Kéziratos térképek

Kéziratos térképek a
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolci Központjában és
Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárában



A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár az egykori Abaúj-Torna, Borsod-Gömör és Zemplén vármegyék, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a megye települései, az itt működött és ma is működő állami szakigazgatási, jogszolgáltatási szervek, tanintézetek, kórházak, testületek, egyesületek, gazdasági szervek, az itt élt családok és személyek iratait őrzi. Az iratokkal sok száz térkép is a levéltárba került, amelyek közül az alábbi állagokban vannak nagyobb mennyiségben kéziratos térképek:
  • XV. 6/a. Borsod vármegye levéltárában kezelt kéziratos térképek levéltári gyűjteménye 1750–1950. (Miskolc);
  • XV. 6/b. Borsod vármegye levéltárában kezelt vízügyi térképek levéltári gyűjteménye 1820-1954. (Miskolc);
  • XV. 7/a. Zemplén vármegye levéltárában kezelt kéziratos térképek levéltári gyűjteménye 1776–1949. (Sátoraljaújhely).

Ezek közül a legtöbb kéziratos térkép a XV. 6/a. és XV. 7/a. állagokban található, amelyek azonos szerkezetűek, 3-3 sorozatból állnak. A T jelzetű térképek a vegyes eredetű „törzsanyagot”, az U jelzetűek a bíróságok irattáraiból átkerült úrbéri, míg a K jelzetűek az egykori kataszteri felügyelőségeken őrzött kataszteri térképeket takarják. A legtöbb kéziratos térképünk az úrbéri térképek között található, amelyek a reformkorban meginduló és az 1890-es évekig elhúzódó tagosításhoz, azaz az úrbéri és földesúri földek elkülönözéséhez készültek.
Egyes kéziratos térképek azonban nem lettek kiemelve eredeti helyükről. Így például a miskolci központban a Miskolci Királyi Törvényszék úrbéri törvényszéki irataiban; Sátoraljaújhelyen többek között Zemplén vármegye nemesi közgyűlésének, 1848-1849-es bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának (1214-1850); 1560-1898 közötti vegyes közgyűlési irataiban; II. József-kori (1786-1790) közigazgatásának; első alispánjának 1849 előtti irataiban; a zempléni császári-királyi megyehatóság 1855-1860 közötti; ill. Zemplén vármegye első alispánjának 1867-1871 közötti irataiban fordulnak elő a történeti vármegyék településeit, határait, vagy határrészeit ábrázoló térképek.
Ezek az egykori természeti környezetet és az ember tájalakító tevékenységét rögzítő források alkalmasak a földrajzi táj változásának nyomon követésére, ezért jól hasznosíthatóak a természetföldrajzi, tájföldrajzi, társadalom-, történeti földrajzi kutatásoknál, valamint hasznosíthatják a magyar, szlovák és ruszin nyelvészeti kutatások során is pl. nyelvtörténeti, névtani kutatásoknál.

A következőkben néhány példával bemutatnánk, hogy a földrajzi kutatások során milyen adatok ismerhetőek meg belőlük:

Természetföldrajzi jellegű információk:

  1. Vízföldrajzi adatok:
    • A térképek feltüntetik a forrásokat (pl. Vily: „Rakottyás-Kút”, „Hideg-Kút” – U 156, Mályinka: „Király-kút” - U 423), tavakat (Monok: „Ingvár tava” – U 95, Tiszapalkonya: „Ujszászi tó” – U 494), a patakok, folyók egykori futását, a belőlük kiágazó malomcsatornákat, malomárkokat, az ezekhez kapcsolódó malomgátakat. (Monok: „Malomgát” – U 95; Mogyoróska: „Malompatak„ – U 453) a Szerencs-patak Abaújszántó és Ond közötti régi és mai medréről, egy egykori malomárokról készült térkép 1786-ból – IV. 2001/p. 19. csomó. 1786. 2368/1786. Reindl Ferenc Borsod megye mérnökének az 1780-as években készült térképsorozata Borsod megye jelentősebb malmairól és környezetükről - Különgyűjtemény) Különféle folyó és patak szabályozási tervek is készültek. (Vadnai Sajó regulatiója - T 211);
    • a vízföldrajzi adatokon belül külön meg kell említeni, hogy a kéziratos térképek a vulkáni eredetű gyógyvíz-forrásokról és az azokra települt, mára esetenként feledésbe merült egykori fürdőkről is információval szolgálnak, mint pl. a füzérkomlósi Melegvíz-dűlőről és a mellette lévő fürdőről. (U 383)
  2. Felszínalaktani adatok:
    Ilyen szempontból forrásértékük kisebb, ugyanis a korabeli domborzati viszonyokat ezek alapján nem lehet pontosan rekonstruálni. A 18. sz. végétől a 19. század végéig ugyanis nem a szintvonalas, hanem a csíkozásos domborzatábrázolás dominál, de ezt sem használják általánosan a kéziratos térképeken, hiszen ezek elsődlegesen nem a domborzatról, hanem inkább a birtokviszonyokról, a határhasználatról, vagy a települések alaprajzáról adnak képet. A domborzatról a csíkozásos domborzatábrázolás mellett a völgyhálózat vizsgálatával szerezhetünk adatokat, de az is előfordul, hogy a terepviszonyokra szövegesen utal a térkép, lásd: Vily 1836-os úrbéri térképén (U 156) a falutól nyugatra fekvő hegyoldalról azt írják, hogy „Lassan emelkedő Hegy Oldal”.
     
