Jelenlegi hely
Radó Gyuláné Kenesei Ilona életéről és munkásságáról nyílt kiállítás a levéltárban
Ki volt és mivel foglalkozott Radó Gyuláné Kenesei Ilona, illetve milyen kötődése van Veszprém városához és a megyéhez? Eto-Papp Beáta, a kiállítás kurátorának köszöntőjéből és a kiállítás bemutatásából ezekre a kérdésekre is választ kapunk.
Eto-Papp Beáta „Száll az ének szájról szájra” Radó Gyuláné Kenesei (Klein) Ilona élete és munkássága című kiállítás bemutatása (Kiállításmegnyitó – Veszprém, 2022. február 23.)
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a „Száll az ének szájról szájra…” Kenesei Ilona élete és munkássága című kiállítás megnyitóján!
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az itt látható kiállításról és az útról, ami ide vezetett.
Ez a kiállítás úgy alakult, mint egy hatalmas kirakójáték, aminek három évvel ezelőtt megtaláltam egy nagyon érdekes és jelentős darabját, ami felkeltette az érdeklődésem a hiányzó többi darab iránt.
Az első inspiráló kirakódarab egy népdal volt. Egy fellépésre készülve kerestem a „Megjött a levél fekete pecséttel” kezdetű népdal szövegét, amikor ráakadtam Bereczky János: Ó és új az első világháborús katonanótákban című tanulmányára a Magyar Zene folyóirat 2015. májusi számában. Ott olvastam, hogy a dallamot - amely már az osztrák-porosz háborúban is ismert volt – Vikár Béla gyűjtötte 1906-ban Lendvajakabfán, de ezt a szövegváltozatot, amit ma leginkább ismerünk, legkorábban Bartók Béla gyűjtötte Rákoskeresztúron 1915-ben és ugyanekkor Kenesei Ilona Isaszegen. Számomra nagyon lelkesítő volt, hogy egy isaszegi tanítónő neve együtt szerepel Vikár Béla és Bartók Béla, a legnagyobb népdalgyűjtők neveivel.
Újabb lendületet adott a Csatangoló Tánccsoport hagyományőrző koreográfiájának készítése. Egy néprajzos barátnőmtől, Suzuki-Berkes Katalintól értesültem az akkoriban induló néprajzi témájú adatbázisokról, amikben folytattam a keresést az isaszegi források után. A Hungaricana Adatbázisban a Zenetudományi Intézet Hangarchívuma jelentette azt a kincsesbányát, amelyből néhány kattintással leválogatható lett Kenesei Ilona isaszegi gyűjtése, az a 68 népdal, amely a Kodály Rendbe is bekerült.
A kirakójáték egyre izgalmasabbá és érdekesebbé vált, amikor ráleltem egy másik jelentős adatbázisra, az Arcanum Digitális Tudománytárra, amelyben több tízmillió oldal tudományos- és szakfolyóirat, heti- és napilap, lexikonok és tematikus könyvgyűjtemények találhatóak.
Időközben Utasi Péter művészeti vezetőnk elkészítette a Csatangoló Tánccsoport hagyományőrző koreográfiáját, melynek zenei szerkesztője Samu Zoltán volt. Ebből a szerkesztési folyamatból született az isaszegi népzenei CD gondolata és végül maga a CD.
Ágoston Katalin isaszegi könyvtárvezető közreműködésével és társaságában jutottam el az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárába, ahol a kéziratos kották között őrzik Kenesei Ilona 14 kötetes, 4000 népdalból álló dalgyűjteményét, „Száll az ének szájról szájra” címmel. Mai számítógépes világunkban megrendítő volt az a rengeteg kézzel megvonalazott, ABC rendbe szedett, gyöngybetűkkel írt kis lapocska. Eddig is érdekelt, de ezután még inkább: ki volt ez a nő, akiben ekkora elszánás, szorgalom, elhivatottság munkált? Személyes hangú írásai nagyon sokat elmeséltek róla, ahogy mások visszaemlékezései is.
A gyűjtés indítékairól így vall Kenesei Ilona a Pesti Hírlap 1909. december 25-i számában: „Száll az ének száll a nóta… , széles e hazában, szép Magyarországon… Benne lüktet az egyszerű néplélek őszinte érzése, édes varázzsal fogva meg a szívet, lelket... És száll, egyre száll, – szájról-szájra, ajkról-ajkra… széles e hazában, szép Magyarországon. Pici gyermek voltam, mikor először hajolta el lelkem a magyar dal bűvös varázsa. Édes anyám altató-dalával szállt szivembe a magyar nóta szeretete, és velem nőtt egyre, egyre… Mig most, pár éve, csupán a magam gyönyörűségére összeirogatni kezdtem őket. És akkor tárult csak fel előttem igazán a magyar népköltés mérhetetlen kincstengere és mind jobban belemerültem, egyre fokozódó gyönyörűséggel, szeretettel gyűjtögetve őket. És az első ezer után a második ezer is hamar összegyűlt, most már a harmadik ezernél tartok. Két év óta nagy szeretettel rendezgetem őket, a legfinomabb dallam- és szövegváltozatokat is följegyezve, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára számára.
Gyűjteményemet (….) átdolgozva, 300-as kötetekbe rendeztem. Minden évben államsegélyével gyűjtöm és egy kötetre való anyagot dolgozok fel legújabb gyűjtésemből.”
A gyűjtőmunkájáról – e kiállításon is idézve – ezt nyilatkozta 111 esztendővel ezelőtt: „Nyáron, a vakáczió alatt szoktam utra kelni. Megtakaritott filléreimből, meg abból az évi háromszáz korona támogatásból, a melyet pár esztendő óta a Nemzeti Muzeumtól kapok, fedezem utiköltségemet. Bejárom az országot és ott, a hol gyermekkoromban tanultam meg az első néhány száz nótát, a tanyák, falvak népénél szedem össze a népdalkincset. Háromezernégyszázötven, jobbára ismeretlen, sok régóta elfeledett magyar nótát gyűjöttem eddig. Van közte szép számmal olyan is, a mely különböző vidéken más-más változatban él a nép ajkán. Mindezeket nyaranta aratóleányoktól és legényektől, a föld ifju és vén népétől hallom, leirom és lekottázom. Az én gyűjteményem – ne tessék szerénytelenségnek venni – a maga nemében Magyarországon egyedül áll. Nyári munkám gyümölcsét télen rendezem, vidékek szerint, a vig, a szomoru nótákat, a kuruczdalokat beosztom, ugy hogy bárki könnyen áttekintheti őket.”
A kiállítás elé néhány szót Kenesei Ilonáról:
Kenesei Ilona 1883. febr. 9-én született Veszprémben, Klein Bódog és Halász Mária negyedik gyermekeként Klein Ilona Irén Apollónia néven, őt még három testvére követte. Ilona családja római katolikus vallású volt. Édesapja a Veszprémi Püspökségen volt főszámvevő. Az édesapa nagyon fiatalon, 50 éves korában meghalt, ekkor Ilonka még csak 6 éves volt. Nagyapja Veszprém város híres elemi tanítója, Halász Péter (1817-1892). Ilona családjának síremléke a veszprémi Alsóvárosi temetőben található, közvetlenül a régi ravatalozó mellett.
Klein Bódogné, férje korai halála után, egyedül nevelte gyermekeit, sok nélkülözés közepette. A kiállításon is olvasható egy korabeli újságcikk, miszerint a szöghajú, okos szemű, tízéves leányka már ”több mint ötszáz népdalt ismert és énekelt, úgy hívták: a dalos madár, és Hornig báró püspöktől kezdve mindenki bámulta példátlan tehetségét, hogy serdülő gyermek létére oly rengeteg tömeg szöveget és dallamot tudott emlékében tartani.”
Ilona az Angolkisasszonyok veszprémi középiskolájába járt, de tanítói képesítését Kőszegen, a domonkosrendi nővéreknél szerezte magántanulóként. Pályáját 1901-ben helyettes tanítóként Mosonban kezdte. 1902-ben kapta meg állami elemi iskolai tanítói kinevezését. Tíz éven át Magyaróváron tanított, nevét is ezidőtájt változtatta meg Kleinről Keneseire. Radó Gyulát Magyaróváron ismerte meg, aki 1907-től a gazdasági akadémián tanult.
Ilonát 1913 januárjában helyezték Isaszegre. 1914-ben házasodtak össze Radó Gyulával (Székesfehérváron). Házasságuk rövid életű volt. Férje 1916-ban hősi halált halt az orosz fronton. Neve az isaszegi Hősök és Áldozatok Emlékparkjában álló világháborús emlékművön is szerepel.
Tanítói hivatása mellett – Isaszegen 25 éven át tanított – Kenesei Ilona állandó munkatársa volt a Magyar Anyák Naptárának és a Tündérvásár című gyermeklapnak. A Stefánia Szövetség isaszegi szervezetének kezdeményezője és elnöke volt. 1922-ben örökbe fogadta az akkor 4 éves Radó Évát, egy félárva kislányt, akit saját édesgyermekeként szeretett és nevelt. 1938-ban költöztek együtt Budapestre. Ilonka néni 1960. február 3-án hunyt el, Budapesten. Az Óbudai Temetőben helyezték végső nyugalomba. Ha most ránézek arra a teljesnek ugyan még nem mondható, de már elég szépen összeállt kirakóra, akkor számomra Kenesei Ilona életében – keresztény szóhasználattal – egy hétköznapi életszentség útja rajzolódik ki. Tudományos munkássága mellett ebből szerettem volna valamit megmutatni.
Nagyon kíváncsi lettem és vagyok most is arra, hogy Ilonka néni vajon hogyan élte át a XX. század viharait, az első világháborút, Trianont, a II. világháborút, a kommunista hatalomátvételt és végül 1956-ot? (Engem ezek a kérdések így az első majd a nem is tudom hányadik Covid-hullám alatt különösen foglalkoztattak.)
A bemutatott anyag isaszegi vonatkozású darabjait Szmolicza József, az isaszegi Falumúzeum gyűjteménykezelője bocsátotta rendelkezésemre. A kutatásban nagy segítségemre volt Kimlei Péter mosonmagyaróvári helytörténeti könyvtáros, aki az általa gyűjtött életrajzi adatok mellett felhívta a figyelmem Kenesei Ilonának a Mosonvármegye Magyaróvári Hírlapjában megjelent írásaira.
Internetes kutatásaim során ráakadtam a Bagi Ilona Leánygimnázium honlapjára, melyen Kenesei Ilona örökbefogadott lányáról, Radó Éváról találtam információkat. Írtam a honlap szerkesztőjének, aki ugyan nem tudott válaszolni a feltett kérdéseimre, de feltöltötte a levelem a honlapra. A véletlen, avagy hitem szerint sokkal inkább a Gondviselés úgy hozta, hogy Radó Éva fia, Bartha László néhány héttel később szintén megtalálta ugyanezt a honlapot, rajta már az én levelemmel és kérdéseimmel. Bartha László 2021. január 13-án kelt levelét idézem: „A napokban ünnepelte 100. születésnapját Keleti Ágnes, ötszörös olimpiai bajnok tornász, a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka. Ennek apropóján kíváncsi lettem, hogy találok-e a keresőben édesanyámról, Bartha Lászlóné Radó Éváról valamilyen anyagot, aki testnevelő tanár, és női torna mesteredző volt. Így bukkantam rá a „bagiszki.hu” honlapon a nevére. Itt volt az első munkahelye a TF elvégzése után.
Végigolvasva az ismertetőjét, meglepetéssel láttam, hogy Papp Beáta Úrhölgy által küldött levél 2020. 12. 13-ai keltezésű, amiben leírja, hogy édesanyám nevelőanyja, Radó Gyuláné Kenesei Ilona népdalgyűjtő munkásságának állít emléket. Ezzel kapcsolatban érdeklődik édesanyám felől.”
A szálak összeértek, két év keresés után megtaláltam Kenesei Ilona unokáját, aki személyes emlékeit és családi fotóit osztotta meg velem.
Azt remélem, hogy ezzel a kiállításunkkal sikerül kedvet és érdeklődést ébresztenünk sokakban Kenesei Ilona élete és munkássága iránt. Bízom benne, hogy mindez hamarosan az isaszegi települési értéktár része, sőt a Pest megyei értéktár része is lesz. Azt is remélem, hogy Kenesei Ilona 14 kötetes dalgyűjteménye, mint forrásmunka, Isaszeghez hasonlóan más településeket is arra ösztönöz majd, hogy megismerjék és visszatanulják azokat a népdalokat, melyeket 100 éve náluk énekeltek.
A "Száll az ének szájról szájra" c. kiállítás megnyitóján készült fotókat megtekinthetik a Galériák menüpontban vagy az alábbi linkre kattintva:
https://mnl.gov.hu/mnl/veml/galeria/szall_az_enek_szajrol_szajra_c_kiallitas_megnyitoja
A Veszprém TV beszámolóját a kiállítás megnyitójáról az alábbi linken tekinthetik meg:
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges