A kunszentmártoni jegyzői ház építési naplója
„Az építési napló czélja az épitésnek s a végrehajtás körül tett hatósági intézkedéseknek hiteles adatokon alapuló hű történetét adni.” – definiálja az építési naplót a Közmunka- és közlekedésügyi miniszter építési naplók szerkesztéséről és vezetéséről szóló 11.016/1883. sz. rendelete.
Építési naplók a jelentősebb középületek esetében maradtak fenn, ám azok is főleg a 20. századból. Éppen ez jelenti különlegességét a kunszentmártoni notáriusház esetében. A tanács feladata az ésszerű gazdálkodás volt. Ennek fényében döntöttek pusztabérletekről, adásvételekről, de épp úgy a városi tanács gondoskodott az épületek hasznosításáról vagy éppen elbontásáról is. A középületek építése során a tanács intézte az engedélyeket, terveket, költségvetés és építőanyagok beszerzését, a közmunkán lévő lakosok irányítását és a munka ellenőrzését a végelszámolásig.
1818. januárjában a kunszentmártoni tanács előtt felmerült a kérdés, hogy nem-e lenne célszerűbb egy jegyzőnek és két tanítónak kvártélyt építeni, mint folyton, drága pénzért árendálni? Ekkor egy helyi boltos házában béreltek nekik szállást. A tanácsi gyűlésen határozat is születik, miszerint készítsenek tervet és költségvetést, azt pedig a kerületi gyűlésen mutassák be, hogy tavasszal már a munkához lehessen látni.
A terveket és költségvetést Szolnokon elkészíttették és elég borsos árat, 8800 forintot kértek volna a felépítésért. Áprilisban a kunszentmártoni tanács úgy ítélte meg, hogy „mivel a’ fát helybe vizen szálittattyuk, a’ válykot helybe lakosok által verettettyük, és fel is rakattattyuk; a’ tetejéhez ’s máshová kivántató fákat 3 helybéli faragók, és molnárok által fogjuk kifaragtatni,” ezért az épület 4000 forintból is megépülhet.
Bár a júliusi kerületi gyűlés nem vitatta az épület szükségességét, azzal probléma adódott, hogy a kunszentmártoniak egy még álló szárazmalom helyét jelölték ki a jegyzői ház telkének. Úgy döntöttek, hogy addig nem adnak pénzt az építendő házra, amíg az elbontott malmot más helyen újjá nem építik. Továbbá az építési költségek magas volta miatt Illésy János kerületi kapitány kérte, hogy „nem tsak illendő lenne még is, sőt szükséges hogy a’ mostani idöhöz való projectumokat készittetne és adna elő a’ Város.” Kérte késlekedésmentes teljesítését, mivel már az építés helyszínére hordták az elkészült vályogot.
Végül nyár végére már nem csak egyeztetések zajlottak. Az augusztus 31-i kerületi gyűlés nagy előrelépés volt a notáriusház építésében. A két jegyzőnek a házat „egy fedél alatt” kellett megvalósítani, valamint engedélyezte a gyűlés, hogy Szolnokról 52 szál 9 öles és 50 szál 8 öles fenyőszálat vásároljanak. A munkálatokhoz Bozóky Andrást rendelték felügyelőnek.
1. ábra Az épület alaprajza
1818. szeptember 7-én megkezdődött az építkezés. A munkálatok során 3 szolnoki kőműves dolgozott, valamint, ahogyan a városi tanács jelezte, helyiek segítettek nekik. Az utolsó munkával töltött nap december 3-án volt. A majdnem 3 hónapos munkálatokba, a korszak építkezési folyamatába enged betekintést a Dóka jegyző által vezetett „Uj Notarialisház épités Napi Jegyzökönyv”-e. Az alábbi kiemelt részletek az elkészített tervrajz segítségével mutatják be az építkezést.
1818. szeptember 7.
A kőművesek „elö fundamentumot rakták.” A faragók „ajto feleknek valót faragtak.” 17 lakos „fundamentom ások és föld bunkozok” voltak. Hárman pépet és maltert készítettek, ketten pedig talicskázták azt. Ketten téglaadogatók voltak, kocsikkal pedig homokot hordtak az épülethez a helyiek.
1818. szeptember 10.
A kőművesek „felül raktak falat.” A faragók egy része pedig az épület tetejét, másik része pedig állásokat készített. Az ásásra kivezényeltek az istálló alapját ásták és bunkózták.
1818. szeptember 11.
A kőművesek „az utza felöl való részit rakták az épületk szegleten.” A faragók „oszlopokat, és gerendákat faragtak.” Az ásók továbbra is az istállót rakták, és minduntalan hordták a lakosok a téglákat, homokot és talicskázták a pépet és maltert.
1818. szeptember 14.
A kőművesek a ház malom felőli oldalát rakták. A faragók továbbra is gerendákat készítettek. Megjelentek a fűrészelők is, akik „kötésekk valót fürészeltek.” Hatan elkezdték a „pintze fundamentomát” is ásni.
1818. szeptember 16.
A kőművesek a „tseléd ház falát rakták,” míg a faragók a boltozatot vésték össze. A fűrészelők a kötéseket és a szarufákat vágták. A talicskázók mellett megjelent 4 malombontó is. A faragóknak fákat vontattak a Köröstől.
1818. szeptember 17.
A kőművesek a „szoba falát rakták” és a faragók „stikkeket tsinállyák, és ablak fákat.” A pince és az istálló továbbra is építés alatt volt.
1818. szeptember 19.
A szobák és pincék továbbra is készültek. Angyal Mátyás feladata volt a forgács kapargatás és a szerszámok összeszedése. Ezen a napon a kunszentmártoni tanács rendelkezett arról is, hogy a következő kecskeméti vásárban kell megvásárolni az épülethez később szükséges vasakat, zsindelyeket és léceket is.
1818. szeptember 22-23.
A kőművesek 22-én „a pintze bolthajtást”, 23-án a gádort és a garádicsot kezdték rakni, valamint a szobák közfalait is elkezdték építeni.
2. ábra Az épületek keresztmetszete és a pince boltozata
1818. szeptember 29.
„29ikben eső vólt Senki nem dolgozott.”
1818. szeptember 30.
Elkezdték a pitvart rakni és a pince tetejére a földet hordani és bunkózni.
1818. október 1-2.
Elsején a pince tetején lévő falat rakták, másodikán már a tetejére a közfalakat. Készült a pince garádicsa, vagyis lépcsője is. Másodikán egy új helyiségbe fogtak bele. A fundamentom bunkózók megkezdték a konyhák földjének ásását és igazgatását.
1818. október 4.
„4ik Vásarnap”
1818. október 5-6.
Továbbra is a pince lépcsőjének készítése volt a fő feladat. Új feladatkörök jelentek meg: „Forgáts kapargato” és „Fa henpergetők.”
1818. október 10.
A kőművesek a „pintze gádor bót hajtást tsinályák,” míg a falrakók a szobák belső falát rakták.
1818. október 12.
A falrakók a „Spaijz falát” kezdték el rakni. A faragók pedig lécnek valót faragtak. A faragók közül ketten „sindel igazgato”-k lettek. A kocsikkal most már nem csak téglát, vályogot és homokot, hanem zsindelyt is hordtak az építés helyszínére.
1818. október 14.
A kőművesek továbbra is a bádor bolthajtását rakták, de közben a zsindelyigazgatók és a segédek az épület tetejével kezdtek el foglalkozni. Továbbra is téglát és vályogot hordtak az épülethez.
1818. október 15.
A faragókból zsindelyezők, a zsindelyezőkből pedig ácsok lettek. Elkezdték az épület tetejét készíteni. A fűrészelők továbbra is léceket vágtak.
1818. október 16.
Az ácsok a szarufákat húzták fel az épület tetejére. A kőművesek még mindig a garádicsot készítették.
1818. október 19.
