A homeopátiás gyógyítás korai forrásai Borsod vármegyében

A Magyarországon kétszáz éves múltra visszatekintő homeopátiás gyógyítás máig több, eddig nem publikált levéltári forrással bír. Az addig ismeretlen új gyógymód megjelenése és térnyerése a reformkori gyógyításban rávilágít a korszak megújuló orvosi szemléletmódjára. Az új gyógyítási eljárás elfogadása a XIX. századi orvoslás érdekes kultúrtörténeti fejezete. Egy olyan gyógyászati eljárásról beszélünk, amely a kétszáz éves működése alatt sok viszontagságot ért meg, de kiállva az idők próbáját, a mai napig sokak által ismert és gyakorlott gyógyászati irányzat.

A francia forradalom után elindult új orvosi kutatási irányok közül több is jelentős hatással volt a korszak orvoslására. A legismertebb ezek közül a homeopátia, vagy ahogy egykor nevezték, a hasonszenvi orvoslás. Ezt a kevésbé ismert kifejezést tartalmazzák azok a levéltári források is, melyek ránk maradtak az 1830-as évektől.

A német Samuel Hahnemann[1] orvos által kidolgozott homeopátia alapja az, hogy a betegség tisztán szellemi életerő lehangolódásán alapszik és teljesen inmateriális természetű. Hahnemann mintegy húsz év kutatási eredményeit foglalta össze az 1810-ben kiadott korszakalkotó művében, melynek címe: Organon der rationelle Heilkunde (Racionális gyógyászat), mely később a homeopátia bibliájává vált. A szerző 1811-ben Lipcsébe költözött, mely város lett a homeopátiás kutatások legfőbb európai központja. Magyarországon a homeopátia az 1820-as évekre vált ismertté. Hahnemann könyve magyarul 1830-ban Pesten jelent meg „Hahneman organona a gyógyművészségnek vagy homeopathiája” címmel. Ezt követően számos magyar orvos kezdett foglalkozni az új orvoslás megtanulásával és alkalmazásával, melynek nevét hasonszenvnek, hasonszenvészetnek vagy szelíd gyógymódnak fordították.

De kik is voltak azok a borsodi orvosok, akik ezt a módszert alkalmazták gyógyító munkájuk során, Hahnemann tanainak – az Organonnak – hazai megjelenése után alig néhány évvel? Az első homeopata nemzedék tagja volt Almási Balogh Pál – Széchenyi és Kossuth háziorvosa – Attomyr József, Bakody József és Forgó György. A fent említett generációnak a XIX. század első évtizedeiben még lehetősége nyílt személyesen is találkozni Hahnemannal.[2]

Bár korábban, 1819-ben a Habsburg Birodalom területén hivatalosan betiltották a homeopátiát, a törvényt nem tartották be szigorúan, így társadalmi téren gyorsan és széles körben terjedt el az új „szelíd gyógymód”, mely térhódítását különösen a magyar arisztokrácia támogatásának köszönhette. Az 1831-es kolera járvány idején a homeopaták – pl. Bakodi József – olyan jó eredményeket értek el a gyógyításban, hogy e gyógymód egyre nagyobb ismertségre tett szert. A korabeli adatok szerint 1263 kolerás betegből 1188 személyt gyógyítottak meg homeopátia segítségével, míg a hagyományosan kezelt betegek 90%-a belehalt a kórba.[3]

1820 év után a magyarországi nagyvárosokban több magánalapítású homeopátiás egészségügyi intézmény nyílt. Az első közülük a nagyváradi homeopátiás lelkibeteg-gondozó, az 1820-as évek elejétől működött, Sztaroveszky doktor vezetésével. A 30-as évek folyamán sorra nyíltak hazánkban a homeopátiás kórházak, 1833-ban Kőszegen, 1838-ban Gyöngyösön, majd Győrben és Miskolcon is. Mivel az orvosok száma növekedett, így 1845-ben felmerült egy homeopata orvosi egyesület megalapításának terve. 1848-ban a Batthyány-kormány homeopata professzort nevezett ki és az egyetemi oktatás tanmenetébe iktatta a homeopátiát. Sajnos a kezdeményezés rövid életűnek bizonyult, mivel az 1848-49-es szabadságharc leverése után Habsburg-ellenes mozgalomnak tekintették a hasonszenvi gyógyászatot és a kiegyezésig  gyakorlását ismét betiltották.[4]

Borsod vármegye levéltárában 1833-ban találjuk az első feljegyzést homeopátia, vagy hasonszenvi gyógyítás témájában. 1833 augusztus 11-én Szathmáry József Borsod vármegye főorvosa levélben fordult a megyegyűléshez, engedélyt kérve az általa sikerrel használt homeopátiai „szisztéma” ajánlásával.

