Egy adalék Sztropkó várának kuruc kori hadtörténetéhez

 

 

 

 

Sztropkó vára – amelynek ma már csak a romjai, illetve a várkastély átépített része és a vártemplom maradt fenn –, Felső-Zemplénben, a sárosi határszélen, a történelmi magyar–lengyel államhatártól mintegy 30 kilométerre volt található, az Ondava folyó völgyében fekvő azonos nevű mezőváros területén. A vár története során csak ritkán leginkább az 1470–1490-es években játszott komolyabb katonai szerepet, a kora újkor folyamán pedig erődítési szempontból nem számított korszerűnek és inkább uradalmi központként, valamint a 16–18. század folyamán, a gersei Pethő család birtoklásának idején főúri rezidenciaként volt jelentősebb. A vár ugyanakkor földrajzi fekvéséből fakadóan stratégiai jelentőséggel bírt, mivel a Zemplén vármegyéből a Duklai-hágón keresztül Lengyelország felé vezető kereskedelmi utat ellenőrizte.

A Rákóczi-szabadságharc idején, amikor utoljára játszott a vár katonai szerepet, 1703 őszén nyitotta meg a kapuit Rákóczi kurucai előtt és ekkor egy kis létszámú kuruc katonai helyőrség került az erősségbe, amelynek első parancsnoka Viczmándy Sándor volt. Viczmándy várkaptány csak rövid ideig, 1703 végéig állt a fejedelmi helyőrség élén, és tevékenysége nem igazán ismert, de Zemplén Vármegye Levéltára megőrizte egy hadellátási nyugtáját 1703 december elejéről.  Ez a most bemutatásra kerülő forrás azért érdekes, mert segít egy kevéssé ismert kuruc katonatiszt és katonai egység, a sztropkói helyőrség nagyságáról és ellátási viszonyairól képet alkotni, valamint az előzmények bemutatása során arra is szeretnék jobban rámutatni, hogy milyen körülmények között került sor a vár elfoglalására 1703 őszén, hogyan is került a várba kuruc helyőrség. 

 

 

Sztropkó vára a Rákóczi-szabadságharc előestéjén

 

 

A késő középkori eredetű sztropkói vár a Rákóczi-szabadságharc kezdetén a gersei Pethő család magyarországi ágának birtoka volt. A Perényi család „terebesi” (nádori vagy idősebb) ágának utolsó férfi sarja, Perényi Gábor 1567-ben bekövetkezett halálával Sztropkó uradalma az uralkodó, I. Miksa magyar király (és német-római császár) kezére háramlott, aki azonban 1568-ban eladományozta 35000 forintért a korszak kiváló katonájának, a római katolikus vallású korábbi kassai kapitánynak, majd komáromi főkapitánynak, báró gersei Pethő János királyi kamarásmesternek és soproni főispánnak, és mindkét nembeli örököseinek. Ezzel megkezdődött a vár birtoklástörténetének következő nagy, 1764-ig tartó korszaka, amikor is a gersei Pethő család birtoklása idején elnyerte a vár végleges formáját. 

Báró gersei Pethő János dunáninneni főkapitány 1578-ban bekövetkezett halála után fiai, István, Gáspár, János, Kristóf és Ferenc örökölték a jelentős terjedelmű, a 16. század végén 46 településből  álló felső-zempléni uradalmat. Közülük csak a korszak ismert katonájának, az 1611-ben Forgách Zsigmond Báthori Gábor elleni erdélyi hadjárata idején elhunyt báró gersei Pethő (IV.) István magyar királyi tanácsosnak  születtek a felnőtt kort elérő és gyermekeket nemző fiai (Pethő (III.) Mihály és (V.) István), így a 17. századra a vár és az uradalom az ő ágán öröklődött.  A gersei Pethő család bárói ága a 17. század közepéig nem játszott kiemelkedő szerepet Zemplén vármegye és Felső-Magyarország életében – szemben más zempléni nagybirtokosokkal, mint Homonnai Drugethek, Rákócziak, Nyáryak, Alaghyak, vagy Sennyeyek –, mindössze báró gersei Pethő István testvére, gersei Pethő Ferenc († 1636) viselt jelentősebb egyházi rangot, ő ugyanis (címzetes) jászói prépost volt. 

A Rákóczi-szabadságharc kezdetén a gersei Pethő család ágai között négy részre volt felosztva a vár és az uradalom. Ebből három részt gersei Pethő Zsigmond  gyermekei a családjai birtokoltak, nevezetesen: 

- id. gróf gersei Pethő (IX.) Ferencné Perényi Mária és rajta keresztül gyermekei, Zsigmond és Mária,

- ifj. gróf gersei Pethő Zsigmond fia, Mihály, a későbbi zempléni főispán,

- gróf gersei Pethő (VI.) Lászlóné és leszármazottai, 

- egy részt pedig V. István ágának utolsó férfi sarja, báró gersei Pethő Gáspár (†1703. május 12.) fia, az 1704. január 31-én elhunyt ifj. gersei Pethő Ferenc,  akinek halála után özvegye Kapy Klára volt a birtokrész birtokosa, aki később báró zétényi Klobusiczky István felesége lett.  

A sztropkói vár egyébként a 17. század második felében élhette fénykorát, legalább is erre utal gróf felsővadászi Rákóczi László, a felsővadászi Rákóczi család fejedelmi ágából kiágazott katolikus ág utolsó férfi sarja naplója. Rákóczi László úgy tűnik jó viszonyt ápolhatott a szintén katolikus arisztokrata gersei Pethő Zsigmonddal és unokatestvérével, báró gersei Pethő Jánossal († Eperjes, 1665. december 29.) – Pethő Gáspár apjával –, akikkel gyakran találkozott és találkozásaik színhelye több alkalommal is Sztropkó volt. Ezek során Sztropkó környéken vadászott a gersei Pethő urakkal, illetve a várban is rendszeresen vendégeskedett. A napló erre vonatkozó bejegyzései alapján a vár a főúri vendégségek, mulatságok rendszeres helyszíne volt és ez arra utal, hogy Sztropkó jelentős arisztokrata rezidenciának számított Felső-Zemplénben. 

A szabálytalan ötszögletű alaprajzú vár – amelyet az első katonai felmérés szerint egy szárazárok vett körül és amelybe egy felvonóhídon át lehetett bejutni  – területén áll egyébként mind a mai napig az eredetileg gótikus stílusú várkápolnából átépített vártemplom, a mai plébániatemplom. E templom volt a gersei Pethő család temetkezési helye is volt, és amelyben gersei Pethő Zsigmond felső-magyarországi vicegenerális és zempléni főispán idején volt nagyobb mérvű átalakítás. Erre utal a templom négyszögletű, feltehetően eredetileg őrtoronyként szolgáló 15. századi eredetű tornyán látható faragott kő emléktábla, amely gersei Pethő Zsigmondot és a család címerét is megörökíti. 

 

 

Sztropkó várának alaprajza a 18. századból. 

 

 

A sztropkói vár maradványainak és a környező lakónegyedeknek a térképe a régészeti terület térképén 2025-ben.

 

 

 A sztropkói vártemplom (A szerző felvétele)

 

 

A sztropkói vártemplom emléktáblája 1661-ből (A szerző felvétele)

 

 

 A sztropkói vár romjai, háttérben a vártemplom és a megmaradt palotaszárny épülete 2025-ben (A szerző felvétele)

 

 

 

 

 

1703 nyarán, röviddel a Rákóczi-szabadságharc tiszaháti zászlóbontását követően már Zemplén vármegyében is megjelentek az első kuruc felkelő egységek, majd Rákóczi felkelőinek fokozatos tiszántúli térhódítása és a csekély császári, illetve „labanc” (királyhű vármegyei, illetve magánföldesúri) hadaknak a védekezésbe szorulásával immár Felső-Zemplén királypárti erősségeit (Csicsva, Homonna és Sztropkó) is egyre jobban szorongatták a kurucok. Ezt bizonyítja, hogy 1703 augusztus 24-én Homonna környéken is megjelent egy nyolc századból álló, mintegy 700 fős kuruc csapategység, amelyet Szolnok János lovas és Nagy Péter gyalog kapitányok vezettek. A felkelők augusztus 24-én beszálltak gróf Barkóczy Ferenc zempléni főispán kastélyába, Tavarnára, majd Csicsva vára alá vonultak, amelyet felszólítottak a megadásra, azonban a vár védői ezt augusztus 25-én visszautasították. 

Nem kizárt, hogy a kurucok e „hadművelet” részeként megpróbálták már Sztropkó várát is megszerezni. Zemplén vármegye 1705-ben összeállított az 1703 és 1705 között a kuruc hadakra fordított hadellátási kiadásokról és károkról felvett jegyzékben ez szerepel ugyanis Sztropkó mezővárosánál:

„Mostani Országos Háborúságnak támadásával kezdvén az Hadak gyülekezni legis először jött be hozzájok hét Zászlóalja Had akire erogáltak fl 268” (azaz kiadtak 268 forintot).  

Az idézett forrás alapján úgy tűnik, hogy 1703 augusztus végén a kurucok a Csicsva megszerzésére irányuló akció során bevonulhattak Sztropkó mezővárosába is, mégpedig minden bizonnyal azzal a céllal, hogy megpróbálják elfoglalni a várat is.  A bejegyzés mellett sem dátum, sem más, a kormeghatározást elősegítő információ nem szerepel, továbbá más egykorú forrás sem került elő eddig, ugyanakkor érdekes egybeesés, hogy az első, a szabadságharc kitörése után nem sokkal Sztropkóra bevonult kuruc csapatok nagysága – hét zászlóalja, azaz hét századnyi katona – megegyezik azzal, amelyről a korabeli források Csicsvánál említést tettek. A sztropkói vár azonban 1703. augusztus végén még nem került kuruc kézre, erre még várni kellett Rákóczi felkelőinek.  

A következő Sztropkó elleni támadások a szeptember végétől október és november folyamán zajló felső-zempléni–ungi(–sárosi) kuruc hadjárat idején következtek be. 1703 szeptember végén ugyanis a Tokaj alatti kuruc ostromtáborban tartózkodó gróf Bercsényi Miklós főgenerális azzal bízta meg a nem sokkal korábban Rákóczihoz csatlakozott báró Perényi Farkast, hogy Tokaj alól vigye magával Újfalusi János századát a Zemplén és Ung vármegyékben szerveződő „magyar hadaknak egy corpusban való gyűjtésére”. Perényiék a Bercsényitől kapott pátensek birtokában előbb Ungvár alá vonultak. Perényi Farkas itt átvette az Ungvár alatti kuruc hadak parancsnokságát („Méltóságos Fejedelem felső vadászi Rakoczi Ferencz eö nagysaga Ungvar alatti hadainak Directora”) és előbb szeptember 30-án, majd egy későbbi, ismeretlen keltezésű levélben felszólította a vár császári helyőrségét, valamint az oda húzódott környékbeli magyar nemeseket, hogy adják fel a várat. Szeptember 30-ai levelében többek között azzal a pszichológiai hadviselés eszköztárába tartozó dezinformációs fogással akarta meggyőzni Ungvár védőit az ellenállás értelmetlenségéről, hogy csak „ezen a földön” csak Kassa van a császár kezén, Szatmár, Munkács és Tokaj rövidesen kapitulálnak, valamint „Vinna, Homonna, Csicsva és Sztropkó csak engem vár, mindjárt hajol”. Miután azonban a védők elutasították a felszólítást, Perényi rövidesen elvonult Ungvár alól és Felső-Zemplén felé vette az irányt.  

Perényi 1703 őszi hadjárata időtartama alatt sikeresen össze is gyűjtött egy Újfalusi seregével együtt 12–13 századnyi felkelőből  álló csoportosítást, azonban csapatainak pontos útvonala és műveleteinek időpontja nem ismert. Seregében ott lehettek a korábban Ungvár alatt harcoló Bercsényi-szabados/katonaparaszt, ungi ruszin felkelővezér Becza János ezereskapitány  csapatai, amelyek Ungvár alól elvonulva Perényi mellett tevékenytek Felső-Zemplénben, és részt vettek Csicsva megvételében, a Sztropkó környéki kuruc akciókban, valamint bejárták a lengyel határig tartó zempléni részeket. Erre utal ugyanis, hogy a fentebb említett 1705. évi zempléni hadellátási jegyzékben több közép- és felső-zempléni településnél említik – igaz több esetben év nélkül – Perényi és Újfalusi János mellett Becza János „ezredét”: 

- „Becza Ezerét” (Gálszécs);

- „Becza hajdúit” (Stefanóc);

- „Tolvaj Becza nevű Hadnagy”-ot és 140 hajdúját (Tavarna);

- „Becza nevű Hadnagy 80 hajdúval hálván” (Rudlyó);

- „Csicsva várának megvételekor Csernyiczkó  nevű Hadnagya Beczának” (Giglóc);

- „Becza nevű hadnagy hajdúival beszállván hozzájuk” (Virava).

A Becza János-féle „hajdú/gyalogezred” esetében onnan tudjuk, hogy csapatai az 1703. évi őszi zempléni hadjárat során állomásoztak Felső-Zemplénben, mivel egyrészt 1704–1705-ből nincs adat Becza Rákóczi hadseregében teljesített katonai szolgálatára, illetve az egyik fenti bejegyzés egyik századparancsnokáról, Cserniczka András hadnagyról megemlíti, hogy Csicsva elfoglalásakor a vár térségében állomásozott. 

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy 1703 folyamán a kuruc haderő egy igen képlékeny, frissen szerveződő katonai erő, a felkelőcsoportokból hadsereggé alakuló kuruc haderőről szóló források hézagosak, így nem minden esetben lehet megállapítani, hogy a felkelő seregek, csapategységek milyen alá- és fölérendeltségi viszonyban álltak egymással, melyik egység mikor és merre járt. Ezért nehéz rekonstruálni azt is, hogy az egyébként igen jó forrásértékű, az 1703–1705 közötti zempléni hadellátási kiadásokat tartalmazó jegyzékben szereplő tisztek és alakulatok melyik évben tartózkodtak ténylegesen az egyes településeken, mivel több esetben vagy hiányoznak a pontos dátumok, vagy ahol az év meg van adva, ott sem kizárt, hogy tévesen írtak az adott évhez a felsorolt csapategység beszállásolását a helybeliek.

Azt azonban biztosan tudjuk, hogy Csicsva vára október 10-én már kuruc kézen volt, ugyanis Perényi Farkas egy Csicsva várában kiállított és e napra keltezett védlevelet adott a Rákóczi hűségére tért zempléni nemes Posgay László és családja számára. Meg kell azonban jegyezni, hogy a feltehetően korábban megírt védlevélre a dátumot más kézzel írták rá.  

Csicsva bevétele idején kuruc felkelők vonultak be a mintegy 35–36 kilométerrel északabbra fekvő Sztropkó mezővárosába. Erre utal, hogy Zemplén vármegye fentebb idézett 1705-ös hadellátási jegyzékében Sztropkónál az első, hét „zászlóalja”, azaz századnyi kuruc bevonulásáról szóló bejegyzés utáni következik a város második kurucok általi megszállásáról szóló bejegyzés, amelyről ezt írták: „Mindgyárt azoknak elmenetelek után 12 Zászlós Had érkezvén, és rajtok kíméletlenül élvén tett kárt nékiek ad fl. 642.” (azaz 542 forint kárt okoztak a kuruc hadak a mezővárosnak). Nem kizárt, hogy itt már a Perényi Farkas által egybegyűjtött „12 zászlós had” bevonulásáról lehet szó, de a hadműveletek időrendjét egyéb források bevonásával lehet pontosan rekonstruálni. 

Az 1705. évi Zemplén vármegyei hadellátási jegyzék a második sztropkói kuruc bevonulást követően egy harmadikról is említést tesz: „Ezek után más rendbeli hadak harmad ízben 13 Zászlóval tett kárt nekiek csak legalább való Limitatio szerint ad fl. 715.” (azaz 715 forint kárt okoztak a kuruc hadak a mezővárosnak).  Majd ezt követően említi meg, hogy Perényi Farkas bevonult Sztropkóra, ahol a vár megvételéig a városnak élelmezni kellett, sőt lóval is el kellett látni Perényiéket, azaz a szerveződő kuruc hadak a hadfelszerelést és gyalogos felkelők lovasítását is részben rekvirálás útján szerezték be:

„Perényi Farkas Uram ő Nagysága az Várat megszállván az Várnak megvételéig minden nemű szemes élettyeket  elcsépelvén, marhájokat megemésztvén, méheiket  kivervén vallottak kárt ad fl. 1012

Tizennégy Lovakat elvittek aki megért fl. 182.

Ezen Lovakon kívül Kegyelmes Urunk parancsolatjából Soós János Uram ezerének adtak Tíz Lovat melyet készpénzen vettek fl 154.” 

Bár a kurucok 2. és 3. sztropkói bevonulásának az időpontját az 1705. évi hadellátási jegyzék nem adja meg, azt azonban más forrásból tudjuk, hogy Perényi csapatai 1703. október 9/10. körül valóban Sztropkón táboroztak. Újfalusi János, Perényi helyettese ugyanis október 9-én már a Sztropkótól mintegy 45–50 kilométer távolságban, nyugat-északnyugatra fekvő Bártfa alatt állomásozott. E napon ugyanis három századnyi felkelővel bevonult Bártfa külvárosába és levélben szólította fel a városfalakon belülre húzódott polgárságot, hogy hódoljanak meg Rákóczi hadai előtt, amely leveleket másnap tárgyalta meg a város szenátusának és a választott község tekintélyesebb polgárainak rendkívüli ülése („Sessio Amp. Senatus, ac Selectae Communitatis Dominorum Seniorum extraordinaria die 10. 8bris in Curia celebrata”). Újfalusi levelében – amelyhez csatolta Perényi Farkas levelét is – közölte a bártfaiakkal, hogy azért küldték Bártfa alá, hogy a várost Rákóczi hűségére állítsa, továbbá megüzente, hogy a had többi része Perényi parancsnoksága alatt, Sztropkón állomásozik, valamint Sztropkó, Vinna, Homonna és Csicsva már megnyitotta kapuit Rákóczi hadai előtt. A város pedig hódolási szándékáról levélben üzenhet általa Perényinek. Ez a bártfai adat, amelyre Thaly Kálmán 1898-as forrásismertetése már felhívta a figyelmet, azért lényeges, mivel a fent idézett 1705. évi hadellátási jegyzékkel együtt segíti az 1703 őszi felső-zempléni hadi események rekonstrukcióját. Azaz előbb a délebbi Csicsva vára került kuruc kézre 1703 október 9/10. előtt, utána pedig Perényi Farkas hadai zömével Sztropkó alá vonult, míg helyettesét Újfalusi Jánost egy kb. három századnyi felkelőből álló osztaggal Bártfa alá küldte, ugyanakkor Homonna és Vinna kuruc kézre kerülésének időpontja nem ismert. 

Bártfa Újfalusi János csapatai előtt még nem nyitotta meg kapuit és Újfalusi visszatért Perényi Farkashoz Sztropkó alá. Sztropkó vára pedig az 1705. évi zempléni hadellátási jegyzék alapján úgy tűnik, hogy szintén nem kapitulált azonnal. Ebben az időszakban, a felső-zemplén-ungi hadjárat ideje alatt a kurucok a környező falvakból látták el magukat, de ez nem váltotta ki a helybeliek osztatlan lelkesedését, mivel a felkelők mind Csicsva, mind Sztropkó alatti táborozásukkor gyakran fosztogattak. 

Sztropkó vára és a gersei Pethő család is meghódolt végül Rákóczinak, bár amint a Rákóczitól 1706/1707 folyamán elpártoló gróf gersei Pethő Mihály,  Zemplén vármegye 1709/1711 utáni főispánja későbbi életpályájából látszik, ez nem kizárt, hogy inkább a kényszer szülte csatlakozás volt Rákóczihoz. A vár megvétele idején Perényi és tisztjei kilenc napig tartózkodtak a városban, amelyről szintén olvashatunk az 1705-ös zempléni hadellátási jegyzékben, méghozzá egy 1703. november 29-ei bejegyzést követően:

„Anno 1703. Csabala György Bíróságában költött az Város e szerint: ...

Die 29. Novembris. Egy Lengyel Úr hatodmagával Urunktól  jövén erog[áltak?]  magára Lovaira fl 2, 49. 

Az Vár megvétele alkalmatosságával Perényi (Prényi) Farkas Uram ő Nagysága maga Tiszteivel s- Cselédivel kilenc napig mulatván  rajtok erog[áltak?]  fl. 20. 

Unghváry Ede, aki az 1705-ben összeállított zempléni hadellátási jegyzék Sztropkó mezővárosára vonatkozó részét 1915-ben közölte az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez című folyóirat lapjain, úgy értelmezte e bejegyzést, hogy a vár bevétele 1703. november 29. körül történt, ezt azonban véleményem csak akkor fogadjuk el biztos adatként, ha más források is megerősítik, mivel 1703. évi felső-zemplén-ungi hadjárat eseményeinek rekonstruálásánál igen sok a bizonytalanság. 

Végül a felső-zempléni Csicsva, Homonna, Sztropkó és az ungi Vinna bevételével járó hadjárat  után az általa gyűjtött katonákat a II. Rákóczi Ferenc fejedelem irányítása alá került tokaji ostromtáborba vezette. Itt a Perényi és Újfalusi János vezette századokat két részre osztották, hat századot Andrássy György ezereskapitánynak adtak át, míg hat századot az Újfalusi-századdal együtt sóvári Soós János ezereskapitány ezredéhez osztottak be. 

 

 

Sztropkó első kuruc várkapitánya és a vár első helyőrsége

 

Sztropkó várába kuruc „állami”/„fejedelmi” helyőrség került és a vár kapitánya Viczmándy Sándor lett. Wiczmándy/Viczmándy Sándorról, Sztropkó első kuruc kapitányáról keveset tudunk, neve pl. a Heckenast-féle Rákóczi-szabadságharckori személyi adattárban sem szerepel. Az általa kiadott és függelékben közlésre kerülő nyugtát ugyanakkor címeres pecséttel pecsételte meg, vagyis nemesről van szó, méghozzá a butkai Wiczmándy-család sarjáról.  Jelenlegi ismereteink alapján azonban egyelőre nem lehet pontosan beazonosítani, hogy a butkai Wiczmándyak szerteágazó családjának melyik sarjáról lehet szó, de két személy jöhet szóba. Sztropkó Rákóczi-szabadságharc alatti kuruc várkapitánya vagy a butkai Wiczmándy család butkai ágának ungi ágazatából származott (III.) Wiczmándy Miklós fia Wiczmándy/Viczmándy Sándor, vagy esetleg az izbugyai ágból származott Wiczmándy Gábor fia Sándor lehetett. 

A függelékben közlésre kerülő nyugta forrásértéke azért is jelentős, mert a vár első kuruc helyőrségének létszámát is megadja. 1703 december elején a sztropkói vár helyőrségének létszáma nem volt magas. A várban a kapitány mellett 24 praesidiarius, azaz helyőrségi katona szolgált,  amelyet megmagyaráz az a tény, hogy Sztropkó egy katonailag kevéssé kiépített, csekélyebb fontossággal bíró, Lengyelország felé határvédelmi-határellenőrzési feladatot ellátó magánvár volt. Ráadásul Zemplén vármegye északi része 1703 végére már a kuruc hátországhoz tartozott, amelyet császári támadások nem fenyegettek, mégis, mivel Felső-Magyarországon nem stabilizálódott a kuruc uralom – Kassa és Eperjes pl. császári kézen volt –, biztosítani kellett a vár védelmét, azt őrség nélkül nem lehetett hagyni. A helyőrség ellátásáról a vármegye lakossága, ezen belül is az 1703 decemberi nyugta szerint Zemplén vármegye négy járása közül a varannó-újhelyi járáshoz tartozó sztropkói uradalom gondoskodott, ahonnan a begyűjtött élelmiszert a járás szolgabírája, Soós Gábor szolgáltatta be a várba. A zab, valamint a szénabeszolgáltatás pedig arra utal, amelyet későbbi források is megerősítenek, hogy a helyőrség egy része lovasokból állt. 

Sztropkó várában az első kuruc fejedelmi, azaz állami (és nem vármegyei, vagy magánföldesúri) helyőrség 1705 első feléig maradt benn, amikor Csicsvához és Homonnához hasonlóan feloszlatták a helyőrséget, azzal a feltétellel, hogy a vár urai kötelesek fegyvereseket tartani a várban, hogy vigyázzák a környék biztonságát. A vár parancsoka ekkor már nem Viczmándy, hanem Bernáth Zsigmond volt, aki igen hamar, már 1703 decemberében átvette Viczmándytól a várparancsnoki tisztséget, amelyet tisztséget meg is tartott a helyőrség feloszlatásáig. 

 

Összegzés

 

Amint ez az áttekintés is mutatja, a forrásadottságokból fakadóan olyan jól feltárt és kutatott történelmi eseménysorozatok, mint a Rákóczi-szabadságharc esetében is egyes részterületekkel, eseményekkel, helyekkel vagy személyekkel kapcsolatosan hiányosak az ismereteink és apró mozaikok segítségével lehet a feltáró munkát elvégezni, amely adatok azután újabb irányokat nyitnak meg a további kutatásokhoz. Ilyen információt jelent Viczmándy Sándor sztropkói kuruc várkapitány nyugtája, amelyből a Rákóczi-szabadságharc kuruc hadszervezetének és tisztikarának kevéssé ismert részterületeit lehet jobban megvilágítani.

 

Függelék:

 

 

HU-MNL-BAZVL-IV.2005.b. Magyar Nemzeti Levéltár, Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltár, Zemplén vármegye adószedőjének iratai, Számadások.

 

 Viczmándy Sándor sztropkói várkapitány nyugtája

 

„Quietantiae Perceptorales.” 2. doboz. Loc. 212. 1703. év. Viczmándy Sándor sztropkói várkapitány nyugtája a saját és a 24 főből álló „praesidium” részére a sztropkói uradalomból biztosított élelmiszerekről és takarmányról. Sztropkó, 1703. december 4.

 

„Én alább megírt Méltóságos Fejedelem felsővadászi (felső vadászi) Rákóczi (Rákóczy) Ferenc Kegyelmes Urunk ő Nagysága, Sztropkói (Sztropkay) kapitánya. Recognoscálom,  hogy Nemes Zemplén vármegye szolgabírája Nemzetes Soós Gábor Uram, magam személyemre és kezem alatt lévő huszonnégy Praesidiariusokra,  az Sztropkói (Sztropkay) Dominiumból  administrált, Lisztet hat köblöt egy vékát, húst Libr.  hétszázhúsz, avagy nyolc vágót zabot huszonöt köblöt szénát tizennégy szekérrel. Kiről feljebb megírt Szolgabíró Uramat quietálom.  Actum Sztropkó (Sztropko) die 4. mensis Decembris Anno 1703. 

 

Id est Lisztet Cub: 6: ¼. 

Car.  Libr: 720: vagy vágót Nro 8.

Zabot Cub. Cass:  25.

Szénát szekérrel: No. 14. 

 

Idemqui  supra

Alexander Viczmándy (Wiczmandy) manu propria”