Jelenlegi hely
Az aradi vértanúk emlékezete
A forradalom és szabadságharc vérbe fojtása nemcsak országos, hanem helyi szinten is mély nyomokat hagyott. Bár az aradi tizenhármak sorsa közismert, kevesebb szó esik arról, hogyan érintették ezek az események a vidéki Magyarországot, így Veszprém vármegyét is.
Levéltárunk iratanyaga az aradi vértanúkkal kapcsolatban forráshiányos, az 1849. évi és az azt követő évek megyei és városi jegyzőkönyvek egyikében sem találunk a témával kapcsolatos bejegyzés. Ennek oka, hogy az aradi vértanúk emlékét hivatalosan hosszú évekig elfojtották, a közösségi megemlékezések tiltottak voltak. Valamint, hogy a 13 aradi vértanú egyike sem volt Veszprém megyei születésű.[1] Batthyány is csak fogolyként fordult meg Veszprém megyében 1849. április 25-én Várpalotán a Zichy-kastélyban, másnap április 26-án pedig a városlődi vendégfogadóban szállásolták el. A gróf özvegye, Zichy Antónia grófnő az emigrációból hazatérve, 1856-ban vásárolta meg Festetics Leó gróf kastélyát a Veszprém megyei Dákán, és itt élt gyermekeivel egészen a haláláig.[2]
1849 elején Veszprém és Zala vármegyék élére Fiath Ferenc császári és királyi kamarást nevezték ki királyi biztosnak a polgári közigazgatás vezetésére. Fiáth 1849. január 20-án megtartott kibővített megyegyűlésen vette át a közigazgatás irányítását: a vármegyei önkormányzatot, az Állandó Bizottmányt feloszlatta, a tisztikart a helyén hagyta, s a biztosi hivatalnak rendelte alá.
1849 augusztusában Világosnál letették a fegyvert a magyar csapatok. Ezzel kezdetét vette a megtorlás időszaka, amely elérte Veszprémet is. A megyét hűségnyilatkozat aláírására kötelezték és bevezette a statáriumot.[3] Bár nem voltak nyilvános kivégzések, mint Aradon vagy Pesten, a megtorlás más formái annál inkább jelen voltak. 1849 augusztus végén a császári csapatok megkezdték Veszprém vármegye lefegyverzését, a forradalmárok felelőssége vonását, az új megbízható elemekből álló közigazgatás kiépítését. A hazatérő honvédeket besorozták a császári hadseregbe, a bujdosókat pedig köröztették. A Kossuth bankókat begyűjtötték és nyilvánosan elégették a püspöki palota előtti téren. A forradalomhoz kapcsolódó veszprémi vezetőket és értelmiségieket vizsgálatoknak vetették alá. Többeket internáltak vagy hosszabb-rövidebb időre elhurcoltak. Számos megyei hivatalnokot elbocsátottak, többeket hűségnyilatkozatra köteleztek.[4]
Az 1850-es években nemcsak a sajtó és a könyvkiadás volt szigorú cenzúra alatt, de a közösségi megemlékezések is tiltottak voltak. 1849. október 6-ra, az aradi hősökre emlékezni 1867-ig csak titokban lehetett.
Az első említés az aradi vértanúkról való megemlékezéssel kapcsolatban Veszprém vármegye Állandó Bizottmányának 1867. évi jegyzőkönyvében, az október 7-én tartott ülésen, a 647. számú bejegyzésben olvasható:
„M. K. Belügyminiszter úr ő n. méltósága f.é. september 14-ről 3980 sz. a. kelt kibocsájtványában tudatván, miszerint a f.é. october 6-án tartani szándékolt országos honvédgyülést betiltotta, ’s felhívja a megye közönségét miszerint ezen betiltást azonnal oly hozzáadással hozza köztudomásra, miszerint: Arad város polgármestere szigorú felelősség terhe alatt utasítva van jelen rendelet áthágóit a törvények büntető kezének átszolgáltatni.”[5]
A kiegyezés után szabadon - bár kellő politikai tapintattal - lehetett emlékezni a szabadságharc hőseire és áldozataira, az emlékezést az országszerte megalakuló honvédegyletek vállalták fel, sorra emelték a honvéd emlékműveket[6] Pedig az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, már egy-két órával a kivégzéseket követően a tömegek zarándokoltak a vesztőhelyre. Kezdetét vette az áldozatok tárgyi hagyatékának gyűjtése.
