A 2018-ban megjelent kiadványsorozatnak egyik kötete a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött iratanyagból kiválogatott, a reformáció témaköréhez kapcsolódó forrásokból szerkesztett forrásválogatás. A könyvben helyet kapó források keletkezési idejét tekintve észrevehető, hogy többségben vannak a 18. századból és a 19. század első feléből származó iratok. Ennek legfőbb oka a levéltár forrásadottsága, hiszen – ahogy azt a kötet bevezetőjében is olvashatjuk – a reformáció korai időszakából (16–17. század) kevés irattal rendelkezik a levéltár, továbbá az idők folyamán az 1848–1940-es évek közötti iratanyagot komoly mértékű pusztulások érték.

A négy nagy tematikus egységből álló kötet először a reformáció számára küzdelmes korszakokból mutat be forrásokat, így részletesebb képet kaphatunk a 17. századi vallásküzdelmekről, majd a csendes ellenreformációról, ezután a különböző helyi közösségekben a hit gyakorlása számára fontos intézményes és infrastrukturális háttér megteremtéséről szólnak a válogatott források. A 20. század második felének politikai rendszerére jellemző egyházellenességről bő forrásadottságokkal rendelkezik a levéltár, erről a protestantizmus számára is nehéz korszakból válogattak be iratokat a kötet készítői az első tematikai egység végére. A második fejezetben a protestáns egyházak alappillérei, tehát a lelkipásztorok, prédikátorok és tanítók, illetve az egyházi jövedelmek forrásai kerültek bemutatásra egy-egy díjlevél, jelentés vagy összeírás közlésével. A harmadik tematikai egység a Veszprém megyében élő református és evangélikus lakosság mindennapjait mutatja be. A 16. század végétől egészen a 20. század elejéig ívelő források segítségével részletesebb képet kapunk a protestánsok életkörülményéről és életmódjáról, vallásgyakorlatáról, templomhasználatáról. Az utolsó fejezet pedig a felekezeti együttélés momentumaiból válogat, igyekszik képet adni a katolikus, református és evangélikus egymás mellett élés nehézségeiről, kompromisszumairól.

A kötetből származó következő két rövid részlettel és az egyik forrás képével érzékeltetni kívánjuk, hogy a különböző időszakokban milyen forrásokkal is találkozhat az olvasó:

„Tovább miképp tért meg Horváth János nem tudja, Czeczei Mihály és felesége miképpen lettek pápistává, erőltettek-e vagy sem, a fatens nem tudja, […] minekutána pedig pápistákká lettek, tapasztalta a fatens, hogy szorgalmatosan egész a múlt esztendeig a templomban eljártok, ott gyóntak, és semmi idegenségeket észre nem vette, nem is hallotta. Parragh Péter pedig úgy lett pápistává, hogy a helység tolvajságáért meg akarván büntetni az kápolnához jött, s azt mondotta, csak a büntetést elkerülhesse, pápistává lesz.” (Tanúvallatás Horváth János, Czeczei Mihály és felesége, valamint Parragh Péter kenesei lakosok erőszakkal történt katolikus hitre térítése ügyében, Veszprém, 1774. szeptember 20., részlet)

„Állami és pártszerveink intenciója alapján Veszprémbe került a református püspöki székhely.

A református püspökség Veszprémbe történő áthelyezése fontos politikai előrelépés, különösen a katolikus egyház befolyásának csökkentése érdekében.

A református püspökség Veszprémbe történő áthelyezése az egyházon belül lévő reakciós erők erős ellenállásába ütközött. Ennek eredményeként a fő ellenálló, Boda József veszprémi református lelkész el lett helyezve a megyéből.” (Az egyházügyi titkár feljegyzése a protestáns egyházakról és szektákról Veszprém megyében, Veszprém, 1964., részlet)

A szilasbalhási református templom tervrajza 1783-ból, MNL VeML XV.18.a.

Az érdeklődők kiadványunkat személyesen munkaidőben az MNL Veszprém Megyei Levéltára székházépületében (8200 Veszprém, Török Ignác utca. 1.) vásárolhatják meg. A kiadvány e-mailben is megrendelhető a leveltar.veml@mnl.gov.hu címen. A kötet ára: 2800 Ft.