Május 4-én hétfőn délután érdekes rendezvényre került sor a Hódmezővásárhelyi Levéltárban. Két előadás hangzott el, amely a levéltárosok, illetve a kutatók szemszögéből mutatta be azokat a kutatási lehetőségeket, amellyel a levéltárosok segítséget nyújtanak a hozzájuk forduló kutatók számára.

            A megjelenteket Presztóczki Zoltán, a Hódmezővásárhelyi Levéltár vezetője köszöntötte, aki elöljáróban elmondta, hogy a levéltárosnak és a kutatónak sokszor Columbo hadnagyra jellemző logikával kell iratokat keresni, ha nincsenek közvetlen iratok a kutatás tárgyát képező személyre, intézményre vagy éppen vállalatra vonatkozóan. Ilyen esetben közvetett fondokban, pl. a korabeli szakigazgatási szervek anyagában találhatunk adatokat. Így volt ez a Szegkovács Ktsz esetében is.

Elöl: Benák Katalin, a 94 éves Raffai Lajos és Ferkovics Menyhért

a program megkezdése előtt (Lőkös Györgyi felvétele)

            Az előadók közül Lőkös Györgyi levéltáros az eleveltar.hu-n található kutatási lehetőségeket ismertette a hallgatóknak. Beszélt az Adatbazisok Online-on kutatható adatbázisokról, különösen az anyakönyvekről, amelyek a legnépszerűbbek a kutatók körében. Bemutatta azt is, hogyan kell keresni a levéltári fondokban.

Külön levéltárpedagógiai programok vannak a diákok (általános és középiskolások), valamint a felnőtt korosztályok (egyetemi, főiskolai hallgatók, aktív dolgozók, nyugdíjasok) számára. Fontos, hogy a gyermekek, ha a levéltárba látogatnak, megtanulják az archívumban őrzött iratok értékét, valamint azt is, hogy az időközben keletkezett dokumentumokat is idővel meg kell őrizni, mert szükség lehet rájuk a későbbiekben. Ezért levéltárpedagógiai foglalkozásokat (Archie; Hogyan legyünk archivátorok; Herold címertervező alkalmazás) szervez számukra a levéltár. Itt megtudják például azt, hogy az iratok használata után kezet kell mosni, és ha valaki allergiában szenved, akkor maszkot célszerű viselni, továbbá betekintést nyerhetnek az állományvédelmi munkába, amit Vásárhelyen főként a könyvkötészet munkatársa végez. A gyermekek egy-egy látogatás után emléklapot is kapnak, melyben megköszönjük nekik, hogy ellátogatott hozzánk. A lapon rendszerint az adott diák – akihez a szuvenír kerül – által nyomott pecsét szerepel.

A hallgatóság egy része (Komlósi Anna felvétele)

A hallgatóság egy része (Lőkös Györgyi felvétele)

            Lőkös Györgyi idézett rendszeres kutatóinknak a Hódmezővásárhelyi Levéltár munkájáról alkotott véleményéből is. Dr. Füvesi István és Rácz Róbert is pozitív véleménnyel van irántunk. Mindketten kiemelték, hogy az archívum munkatársai segítőkészek, és az is fontos, hogy az utóbbi években a levéltár is több érdekes előadást és programot kínál az érdeklődőknek, és ezáltal benne van a város kulturális vérkeringésében.

Benák Katalin előadás közben (Komlósi Anna felvétele)

            A következő előadó, Fuchszné Benák Katalin a kutatók szemszögéből, és konkrétan a Szegkovács Ktsz példáján keresztül mutatta be kutatásait, melynek eredménye várhatóan önálló kötet formájában fog megjelenni. Előadása elején köszöntötte legidősebb vendégünket, a 94 éves Raffai Lajos bádogosmestert, aki 1951-ben, 19 évesen egyik alapítója és elnökhelyettese volt a Háztartási Vastömegcikk és Szegkovács Ktsz-nek. Lajos bácsi Ferkovics Menyhérttel, a Hódmezővásárhelyi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnökével érkezett levéltárunkba. Benák Katalin engedélyt adott neki, hogy előadásához hozzászóljon. Raffai Lajos élt ezzel a lehetőséggel, és megköszönte, hogy megemlékeznek a szegkovácsokról. Elmondta, hogy a szövetkezetben több mint 100-an voltak az alakuláskor, és mindenki tulajdonosnak számított. Kádárok és bognárok is dolgoztak náluk. Főként hulladék és selejt fémtömegcikkekből dolgoztak, például tésztaszaggatókat készítettek selejt konzervdobozokból, illetve szögeket, fogasokat, italmérőket is készítettek a kidobásra szánt fémből. Lajos bácsitól megtudhattuk még, hogy a szövetkezet tagjai rosszul élték meg azt, hogy egyesültek a Vas- és Fémipari Szövetkezettel 1962-ben, mert gyakorlatilag kisemmizték őket.

            Benák Katalin, mielőtt ismertette volna kutatásának eddigi eredményeit, motivációiról beszélt. Amikor a nemzetiségi önkormányzat részéről felkérték a Szegkovács Ktsz történetének feltárására, gondolkodás nélkül igent mondott. Azért döntött így, mert apósa, Fuchsz József szerelőként dolgozott, illetve a Benákok között is akadtak szekérkészítők, valamint kovácsok. Katalin édesapja, Benák István például a kiskertekben a szocializmus időszakában használt ún. csettegőt is készített. Az adatközlőktől kapott egy szegkovácsok által gyártott ruhafogast és egy italmérő edényt, amiket előadása során közreadott. Fényképeket is kapott a készülő kötetéhez, melyekből megtudhattuk, hogy a szegkovácsok székháza a Kinizsi utca 27. szám alatt volt, ám azt az épületet már több mint tíz éve elbontották és társasházat emeltek a helyén. Az egyik, 1958-ban készült fényképen Raffai Lajos felismerte önmagát, mint a vásár egyik résztvevőjét. Egy másik képen pedig beazonosította Barna Istvánt (1913–1985), a Szegkovács Ktsz alapító elnökét. Benák Katalin ismertette a Szeremlei Sámuel metodikájához hasonló kutatási, feltárási módszereit is, amelyek során igyekezett egy könnyen követhető szisztémát felállítani. Természetesen kronológiát és címlistát is készített, az egyes személyekhez pedig odaírta a hozzájuk kapcsolódó adatokat és azok forrásait.

            Az előadásból kiderült, hogy a Szegkovács Ktsz 1951-ben alakult mintegy 120 taggal, 1962-ben egyesült a Vas- és Fémipari Ktsz-szel, majd 1993-ban privatizálták. Jogutód cége jelenleg Strulik Zrt. néven működik a Maroslele felé vezető út menti ipartelepen. Benák Katalin elárulta, hogy még számos kérdésre keresi a választ. Ebben a munkában Raffai Lajos felajánlotta a segítéségét.

            A rendezvény jó hangulatban ért véget, és egy ideig még kötetlen formában folytatódott az eszmecsere.

Presztóczki Zoltán