A rádiókészülékre nem mint iparművészeti alkotásra tekintünk, hanem kedvelt képzőművészeti témaként közelítjük meg őket. Az alábbi válogatásban a festményeken, grafikákon, plakátokon, fotókon, illetve installációkban felbukkanó rádiókészülékekből válogattunk a rádiózás kezdetétől napjainkig (a teljesség igénye nélkül).

Az emberi kultúra fejlődése során a különböző művészeti ágak igyekeztek reagálni a környező világra. A reakció többféle lehetett, így közvetlen és közvetett, lehetett támogató vagy éppen elutasító a változásokkal szemben.

A felfedezések eredményeit közvetlenül úgy – is – hasznosíthatta egy festőművész vagy grafikus, hogy az új találmányt (pl. camera obscura, fényképezőgép, szintetikus festékek), vagy újonnan felfedezett anyagot (pl. az ún. hidegvörös kármin festéket a dél-amerikai bíbortetűből nyerték, így az a kontinens felfedezése után került Európába) alkalmazta a műve elkészítésekor. A camera obscura (másként lyukkamera, az optikai készülék fény és lencsék segítségével fordított állású képet „vetített” a készülék végén található üveglapra vagy fehér felületre, de nem rögzítette azt) abban tudta segíteni a festőket, hogy ellenőrizhessék a lefesteni kívánt objektumok kompozícióját, de a perspektíva felvázolását is megkönnyítette. Sőt akár át is lehetett másolni a fény által létrehozott kissé életlen képet egy áttetsző hordozóra (vékony pergamenre vagy rongypapírra stb.). Jan Vermeer van Delft képeinek van több olyan szerkesztésbeli sajátossága, ami camera obscura használatára utal.

A művész közvetetten akkor alkalmazta korának újdonságait, ha megörökítette őket alkotásain. Az ősember barlangrajzban mutathatta be az új vadászfegyvereket, öltözeteket. Távoli utódai falra, fára, vászonra, papírra vagy más számukra kedves hordozóra (fém, üveg stb.) rögzítették (illetve rögzíthetik) az emberiség fejlődésének eredményeit. Az első zongora vagy lombik legalább annyira megihlette a kortársakat, mint a gramofon, a rádiókészülék vagy éppen a televízió. A felsorolás sokáig folytatható, mivel Esther Shafran kortárs festőművész okostelefonokat, Paez Antonio mosógépeket is felvonultat csendéletein.

A rádió megjelenése (a rádiózás történetéről már korábban írtunk: https://mnl.gov.hu/.../tavkommunikacio_es_a_radiozas..., a témáról bővebben a tárlaton számolunk be) izgalommal töltötte el az embereket. Néhány negatív hang ellenére a többség lelkesen fogadta a tömeges hírközlés új eszközét. Aki tehette , igyekezett rádiót beszerezni az otthonába. Az újdonságokért régen is mélyen a zsebünkbe kellett nyúlni a vásárlóknak, így eleinte igazi különlegességnek számított, hogyha valakinek a lakásában rádió volt.

A világon elsőként rádióadás 1906 karácsonyán jelentkezett Amerikában, Németországban 1923. október 29-én szólalt meg a rádió. Hazánkban a Telefongyár 1917-ben már gyártott katonai rádiókat (KLERA készülék), azonban még éveket kellett várni, hogy meginduljon a lakosság részére szánt rádiók gyártása. Magyarországon kísérleti rádiósugárzásról 1923 óta beszélhetünk. A magyar műsorszóró rendszeres adása 1925. december 1-én indult, ez nagyarányú készülékfejlesztéshez vezetett és megjelentek a tóriumos wolfram-fűtésű csövek is. A rádióhallgatók többsége még detektoros készüléket használt (1928-ban Magyarországon 105.430 detektoros vevő és 56.332 csöves készülék volt). 1924 és 1984 között több mint ezerféle típusú készülék került ki az Orion gyárból, a Híradótechnika, a Rádiócentrum, a Tungsram és még további 34 vállalat üzeméből.

A plakátokon, hirdetésekben, fotókon, illetve karikatúrákon (itt inkább az ellenzők részéről) tűntek fel legkorábban a rádiókészülékek, a rádiókat (is) ábrázoló enteriőrök és csendéletek némiképp később keletkeztek.

A rádió elődjeiként vagy bizonyos szempontból „rokonának” felfogható készülékek –mint például a fonográf, gramofon, morze-távbeszélő és a Telefonhírmondó – szintén megjelentek különböző alkotásokon. Kis válogatásunkban ezekből is közlünk pár példányt.

A rádiók (akárcsak előképeik) kétféle okból lettek művészeti témává: a hirdetéseknél (újságok karikatúrái és reklámjai, illetve plakátok) természetesen a vásárlásra való buzdítás volt a cél, amíg az olajfestményeken és akvarelleken inkább a modernitást és a frissességet akarták vele illusztrálni (főként a húszas és harmincas évek művészei).

Napjainkhoz közeledve a rádió az újdonság varázsát hirdető és iparművészeti értékkel bíró műszaki eszközből először tömegcikké, végül valamelyest a nosztalgia jelképévé vált. Természetesen az utolsó megjegyzés leginkább az otthoni rádiókészülékekre igaz, mivel az autórádió máig megőrizte szerepét (a legkorábbi rendelhető autórádió a Chevrolet kínálatában jelent meg 1922-ben, ez egy Westinghouse márkájú készülék volt).

A bejegyzéshez csatolva találják meg a kis képválogatásunkat. A művek közül kiemelendő Gábor Jenő (1893–1968) „A rádió hőskora” (Art deco jelenet) 1920-as évek közepéből való alkotása, Gidófalvyné Pataky Etelka (1898–1984) „Rádióhallgatók” 1928-ban debütált festménye (a köztudat Pataky képét tartja az első hazai rádió-festménynek), illetve Bortnyik Sándor (1893–1976) „A festő” címet viselő szintén 1928-as képe, mivel ezek tekinthetők a legkorábbi ismert rádió témájú hazai alkotásnak. Bortnyik plakátszerűnek ható, geometrikus formákból felépülő alkotását a nagyérdemű megtekintheti a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Városi Képtár – Deák Gyűjteményében (további érdekességek a műről:

https://www.deakgyujtemeny.hu/site_dgy.cgi?a=kiallit-321...). Faragó Géza (1877–1928) „Karcsú Nő Macskával Lámpafényben” (1913) című munkájából lett az egyik első és talán a legismertebb Tungsram-plakát (Tungsram rádiócső). Bozzay Dezső (1912–1974) rádióterve is bekerült a virtuális tárlatba, mivel számos régi rádiókészülék az ő kéznyomát viseli. A kis gyűjtés végén karácsonyi rádiós képeslapokat találnak, ezzel szeretnénk Önöknek kellemes ünnepeket kívánni. Boldog karácsonyt!

Amennyiben többet szeretnének megtudni a rádiózás történetéről vagy szeretik az antik rádiókészülékeket, látogassanak el hozzánk. Szeretettel várjuk a kedves közönséget Kóger László gyűjtő-kurátor (MNL FVL) kiállításán. A tárlat 2024 áprilisáig díjtalanul megtekinthető [hétfő-csütörtök (munkanapokon), 8:00–15:00 óra]. Szűcs László természetfotó kiállítása szintén megtekinthető áprilisig. A levéltár 2023. december 21-től nem fogad látogatókat, nyitás 2024. január 8-án. Megértésüket köszönjük! Csoportos bejelentkezéshez kérjük, keressenek meg minket az elérhetőségeinken: +36 22 313 052, fvl@mnl.gov.hu.

Zárásként álljon itt egy 1928-ban publikált vers a rádióról, amely egyben a korabeli politikai helyzetre is reflektál:

„Csak hang vagyok, csak szikra – gondolat

Millió mérföld – nékem pillanat

Atyám a villám: pusztit, öldököl

De engem markol emberi ököl,

S most hordom szét, hűséges szolgamód

A magyar dalt, a tudást és a szót.

Hogy akit sorsa szétszórt, szétzavart:

Eggyé forrasszak minden szál magyar!!”

/Gyula diák., Magyar Rádió Ujság, 1928. december 23./

 

A teljes képgaléria elérhető itt.