„Tekintetes Nemes Vármegye! A homeopátia név alatt ismeretes szisztéma, melynek elvei több ügytársaim körében, szinte általam is ezelőtt alig felfoghatók valának,  immár előttem magát kivívta, mint több évek óta különös figyelemmel kísért szemlélődéseim, mint Pesten ezen gyógytervet sikerrel gyakorló ügyfeleim személyes utasítások, midőn szerencsés tapasztalásom erejénél fogva, midőn jól esett hallanom, miként kiáltottak áldást annak szerzőjére tulajdon betegeim.

Ennek következésében már egy helybeli tár díszlik jól elrendezve a szükséges gyógyszerekkel, melyeket én magam is Pesten jártomban önköltségeimen egy példányban megszereztem, hogy azokkal gyámolatlan embertásaimnak ingyen szolgáltassak, s a házi kassza csak valamennyire is kíméltessék.

Méltóztasson  a Tekintetes Nemes Vármegye ezen alázatos kérésem folytában ebbeli szíves ajánlásomat az egész megyében közhírré tétetni.  Nevezetesen a helybelieknek délutáni két órától három óráig, a külbelieknek pedig, kik a lelki atyáktól szegényedett létekről bizonyító levelet hozandanak, nem csak orvosi tanácsommal, hanem orvosi szerekkel is ingyen szolgálni örömest készen lészek mindenkor.

Egyébiránt meg lévén győződve az iránt, hogy az emberek közül az előítéleteket egyszerre kiirtani akarni annyit tenne, mint eszelősködni. Senkinek ebbeli bízodalmát nem erőltetem, sőt az allopátia a homeopátiával előttem versenyben fognak állni, és csak ott és akkor hagyom el az egyiket, ahol az engemet hamarabb elhagyott és azt veszem elő amelyikkel biztosabban, hamarabb és könnyebben célt értem.

Iparjaim ugyan nem a hírnevét szomjúhozzák, de szeretem megvallani, hogy azon kitűzött célomhoz, hogy szenvedő embertársamon segíthessek, hozzászövetkezik azon szép vágyam, minél fogva a Tekintetes Nemes Vármegye  kegyeit megnyerhetni mindenkor szerencsés lenni óhajtok.  Aki egyébiránt tartozott alázatos tisztelettel maradtam a Tekintetes Nemes Vármegyének itt helyben 1833 augusztus 11-én alázatos szolgája és első főorvosa Szathmári József.”[5]   Bár a főorvos levelét még augusztusban írta, azzal a megyei közgyűlés csak november 15-i ülésén foglalkozott, megjegyezve az irat felzetén az alábbiakat: „Homeopathiai orvoslás módjának célirányos volta felől lett meggyőződése után az ahhoz szükséges szereket hogy magának megszerzette, első főorvos Szathmáry József úr a megyében közhírré tétetni kéri.” [6]

Borsod vármegye támogatta a főorvos kérését, a homeopátiai orvoslás alkalmazását, ahogy az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyvi bejegyzés is fogalmaz: „…miután az úgynevezett homeopathiai orvoslás módjának célirányos volta felől több tapasztalásai után meggyőződtetett, s az ahhoz szükséges szereket egy példányban önnön költségein a végett, hogy azokkal szegény sorsú embertársainknak ingyen szolgálhasson, s a házi pénztár csak valamennyire is megkíméltassék,  megszerzette, hogy a helybelieknek délutáni 2 órától 3-ig, a külsősöknek pedig, kik mindazáltal szegény voltokról szóló bizonyság levelet illető lelki atyáiktól hozandanak, nem csak orvosi tanácsával, hanem orvosi szerekkel is ingyen szolgálni örömest akár mikor kész lesz. Közhírré tételét elrendeltetni kéri. Első főorvosunknak a szenvedő szegény sorsú embertársaink iránt kijelentett ezen buzgó ajánlása a megye közönsége részéről is kedvesen és jó tetszéssel fogadódván, a fent érdeklett jelentés másodlatja kiadásával járásbeli főszolgabíráinknak meghagyatik, hogy főorvosunknak ezt az ajánlását az egész megyében tegyék különösebben közhírré.”[7] Szathmári József megyei főorvos személye és addigi orvosi tapasztalata kellő nyomatékkal bírt, hogy Borsod vármegye elfogadta a főorvosa által ajánlott új gyógymódot, és lehetőséget biztosított annak napi alkalmazására annak ellenére, hogy elvileg még érvényben volt a hasonszenvi gyógyítás 1819-ben Bécsben meghozott tilalma. A tilalom feloldására csak 1837-ben került sor, melyet Borsod megye közgyűlése is hivatalosan kihirdetett. Az említett esztendő április 4-e napján 10294. szám alatt a császári és királyi udvarból jelentették, hogy az uralkodó az 1819. november 16-én 31684 szám alatt kelt felsőbb rendeletét, melyben megtiltott a homeopathiai orvoslás folytatását, 1837 február 6-án kiadott „kegyelmes rendelete által felmenteni méltóztatott”.[8] Ezzel mintegy elhárult az akadály az új, egyre népszerűbb orvoslási eljárás széleseb körben való alkalmazására.

Szathmári József működésének további voltáról nincsenek adataink, de a megyegyűlés iratai közt az 1840-es években több alkalommal is találkozhatunk a homeopátia ügyével.

A Miskolcon élő és praktizáló Stern Lipót 1844-ben írt levelet a megyegyűlésnek, amely szintén jelentős forrásértékkel bíró dokumentum a korszakból.

„Tekintetes Nemes Vármegye! Több országokban, sőt világrészekben is bevett s már elfogadott orvoslási rendszerré alakíttatván a homeopátia gyógymód, s mindenhol legjobb sikerrel működvén, mit magyar honban is tapasztalunk. Legmélyebb alázattal esedezve bátor vagyok felfedezni, hogy ezen egyedüli gyógymód az melyik az emberiségre orvoslások után nemhogy veszéllyel, sőt legnagyobb épséggel, s jótékonysággal van összekötve, s ezen orvoslási mód a betegségben sínylődő egyéneket minden kínzás vagy életerő veszélyeztetés nélkül képes leggyökeresebben kigyógyítani és pedig fölötte kevés költséggel, mire nézve gyakorlatul felhozhatom tekintetes Somogy vármegye határozatát, hol a fogházban raboskodó betegek is már homeopátiai gyógymóddal gyógyíttatnak, ezeket minéműleg megérinteni óhajtván. Miután tíz éve már hogy a gyógymódot gyakorlom, és majd másfél éve hogy Miskolc városban megtelepedvén, helyben jelenleg folytatom, tökéletes tapasztalásból állíthatom e gyógymód üdvös hasznát s foganatát. Nem kevés figyelmet érdemel az is, hogy a Tekintetes Nemes Borsod Vármegye rabjaiért évenként orvosi szerekért fizetni szokott nagy summa e gyógymód elfogadásából a házi pénztár javára megkímélődhetne. Ezeknél fogva bátor vagyok alázattal esedezni, mi szerint Tekintetes Nemes Borsod Vármegye fogházi kórházában e gyógymód behozatalát megengedni kegyesen méltóztatna, ajánlván eleve hogy a raboskodó betegeket gyógyítani gyógyszerekkel ellátni egy egész esztendeig és pedig díj nélkül kedves kötelességem leend. Azon alázatos kérelemmel, hogy ha igen súlyos betegségek adnák elő magukat a megyei főorvos úr felkérésemre velem tanácskozni szíves legyen.

Végre alázatos kérelmem, hogy ha e kegyes engedelmet megnyerhetem, egy a kórházban hitelesen viendő betegekről szóló mutató lajstromot kegyesen megrendelni méltóztassék.

Ki egyébiránt legmélyebb alázattal vagyok Miskolcon november 6-án 1843.  A Tekintetes Nemes Vármegyének alázatos szolgálja Stern Leopold homeopatha orvos tanár  és a lipcsei homeopatha közújság szerkesztőtársa.”[9]

Stern Lipót 1843 végén írt kérelmével 1844 februárjában foglalkozott a közgyűlés, ahol felolvasták az orvos levelét. Borsod megye gyűlése támogatta a Stern levelében foglalt kérést, az alábbi indokokkal: „…a hasonszenvi gyógymód több kedvező eredményeket tud felmutatni, s miután annak behozatalával annak gyógyítási költsége tetemes megkevesebbedne, elfogadtatván a hasonszenvi gyógymódnak fogházi kórházunkban behozatala úgy határoztatik meg, hogy a gyógyítandó raboskodók ezentúl a hetelő tiszti ügyész s várnagyunk jelenlétében orvosoltatásuk módja iránti akaratjuk felől tudakozassanak meg, s azok akik a homeopathia iránt bizodalmukat nyilvánítják, házi főpénztárnokunk által kijelölendő külön szobában orvosoltassanak. Meghagyatik végezetre, hogy a fent említett börtön felügyelők őrködése mellett kórházunkba egy külön betegjegyzék vitessék.”[10]

Stern Lipót a források szerint 1842-től tartózkodhatott Miskolcon. A levél írásakor a homeopátiával már tíz éve magas szinten foglalkozhatott, miután a lipcsei homeopata közújság szerkesztőtársaként írta alá levelét. Borsod vármegye közgyűlésének tagjai tizenegy év után foglalkoztak ismét a homeopátiának a megyében való engedélyezésével. Ez arra utal, hogy Szathmári József főorvos vagy már nem praktizált az új gyógymóddal, vagy már elhunyt. A megyegyűlés az alacsony gyógyítási költségek miatt is nyitott volt az új gyógymód engedélyezésére, felajánlva a börtönben raboskodók számára a homeopátiai eljárással való gyógyulás lehetőségét. Ehhez egy külön beteg lajstromot vettek fel.

A homeopátia az 1840-es évek közepére egyre nagyobb népszerűségre tett szert Magyarországon. Erről egy felirati javaslat is tanúskodik, melyet Borsod megyének is megküldtek. A forrás így fogalmaz: „A hasonszenvi gyógytan hazánkban is gyakoroltatván, az emberiség érdekben lenni hiszik a Karok és Rendek, hogy annak tanulmányait a közállomány vegye ápolás alá, s ezért Őfelségét megkérendőnek vélik, hogy e gyógyrendszernek az egyetemen tanítószék emeltessék, semmit sem kételkedvén, hogy a méltóságos Karok és Rendek ebbeli felírási javaslatunkat elősegíteni méltóztatnak. Az orvosi tudománynak hasonszenvi rendszere eredményeiben valósult jótékonysága kevesebb költséggel egybeköttetése miatt már hazánkban is tettleg gyakoroltatik. Midőn azonban több országokban az orvostan más tudományokkal egyenlő törvényszerűséget nyert, honunkban mindeddig rendszeres tanítására közintézkedés nem tétetett, s tudományos művelését csupán magánosok önkénti buzgalma külföld segélyforrásai után ápolta s miután bizonyos az, hogy amely gyógymódnak sínylődő polgárok orvoslásbani használatát a közállomány tényleg jóváhagyja, egyszer s mind azon gyógymódban rendszeres kiképeztetésre mindazoknak, kik orvosi pályán annak követésére szánják magukat, alkalmat és kellő eszközt nyújtani köteles, méltányosnak hisszük, hogy a hasonszenvi gyógytan törvényes oltalom alá vétessék, s elmélet és gyakorlataira azon figyelem és gond fordíttassék, mely az orvosi tudomány régibb rendszerére kiterjesztve van. Annál fogva kérjük Felségedet, hogy főleg a szenvedő emberiség érdekéből az orvosi tudomány a régivel egyiránt üdvös ez újabb nemét az egyetemi tanulmányok tervéve felvétetni, tanítására oktató széket a megkívántató gyakorlati eszközökkel együtt felállítani méltóztasson.” [11] A felirati javaslatot a megye kisgyűlésében 1845. november 2-án olvasták fel. Az uralkodó válaszát is megküldték a megyegyűlésnek. A homeopátiás eljárás elfogadását ajánló hazai orvosok 1844. évi beadványa nem hozott sikert, s bár a főrendek is támogatták a feliratot, az uralkodó elodázta a hasonszenvi gyógyítás bevezetését a pesti egyetemen. [12]

