Ifj. Fodor Antal matyó legény és társainak kálváriája

Ifj. Fodor Antal matyó legény és társainak kálváriája

Írta: Kiss Lajos

A II. világháború befejezését követően a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok tevékenységét súlyos atrocitások kísérték. Ezek között jelen volt gyilkosság, emberrablás, rablás és nemi erőszak. Az utóbbihoz köthető esetek száma Magyarországon 50 és 200 ezer közé volt tehető.[1] A Vörös Hadsereg tartós jelenlétét a darabjaira hullott, gazdaságilag, társadalmilag megtépázott, meggyengült magyar államban a lakosság teljes kiszolgáltatottsága jellemezte. Az atrocitások az 1944 októberében újjáalakult Magyar Kommunista Párt tagjait sem kerülték el.

1945. december 20-án Fodor Antal mezőkövesdi földműves, MKP-tag otthonának nyugalmát sem kímélték a szovjet katonák. Fia, a Mezőnyékládházán próbarendőri szolgálatot teljesítő, 20 esztendős ifj. Fodor Antal sorsa ugyanis ezen a napon pecsételődött meg, több helybeli társával együtt. A családfő panaszát és történetét egy évekkel későbbi, 1948-ban kelt leveléből ismerhetjük meg, amelyet az ekkor miniszterelnök-helyettesként működő Rákosi Mátyáshoz címzett.[2] A levélben kéri fia kiszabadítását a szovjet fogságból, akiről már 1946. szeptember 20-a óta nem kapott hírt.

Id. Fodor Antal elbeszélése szerint az említett decemberi napon a család tagjai lefekvéshez készülődtek, amikor leányuk udvarlója, Bollók István helybeli földműves legény kereste fel a család Sárkány utcai lakhelyét. Egy Kirentya nevű[3] szovjet katona azonban észrevette a mozgolódást és a portára érve „bárisnyát” azaz asszonyt követelt magának egyre indulatosabban. Az udvarló igyekezett az agresszív katonát szép szóval lecsendesíteni, próbálkozása azonban nem hozta meg a kívánt eredményt, a békítő szándék ellenére Kirentya továbbra is fenyegetően lépett fel, sértő dolgokat kiabálva a ház népére. Ez nagy riadalmat keltett a család körében, id. Fodor Antal leánya és felesége a padlásra menekültek. A katona lecsillapítására Bollók István ifj. Fodor Antalt hívta segítségül, aki valamennyit értett oroszul. A próbarendőr távozásra szólította fel a katonát, aki ennek nem engedelmeskedett. Mikor az „orosz komendót” hozták szóba, a katona mindkét matyó legényt megtámadta, de sikerült bántalmazás nélkül lefogniuk a katonát és a kapun kivezetniük. Fodorék szándékában állt elkísérni a katonát a helyi szovjet parancsnokságra, erre azonban nem kerülhetett sor, mivel a kapuban a katona kiszabadította magát a fogásból és megütötte Bollók Istvánt. Bollók visszaütött, de a szovjet katona félrehajolt, így az ütés ifj. Fodor Antalt érte. Kirentya futásnak eredt, mire Bollók üldözni kezdte, a próbarendőr viszont nyugovóra tért. A családfő elbeszélése szerint felesége és leánya félelmükben csak reggel kerültek elő menedékhelyükről.[4]

Az orosz katonát még aznap este meggyilkolták. Fodor Antal elbeszélése szerint otthonuktól távolabb, Edőcs Mihályné házánál követett el ismét rendbontását és „bárisnyát keresve sok kellemetlenséget követett el”. Az orosz parancsnokság járőröket és nyomozókat küldött az ügy kivizsgálására. Ennek eredményeként december 22-én több helyi lakost – köztük asszonyt és leányokat – vettek őrizetbe, s kísérték őket a mezőkövesdi szovjet parancsnokságra. A letartóztatott személyek között volt id. és ifj. Bollók István, id. Fodor Antal két gyermeke (Antal és Borbála), felesége, Pap Anna, valamint id. és ifj. Kiss Albert.[5] Ugyan levelében nem említi, de feltételezhetően a letartóztatottak között szerepelhetett id. Kiss Albert felesége is. A Rózsás János-féle Gulag-lexikonban szintén jegyezve vannak az alábbi nevek, annyi eltéréssel, hogy Kiss Albertnek és családjának a letartóztatását – amennyiben a Fodor Antal levelében rögzített adatok helytállóak – vélhetőleg tévesen egy évvel korábbra helyezte a szerző.[6] A mezőkövesdi fogságból id. Fodor Antalnét egy hét elteltével hazaengedték ugyan, de a többieket továbbra is fogva tartották. Az eset után négy héttel szabadon engedték Borbálát és a másik leányt, illetve az idősebb, 80. életévét taposó Bollók Istvánt. Ifj. Bollók Istvánt, ifj. Fodor Antalt, id. és ifj. Kiss Albertet (feltételezhetően id. Kiss Albertnét is) a miskolci szovjet parancsnokságra szállították.[7]

Az esetről a korabeli sajtó is beszámolt, az eseményeket azonban teljesen másként írták le és az orosz katonát állították be ártatlannak, aki a matyó legényekhez italozás közben keveredett. A Felvidéki Népszava zavaros beszámolója Balogh Istvánt (vélhetően Bollók Istvánra gondolhattak) és Kiss Albertet nevezték meg bűnösnek, akik Kissék udvarán kerültek összetűzésbe a katonával, majd a család portáján igyekeztek megszabadulni annak holtestétől. A cikk az elítéltek neveit is eltévesztette, ugyanis Kiss Albert apja helyett Balogh Gyula (Bollók apjának írták) elítéléséről írtak. Fodor Antalt a cikkben, mint az orosz katona egyik támadóját tüntették fel, aki rúgásokkal próbálta meg ártalmatlanná tenni a „védekező” Kirentyát.[8]

1946. február 2-án az orosz katonai bíróság Bollókot és ifj. Kiss Albertet halálra, ifj. Fodor Antalt és id. Kiss Albertet 10-10 munkaszolgálatra ítélte. Az érintettek hozzátartozóinak próbálkozásai ellenére tanúkihallgatásra nem került sor a vádlottakkal kapcsolatban információkhoz nem jutottak.[9] A két halálraítélt a moszkvai törvényszék felé kegyelmi kérvényt nyújtott be.[10] Kérelmüket családtagjaik Sztálin generalisszimuszhoz is megpróbálták eljuttatni. A Külügyminisztérium a Szövetségi Ellenőrző Bizottságot képviselő, Levuskin vezérőrnagyhoz fordult, hogy a kérvény elrendeződésének idejéig az ügyet felfüggesszék. A Külügyminisztérium levelében elismeri az orosz katona támadását, ugyanakkor a gyilkosságot elkövető személyeket ittasaknak nevezte meg, akik a női becsület védelménél a megengedett határt túllépték. A levél nem említette id. Kiss Albertet és feleségét.[11]

A kérvényt vélhetőleg elutasították, az ítéletet pedig végrehajtották. A végrehajtás helyszíne azonban kérdéses, a Külügyminisztérium Levuskin vezérőrnagynak küldött levelében említést tett arról, hogy a három elítéltet Budapestre szállították.[12] Fodor Antal elbeszélése szerint fiát Miskolcról ismeretlen helyre szállították, tehát nem tudhatott arról, hogy 1946. február 14-én a fia a fővárosba került,[13] ahol a Külügyminisztérium kérésének megfelelően az elítéltek fehérneműt vehettek volna át hozzátartozóiktól.[14]

A halálra ítéltek közül Bollók István halotti bejegyzését bő tíz évvel később rögzítették a mezőkövesdi polgári halotti anyakönyvbe, a Mezőkövesdi Járásbíróság Pk. 20.033/1957-4. számú holttányilvánító végzése alapján. A halotti bejegyzés azonban pontatlan, mivel a halál helyét a Szovjetunióba helyezi, idejét pedig 1945. december 31-re. Halálának okát nem részletezték, - az akkori eljárásrendnek megfelelőn – ismeretlenként határozták meg.[15] A golyóáltali kivégzést elképzelhető, hogy Budapesten hajthatták végre. Fodor Antal elbeszéléséből tudjuk, hogy fia 1946. szeptember 20-án utolsó levelében számolt be arról, hogy egyedül került a Szovjetunióba, pontosabb címet azonban nem jelölt meg hollétéről.

Fodor Antal kétségbeesett próbálkozásával, Rákosi Mátyás segítségében bízva igyekezett fiát kimenekíteni a szovjetek fogságából. Levele az MKP járási bizottságához került. Próbálkozása eleve kudarcra volt ítélve. A párt mezőkövesdi járási bizottsága nevében Frank Miklós káderes és Juhász Sándor titkár aláírásával hitelesített, a Megyei Bizottságnak küldött kísérőlevelében az alábbi megjegyzést tették: „Mi akik ismerjük ezt az ügyet már itt helyben elutasítani nem akartuk ezt az ügyet, viszont állásfoglalást nem akartunk az apjával szemben mert szegényöreg embernek egyedüli vigasza az, hogy Rákosi elvtárs tudna rajta segíteni. A dolgoknak a lényege az, hogy másnap a szomszédban halva találták az orosz katonát. Ez intézkedésről választ kérünk…”[16] A levél Gattyán Jánoshoz, a megyei pártbizottság kádervezetőjéhez került. Válaszát, illetve az ügy további sorsát azonban a források hiányában nem ismerjük.[17]

Fodor Antal sosem találkozott újra fiával, aki feltételezhetően még 1946-ban hunyhatott el az egyik szovjet munkatáborban. A fiú további sorsáról a családtagoknak csak elképzeléseik lehettek. A levelet író id. Fodor Antal a kollektivizálás második hullámát követően sertéstenyésztőként folytatta az életét, majd nyugdíjaztatását követően 1963-ban hunyt el agyvérzés következtében.[18] Leánya Fodor Borbála, 1947-ben házasságot kötött Sebe Józseffel,[19] akivel Mezőkövesden alapítottak családot.[20] Közbenjárásának köszönhetően 1992-ben a Mezőkövesdi Városi Bíróságon ifj. Fodor Antalt holttá nyilvánították.[21]

Id. Fodor Antal mezőkövesdi földműves segítségkérő levele Rákosi Mátyáshoz

(Forrás: HU-MNL-BAZML-XXXV.69.-1354.ő.e.)

Az MKP Mezőkövesdi Járási Bizottságának kísérőlevele Fodor Antal ügyében

(Forrás: HU-MNL-BAZML-XXXV.69.-1354.ő.e.)