember 1-én mutatta be az állandó választmány a Fejérmegyei Történelmi és Régészeti Egylet kidolgozott alapszabályát. A közgyűlési jegyzőkönyvben nem szerepel maga az alapszabály, azonban az alispán irataiban fellelhető egy 1872-ben kelt dokumentum (MNL FML IV.405.b. IV. kútfő. 84. tétel, 743/1872), amelyről szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy ezt fogadta el a szeptemberi közgyűlés. „A bemutatott alapszabály tervezet helyeslőleg vétetvén tudomásul, az elinténi kívánttudományos czél érdekében, ez ideiglenes alapszabályok kiadása mellett felhivatnak a járási szolgabírák, hogy az egylet mielőbbi meglakulhatása végett saját körükben egyleti tagok gyűjtésére buzdítólag hatni s az eredényeiről Fekete János tb. főjegyző s levéltárnokhoz közvetlenül értesítést adni szíveskedjenek. Megjegyeztetvén hogy az egylet megalakulta után, az ideiglenes elnök által aláírt alapszabályok 3 egyenlő példányban, kormányi bemutatás végett a megyei hatósághoz lesznek beterjesztendők. Miről a járási sz[olga]bíra urak, az ideigl. alapszabályok és gyűjtő ívek kiadása mellett, nem különben Fekete János levéltárnok úr értesítetnek.” (MNL FML IV. 402.a. 1872. 1. kötet. 120/3950.)

Az első megyei múzeumi alapszabály szerint „Fejérmegyei történelmi és régészeti egylet” „kormányzata” öt tisztviselőből állt, volt elnöke, alelnöke, pénztárnoka, ügyésze és egy titkára, „ki egyszersmind könyv, levél és régiségtár őr” szerepet is ellátott. (MNL FML IV.405.b. IV. kútfő 84. tétel, 743/1872)

A tagtoborzások és egyéb teendők (gyűjtések) némi időbe teltek, a „Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet” ténylegesen 1873. október 27-én kezdte meg működését. Az első közgyűlésen báró Miske Imre alispán az egylet ideiglenes elnöke lett. Fekete indítványozta, hogy a megyei arisztokrácia képviselőit is vonják be az egyletnek, illetve gyűjteményének a megszervezésébe (tagdíj, pénz- és műtárgyadományok). 129 tag társult végül a 8 alapító mellé és összesen 1205 érem és 48 egyéb műtárgy gyűlt össze. Ez az 1253 tárgy lett az alapja a Szent István Király Múzeum jogelődjének számító szervezetnek.

A régiségtár korai gyűjteményéről kevés levéltári adat áll rendelkezésre, ezek viszont szintén Fekete és Hattyuffy nevéhez köthetők. Fekete régiségtárőri tevékenységének jelentőségét akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk, hogy milyen gyűjtemény kialakítására törekedtek. Az egylet célja nem csupán látványos régészeti tárgyak és műkincsek megőrzését tűzte célul, hanem a megye és Székesfehérvár múltját kívánta tárgyakon keresztül bemutatni.

A gyűjtemény először a „levéltár belső termei”-be költözhetett be, ez is mutatja a levéltárnok elköteleződését a múzeumalapítás iránt. A rendezett levéltár némiképp régészeti raktárrá és éremtárrá vált. (MNL FML IV.405.a. Fejér vármegye alispánjának iratai. Elnöki iratok. Fejér vármegye főlevéltárnokának jelentései. 16. tétel. 2/5/1877).

Fekete halálát követően Bóné Géza főjegyző, Horváth Imre tisztiügyész és Udvardy Sándor főszámvevő vállalta a levéltári szobák rendbetételét és ezzel egyidejűleg az „idegen tárgyak” összepakolását és elszállíttatását. A megyeháza földszintjén „[…]a megye levéltárában néhai Fekete János levéltárnok hosszas betegeskedése következtében támadt rendetlenséget” kívánták alispáni utasításra megszüntetni. Azt jelenleg nem tudni, hogy mikor kezdték el az iratrendezést és a pakolást. Annyi bizonyos, hogy április 24-én (21 nappal Fekete halálát követően) adták át a régiségtárhoz tartozó tárgyakat a „régészeti egyletnek”, amelyet Hattyuffy képviselt egylettársával.

Bóna április 25-én küldte meg a jelentését Miskey alispánnak. Mai szemmel nézve azt érezzük, hogy nem érintette meg őket a raktárhelyiségét elvesztő gyűjtemény sorsa: „[…] első gondunk volt a levéltár belső termeinek idegen tárgyakkal illetéktelenül tulhalmozott férhelyeit rendbe hozni. E czélból, a régészeti egyletnek ott elhelyezve volt gyűjteménytárgyait s különféle fiókokban feltalált régi pénzeket […] a régészeti egylet megbizottainak átadtuk s a levéltárból eltávolítottuk." A mellékelt átadás-átvételi jegyzőkönyv nem tartalmaz tárgylistát, csupán a tárgyak jogi helyzetét tisztázta, illetve megtudható, hogy "paper csomagokban" volt a gyűjtemény egy része (MNL FML IV.405.a. 16. 2/5/1877).

A régiségek ideiglenesen a vármegyeházáról a szinte szomszédos karmelita templom (Szent József-templom) papneveldéjébe kerültek.

Kijelenthetjük, hogy a levéltárnok halálával fordulópont következett a gyűjtemény és az egylet történetében. Megkezdődött a több évtizedig tartó munka egy fehérvári állandó múzeumi épület létrejöttéért. Azonban ez már egy másik történet, aki el szeretne mélyedni a Szent István Király Múzeum születéstörténetében, az itt teheti meg: https://szikmblog.wordpress.com/.

Az „Egy múzeum tekintete – A Szent István Király Múzeum első 150 éve” című intézménytörténeti kiállítás méltó emléket állítottak a múzeum hőskorának (is). A tárlat 2024. november 30-án nyílt meg a SZIKM Csók István Képtárban (Székesfehérvár, Bartók B. tér 1.), a kiállítás főkurátora Izinger Katalin művészettörténész volt (bővebben: https://muzeumcafe.hu/hu/nem-idealizalni-akartuk-muzeumot-hanem-emberive-tenni/). A tárlatot 2025. június 29-ig tekinthette meg a közönség. Csáki László „Egy kőbalta története” című rajzanimációs rövidfilmje külön a kiállításhoz készült. Az intézménytörténetet bemutató film különleges módon idézte meg a régiségtár megyeházi korszakát: a múlt szereplői és a gyűjtemény első tárgya, a kőbalta új életre keltek. Fekete János maga is felbukkant – immár rajzfilmfiguraként – hőnvágyott múzeumában. Abba a gyűjteménybe, amely az elmúlt másfél évszázad alatt jelentős, milliós nagyságrendű gyűjteménnyel rendelkező, megyei hatókörű városi múzeummá fejlődött.

MNL FML IV. 402.a. Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1872. 1. kötet. 9/151.

MNL FML IV. 402.a. Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1872. 1. kötet. 9/151.

További képek

 

Felhasznált irodalom:

Utolsó frissítés:

2026.08.31.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges