Az Avasi kilátó tervpályázatai

Az Avasi kilátó tervpályázatai

Írta: Hatvaniné Nánási Zsuzsanna

Az 1934 és 1956 között fennálló, Szeghalmy Bálint és Demes Béla nevével fémjelzett Avas kilátó leégése után két évvel a Városi Tanács Végrehajtóbizottsága tervpályázatot írt ki egy új kilátó felépítésére.

Összesen 37 pályamű érkezett, amelyeket egy bírálóbizottság értékelt. A bizottság elnöke Glódy András, a városi tanács v.b. Építési és Közlekedési Osztályának vezetője volt. Tagjai között szerepelt még Rajkai Tibor az Építésügyi Minisztériumból, Legányi Zoltán a Magyar Építőművész Szövetség részéről, továbbá Vass Zoltán és Manner László a városi tanács v.b. Építési és Közlekedési Osztályáról, valamint Szepessy Dezső és Nyeste Sándor a városi tanács v.b. Tervosztályáról. A pályázatokat 1958. december 19-én bírálták el. A 37 beérkezett pályamű közül négyet a pályázati feltételek be nem tartása miatt kizártak, így végül 33 tervet vizsgáltak meg. A terveket közjegyző jelenlétében sorszámozták, hogy a pályázók személye titkos maradjon.

A tervek rövid értékeléseket kaptak. A pályázók többféle formavilággal kísérleteztek: volt, aki nyolcszögletű, más görögkereszt alakú, megint mások pedig egyenlő oldalú háromszög alaprajzú kilátót képzeltek el. Az anyaghasználat is változatos volt: terméskő, fémszerkezet és más megoldások is előfordultak. Néhány tervet korszerűtlennek vagy túl költségesnek minősítettek, másokat viszont dicséretben részesítettek. A bizottság nyílt szavazással kilenc tervet választott ki, majd titkos szavazással döntött a győztesről. A 28-as számú pályaterv 42 pontot, a 6-os számú pályaterv 56 pontot, míg a 12-es számú pályaterv 68 pontot kapott a bírálóktól.

Az első három helyezett pályatervének bírálata a következő volt:[1]

„12.számú pályaterv: A pályázó a tervezett épületcsoportokat a kijelölt terület északnyugati sarkában helyezi el. Az épületek előtt teret képez ki, parkolóhelyet biztosít. A kilátótornyot egy egyszerű lekerekített sarkú négyszög alakú alaprajzban oldja meg, az összes kiszolgálóhelyiségeket magába a toronyba helyezi el, a különböző szinteken. Legalsó szinten a kazánházat, s ennek kéményét ésszerűen felhozza egészen a toronytető fölé, ami fűtéstechnológiailag is helyes. A földszinti szinten a wc csoport és portásfülke, a következő szinten a büfécsoport, majd a további szinteken társalgót, illetve a bazárt helyezi el. Ez utóbbinak a negyedik szintre való felhelyezése célszerűségi szempontból vitatható. A toronyfelépítményt terméskőből tervezi, egyszerű, érthető homlokzati részletmegoldásokkal. A kilátótorony sziluettben való megjelenése is nagyon kedvező és figyelemre méltó. A második ütemben készítendő éttermi épület arányai kedvezőek és kifogástalanul igazodnak a toronyfelépítmény arányaihoz. A teljes építészeti együttes kiérleltnek minősíthető. Az építmény egyszerű szerkezeténél fogva gazdaságosnak tartható. A terv feldolgozása és kiállítása dicséretes.

6. számú pályaterv: Pályázó a két út találkozásánál kialakult platón helyezte el a felépítményeket és pedig külön a kilátótornyot és mellette a második ütemben épülő éttermi épületet. A kilátótorony földszintjén helyezi el a kiszolgálóhelyiség egy részét és pedig a wc csoportot, bazár és büféboltot, továbbá a pénztárt. Az összes helyiségek kapcsolatai funkcionális szempontból kifogástalanok, a toronyra való fölmenetel – eltekintve a lépcső indulás melletti szakasztól forgalmi szempontból- megoldott. A feljárót egykarú lépcsővel oldja meg, a lépcsőkarok helyenként pihenőkkel tagoltak. Két kilátószintet tervez oly módon, hogy a kilátó teraszok erősen kinyúlnak a terep fölé, ami a kilátással kapcsolatos élményt még kedvezően fokozza. A torony szerkezete egy vasbeton kétcsuklós keretből és az azt lefeszítő kötélsorból áll. A torony formai megjelenését tökéletesen fedi a szerkezeti megoldás. A korszerű szerkezet környezetben való megjelenése elfogadható és az így kialakuló kontraszt még fokozza a térélményt. A lágy szerkezeti formák beültetése a környezetbe kulturált építészeti felfogásra vall. A második ütemben létesítendő éttermi épület szerkezetileg és formailag teljesen összhangban áll a toronyfelépítménnyel. Pályázó egy rendkívül gondos műleírást mellélkel, amiben a természetben jelentkező kilátás viszonyainak részletes tagolásától kezdve a statikai számításokkal is komolyan foglalkozik. Annak ellenére, hogy a szerkezeti megoldás fokozott munkaigényességez jelent, a kedvező beépített kubatura (957légköbméter) gazdasági szempontból elfogadható. A pályaterv kiállítása és feldolgozása feltűnően értékes.

28.számú pályaterv: A pályázó a beépítést a kijelölt terület északnyugati sarkában javasolja megvalósítani, úgy, hogy a kilátótornyot kihelyezi az északi oldalra. Hozzácsatolja a déli oldalon egy vonalban a kiszolgáló helyiségek épületet és folytatásképpen az éttermi épületszárnyat. Alaprajzi megoldás funkcionális szempontból kifogástalannak tekinthető. Az egy külső előtérből megközelíthető étterem, bazár, torony stb. elrendezési mód helyes. A torony szerkezete részben vasbeton, részben pedig acélelemekből áll. Szerkezete korszerű, bár helyenként szerkezeti megoldatlanságok mutatkoznak, ennek ellenére az egész konstrukció egyszerű megjelenést biztosít. Homlokzatkiképzésének arányai jók, felületképzései építészetileg megoldottak, a kilátótorony sziluettképbe való beilleszkedése rendeltetésszerűen megoldott.”

A Bíráló Bizottság a beérkezett pályaművekből I. díjban részesítette Hofer Miklós és Pál Ferenc tervét, amellyel 5000 forint díjazás is járt. A második díjat Linczényi József, Zsuffka András és Zsuffa István kapta, 3000 forint díjazással. A harmadik díj győztese Calmeyer Ferenc és Mészöly András lettek, akik 2000 forintos jutalomban részesültek. A díjazottakon felül a bizottság megvételre ajánlotta fel Hunyadi László és Vellay István, ifjabb Horváth Béla és Lisztóczi Tibor terveit.

A pályázati eredmények kihirdetése után, 1959 márciusában Bedács Andor-miskolci lakos- grafikus levelet írt Rohács Gyula vb. titkárnak, amelyben saját elképzelését ajánlotta fel megvalósításra. Levelében többek között egy modern, hengeres torony ötletét vázolta fel, teraszokkal, vendéglátással, anyagszállító lifttel, fényeső világítással és akár siklóval, amely megkönnyítené a feljutást az Avasra. Bedács hangsúlyozta, hogy terve nem a miskolci jelleg kiemelésére törekszik, hanem a korszerű építészeti irányzatokat kívánja követni. Úgy vélte, hogy a modern kilátó javítaná a város turisztikai vonzerejét, és új szórakozási lehetőségeket kínálna.

HU-MNL-BAZML-XXIII.113.-56/1959.

HU-MNL-BAZML-XXIII.113.-56/1959.

„Tisztelt Rohács elvtárs!

Bocsánatot kérek, hogy soraimmal zavarom, de úgy érzem, hogy ezt megtehetem, mert mindig jóindulatúan kezelte problémáinkat.

Most, amikor zavarok, nem akarok ezzel a jóindulattal visszaélni, hanem igyekszem azt kiérdemelni, legalábbis szándékom ez.

Remélem, hogy a porcleválás már a múlté, s nincsenek különösebb fájdalmai ezen a téren, sajnos én még mindig betegeskedem, nem akar a lábam gyógyulni. Ha esetleg Önnél is hasonló eset állna fenn, úgy jobbulást kívánok.

A mellékelt egyéni elgondolású rajzokat, csak azért bátorkodtam elküldeni, mert tudom, hogyha ön egészségesnek találja elgondolásomat, úgy a toronyterv elfogadást is nyerne, ha módosítással is.

Ugyanis láttam a torony terveket és bizony legalább is az én ízlésemnek nem voltak megfelelőek. Sajnos nem tudok és sem egyszerűbb tervet elgondolni. Hiszen a toronynak nem muszály a miskolci jelleget kidomborítani, hiszen az előző torony sem volt egy muzeális értékű és korú.

Egy modern kör alakú, illetve hengeres torony, ami az első elgondolásom volt. Teraszokkal vendéglátással, anyagszállító lifttel stb. inkább beillene a mostani modern építészeti törekvésbe. És a legutolsó kilátón vagy a fölött kellene felépíteni, magasabbra, mint az előző volt, úgy, hogy teljesen körebe lehessen kilátni gondolva az Egyetemvárosram Cementgyárra stb. A torony alján sziklakertet lehetne létesíteni és a teraszokon fényeső világítást. Idővel lehetne egy budapestihez hasonló siklót is építeni. Igen nagy szolgálatot tenne az idegen és turistaforgalommal kapcsolatban. Az Avasnak azt hiszem megszűnne az a sokat emlegetett lealacsonyító jellege és megfelelő áldozat azt hiszem gyümölcsöző is lenne, mert egy könnyebb feljutási lehetőség jobban vonzaná a közönséget is egy kilátón elfogyasztott vacsora elfogyasztására, vagy egy kis táncolásra szórakozásra.

Lehet, hogy ez fantasztikum részemről, de lelkiismeretem megnyugtatására közölnöm kellett ezeket az elgondolásaimat, és ha belőlük valami is kivitelezésre kerül úgy nem volt hiába való jelen soraim zavaró jellege.

Bocsánatot kérek, hogy esetleg értékes idejéből elvettem, de szerettem volna, ha elgondolásaimat siker koronázza és ezt önnek szolgált volna érdeméül. Ha esetleg skicceim megvitatás tárgyát képezné úgy tessék szíves lenni Árvai János elvtársat és Fazekas elvtárs véleményét kérni.

Sajnos építészeti szakrajzot készíteni nem tudtam, mint volt dekorációs grafikus csak ilyen szemléltető eszközökkel tudok tolmácsolni.

Szíves elnézést kérek, hogy zavartam és kérem, ha elgondolásom nem vitelezhető ki úgy is szíveskedjék tudomásomra adni, ha ezzel nem okozok nagy túlmunkát.

Maradtam kiváló tisztelettel: Bedács Andor Miskolc Vörösmarty u. 92.sz.

Ms, 1959 III.5.” [2]

HU-MNL-BAZML-XXII.113. -56/1959.

HU-MNL-BAZML-XXII.113.-56/1959.

A levél részletes és személyes hangvételű volt, ám a kezdeményezés nem vezetett eredményre. Glódy András, a műszaki osztály vezetője rövid válaszban közölte:

„Leveléhez csatolt 2 db. avasi kilát torony tervével már elkésett. A város által hirdetett tervpályázaton eldőlt a kilátó sorosa. Tervei különben is nem megfelelőek.” [3]

Az 1958-ban meghirdetett avasi kilátó tervpályázat nem pusztán egy új turisztikai látványosság megalkotására irányult, hanem a város identitásának újrafogalmazására is kísérletet tett. A 37 beérkezett pályamű sokfélesége jól tükrözi az 1950-es évek építészeti gondolkodásának irányzatait: a hagyományos formavilágot idéző, konzervatívabb megoldások mellett megjelentek a korszerű szerkezeteket és modern építészeti szemléletet alkalmazó tervek is. A bírálóbizottság döntése végül Hofer Miklós és Pál Ferenc tervét emelte ki, amely egyszerűségével, gazdaságosságával és átgondolt funkcionális elrendezésével illeszkedett leginkább a városvezetés elvárásaihoz. Az új kilátó építése 1959 és 1963 között zajlott le, melyet végül 1963. augusztus 20-án adtak át a nagyközönség részére.

Levéltári forrás:

HU-MNL-BAZML-XXIII.113. Miskolc Mj. Város Tanácsa Műszaki (1974-ig VB Építési és Közlekedési) Osztályának iratai