A fegyveres erők miniszterének esete a tokaji vendéglátóiparral

2024.09.02.

 

A fegyveres erők miniszterének esete a tokaji vendéglátóiparral

Írta: Bodnár Krisztián

 

1957 elején Mikó Gyula debreceni (korábban tokaji) lakos levélben fordult Münnich Ferenchez, segítséget remélve tőle ahhoz, hogy a vendéglőiparát újból folytathassa Tokajban. A levél azonban nem feltétlenül ebből a szempontból lehet érdekes, hanem egyrészt apróbb kiegészítésekkel szolgálhat a (fiktív) münnichi életúthoz, másrészt helytörténeti adalékokat is tartogat.

Münnich Ferenc 

képforrása: https://www.kommunizmuskutato.hu/eletrajzok/munnich-ferenc

Mikó a levelet Münnich Ferencnek mint a fegyveres erők miniszterének címezte. Ez a kontextust tekintve is kissé bizarrnak hat, hiszen a vendéglátás nehezen kapcsolható össze egy ilyen kormánypozícióval, nem mellesleg azonban Münnich egy olyan tisztségére is ráirányítja a figyelmünket, amelynek létezése manapság a köztudatban talán kevéssé van jelen. Ezt a pozíciót az 1956-os forradalom és szabadságharc sárba tiprása utáni államhatalmi restauráció során alkották meg: „A forradalom leverését követő időszakban a néphadsereg alapjaiban történő újjászervezése vált szükségessé. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a magyar fegyveres erők és testületek újjászervezésére és egységes irányítására létrehozta a Fegyveres Erők Minisztere tisztet, mely posztra Münnich Ferenc altábornagyot állították.”[1]

Mikó Gyula Münnich Ferenc vélt erős tokaji kötődésére, illetve családi kapcsolatukra apellálva kért segítséget a minisztertől ahhoz, hogy Tokajban újra megnyithassa a vendéglőjét. Münnichet tokaji születésűként említette a levelében, s azt állította, hogy az édesanyja és a testvérei ismerik őt. Ha volt is ismeretség a Mikók és Münnich Ferenc (vagy annak családja) között, az talán nem lehetett túlságosan mély, hiszen nem tűnik úgy, hogy Münnichnek jelentős kapcsolata lett volna Tokaj nagyközséggel. A politikus 1886-ban Seregélyesen született, és bár tanulmányait az ország számos pontján (például Szatmárnémetiben, Iglón, Nyíregyházán, Munkácson stb.) végezte, az életrajzai nem szólnak tokaji tartózkodásáról.[2]

A miniszterhez írott levelében Mikó Gyula elpanaszolta, hogy az 1945-ben megnyitott vendéglőjét már 1946-ban lefoglalta Leffler Károly, az akkori helyi párttitkár, hogy pártszékházat alakíthasson ki abból. Talán a saját és a vendéglője jelentőségét is kiemelve Mikó azt is megemlítette, hogy Kliment Vorosilov marsall és annak több társa is nála időzött két hétig 1945 telén. A levélíró végül nagyon taktikusan, az új kormányzathoz „közeledve” kérte, hadd vehesse ki ő is a részét a szocializmus építéséből, amit „természetesen” a tokaji vendéglőipara folytatásával tudna a leginkább elérni.

Mikó azonban a levelében hallgatott arról, hogy 1945 folyamán a tokaji nagyközségi adóhatóság eljárást indított ellene adócsalás okán. Amint az ugyanis egy levéltári iratból kiderül, Mikó megtagadta a fogyasztási adó megfizetését addig, amíg a zugpálinkafőzést be nem tiltják, s a hatóság elől el is titkolta az adó alá eső szeszesital-készletét.[3] Források hiányában nem ismerjük az ügy folytatását, de annyi bizonyos, hogy Mikó Gyula 1946 februárjában elköltözött Tokajból Hajdúböszörménybe,[4] amit a Münnich Ferencnek írott levelében is megemlített. A fentiek alapján akár az is elképzelhető, hogy valójában az adómegtagadás miatt kellett lemondania Mikónak a tokaji vendéglőjéről, de az is lehetséges, hogy az épületet egyszerűen csak kiszemelték a párt részéről (ahogyan arra Mikó is utal a levelében, pártszékház céljára vették igénybe), s Mikót távozásra kényszerítették.

