Sziklay János: A Balatonnak van lírája¹

Megdöbbenéssel olvastam Östör József² országgyűlési úr cikkét, amelyben azt az állítást dobja oda, hogy a Balatonnak nincs lírája.
Hogy Petőfije nem volt a Balatonnak, az természetes és nem is baj és nem is szükséges. Hiszen az egész országnak, az egész nemzetnek is csak egy Petőfije van, nem is lehet több, és ne is legyen több. Ellenben mi a tény? Petőfi 22 alföldi tárgyú vagy vonatkozású költeményt írt összesen. A Balatonról szóló eddig többszáz kisebb-nagyobb költemény közül pedig huszonkettőnél jóval többet választhatunk ki olyat, amiért a nagy Petőfi melegen megszorítaná a kezünket.
Kevéssel Petőfi eltűnte után, tehát még a Petőfi-korszakban, vagyis Berzsenyin már innen jelent meg Garay János egész balatoni kötete, a Balatoni kagylók, ebből évtizedeken át szavalták az iskolákban a Tihanynak bérctetőjén költeményt. Az egész könyv csak Balaton: tiszta líra.
A Magyar Földrajzi Társaság monumentális tudományos kiadványai sorozatába, amelyet a jeles emlékű Lóczy Lajos Cholnoky Jenő segédletével szerkesztett, én írtam a Balaton bibliográfiáját. Megjelent magyar és német nyelven 1904-ben. Ebben fel vannak véve a szépirodalmi művek is. Az azóta megjelent szépirodalmi művekről pedig megemlékezem az 1928-ban Vass József³ miniszter úr előszavával megjelent Balatonunk egészségügyi, turisztikai és gazdasági értéke című nagyobb munkámban.
Bizony Garay után ott ragyog Endrődi Sándor neve, akinek emlékeit csak legutóbb avattuk föl Alsóörsön és Budapesten. Ott következik a tragikus végű Soós Lajos, akinek emlékoszlopa 1927 óta ott áll a kenesei magasparton. Több balatoni kötete tiszta líra.
Váth János A Balaton magyar költők dalaiban című műve 23 költő verseiből idéz egy egész bokrétára valót. 1921-ben jelent meg Balaton címmel verses kötetem. Magamról nem szólhatok; szóljanak az egykori kritikák, szólnak a lexikonok, Pintér Jenő és Bánhegyi Jób irodalomtörténetei. Hat évvel később pedig Lampérth Géza barátomtól adott ki egy kis kötet csupa balatoni verset a Balatoni Szövetség Pannónia Tündére címmel. Ábrányi Emil, Szalay Fruzina, Pósa Lajos, Palágyi Lajos, Petri Mór, Sajó Sándor, Sík Sándor stb. zengettek a Balatonról; csak példaképpen mondom, a teljesebb névsor megvan említett könyveimben; legújabban olvastam Wlassics Tibor báró színes leíró költeményét. Valamiképpen tehát a Balatonnak olyan tudományos irodalma van, amely páratlan a világon és olyan gazdag lírája van, mint hazánk egyetlen vidékének sem.

¹Sziklay János: A Balatonnak van lírája, Budapesti Hírlap, 1930. január 3.
²Östör József (1875–1949) jogász, országgyűlési képviselő. Tanulmányait a soproni bencés gimnáziumban végezte, majd a budapesti tudományegyetem jogi karán tanult. Az 1922-es nemzetgyűlési választásokon pártonkívüli programmal a nagycenki kerület képviselőjeként került a parlamentbe. Az Egységes Párt elnökségi tagja, a parlamentben a kultusztárca költségvetési előadója lett. Östör József felszólalása nyomán alapította az MTA a Nyelvmívelő Bizottságot, melynek tagja lett. Alapvetően konzervatív-liberális szellemi beállítottságú volt. Széchenyi István Városi Könyvtár, Sopron:  https://www.szivk.hu/ostor-jozsef/
³Vass József (1877–1930) római katolikus pap, kalocsai nagyprépost, kereszténypárti politikus, a Bethlen-kormány népjóléti és munkaügyi minisztere.

Sziklay János (Veszprém, 1857. április 2. – Budapest, 1945. november 25.) neves újságíró, költő, regényíró és művészettörténész. Tanulmányait Veszprémben, Székesfehérváron, Pozsonyban és Budapesten végezte. Gazdasági pályára készült, iskoláinak folytatására Pozsonyba ment, ahol 1877-ben az akkor alakult magyar napilap belső és több fővárosi lap levelező munkatársa lett. 1879-ben Budapestre költözött és az irodalomnak élt. 1882–1891 között a Balaton kultúregyesület és a Hírlapírók egyesületének titkára, majd alelnöke lett. 1898-tól az Országos Pázmány Egyesület főtitkára, később alelnöke.
Sziklay jelentős közéleti szerepet vállalt, számos egyesület szervezésében vett részt, sokat tett a Balaton népszerűsítéséért és Veszprém kultúrtörténetének feltárásáért.
Sziklay János töredékes iratait 1988-ban az Eötvös Károly Megyei Könyvtár adta át a Veszprém Megyei Levéltárnak (MNL VeML XIV.18.). Az iratok Sziklay unokaöccse és nevelt fia, Nagy Gyula tulajdonát képezték korábban.