150 éve született Esztergályos János politikus, lapszerkesztő, ország- és nemzetgyűlési képviselő

150 ÉVE SZÜLETETT ESZTERGÁLYOS JÁNOS POLITIKUS, LAPSZERKESZTŐ,
ORSZÁG- ÉS NEMZETGYŰLÉSI KÉPVISELŐ

„A magyar munkásmozgalom romantikus korszakára emlékezünk Esztergályos János elmúlásának első óráiban. Elindult akkor egy ember, együtt a sokakkal, akik a dolgozó ember új típusának megteremtésén fáradoztak. Honnan vették ehhez az új típushoz a mintát? Ki tanította őket azokra a tulajdonságokra, értékekre, lelki kincsekre, amelyekkel fel akarták ruházni a társadalmi piramis legalsó rétegében élő robotosokat? Honnan vették a bátorságot? Mi volt az az erő, amely hajtotta, mi volt az a tűz, amely fűtötte őket apostoli feladataik vállalására?” Népszava, 1941. május 6. 1.

Esztergályos János 1873. december 4-én született Dunaföldváron, Tolna vármegyében, Esztergályos Antal asztalosmester és Aczél Anna fiaként. Miután elvégezte az elemi iskolát, 1888 és 1892 között vasesztergályos és lakatostanonc volt, majd bejárta Fiumét, Triesztet, Velencét, Nápolyt, Münchent, Nürnberget, Berlint és Brüsszelt, mindenhol nagyobb gyárakban dolgozott. Hazatérése után a 69-ik cs. és kir. gyalogezrednél teljesített katonai szolgálatot. Leszerelése után egyre tevékenyebb szerepet vállalt a szakszervezeti mozgalomban. Budapesten bekapcsolódott a vasmunkások mozgalmába.

1904-ben a hathetes munkássztrájk után valamennyi gyár kizárta, így Németországba ment, ahol a berlini Allgemenine Elektrizitätsgesellschaftnál nyert alkalmazást. 1905 és 1908 között a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szövetségének volt a titkára.1908-ban kivándorolt az Egyesült Államokba és néhány évig New Yorkban dolgozott. De az Amerikát sújtó gazdasági válság miatt ismét hazajött.

Az agitátori szerepkör folyományaként többször is bírósági eljárás alá vonták. 1910-ben az aradi törvényszék izgatás vétsége miatt ítélte kétheti fogházra. 1911-ben a budapesti ítélőtábla királysértés vádjával háromhavi fogságra ítélte. (A semmisségi panaszt a Kúria elutasította és ezt a büntetést 1915-ben le is ülte. A hatóságokkal később is volt afférja, így 1921-ben a kalocsai királyi ügyészség hatósági közeg elleni erőszak miatt emelt ellene vádat.) 1911-től a Munkásbiztosító Pénztár hivatalnokaként dolgozott, 1916-tól a Népszava kiadóhivatalában helyezkedett el, később pedig az SZDP központi titkárságán dolgozott 1927-ig, 1918-1919-ben a szervezet titkári tisztségét is betöltötte.

1922-ből származó portréja az Ujság hasábjain

Még 1898-ban, leszerelése után megnősült, Panyik Cecíliával kötött házasságából később hat gyermeke született. A világháború kitörésekor bevonult katonának, de sebesülése miatt hamarosan leszerelték.

Pécs az I. világháborús vereség után még a szerb megszállás terhét viselte, amikor 1920. február 25-én megalakult a Pécsi Szocialista Párt. A szerb hatóságokkal való együttműködésük azonban kompromittálta őket, s így 1921. augusztusában a párt széthullott, vezetői pedig a magyar hadsereg bevonulása előtt szerb területre menekültek. A Pécsett maradó szociáldemokraták hűséget esküdtek a nemzeti kormánynak, és a pécsi pártszervezet 1922. február 16-án újjáalakult. A város közgyűlésében és a lakossági fórumokon a szociáldemokrata pártszervezet alkotta a kormánypártok ellenzékét. A Peyer-féle pártvezetés Dick Györgyöt helyezte a pécsi szervezet élére, akinek fontos szerepe volt abban, hogy az 1922. évi nemzetgyűlési választásokon Pécsett, a bányavidéket és a munkáslakta Budai külvárost magába foglaló 2. sz. választókerületben Esztergályos János szociáldemokrata politikus indulhatott a parlamenti mandátumért.

A választójogot 1922-ben a Bethlen kormány rendeleti úton szabályozta, szűkítette a választók számát az életkori határok felemelésével és a cenzusok szigorításával, valamint a törvényhatósági jogú városok kivételével ismét nyílttá tette a szavazást. Ebből következően Pécsett továbbra is titkosan választhattak, s megmaradt a két mandátum is az egész korszakban. Ennek köszönhető, hogy 1922-ben a Szociáldemokrata Párt is jelöltet állíthatott.

A pécsi Munkás 1922. május 4-i számának címoldala

A választásokon, 5514: 2657: 2387 szavazataránnyal győzte le ellenfeleit, Baumann Emil volt képviselőt és Gosztonyi Gyula nyugalmazott bírót (KNEP).17 éven át, 1939-ig képviselte választóit. A következő választásokon az induló pártoknak listát kellett állítaniuk, és a pártok a szavazatok arányában szereztek mandátumot. Az 1926., 1931. és 1935. évi lajstromos választásokon a MSZDP listajelöltjeként szerezte meg a pécsi 2. választókerület képviselői helyét.

1931-es képviselői újraválasztása alkalmából készült portré

Népes családja és puritán életvitele miatti pécsi népszerűségét még politikai ellenfelei is elismerték. Bár következetesen képviselte a munkásság érdekeit, Pécsett a polgárság körében is voltak hívei. Hogy mennyire szívén viselte választói képviseletét, s mennyire közvetlen és elérhető maradt választói számára, azt jól mutatja a malíciára igencsak fogékony Pécsi Fejek kiadvány róla szóló, visszafogott szerkesztői cikke:

„Esztergályos János nem kegyelmes úr. A választók csak „János bátyám”-nak szólítják. Talán ez a megszólítási különbség jellemzi Esztergályos nagy népszerűségét Pécsett, amely pártállás nélkül körülveszi a szociálista képviselő személyét.

Esztergályos János már harmadízben képviseli Pécs városát a Parlamentben. Különös jóslási tehetség nélkül mindjárt azt is megállapíthatjuk, hogy ez a mandátum nála felér egy örökös állással.

Esztergályos János mint képviselő ugyanis nem a szociáldemokrata pártot, hanem a pécsi közönséget képviseli az országgyűlésen. Ezért sosem nézi, ha valaki kéréssel fordul hozzá, hogy az illető párttag-e vagy sem.

Szíves és jóindulatú ember, aki szereti azt a várost, amely képviselőjévé választotta.

Beszédeiben nem ígér sokat, tetteiben azonban annál többet tesz.”

1935-ös képviselői újraválasztása alkalmából készült portré

Első mandátumától kezdve viselt tisztségeket a parlamentben. 1922-ben az igazságügyi, a számvizsgáló és a zárszámadás vizsgáló bizottság tagja lett. 1931-1939 között pedig a képviselőház jegyzője volt.

Almásy László, a képviselőház elnöke tartja székfoglaló beszédét. A jobb szélen jegyzőként foglal helyet Esztergályos János

Már az 1920-as évektől fellépett a jobboldali társadalmi szervezetek ellen, az 1930-as évektől pedig látványos akciókat szervezett a szélsőjobboldali mozgalmak ellen, és a németbarátság helyett a francia orientációt szorgalmazta.

A Borsszem Jankó 1925. november 1-i élce a parlamentben zajló, Esztergályos gerjesztette, 1925-ös Levente-ügyre utal, a Magyarország 1937. október 27-i cikke is önmagáért beszél, a nyilaskeresztes mozgalom elleni röpcédulás agitáció kapcsán, amiben szintén érintett volt

A felszabadulás aranykönyvében közölt portréja 1931-ből, illetve egy jól sikerült képviselőházi karikatúra 1934-ből

1933. május 1-től haláláig a Népszava felelős szerkesztője, 1939-től főszerkesztője volt. Egyúttal szerkesztője a Föld és szabadság (1930-1935) Munkás Kórus (1933-tól) Község (1936-tól), Villamos (1937-től) és a Beszámoló (1939-től) című lapoknak. Elindult az 1939. évi választáson is, ekkor azonban alulmaradt, mert a politikai változások következtében szavazóinak egy részét a kormánypárt és a Nyilaskeresztes Párt elhódította.