Ahogy az Borsod vármegye 1845. évi jegyzőkönyvéből is kiderül, a Helytartótanács utólag nem engedélyezte Stern Lipót homeopátiás orvos számára a megállapított éves díj kifizetését, holott annak anyagi alapjait az új gyógymód alkalmazásával Stern megteremtette. A megyei jegyzőkönyvben az alábbi bejegyzést találjuk az adott évben: „1845 böjtmás hó[16] 6-án 10436 szám alatt a megyei rabok kórházához általunk rendszeresítetni kívánt hasonszenvi orvos évi fizetés melletti felvétele tárgyában folyó évi február 15-én felírásunkra válaszul adatik, miképp azon szabályellenes eljárásunk, hogy a kérdéses orvos felfogadását előre nyerendő legfőbb jóváhagyás nélkül megelőzőleg elrendeltük, nem helyeseltetvén, minthogy két különböző gyógyrendszereknek a fogházaknáli behozatala, amennyiben ez külön orvoson külön kórház felállítását is kívánná maga után, így a közpénztára enyhülés helyett terhet háritana, ezen gyógymódnak kórházunkbani behozatala annyival kevésbé engedhetik meg, mivel némely a kórházakban előforduló járványos betegségek a hasonszenvi gyógymód elfogadására természetüknél fogva nem alkalmazhatók.

Annak megjegyzésével, hogy mi a hasonszenvi orvos rendes évi fizetés melletti felvételét éppen a magyar nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácstól említett felírásunkban kért legfőbb engedelem megnyerése feltétele alatt és így nem annak bevárása nélkül rendelvén meg, a reánk kegyesen alkalmazott szabályellenes eljárással magunkat nem vádolhatjuk, ámbár ezen gyógymódnak úgy a pénztár tekintetébeni kíméletes voltálról, mint a felküldött táblás előterjesztés által is tanúsított jól sikerült hatásáról sem kételkedünk, miután azonban ennek rabjaink kórházában rendszeresítése s rendes évi fizetéssel ellátandó hasonszenvi külön orvosnak felvételétől eltiltatunk, a felsőbb rendeletnek engedelmeskedni tartoznánk, e részbeli kívánatunktól elállani kényteleníttetünk, azt azonban ha rabjaink közül valamelyik magát ne talán ingyen felajánlandó vagy saját költségén fizetendő külön orvos által hasonszenvileg kívánná a gyógyíttatani, el nem tilthatván, ily értelemben a betegeknek alanyi meggyőződését szabadon hagyjuk. Stern Emmánuel sebésznek rabjaink kórházánál eddig minden fizetés nélkül tett orvosi működése jó tetszésünk nyilvánítására méltatván.”[17] Stern működését a korábbi módon, ingyenesen, mintegy felajánlásként elfogadták, azt nem akadályozták, de anyagilag nem támogathatta a megyegyűlés.

A homeopátia mint új gyógymód megjelent a korabeli miskolci lapban, a Miskolci Értesítőben is, hirdetések formájában. 1842. október 31-én egy magát megnevezni nem kívánó személy „60 rendbeli legválogatottabb és legszükségesebb szerekkel” bíró homeopátiai gyógyszertárat hirdetett meg a lapban megvételre, a hozzá tartozó két könyvvel.[18] Maga Stern Lipót is hirdetett a lapban, mint állatgyógyászattal is foglalkozó „barom orvos”, felhívva az állattartók figyelmét a hasonszenvi gyógyítás előnyeire, ajánlva gyógyítói szolgáltatásait.[19] Későbbi hirdetéseiben minden háziállatra kiterjesztette felhívását.[20] Az orvos által közzétett hirdetések mellett értékes forrásai a kornak a miskolci lapban a gyógyult betegek által megjelentetett köszönetnyilvánítások. 1848. március 23-én Nikházi Gábor mészáros mester mond nyilvános köszönetet Stern doktornak, miután az módszerével meggyógyította az addig köszvénnyel küszködő feleségét, melyet más orvosok sikertelenül próbáltak  kezelni.[21] Szudy Zsuzsanna betegségéből ugyancsak Stern Lipót „hathatós csudatévő szerei” adtak felépülést 1848 nyarán.[22] A leírtak okán kijelenthető, hogy Stern az 1840-as években orvos-homeopataként meghatározó személyisége volt Miskolcnak és Borsod megyének.

A homeopátiának a reformkori nagy fellendülése a szabadságharc leverése után megtört, csak 1863-ban kezdték megszervezni a Magyar Hasonszenvi Orvosegyesületet, ami 1865-ben alakult meg hivatalosan Almási Balogh Pál elnöklete alatt.[23] A homeopátia kiegyezés utáni története már egy új fejezet, új szereplőkkel, melynek borsodi és miskolci kutatásával és publikálásával még adós a helytörténetkutatás.  

Levéltári források:

HU-MNL-BAZVL-IV.501.a. Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai; közgyűlési, részközgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvek

HU-MNL-BAZVL-IV.501.e. Borsod vármegye nemesi közgyűlési iratai; Közgyűlési és törvényszéki iratok