Panaszok a füzérradványi kastélyszálló újraindítása ellen

Panaszok a füzérradványi kastélyszálló újraindítása ellen

Írta: Kiss Lajos

A közelmúltban felújított füzérradványi Károlyi kastély a család egyik ékkövének számított a 19. század közepétől egészen annak államosításáig. A gróf Károlyi Ede (1821-1879) által megálmodott lenyűgöző épület, részben Ybl Miklós tervei alapján az 1870-es évek második felére készült el jellegzetes tornyával és kiterjedt, vadászatok helyszínéül is szolgáló, gyönyörű parkjával egyetemben. A gróf halálát követően örököse Károlyi László (1859-1936) feleségével, Apponyi Franciska grófnővel (1879-1958) kül- és beltéri átalakításokat eszközöltek, amellyel Alberto Pio olasz építészt bízták meg.[1] Ekkor alakították át a kastély kocsifelhajtóját lépcsősorrá, alakították át a déli szárnyat, valamint az ő nevükhöz köthető a balusztrádos terasz elkészíttetése is. Károlyi László halálát követően fia, István (1898-1967) és felesége Windischgrätz Mária Magdolna (1911-2004) tulajdonába került a kastély, akik új tartalommal kívánták megtölteni Füzérradvány ékköveként álló épületet. Különböző átalakításokat követően (strandfürdő létrehozása, parkban található pavilonok építtetése, tenisz- és golfpályák, síugró sáncok, ródlipályák kialakítása) szállót nyitottak a kastélyból, amely 1938. május 8-án nyitotta meg kapuit a szélesebb közönség számára.[2] A kastély, a parkban található pavilonokkal együtt, mintegy 87 szobával várta a pihenni vágyókat. Károlyi István tervei között szerepelt a kastély fejlesztése, melynek értelmében további épületekkel, illetve egy repülőtérrel kívánta bővíteni a szálló infrastruktúráját.[3] A gróf és a grófné koncepciója az volt, hogy a szálló révén a kastély 25 fős személyzetnek megélhetést tudjanak biztosítani, illetve a család következő generációinak számára a radványi kastély ne teher, hanem egy kiváló befektetés maradjon.[4] A korban megjelent újságcikkek, valamint az 1941-ben, részben a kastélynál forgatott Kísértés c. film, Karády Katalin főszereplésével egy tudatos marketing kampányra engednek következtetni. Károlyi István és felesége impozáns terveinek megvalósításai azonban a második világháborúnak köszönhetően félbeszakadtak. A német megszállást követően a kastélyszálló igazgatóját, Szász Elemért a nyilasok elhurcolták, majd pár hónappal később a szovjet csapatok előretörésének köszönhetően 1944 októberében a szálló is bezárt. A Károlyi család tagjai ugyanezen év novemberében Bécsbe menekültek.[5] A kastély pedig gazdátlanul várta további sorsát.

   1944 novemberében a szovjetek által megszállt magyarországi területeken, öt párt (Kisgazdapárt, Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt) közreműködésével létrehozták a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot. Célkitűzéseik között tulajdonképpen a Magyar Kommunista Párt meghirdetett programját kívánták megvalósítani, amelyben olyan elemeket találhatunk, mint pl. a revizionista politika feladása, baráti kapcsolat kiépítése a Szovjetunióval és a szomszédos államokkal, a fasiszta szervezetek felosztása, népellenes törvények és rendeletek hatálytalanítása. Ez utóbbiért felelősé és háborús politikát folytató politikusok bíróság elé állítása, valamint a radikális földreform, a szén- és olajbányák államosítása, nagybankok állami ellenőrzése és a dolgozók helyzetének javítása szintén fontos törekvésként jelentek meg politikájukban. Ugyanakkor ekkor még a teljes körű államosítással szemben a magánkezdeményezéseken és vállalkozások elsősegítésén alapuló gazdaságpolitikai koncepciót kívántak megvallósítani. Az öt párt tömörüléséből és néhány függetlennek mondott képviselő közreműködésével törvényhozói testületet hoztak létre december 21-én, Debrecenben. Ez lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés 230 fővel, ahol a Magyar Kommunista Párt volt leginkább reprezentálva a maga 90 képviselőjével. Ugyan maga a nemzetgyűlés a gyakorlatban két napig ülésezett, a tényleges jogköröket a 23 főből álló Politikai Bizottság és a három tagú Főtanács (Zsedényi Béla miskolci jogászprofesszor, mint elnök, Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök és Gerő Ernő) gyakorolták. A nemzetgyűléstől kapott felhatalmazás értelmében az Ideiglenes Nemzeti Kormány az első hetekben három fontos döntést hozott. Elfogadva a Szovjetunió feltételeit 1945. január 20-án aláírták a fegyverszünetet és hadat üzentek Németországnak; megkezdték a közigazgatás újjászervezését, a szélsőjobboldali és háborúpárti politikusok felelősségre vonását; illetve 1945. március 17-én a 600/1945. sz. rendelet értelmében a nagybirtokok felszámolását és a földosztást.[6] Ez utóbbi pont, azonban több helyen az országban különböző akadályokba ütközött. Így történt ez füzérradványi kastély esetében is. Gróf Károlyi István, ugyanis 1945 májusának végén visszatért Radványra, hogy a családja tulajdonában lévő szállót renoválja, majd a szélesebb közönség számára kastélyszállóként tovább működtesse, annak ellenére, hogy az adott hónapban az államosítás folyamatait megkezdték.[7] Az országos demokratikus pártok helyi, valamint a földigénylő bizottság tagjai kifejezetten ellenségesen fogadták a gróf törekvéseit. Károlyi István és munkatársai ellen közben az országos sajtóban is támadást indítottak. A Szabad Föld 1945. november 18-án megjelent „Szigorú vizsgálatot követelünk? Mi folyik a radványi Károlyi uradalomban?” című cikkében a grófot és alkalmazottiat fával történő spekulációval vádolták meg, illetve szorgalmazták az említettek társadalomból történő kirekesztését is.[8]

   Gróf Károlyi István a vádaskodások ellenére tovább folytatta a munkát, hogy a kastélyszállót korábbi fényébe állítsa vissza. A dolog nem tűnt egyszerű feladatnak, ugyanis a helyi Nemzeti Bizottság egyes tagjai sajátosan értelmezték a birtokosztás fogalmát és a szálló berendezésében, az épületben, valamint a több hektáros parkban jelentős károkat sikerült okozniuk. 1945 és 1946 között jelentős befolyásra tett szert a térségben a füzérradványi Tátray család. Két tagja ifj. Tátray János és id. Tátray J. János tagjai lettek a helyi demokratikus pártoknak, ahol vezető tisztséget sikerült elérniük. Id. Tátray Jánost úgy választották a helyi Nemzeti Bizottság elnökének, hogy múltja nem volt teljesen kifogástalan, ugyanis jogerősen már többször elítélték el betöréses lopás vádjával.[9] Az idősebb Tátray ezenkívül tagja volt a füzérradványi földigénylő bizottságnak és fiával együtt ún. futura kezelőként is részt vettek a környező községek életében. Károlyi visszatérése feltételezhetően fenyegető lehetett számukra, ugyanis a Tátray család jóvoltából több ingó értéket sikerült eltulajdonítani a kastélyból, valamint a kiterjedt erdőkből, Radvány mellett további 14 településen![10]  Vélhetőleg a baloldali sajtók által közvetített arisztokrácia ellenes hangulatot meglovagolva, mintegy megelőző csapásként születhetett az a Dr. Donáth Ferencnek (ekkor földművelésügyi államtitkár) címzett panaszlevél, amelyben a helyi demokratikus pártok tagjaival, valamint a földigénylőbizottsággal közösen, a „népre” hivatkozva kérték a már egyével korábban is megigényelt kastélyt és az ahhoz tartozó parkot. Ügyükhöz sikerült megnyerniük Ádám Istvánt, az Abaúj-Torna vármegyei Földbirtokrendező Tanács működését ellenőrző miniszteri biztost is.

   A levélben kérik az államtitkárt, hogy a 600/1945. rendelet 11.§-a értelmében,[11] az 1945. májusban kelt kérelmüknek megfelelően (amelyet kizárólag csak az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak küldtek meg) birtokba vehessék a kastélyt és a hozzátartozó területeket. Ezt követően kitértek arra, hogy gróf Károlyi István és társai köztük Heltai Béla igazgató, Kántor Elek fakitermelési vállalkozó, gőzmalom bérlő és Dr. Friedmann Ignác ügyvéd ígéretet tettek, hogy a köz számára tűzifát fognak biztosítani, ezzel megnyerve a helyiek bizalmát. A gróf által visszavett ingatlanokat azonban törvénytelennek tartották, mivel azok korábban már államosításra kerültek. A levél írói megemlítették, hogy Károlyi István, Kántor Elek és Faragho Gábor (1890-1953) közellátási miniszter[12] olyan egyezséget kötött, amelynek értelmében 1946. március 31-ig biztosítani kellett a lakosság tűzifa szükségletét. A 10 hónappal később keletkezett levélben azonban a panaszosok megkérdőjelezték, hogy a felek közötti megállapodás államilag engedélyezett lett volna. Sérelmezték továbbá, hogy a tűzifa ellátásban a kastélypark legszebb fáit vágták ki és használták fel, továbbá, hogy a kitermelt fák csupán 50%-a került hatósági áron a lakossághoz, míg a másik 50%-ot szabadpiaci áron értékesítették. A panaszosok felhívták tovább az államtitkár figyelmét arra, hogy a fakitermelési tevékenység már-már erdőírtásnak minősül.[13] Alföldy Gábor kutatásai azonban azt mutatják, hogy a gróffal és társaival szemben, maga a helyi lakosság tagjai (vélhetően elsősorban az ekkor már kiskirályként működő Tátrayak) lehetettek azok, akik a kastélyt és a parkot fosztogatták. Ráadásul magára a parkra az államosított erdőbirtokok részeként tekintettek, nem pedig mint a kastélyszállóhoz tartozó ingatlanra. 1945. augusztusára a parkhoz tartozó Bencs gyümölcsöséből házhelyek kerültek kiosztásra.[14] A legérdekesebb vádak azonban ezt követően kerültek megfogalmazásra. Károlyit azzal vádolták, hogy a parkban található épületek gerendáit, tetőszerkezetét, valamint az épületekből származó téglákat arra használta fel, hogy szavazatokat szerezzen a Független Kisgazdapárt számára, vélhetőleg az 1945 novemberében lezajlott választásokon. A grófot továbbá vádolták, hogy a kastélyban foglalkoztatottakon keresztül olyan „rémhíreket” terjesztenek a lakosság körében, mint pl. az angolok bevonulnak Magyarországra és a szovjet csapatok el fogják hagyni a térséget, illetve a régi rend vissza fog állni, a demokrácia „vívmányait” pedig majd letörik. Megfogalmazták továbbá, hogy a környék 15 településén, kizárólag a nagyobb gazdákat részesítik előnyökben, a kisebb vagyonnal rendelkező, ám demokratikus gondolkodású embereket viszont megzavarják. A fennálló demokratikus rendszer rosszhírével, a földbirtokosztással kapcsolatos 600/1945; 2400/1945; 33.000/1945-ös rendeletek kijátszásával, így rendbontással szintén megvádolják őket.[15] A panaszosok „kreativitását” dicséri, hogy minden apró részletre igyekeztek kitérni, így arra is, hogy 600.000 pengőért a gróf egy román tiszttől vásárolt autóval járja a környéket és végzi ügyes-bajos dolgait. „… az auton szaladgálnak minden hivatalba, akkor amikor a magyar korhazaknak nincs autojok hogy egy sulyos beteget gyors segélybe részesítsenek, a volt Gróf úr és csatlósai nyugodtan utazgatnak hivataltol-hivatalig abból a célból, hogy a kis embereket vissza szorítsák a reakció szolgálatába.” [16] A levél megfogalmazói kérték Károlyi István, valamint partnerei Dr. Friedmann Ignác ügyvéd, Onczay László vezérigazgató, Buhalla Jenő erdőmérnök, Schudich Nándor volt főerdőmérnök, Dókus József főszámtartó, Hámori (Höhlinger) József magántitkár, valamint Kántor Elek fakitermelő vállalkozó eltávolítását Füzérradványról. Mindezek mellett hangot adnak, hogy a „téves híresztelések” ellenére a szálló jelenleg bebútorozva áll, s ez elmondásuk szerint nem a gróf hathatós tevékenységének volt köszönhető. A döntéshozatalig a földigénylő bizottság őrizetbe vette a kastélyt. Az 1946. február 14-én kelt levelről több másolatot készítettek, amelyek közül egyet megküldtek Rákosi Mátyásnak, a Magyar Kommunista Párt országos titkárának, egyet pedig a sátoraljaújhelyi szovjet hatóságoknak.[17]

   A panaszosok kérése azonban közel sem ért célba. 1945-ben Dr. Friedmann Ignác központi irodát nyitott a Károlyi vagyon kezelésére. Az ügyvéd hathatós közreműködésének segítségével 1946 tavaszára gróf Károlyi Istvánnak sikerült visszaszereznie a kastélyát, a közel 18 kat. holdra fogyatkozott parkkal együtt. A környező településekre széthordott, kastélyhoz tartozó ingóságokat karhatalmi segítséggel sikerült visszaszerezni és a kastélyba visszahelyezni. Ugyanebben az évben a családnak sikerült a szállót újból beindítani. A park nagyobb, erdészeti célra használt részét a gróf haszonbérletbe vette a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemektől, azzal a feltétellel, hogy az ott található ingatlanok rendbe hozatja, megfelelően kezeli és idegen használtra nem bocsátja. Kántor Elek fakitermelő és feldolgozó vállalkozóval az ügymenetek tovább folytatódhattak.[18] A panaszosok közül többek ellen eljárást indítottak. Id. Tátray J. János kőműves, nemzeti bizottsági elnök, földigénylő bizottsági tag, futura kezelő ellen csalás vádjával adtak ki körözést.[19] Ifj Tátray János és Tóth Miklós ellen gyilkosság vádjával indult eljárás. A demokratikus párt képviselői 1945. március 8-án a kastélyparkban egy „Mikolajcsi Péter” nevű szovjet katonával kerültek összetűzésbe, aki az éppen vadászó Tátrayéktól elvette puskájukat, majd ezt követően azok visszavéve a fegyvert agyonlőtték az áldozatot. A gyilkosság felderítésére bő egy évet kellett várni. Tettüket az elkövetők elismerték.[20] A panaszlevélben közreműködő Ádám István miniszteri biztost 1946. június 15-én felmentették tisztségéből.[21]

  Károlyi István számára a Tátrayak bukását követően sem lettek könnyebbek a hétköznapok. A gróf és közvetlen munkatársai (Dr. Friedmann Ignác, Onczay László) folyamatos sajtóössztűznek voltak kitéve.[22] Az egyre intenzívebb szovjetizálás és következményei (pl. hitbizományok megszűntetése) végül a Károlyi család tagjainak disszidálását eredményezte. A kastélyt parkjával pedig 1949-ben újra államosították.