Felesége halála nagyon megviselte, de mandátumának elvesztése után is óriási energiákat fektetett a Népszava munkájának irányításába. 68 évesen, drámai gyorsasággal ragadta el a halál. 1941. május 7-én a Kerepesi úti temetőben temették el. A temetésen Szakasits Árpád a Szociáldemokrata Párt vezetősége, a Népszava, illetve a sajtókamara, Kéthly Anna a Természetbarátok nevében és Tolnai József a pécsi munkásság nevében búcsúztatta el.

A Népszava 1941. május 6-i számában megjelent visszaemlékezés és gyászjelentések

„…Esztergályos János igazi self made man volt, példája annak, hogy a magyar népi réteg milyen tehetségeket rejt magában, s milyen magasra emelkedhetik saját szorgalmával és tudásával a magyar nép egyszerű gyermeke. Csak elemi iskolákat járt, azután vasmunkás lett és két keze munkájával tartotta fenn magát Európa különböző országaiban, majd Amerikában. […] A képviselőházban csakhamar feltűnt érdekes felszólalásaival, eleven temperamentumával, sokoldalú tudásával és nem egyszer harcos magatartásával. A szociáldemokrata elvekért, az emberi szabadságjogokért és a humanista eszmékért szilárd meggyőződéssel, kitartással és rendkívüli lendülettel küzdött. Gyakran támadott, mert eleme volt a harc, de a támadás és a küzdelem nemességét és tisztaságát mindig megőrizte. Ez okozta azután, hogy nemcsak saját pártjában, de az egész képviselőházban, pártkülönbség nélkül, osztatlan megbecsülésnek és szeretetnek örvendett. Hosszú ideig egyik jegyzője is volt a képviselőháznak. Harcos temperamentuma kedvesen vegyült jóízű, magyaros humorával és ezért derűs közbeszólásai nem egyszer fakasztották kacajra az egész t. Házat. Önzetlenül és kitartóan dolgozott választói jogos érdekeiért és általában minden szegény ember ügyéért.” – Emlékezett meg róla az Ujság 1941. május 6-i száma.

Emlékét felidézve 1945-ben a felszabadult Pécsen a Budai külvárosi Ady Endre utcát az ő nevére keresztelték át.

Az új utcanevekkel kapcsolatos közgyűlési értesítés 1947. december 20-áról

1948-ban azonban, amikor a kommunista vezetés sikerrel szorította háttérbe a Szociáldemokrata Pártot, „leváltották”, s az utca visszakapta Ady Endre nevét. E természetű rehabilitációjára a város 1991-es utcanévrendezése kapcsán került sor, és 1992-ben Pécsett, a Megyeri Kertvárosban neveztek el utcát róla.

Vértesi Lázár levéltáros

Szakirodalom

Baján Gyula (szerk.): Parlamenti Almanach az 1922-1927. évi nemzetgyűlésre. Budapest, 1922. 365-366.

Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Sajtó alá rendezte Viczián János. VII. kötet: Ebeczky Béla–Ézsöl Mihály. Budapest, 1990. 815-817. hasáb

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03965.htm, Esztergályos János, 2017. október 9.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Eszterg%C3%A1lyos_J%C3%A1nos#cite_note-plex-3

Kalotai László: Pécs-Baranyai Ismertető. Pécs, 1934. 368.

Kepes Tibor – Zsadányi Oszkár: Pécsi családfák. Pécs, 1933. 38.

Lengyel László – Vidor Gyula (szerk.): Nemzetgyűlési almanach. Budapest, 1922. 59-60.

Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 451.

Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010. Paksy Zoltán: Esztergályos János. I. 212.; Rozs András: SZDP – Szociáldemokrata Párt. II. 233. Szócikkek.

Pécs-Baranya 1918-1928. Pécs, 1928.

Zsadányi Oszkár – Klamár Gyula: Pécsi fejek. Pécs, 1928. 25.

Zsadányi Oszkár – Kussinszky Endre (szerk.): A felszabadulás aranykönyve. Pécs, 1931. 195.

Források

HU-MNL BaVL IV.1407.h.-„F” (1946-tól V.), Műszaki ügyosztály iratai F-v-30229-1948

Sajtó

Az Ujság, 1922. 8. 6. 11.; 1941. 5. 6. 6.

Munkás, 1922. 5. 4. 1.

Népszava, 1941. 5. 6. 1., 5.; 1941. 5. 7. 5.

Pesti Hírlap Képes Melléklete, 1931. 7. 2. 4.

Tolnai Világlapja, 1922. 2. 27.