Jelenlegi hely

II. világháborús emlékművek (Baracska)

Baracska – II. világháborús emlékmű

 

Avatás: 1999. október 30.

Alkotó: Székely Károly

 

A Baracskán lévő második világháborús emlékművet 1999. október 30-án avatták fel,[1] amelynek igen érdekes története van.

A Baracskához tartozó Nagyhalompusztán 1929. augusztus 20-án szobrot állítottak a hősi halottaknak. A Bartsch Zoltán uradalmi intéző és Pinviczky Vince tanító vezetésű szoborbizottság két év alatt gyűjtötte össze a puszta lakóitól a szükséges összeget. Székely Károly szobrász alkotását szép ünnepség keretében leplezték le, Kraviánszky Mór premontrei tanár, volt tábori lelkész szentmisét, Hajós Péter esperes pedig beszédet mondott.[2]

Az emlékmű további sorsáról az Ercsi Híradóban 1997-ben jelent meg cikk, amely szerint a második világháború nagy harcai során is épségben maradt emlékmű magára maradt, mivel a puszta lakói Baracskára és Ercsibe költöztek. A mezőgazdaság nagyüzemre való áttérése miatt útban volt a hatalmas kőturul, ezért Iváncsára, a Helytörténeti Gyűjteménybe vitték. Az alapot széthordták, táblája eltűnt, de régi képeslapok megőrizték a feliratot, a megjelent cikkben is olvashatóak a hősök nevei. A szerzőben felvetődött az ötlet, mely szerint amennyiben a baracskaiak úgy gondolják – hiszen a leszármazottak többsége ott él – felállíthatják újból a szobrot.[3]

A cikket olvasva Boriszov Zoltán baracskai polgármester felvette a kapcsolatot Molnár Tibor iváncsai polgármesterrel, és az ottani képviselő-testület nem gördített akadályt, hogy a turul visszakerüljön Baracskára.[4] Mivel első világháborús emlékműve már volt a községnek, de a második világháború áldozatainak is emléket kívánt állítani a település, döntés született, hogy a turulmadár felhasználásával egy második világháborús emlékmű készüljön. Az emlékmű beton alapon, 2,5 méter magas kőtalapzatból áll, erre került felhelyezésre a mintegy 1,5 méter magasságú restaurált turulmadár. Az emlékmű urnájában annak a 122 baracskainak a neve került elhelyezésre, akik a második világháborúban vagy a háború következtében hunytak el.[5] Az alkotást az első világháborús emlékmű közelében helyezték el, egy emlékparkot kialakítva, ahová a későbbiekben más emlékműveknek is helyet kívántak adni, illetve pihenőparkot és játszóteret is terveztek kialakítani. A költségek másfél millió forintba kerültek, a település lakói, a Martonvásári Új Élet Szövetkezet, és több egyéni vállalkozó is hozzájárult a kiadásokhoz.[6]

 

 

 

 

Jegyzetek

 



[1] Kidoboló. 1999. december. 7. 7. p.

[2] Magyarság. 1929. augusztus 28. 7. p.

[3] Ercsi Híradó. 1997. augusztus 10. p.

[4] Fejér Megyei Hírlap. 1999. október 28. 3. p.

[6] Fejér Megyei Hírlap. 1999. október 28. 3. p.