„19ben ½ nap ezek dolgoztak mivel esett az esső.” Az ácsok a kötéseket igazították. Ezen a napon baleset is történt: „ekkor dűlt az épület teteje öszve tört egy embert jo megütött” A balesetet szenvedő az ácsok egyik segédje, Vintze Joseff volt. Másnap egész nap esett az eső.
1818. október 21.
E naptól kezdve a korábban minden nap munkálkodó malter és pépkeverők, a kőművesek és falrakók, a hordásban résztvevők már nem jelennek meg az építési naplóban. A famunkálatok zajlanak ezentúl. Az eldőlt szarufákat helyreállították az ácsok. Tőkefaragók, lécezők, zsindelyhordók és zsindelyfelhúzók munkálkodnak nap nap után.
1818. november 6-7.
A ház földjének töltésébe is belekezdtek, majd másnap a behordott földet bunkózták.
1818. november 11.
Szerdai napra esett. Az építési napló feljegyzése: „Ünnep vólt.” A város védőszentjének, szent Mártonnak ünnepnapját tartották meg.
1818. november 20.
A zsindelyezés és azoknak tetőre hordása továbbra is tartott. Közben a padláson a zsindelyigazgatók új feladata a „széna hányó ajto fél tsinálása” lett.
1818. december 3.
Az utolsó munkanap. Ekkor már csak a két zsindelyigazgató dolgozott, végezte el az utolsó simításokat.
3. ábra A tervezett jegyzői ház képe
Azonban ezzel még csak a notáriusház állt. Az épületen belüli munkálatok még várattak magukra. Csak 1819 májusában döntöttek arról, hogy meszet is venni kellene az épülethez, valamint a további munkákhoz ismét fel kellene fogadni ácsokat és kőműveseket. 25 kocsin 120 köböl meszet hoztak el Kunszentmártonba, az ácsokat pedig a stukatúr elkészítésére felkérték. A faanyag fűrészelését a lakosok helyett a rabokkal végeztették el. Ezekre a munkákra csak 1819 augusztusától került sor.
A gondolattól az utolsó apróságokig közel 1,5 év telt el, de végül elkészült a kunszentmártoni jegyzői ház, amelynek érdekessége, hogy a tervek szerint „egy fedél alatt” egy ikerházban élt a fő- és aljegyző is.
A hónap dokumentuma:
Összeállította: Vincze János Farkas levéltáros
Jogszabályok:
A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministernek 11.016. sz. rendelete „az építési naplók szerkesztése és vezetése tárgyában” Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1883/?pg=644&layout=s (megtekintve: 2024.08.03.)
Felhasznált irodalom:
Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Emich Gusztáv, Pest. 1862.
Gulyás Katalin: Kunszentmárton közigazgatása a 19. század közepéig. In. „…Körös vizinek napkeleti partján…” Kunszentmárton, a mezőváros. (szerk. Barna Gábor – Pusztai Gabriella), Kunszentmárton. 2008. 63-79.
Felhasznált források:
HU-MNL-JNSZVL-IV.1. 1818. Fasc. 4. Nr. 1367.
HU-MNL-JNSZVL-V.1900. Tanácsülési jegyzőkönyv 1817-1821. 151. p. 1818. január 9.
HU-MNL-JNSZVL-V.1900. Tanácsülési jegyzőkönyv 1817-1821. 267. p. 1818. július 11.
HU-MNL-JNSZVL-V.1900. Tanácsülési jegyzőkönyv 1817-1821. 288. p. 1818. szeptember 5.
HU-MNL-JNSZVL-V.1900. Tanácsülési jegyzőkönyv 1817-1821. 296. p. 1818. szeptember 19.
HU-MNL-JNSZVL-V.1900. Tanácsülési jegyzőkönyv 1817-1821. 413-414. p. 1819. május 22.
Hónap dokumentuma:
HU-MNL-JNSZVL-V.1900. Építési iratok (1790-1910). Nótárius ház építési iratai. – Uj Notarialisház építés Napi Jegyzőkönyv
Új hozzászólás