Az ügy végül néhány vargabetűt követően Mikó Gyula számára kedvezőtlenül ért véget. Az általa Münnich Ferencnek 1957. január 4-én írt levelet 15-én leküldték a Tokaji Városi (helyesen: Nagyközségi) Tanács VB elnökének, akihez a küldemény január 19-én érkezett meg. Onnan január 23-án illetékességből áttették az ügyet a Szerencsi Járási Tanács VB Kereskedelmi Csoportjának, ahová az iratok másnap meg is érkeztek. Ott – ismeretlen okokból – csak bő három hónap múltán, május 4-én született meg a határozat, amely indokolatlannak tartotta italmérési engedély kiadását Mikó Gyula részére, arra hivatkozva, hogy a tokaji lakosság ellátása így is biztosított.[5]

 

 HU-MNL-BAZVL-XXIII.459.a. 355/1957. 

Annak nincs nyoma, hogy Mikó fellebbezett volna, valószínűleg tudomásul vette a döntést. Sem a tokaji községi, sem a járási hatóságok nem segítettek neki abban, hogy Tokajban újra vendéglőt nyithasson, s láthatólag Münnich Ferenc sem reagált semmit a levelére. Mikó Gyula további sorsáról a kutatás jelenlegi állása szerint keveset tudunk. 1975 augusztusában, életének 62. évében hunyt el Debrecenben, már ottani lakosként.[6]

Habár Mikó Gyula igyekezett elnyerni a pártvezetés kegyeit, és az ipara visszaszerzése érdekében „belesimulni” az új rendszerbe, nem járt sikerrel. Életútja egyben az akkoriban élt vállalkozók egy lehetséges pályaívét is felrajzolja, az 1945 utáni politikai átrendeződés során sokak egzisztenciája roppant meg valamilyen szinten. Az eset ugyanakkor értékes adalékot szolgáltathat a nagypolitikai-hadtörténeti események vizsgálatához is, hiszen Mikó a levelében megemlíti Vorosilov marsall viszonylag hosszabb tokaji tartózkodását. (Ezt az állítást kontrollforrások hiányában sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk a kutatás jelen állása szerint, és talán a tokaji lakosok körében sem él már az ügy emlékezete). Mikó Gyula levele azt is jelzi, hogy sokakban élt Münnich Ferenc tokaji származásának, kötődésének „legendája”, sőt, az még évtizedekkel később is fel-felbukkant. Így például Imri Gyulának, az MSZMP Szerencsi Járási Bizottsága első titkárának, országgyűlési képviselőnek 1973. május 29-én, Tokajban elmondott beszédében is elhangzott ez a „fikciós elem”. Imri a Tokaj nagyközség fennállásának 900. évfordulója kapcsán elmondott szónoklatában többek között Münnichről is megemlékezett, s azt állította, hogy néhai politikustársa Tokajban nőtt fel, ott járt iskolába, és onnan is vonult be katonának.[7] Bencsik János 1987-ben a Honismeret című folyóirat lapjain ugyancsak Münnich tokaji kötődéséről értekezett.[8] A „Mikó-ügy” tehát számos érdekes aspektust tárhat fel, amelyek mind a helytörténeti, mind a nagypolitikai eseményekhez számos adalékkal járulhatnak hozzá.

 

Az alábbiakban Mikó Gyula levelének átírt változatát közöljük.

HU-MNL-BAZVL-XXIII.459.a. 355/1957.

Dr. Münnich Ferenc

elvtársnak,

Fegyveres erők Minisztere,

Budapest

Egy kéréssel fordulok Münnich elvtárshoz, legyen segitségemre, mint tokaji születésü államférfi, hogy Tokajban levő, 1946-ban elvett vendéglő és szállodai iparomat ujból használhassam, miután iparom birtokomban van.

Tokaji születésü vagyok én is. Vendéglő és szállodaiparral rendelkezem (kiadva a tokaji járás főszolgabirójától 1945 III. 21-én 170/1945 – B.1/1945. sz[ám] alatt.) Szállodámat s vendéglőmet 1945-ben nyitottam meg, de 1946-ban Leffler Károly, akkori kommunista párttitkár székház céljára igénybevette. Én ezt a helyiséget, melyben vendéglőm volt, saját költségemen hozattam rendbe, mi tetemes összeget tett ki. 1945 év telén Worosilov elvtárs Magyarországról távozóban 11-ed magával 2 hétig nálam volt, mint vendégem s teljes elismerését fejezte ki az ellátás s kiszolgálás felett.

Mikor vendéglőm Leffler elvtárs elvette, ajánlott ugyan fel másik helyiséget, de ezt is magamnak kellett volna rendbe hozatnom, ezt már nem birtam anyagilag. Engem 1945-ben, mikor vendéglőmet megnyitottam, az a cél vezérelt, hogy legyen Tokajban egy olyan helyiség, hol ugy a felszabaditó csapatok, mint a pihenést élvező dolgozók idejüket kellemesen tudják eltölteni s ez sikerült is addig, míg vendéglőm az enyém volt.

Miután anyagi tehetségem nem volt, hogy Tokajban uj helyiséget hozzak rendbe s, megnyissam, feleségem szülőföldjén, Hajduböszörményben a város tulajdonát képező Fürdőkert vendéglőt béreltem ki s nyitottam meg. Ennek a helyiségnek mindaddig voltam bérlője, mig az államositás be nem következett, akkor is önként ajánlottam fel üzletemet államositás céljára.

Most, midőn a mult hibáit igyekszünk kiküszöbölni s uj Pártunk irányelveit megvalósitani, ebből én is szeretném kivenni részemet. Erre most lehetőség nyilik, mert kormányunk sok ipart visszaad. Szeretnék egy modern, minden komforttal felszerelt vendéglőt berendezni s megnyitni. Iparom kezemben van s igy uj ipart kérnem sem kell. Ehhez kérem Münnich elvtárs segitségét, hogy Tokajban egy olyan vendéglőt nyithassak meg, melyre büszkék lehetünk mi, tokaji születésüek s mely méltó lenne Tokaj hagyományaihoz.

Édesanyám, Testvéreim személyesen ismerik Münnich elvtársat s én is s ebben az ügyben nem mertem máshoz fordulni. Most tiszteletteljes kérésem az lenne, legyen szives Münnich elvtars értesiteni, hogy előkészitő munkámat ebben az ügyben megkezdjem-e s ezen keresztül én is a szocializmust épitők táborába lépjek be.

Válaszát remélve s várva maradtam

Debrecen, 1957. január 4-én elvtársi üdvözlettel:     

                                                                                                          Mikó Gyula

                                                                                   vendéglős mester s szakképzett szakács

                                                                                    Debrecen, Eötvös u. 33. sz. a. lakos                                                                             

                                                                                                                                                       



[1] Magyarország a XX. században. I. Politika és társadalom, hadtörténet, jogalkotás. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Babits Kiadó, Szekszárd. 1996. 428. Münnich egyébként ezt a tisztséget 1956 novemberétől 1957 márciusáig töltötte be.

[3] HU-MNL-BAZVL-V.277. 1533/1945.

[4] HU-MNL-BAZVL-V.277. 234/1946., 349/1946.

[5] HU-MNL-BAZVL-XXIII.459.a. 355/1957.

[6] https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NV1-YQBR (utolsó letöltés: 2024. augusztus 29.)

[7] HU-MNL-BAZVL-XXIII.992.a.-17. 1973. május 29.

[8] Bencsik János: Negyedszázados a helytörténeti gyűjtemény Tokajban. Honismeret 15 (1987), 3. sz. 61–62.

 

Utolsó frissítés:

2024.09.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges