Magyarországon köztudottan széles körű folyóirat-kiadás zajlott és zajlik ma is. Az irodalmi lapok fontos részét képezik a műveltség terjesztésére, a kulturális színvonal emelésére irányuló törekvéseknek. Az államszocialista korszakban alapvető követelménynek tekintették nemcsak az általános, hanem a magasabb művelődés megjelenítését, természetesen szelektálva, és megfelelő keretek között, ellenőrzött formában. A folyóiratok alapításához és kiadásához engedélyre volt szükség, vagyis a kultúraközvetítő elhatározást 1945, de főleg 1949 után állami, illetve pártengedélyhez kötötték. Ez utóbbi egyfajta felügyeletet is jelentett: a mindenkori minisztérium figyelemmel kísérte a folyóiratok sorsát, az azokban megjelenő tartalmakat.

Amikor Ferenc József 1865 decemberére összehívta az országgyűlést, Magyarország – leszámítva a pár hónapig ülésező 1861-es országgyűlést – 16 évnyi abszolutisztikus kormányzás után ismét a parlamentarizmus útjára léphetett. Immár ezen keretek között is folytatódhattak az osztrák–magyar kiegyezéshez (1867) vezető tárgyalások. Nemcsak az ország, de több fényképész műterem is nagy reményeket fűzött az új országgyűléshez.

Az országgyűlések megnyitása és feloszlatása mindig is fontos alkotmányjogi aktus volt, amelynek során a formaságokhoz való ragaszkodás elengedhetetlen volt a törvényhozás függetlenségének gyakorlati megőrzéséhez. Ezek mellőzése miatt merültek fel komoly alkotmányos kételyek az országgyűlés 1906. februári feloszlatásakor. A forrás, egy erről rendelkező és mai napig felbontatlan uralkodói leirat, egy politikai és alkotmányos krízishelyzet lenyomata is egyben.

Az Újév alkalmából egy 1828-ban keletkezett magyar nyelvű verssel lepjük meg Olvasóinkat!