V. B. 185. Gyula Város Községi Bíróságának iratai 1936–1949

A községi bíráskodást először az 1836. évi XX. tc. szabályozta. A rendezett tanácsot nem tartó községekben a 12 Ft értéket nem meghaladó szóbeli ügyekben, a rendezett tanácsú községekben a 60 Ft alatti ügyekben a bíró és a két elöljáró társa bíráskodott. A nemesi címet viselő lakosok ilyen jellegű ügyeiben a szolgabíró és egy esküdt hozott döntést. A fellebbezésre a vármegyei törvényszéken volt lehetőség. Ezt a bíráskodási formát az abszolutizmus szüntette meg.

Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 1861/I. polgári magánjog b/I. fejezetének 24–25. paragrafusa lehetőséget adott a korábban felszámolt községi bíróságok restaurációjára. Az 1868. évi LIV. tc. 475–480. paragrafusa szerint a bíróból vagy törvénybíróból, a jegyzőből és egy esküdtből álló községi bíróság illetékessége a községi lakosok 30 Ft-ot meg nem haladó személyes kereseteire terjedt ki. Ez a szabályozás volt érvényben az 1877. évi XXII. tc. életbe lépéséig, amely részletesen rendezte a községi bíróság hatáskörét. Eszerint a következő ügyekben intézkedett:

  • az 50 Ft-ot nem meghaladó pénzkövetelések,
  • ingóságok vagy munkateljesítés iránti keresetek 50 Ft-ig,
  • kamatok, életjáradékok, tartási és élelmezési kötelezettségek iránti keresetek,
  • mezei rendőri ügyek,
  • bérelt lakás vagy tartozékainak kiürítése,
  • haszonbérletek ügye,
  • becsületsértési ügyek,
  • mezsgyeigazítási és sommás visszahelyezési ügyek.

A törvény ellen életbe léptetése után számos panasz merült fel, és készült is törvényjavaslat (az 1893. évi XVIII. és XIX. tc. pedig némiképp módosította az 1877. évi törvényt), de a problémát az 1911. évi, perrendtartásról szóló I. tc. oldotta meg, amelynek 755–766. paragrafusa újraszabályozta a községi bíráskodást. A törvény végrehajtását a 197.100/1914. B. M. sz. rendelet szabályozta.

Gyula város 1911. évi szabályrendelete értelmében a községi bíróság élén a bírói tanácsnok állt (községi bíró), aki hatáskörét az előbb felsorolt törvények és rendelkezések szerint gyakorolta. A községi bíróság saját pecséttel rendelkezett, kiadmányait a bírói tanácsnok írta alá. A bírói hivatalban egy írnok és egy végrehajtó dolgozott. A bírósági (egyben közigazgatási) végrehajtó feladata a közigazgatási úton, de nem közadók módjára behajtandó követelések beszedése, valamint a tanács, az árvaszék, a polgármester és a rendőrkapitány által kiadott végrehajtások elvégzése, ezekről nyilvántartás vezetése volt. A végrehajtó hat havi fizetésének megfelelő biztosítékot volt köteles hivatalba lépésekor letenni. 1922-ben a képviselő-testület határozata alapján a községi bíróság letéti pénztárát megszüntették, az abban található összeget átutalták az Erzsébet-ápolda számára.

A községi bíráskodás szervezetét és hatáskörét 1945 után is az 1911. évi polgári perrendtartás szabályozta. A bíráskodást a közgyűlés által kirendelt közigazgatási tisztviselők gyakorolták. Az ítéletek végrehajtása közadók módjára történt. A községi bíróság főként munkabér panaszok ügyében intézkedett.

A fennmaradt iratanyag nagyon hiányos.

3 doboz, 4 kötet – 0,40 fm

 1–3. d. Iktatott iratok       1945–1949
 4–7. k. Iktatókönyvek       1936–1949