Vérszomjas vadállatok a Mecsekben

Hegyhátmaróc községben 1934. novemberében ismeretlen vadállatok pusztították a helyi állatállományt. 1934. november 19-én éjfélkor Kiefer Mihály juh óljába törtek be a vadállatok. A szellőzőn át jutottak be az ismeretlen állatok az ólba, amelyet jó szélesre megnagyobbítottak. A falon is karmolás nyomokat találtak. A birkák közül 5 darabot a nyakánál sebeztek meg és kiszívták a vérüket. Az állatok közül egyet szétmarcangolva az utca árokban találtak meg, kettőt az falu végén, a másik kettőt a falu déli részétől 250 méterre. Ugyanaznap Blatt Ferenc birkáit is megtámadták az ismeretlen vadállatok. A juhok ólján, amely vesszőből volt fonva, nagy lyuk tátongott. Egy juh volt megsebezve a nyakán, és a testének többi részén is karmolások látszottak. A nyomok szokatlanul nagy karmokra utaltak. A következő napokban Szászvár környékén jelentek meg az ismeretlen állatok.

Egyházaskozár körjegyzőjének jelentése a vadállatok támadásról.

A Hegyháti járás főszolgabírója jelentette az esetet az alispánnak és figyelmeztette a környékbeli körjegyzőséget: „Több községből beérkezett jelentések szerint Szászvár-Ráckozár vidékén eddig ismeretlen vadállatok garázdálkodnak. Csaknem minden éjjel megjelennek valamely község belterületén, hol főként a birka ólakba, de szórványosan a disznóólakba is betörnek, az állatokat tömegesen szétmarcangolják és egyeseket el is hurcolnak. A nyomokból és különösen az ólak falain látható rombolásokból következtethetőleg nagyobb testű állatoknak kell lenniük. Betöréseiket részint egyedül, részint kettesével követik el. Az ólak falain szürkés- feketés, vöröses szőrszállak maradnak vissza…Valószínű, hogy az említett állatok az erdőségekben tanyáznak, így az összes erdő közelében fekvő községekben a legmesszemenőbb óvatosság ajánlott.” A főszolgabíró a helyi vadászokkal érintkezésbe lépett, hogy segítsék az említett vadállatokat üldözni, illetve elpusztítani. A környékbeli vadászterület tulajdonosoktól engedélyt kértek, hogy az esetleg nyomokra bukkanó vadászok az üldözést az idegen területen is folytathassák. A környékbeli erdőtulajdonosok engedélyezték a hajtást. A pécsi püspöki uradalom pedig azzal a kitétellel, hogy a saját területén idegen vadászoknak nem engedte meg az üldözést, de ha az uradalom területére vezetnek a nyomok, akkor a saját erdészeivel részt vesz a hajszában.

Szászvár körjegyzőjének jelentése a vadállatok üldözéséről.

A korabeli sajtó hamar felkapta az ügyet. A lapokban először 1934. december 1-én lehet találkozni egy rövid cikkel, amelyben, megemlítik, hogy a vöröses-barna szőrzetű vadállat egy éjszaka 40 birkát tépett szét, illetve hiúznak vagy farkasnak gondolják a vadállatot. Hamarosan több cikk is megjelent a korabeli újságokban, a következő címekkel: „Lochnessi szörny a Mecsek északi lejtőjén - Fegyverben az egész környék népe- Fantasztikus rémmesék jaguárról, oroszlánról és vérívó vámpírról” „Ismeretlen, vérengző vadállatok közelednek Pécs felé- Rettegés és széttéptet állatok tömege a mecseki falvakban- Főszolgabírói figyelmeztetés: Ne söréttel, csak golyóval lőjetek rájuk!” „Rémület a baranyai szörny nyomában: a Mecsek lejtőiben eltűntek a szerelmespárok.”. Az újságok a támadásokat azzal magyarázták, hogy a korábban Szászváron járt vándorcirkuszból szökött meg egy oroszlán és négy hiúz. A cirkusztulajdonos a büntetéstől való félelmében, nem merte jelenteni az esetet.

A 8 Órai Újság cikke 1934. december 30-án

A Kis Újság cikke 1934. december 30-án

A községekben a vadászok számos éjszakát töltöttek a juhakolok közelében, de a vadállatokat senki nem látta, így nem is sikerült puskavégre kapniuk. A hajtóvadászatok során sem sikerült nyomukra bukkanni, illetve levadászni az említett ragadózókat. Szászváron két községbéli kutyát gyanúsítottak a garázdálkodások elkövetésével, melyek éjszaka csavarogni szoktak. A szászvári község bírója az egyik kutyát november 29-én éjjel, míg a másikat december 16-án lőtte le. A Pécsi Napló tudósítója felhívta a szászvári körjegyzőt a vadállatokkal kapcsolatban: „Miféle vadállatokkal? - hangzott a meglepett kérdés a drót túlsó végén. Nincsen itt semmilyen vadállat. Egy farkaskutya garázdálkodik a környéken és eddig 70 csibét tépett szét.” Sikerült elérni a vándorcirkusz igazgatóját is, aki közölte, hogy szeptember 17-én távoztak a baranyai településről, és nemhogy oroszlánjuk, de még macskájuk sem volt.

Hegyháti járás főszolgabírójának jelentése.

A két kóbor kutya lelövése után a támadások megszűntek a községbéli állatállományok ellen Baranya vármegyében. Vagy mégsem? 1935. január 19-én a gyönki (Tolna vármegye) tudósító jelentette, hogy a vadállatok Szászvár környékéről az üldözések elől átmenekültek a dúzsi erdőbe. „Az ismeretlen ragadozók a nagy hideg és a magas hó miatt elgyengült őz állományunkban már is számottevő és roppant jelentős pusztításokat végeztek. Pár pillantás a térképre s már is látható, hogy az ismeretlen ragadozók Szászvártól 50 km-re északra működnek, tehát Pest felé közelednek, - ki tudja milyen céllal?”

            Gáspár Attila, levéltáros

Források:

MNL BaVL 410.b. Baranya vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 23603/1934.

MNL BaVL V.118.b. Egyházaskozári körjegyzőség közigazgatási iratai. 196/1935.

Sajtó:

Dombóvár és vidéke, 1934. december 1. 4.

Kis Újság 1934. december 29. 5.

8 Órai Újság 1934. december 30. 5.

Magyarország, 1934. december 30. 5.

Pécsi Napló, 1934. december 30. 6.

Budapesti Hírlap, 1935. január 19. 9.

Vadászat, 1935. január 19. 11.