Az országos kegyelet bőségesen termelte a kiadványokat, művészeti alkotásokat. A népművészetben is fellelhetők a vértanúhalált halt tábornokok ábrázolásai. Ezek közül külön kiemelkednek azok a Veszprém megyében készült díszbotok, ahol a pásztorfaragások hagyományos technikájával, a kőnyomatos képek másolásával több változatban készítettek a dísz- és sétabotokat.[7] Az aradi gyásznap emlékét egy nóta is őrzi, amely az egész magyar nyelvterületen elterjedt, számos formája ismert. [8]
„Odalip az akasztófa közelébe,
Megöleli, megcsókolja keservibe,
Isten hozzád szabadságom keresztfája.
Érted halok, meg hazámért, nem hiába!”[9]
Kép1: Thorma János: Aradi vértanúk, október hatodika (1896) című festménye, Forrás: https://szikragaleria.hu/thorma-janos/
Kép2: Az aradi vértanúk emlékalbuma szerkesztette: Varga Ottó (1893) Forrás: Wikipedia
Valóságos kultusz alakult ki a vértanúk földi maradványainak felkutatásából is. A visszaemlékezésekből megtudhatjuk, hogy több tábornok holttestét az őröket lefizetve, titokban elszállították első nyughelyükről. Kiss Ernő holttestét a családja menekítette az aradi ótemetőbe, majd 16 év múlva Elemérre a családi sírboltba, ahol ma is nyugszik. Dessewffy földi maradványait a kivégzés után egy évvel rokonai szállították el titokban Margonyára. Damjanich János sógora, Csernovits Péter volt délvidéki királyi, majd kormánybiztos további négy vértanú tábornok holttestét vitette el kivégzésük helyéről, miután komornyikja lefizette a hóhért. Közülük Vécseyt felesége temettette újra az aradi temetőben, majd egy év elteltével a családi sírboltba szállították, ahol 1916-ig pihenhetett, ugyanis ekkor az aradi Kultúrpalotába vitették. Leiningent előbb Monyorón, majd 1876-ban Borosjenőn temették el. A föllelt összes hamvakat 1974. október 6-án, a 125. évfordulón temették el kis koporsókban az obeliszk alá. Magyarország első miniszterelnökének hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Batthyány-mauzóleumban nyugszanak.[10]
Az emlékező tömeg egy eperfát ültetett a kivégzés helyszínére Aradon. Az eperfa ágaira ragasztott cédulákra írták fel a tizenhárom vértanú nevét. 1871-ben a vértanúk emlékének ápolását felvállaló Aradi Honvédegylet emlékkővel helyettesítette a kiszáradt eperfát.
Az aradi Alföld című napilapban 1867. június 16-án, egy héttel I. Ferenc József megkoronázása után, megjelent egy felhívás emlékoszlop felállítására. A vesztőhelyen ma látható obeliszket Haeffner Ernő, a győri ’48-as Honvédegylet jegyzője kezdeményezésére 1881-ben állították fel. A mesterséges domb, amelyre 15 lépcső vezet föl, kiemeli a síkságból a sötétszürke gránitból készült obeliszket. Egyik oldalán a gyásznap dátuma: 1849. október 6., a másikon a tizenhárom honvédtiszt neve, kivégzésük sorrendjében. [11]
Kép3: Az aradi vértanúk emlékműve Forrás: Wikipedia
1867-ben Arad város létrehozott egy szoborbizottságot, amely 1877-ben pályázatot írt ki egy elkészítendő emlékműre. A tervek szerint a talapzatra került volna a tizenhárom vértanú arcképe. A szoborcsoport központi alakja a Haza, körülötte a Szabadság, Áldozatkészség, Erő és a Küzdelem végkatasztrófája allegóriái álltak volna. Zala György szobrászművész 1885. október 6-án, a vértanúk halálának napján kezdte el a munkát. Az eredeti tervektől eltérve, saját művészi alkotásává formálta a szobrot. Először az Ébredő szabadság alakja készült el 1886 tavaszán, ezt a Harckészség és az Áldozatkészség követte 1887 nyarán. A végére maradt a Haldokló harcos, illetve a csoport főalakja, a Hungária.