  3. A kéziratos térképek földrajzi nevei éghajlattani adatokat:
    „Hidegoldal”, „Hidegvölgy-oldal” (Sárospatak: U 118); „Melegmáj” (Tarcal: U 141);
     
  4. Növényföldrajzi:
    „Mandulás” (Sárospatak: U 118, Tarcal: U 141); „Hársos” (Tarcal: U 141); „Ligetes Cserjés Marha Legelő”, „Vilyi fiatalos Tölgyes Erdő” (Vily: U 156); „Cseres alja dűlő” (Mucsony: U 458), „Bodzás”, „Csanálos” (Mezőkeresztes: U 430, 352)
     
  5. Állatföldrajzi:
    „Kis Szava”, „Nagy Szava” (a szava, vagy sova jelentése bagoly a szláv nyelvekben), „Farkasvölgy”, „Rókavölgy”, „Szarvasugró”, „Béka Korgó” (Sárospatak: U 118); „Hörcsökös” „Ludas ér” (Mezőcsát: U 142); „Macska lyuk” (Szögliget U 648)

Társadalomföldrajzi jellegű információk:
  1. Településföldrajzi (ezen belül is falu- és városföldrajzi) adatok:
    • Például a falvak alaprajzának vizsgálatakor látható, hogy a Zempléni-hegység falvai szalagtelkesek: ezen belül vagy szalagtelkes utifalvak, vagy sorfalvak. Az utifalvak között vannak többutcás falvak (pl. Vily, ma Vilyvitány része U 156; vagy Mikóháza: U 92, U 93), míg a német telepesfalvak, mint Károlyfalva, Trauczonfalva (ma Hercegkút: U 40), vagy Hosszúláz (ma Sátoraljaújhely-Széphalom része: U 165) szalagtelkes egyutcás útifalvak voltak. A sorfalvakon belül például a Zempléni-hegység belső területeire jellemzőek az erdőtelkes falvak (Mogyoróska - VII-1/c. 177. doboz; Vágáshuta, Kishuta, Nagyhuta – T 1). Borsod és Abaúj megye településeinek alaprajzát vizsgálva kiderül, hogy a települések nagy része szalagtelkes egyutcás falu. Ez a legjellemzőbb településforma az aprófalvas Csereháton, de egyéb patakvölgyekbe vagy folyók mellé épült településeken. (pl.: Tornaszentjakab T 160/1, Kondó T 175/1.) A mezővárosokra, elsősorban az alföldi tájon fekvőkre a halmaz beépítés a jellemző. (pl.:Mezőcsát U 429, Mezőkeresztes U 431, Mezőkövesd U 436.)
    • A megyénkbeli egykori mezővárosok kutatása során is nélkülözhetetlenek. Segítségükkel rekonstruálható alaprajzuk, vagy az egyes városrészek elhelyezkedése. Pl. Sárospataknál: Nagy-Patak, Kis-Patak, Hóstácz, vagy Hostát, Hécze, illetve a 20. századig önálló (Vég-)Ardó, Petrahó (később Bodroghalász), Józseffalva (később Újpatak) (U 118). Érdekes az a térkép is, amelyen Sáros-Kis-Patak 1858-as áttelepítési tervét lehet megtekinteni. A Bodrog szabályozásakor merült fel, hogy Sáros-Nagy-Pataktól nyugatra alakítsanak ki új utcahálózatot az áttelepítendő kispatakiak számára (IV. 2150. 7464/1860. Situations Plan betreffend die Uibersiedlung der Gemeinde Kis Patak. 1858).
  2. Politikai földrajzi adatok:
    A nemzetiségi viszonyok bemutatásához is segítséget adnak a kéziratos térképek, hiszen a helynevek is árulkodnak a települések nemzetiségi viszonyairól. Pl. Mikóházán az „od Chotára” (Határhoz, Határtól), vagy a „Medzi Drahami” (Utak között), ill. Komlóskán pl. a „Szkalka” és „Szkalka szőlő” határnevek arra utalnak, hogy a településen ruszin eredetű népesség élt a 19. sz. második felében (U 92, U 93; ill. U 66). Az Abaúj megyei Rakacán fordulnak elő az alábbi határrészek: „Kadobecz”, Kis prosánka”, Prosznikai ortás”. (U 523)
     
  3. Gazdaságföldrajzi (illetve részben ettől el nem különíthetően tájföldrajzi) adatok:
    • A települések határainak művelési ágankénti felosztását, vagyis az erdők, szőlők, szántóföldek, rétek, legelők, mocsarak, irtások, parlag területek elhelyezkedését bemutatják ezek a térképek.
      A földrajzi nevekből következtethetünk arra, hogy hány nyomásra volt felosztva a határ (Ond: „I. vető”, „II. vető” – U 105; Víly: „Ősz nyomás”, „Ugar nyomás”, „Tavasz nyomás” – U 156). Hol voltak a nyomáskényszerbe nem tartozó kender-, kukorica-, káposztaföldek, stb. (Vitány: „Kenderföld”, „Kukoriczaföld” – U 158; Víly: Kenderföldecske, Kölesföld, amelyek 1836-ban, az Ősz nyomásban, míg a Kenderföld a Tavasz nyomásban helyezkedett el – U 156).
      A szántóföldek tagolódása és a határhasználat jellege kapcsán meg kell jegyezni, hogy például a Zempléni-hegység belső területein, de a megye egyéb hegy és dombvidéki tájain is jellemző ősi földhasználati forma a kertalja szántók, az ún. tanorok jelenléte. Így pl. a hegyközi Vitányban (U 159) és Vadnán (U 60.) is találunk „Kertallya” nevű határrészt. A másik jellemző hegyvidéki földhasználati forma az írtásföldek jelenléte (Trauczonfalva: „Ortás földek” – U 118, Viszló: „Ortvány” – U 736).
      Közismert, hogy Tokaj-Hegyalján kiemelkedően fontos volt a szőlőművelés, azonban ez egykor máshol is jelentős volt, így például az abaúji Hegyközben, a Cserehát keleti peremén ahonnan azonban mára szinte teljesen eltűnt. A szőlőterületek egykori kiterjedésének megállapításában is segítenek a kéziratos térképek. Pl. Ond: „Oltványos”, „Palánt szőlők”, „Gárdon szőlők” (U 105); Bodrogkeresztúr: „Lapis szőlő”, „Rósa szőlő”, „Medve szőlő”, „Sajgó szőlő”, „Ki írtott Palánt szőlő”, „Parlagok”, „Kővágó szőlők”, „Kis Kővágó”, „Galagonyás”, „Csonkás szőlő”, „Bánya szőlő” (U 15); Sárospatak „Gombos-hegy”, „Korgó”, „Nagy Megyer”, „Kis Megyer”, „Kisgát”, „Gát Megyer”, „Alsó Cziróka”, „Felső Cziróka szőlő” (U 118) „Alsó Redmeczi Szőllök” (T 1). Trizs: „Szőlőhegy” (U 711), Tibolddaróc: „Kapás szőlő” (U 675)
    • Iparföldrajzi adatok: A kéziratos térképeken megtaláljuk például az egykori érc-, szén-, kő-, agyag- és kavicsbányákat, vagy a téglaégetőket, téglavetőket, illetve más ipari üzemeket. (Bodrogkeresztúr: „Kavits Bánya”, „Új Kőbánya” „Téglaégető” – U 14; Monok: „Kőbányák”, „Téglavető” – U 95; Ond: „Marhahajtó és agyagbánya” – U 105; Sárospatak: Megyer-hegyi kőbánya – U 118, Sajópüspöki: „Iparkert” – U 558)
      A korabeli élemiszer- és feldolgozóiparról adnak információt a falvak határában található malmok, malomgátak térképi ábrázolásai: „Mikóházi Felső Malom” „Kender Törü Malom” „Heruz Malma” nevű mikóházi malmok 1798-ban – T 1; „Hajas Malom” – Tolcsva, U 145; „Malomgát” – Monok, U 95; „Kis malom” Sály – T 35/1. Vily határában a Bózsvából kiágazó Malomárok mellett két malmot is ábrázoltak 1836-ban – Vily, U 156.
    • Egykori vendéglátóhelyeket, csárdákat, fogadókat találhatunk sok térképen: Szentistván: „Bábolnai csárda” (T 43)
  4. Az út- és vasúthálózat változásai[/u] is kutathatók a térképek alapján, így a közlekedés-földrajzi vizsgálatoknak is fontos forrásai.
     
  5. Nem elhanyagolhatóak[/u] azok a történeti földrajzi adatok sem amelyekről korabeli kéziratos térképeink adnak információt. Segítségükkel az Árpád korban vagy a török időkben még lakott települések hozzávetőleges helyét határozhatjuk meg. Ilyen Pl.: a Muhi pusztán található „Templom hely” (U 461), amely az egykori Muhi mezőváros templomának romjait ábrázolja. Emellett sok olyan földrajzi nevet találunk, amelyek régvolt települések hozzávetőleges helyére mutatnak: Szentistván térképein „Montai puszta” (U 623), „Tilaj telek” (T 41).
    Emellett emberkéz alkotta létesítményekre bukkanhatunk a térképeken, akár a történelem előtti időkből. Szentistván: „Csörsz árka” (T 41).

Felhasznált források:

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolci Központja
  • VII. 1/c. A Miskolci (Királyi) Törvényszék iratai (1727) 1856-1950 (1955). Úrbéri törvényszéki iratok (1727) 1856-1948.
  • XV. 6/a. Borsod vármegye levéltárában kezelt kéziratos térképek levéltári gyűjteménye 1750–1950.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára (Zemplén Levéltára)
  • IV. 2001/p. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214-1850 (1898). Vegyes közgyűlési iratok 1560-1849 (1898).
  • IV. 2150. A Zempléni cs. kir. Megyehatóság /Zempliner K. k. Comitatsbehörde/ iratai 1855-1860 (1861).
  • XV. 7/a. Zemplén vármegye levéltárában kezelt kéziratos térképek levéltári gyűjteménye 1778–1949.

Irodalom:

  • Dám László: Település, lakóház és házberendezés a Zempléni-hegyvidéken. In: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről. (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai X.) Szerk.: Szabadfalvi József. Miskolc, 1981. 63-88. pp.
  • Gábor Imre-Horváth Árpád: A haditérképek históriája. Fejezetek a térképészet és a katonaföldrajz történetéből. Budapest, 1979.
  • Kéziratos térképek a Sátoraljaújhelyi „Kazinczy Ferenc” Állami Levéltárban. (Levéltári Jegyzékek 1. Kéziratos térképek a területi állami levéltárakban XII.) Készítette: Mondy Miklós. Budapest, 1968. (Kézirat)
  • Kéziratos térképek a Miskolci Állami Levéltárban. (Levéltári Jegyzékek 1. Kéziratos térképek a területi állami levéltárakban VIII.) Készítette: Mondy Miklós. Budapest, 1968. (Kézirat)
  • Mendöl Tibor: Általános településföldrajz. Budapest, 1963. 179-361. pp.
  • Mondy Miklós: A sátoraljaújhelyi régi megyeház építésének története. In: Műemlékvédelem. Műemlékvédelmi és Építészettörténeti Szemle XI. évf. 1967. 4. sz. 224-227. pp.
  • Oláh Tamás: Zemplén Levéltára, Sátoraljaújhely. Sátoraljaújhely, 2008.
  • Soós Imre: Zemplén megye levéltára és Kazinczy Ferenc. In: Történelmi Évkönyv II. (A Magyar Történelmi Társulat
  • Borsod-Zempléni Csoportja Könyvtára. Szerk.: Deák Gábor. III. 185-204. pp.
  • Unger János: Bevezetés a térképészetbe. Szeged, 1997.
  • Zemplén Levéltára Sátoraljaújhely. Írta és szerk.: Hőgye István. Miskolc, 1996.