A szobor ünnepélyes felavatására 1890. október 6-án került sor a Szabadság téren, amelyet Kossuth Lajos is üdvözölt. Fonográfon is rögzített beszédében ezt mondta: „Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben, a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak”[12]
Kép4: Az aradi szoboravatási ünnepségről készült egykorú fénykép a Vasárnapi Újságban Forrás: https://kossuthhangja.oszk.hu/html/nyito.htm
Kép5: Kossuth Lajos fonográfba mondott beszédének saját kezű leirata. - OSZK Kézirattár, Analecta 11.498 Forrás: https://kossuthhangja.oszk.hu/html/nyito.htm
Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 novemberi száma teszi közzé a felhívást, amelyben országos gyűjtést indítanak az emlékmű felállításának költségeihez. „Az aradi vértanúk szoborbizottsága a törvényhatósági bizottsági tagokhoz 1 frtos nyugtát küldött a tervezett szobor felállítására.” [13]
Veszprém vármegyében az 1880-as évektől váltak általánossá az október 6-i megemlékezések, amelyekről a helyi sajtó rövid híradásokban számolt be.
A Pápai Hírlap 1881. évi számában az alábbi megemlékező szöveg jelent meg: „Nem emlékszem, hogy eddig városunkban okt. 6-át, mint az aradi vértanuk gyászos évfordulati napját, gyászmisével megünnepelték volna. Az ideit a sz. Ferenczrendiek templomában gyász isteni tisztelet tartatott, melyen csak azért vehettek kevesen részt, mert kevesen voltak a kegyelet e nyilvánulásáról eleve értesülve. Jövőre hiszem másként lesz.”[14]
Az Aradi vértanúk halálának 40. évfordulója 1889. október 6-án volt. Ezt a jeles napot az akkori közvélemény és a nemzeti emlékezet már nagyszabású ünnepségekkel, megemlékezésekkel ünnepelte.
Veszprém vármegye is lerótta kegyeletét az aradi vértanúknak. „Vármegyénk is lerótta kegyeletét a tizenhárom nemzeti vértanú iránt. Ugyanis a legutóbbi őszi közgyűlés elhatározta, hogy az aradi vértanuk sírjára, hazafiúi kegyelete jeléül koszorút küld, a melyet Kolozsváry alispán fog oda vinni.”[15]
Az I. világháború után tovább nőtt az emléknap jelentősége. Batthyány Lajos kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest. Az Újépület lebontása után a főváros képviselőtestülete 1905. október 6-án döntött úgy, hogy azon a helyen, ahol Batthyányt kivégezték, nem szobrot, hanem örökmécsest fognak állítani. 1909-ben elkészült a műépítész részletes terve, s megszavazták a szükséges pénzt, de a kivitelre csak 1925-ben került sor.
Kép6: A Batthyány-örökmécses Forrás: Wikipedia
A Batthyány-örökmécses a szabadság jelképe lett, s már 1941-ben németellenes és antifasiszta tüntetés tartottak itt.
Az 1949-ben kivégzett Rajk Lászlót és társait akkor egyszerűen elásták a gödöllői országút közelében, 1956 tavaszán pedig politikailag is rehabilitálták, majd 1956. október 6-án a Kerepesi úti temetőben díszsírhelybe helyezték. A temetést követően antisztálinista tüntetés zajlott le a Batthyány-örökmécsesnél.[16] Sokan az 1956-ot követő megtorlásban és az azt irányító Kádár Jánosban az 1849-et követő megtorlást, és annak vezéralakját, Haynaut látták, Nagy Imrében pedig Batthyány Lajost, akit szintén egy vereséggel végződő szabadságharc után végeztek ki.
Az örökmécses a kádárizmus utolsó éveiben ellenzéki tüntetések színhelye volt. Az 1988. márciusi tüntetést követő hónapban az állampárt előkészítő tárgyalásokba kezdett az Ellenzéki Kerekasztallal a demokratikus átmenettel kapcsolatban.[17]
Kép7: Tüntetés a Batthyány-örökmécsesnél, 1988. március 15. Forrás: Fortepan
A rendszerváltozás után a kormány 2001 novemberében nyilvánította nemzeti gyásznappá a 237/2001. (XII.10.) számú Korm. rendeletben. A hagyományok szerint a Kossuth téren félárbocra engedik Magyarország nemzeti lobogóját, majd az egykori miniszterelnök vesztőhelyének színhelyén, a Batthyány-örökmécsesnél gyertyagyújtással koszorúzással emlékeznek a szabadságharc mártírjaira. A középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak. Napjainkban már nincs olyan település, ahol legalább egy utca ne viselné nevét valamelyik vértanúnak, vagy ne állna legalább egy emlékoszlop, illetve szobor, amely emléket állít az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett hősöknek.
2025. október 6-án ismét főt hajtunk az 1849-es aradi vértanúk emléke előtt. 176 évvel később, a gyásznapon Veszprém vármegye településein az emlékezés hagyománya ma is él: koszorúzásokkal, mécsesgyújtással, iskolai megemlékezésekkel és ünnepi beszédekkel tisztelgünk a hősök előtt.
Irodalom:
Csarnai 2020 = Csarnai Márk: A Batthyány-örökmécses és az 1988-as ellenzéki megmozdulások
https://ujkor.hu/content/batthyany-orokmecses-es-az-1988-ellenzeki-megmozdulasok
Gusztiné 2019 = Gusztiné Dr. Torony Judit: Az aradi vértanúk emlékére (MNL NML Raktárunk mélyéről) https://mnl.gov.hu/mnl/nml/az_aradi_vertanuk_emlekere
Hudi 2001 = Hudi József: Francsics Károly visszaemlékezései. Pápa, 2001.
Illés 2022 = Illés Kornélia: Emlékezés az aradi vértanúkra, MNL VeML honlapján megjelent cikk, 2022. október 5. https://mnl.gov.hu/mnl/veml/hirek/emlekezes_az_aradi_vertanukra
Mándoki 1974 = Mándoki László: Az aradi vértanúk nótájának kérdéseihez, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Molnár 2007 = Molnár András: Batthyány Lajos gróf életútjának magyarországi és külföldi helyszínei, Honismeret 35. évfolyam 6. szám, 2007.június 24.
Múlt-kor 2006 = Vértanúság, temetés, gyász: október 6-a a történeti emlékezetben 2006. október 6. Múlt-kor történelmi magazin https://mult-kor.hu/cikk.php?id=15023
Szabó 1999 = Szabó Zoltán - Az aradi vértanúk emlékezete Forrás: http://www.neprajz.hu/48/tanulmanyok/tan8.shtml
Tóth 2013 = Tóth Zsolt: Az aradi vértanúk sírjainak kutatása és feltárása, Hadtörténelmi Közlemények, 126. évfolyam, Hadtörténeti Intézet Budapest, 2013/1. szám
Vajda 1999 = Vajda Lászlóné: 1848-49 zalai kronológiája, A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849, szerk.: Béres Katalin, Zalaegerszeg 1999.
Pápai Lapok VIII. évfolyam 47. szám. 1881. október 9.
Pápai Újság I. évfolyam 42. szám 1899. október 8.
Veszprém megyei hivatalos heti közlöny VII. évfolyam 47. szám 1881. november 13.
Levéltári forrás:
HU MNL VeVL IV.253. 80. kötet, 647/1867. sz. bejegyzés
Képek:
Kép1: Thorma János: Aradi vértanúk, október hatodika (1896) című festménye, Forrás: https://szikragaleria.hu/thorma-janos/
Kép2: Az aradi vértanúk emlékalbuma szerkesztette: Varga Ottó (1893) Forrás: Wikipedia
Kép3: Az aradi vértanúk emlékműve Forrás: Wikipedia
Kép4: Az aradi szoboravatási ünnepségről készült egykorú fénykép a Vasárnapi Újságban Forrás: https://kossuthhangja.oszk.hu/html/nyito.htm
Kép5: Kossuth Lajos fonográfba mondott beszédének saját kezű leirata. - OSZK Kézirattár, Analecta 11.498 Forrás: https://kossuthhangja.oszk.hu/html/nyito.htm
Kép6: A Batthyány-örökmécses Forrás: Wikipedia
Kép7: Tüntetés a Batthyány-örökmécsesnél, 1988. március 15. Forrás: Fortepan, Képszám: 60421, Fotó adományozó: Philipp Tibor
[1] Illés 2022.
[2] Molnár 2007. 15.
[3] Vajda 1999. 33.
[4] Hudi 2001. 265., 272.
[5] HU MNL VeVL IV.253. 80. kötet, 647/1867. sz. bejegyzés
[6] Múlt-kor 2006.
[7] Szabó 1999.
[8] Mándoki 1974.
[9] Szabó 1999.
[10] Tóth 2013.
[11] Gusztiné 2019.
[12] Gusztiné 2019.
[13] Veszprém megyei hivatalos heti közlöny 1881,
[14] Pápai Lapok 1881.
[15] Pápai Újság 1899.
[16] Múlt-kor 2006.
[17] Csarnai 2020.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges