A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára 2018-ban példaértékű nemzetközi levéltári együttműködés eredményeként jutott a Martonfalvay család (és ehhez kapcsolódóan Simonfalvay József) irataihoz. Az iratanyag több szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír. A családtörténeti adatokon túlmenően ugyanis felbecsülhetetlen köztörténeti jelentőségű dokumentumokat is tartalmaz.

Az iratokat 2018-ig az Archivio a Marca (Mesocco, Svájc) őrizte, ahová azok Cesare Santi (1939–2016) történész hagyatékával kerültek. Az iratok eredetileg Antonio Bertossatól (1917–1996) származtak, arról azonban, hogy hozzá hogyan kerültek, nincsenek információink. Az iratokat Reto Weiss levéltáros (Staatsarchiv Graubünden, Chur, Svájc) adta át levéltárunknak, aki magyar nyelvtudása miatt kapta meg azokat a mesocco-i levéltártól. Az iratok átvizsgálása után Reto Weiss kereste meg a Veszprém Megyei Levéltárat, és ajánlotta fel az iratok ingyenes átadását és Magyarországra szállítását. Klara Weiss-Balla 2018. április 23-án adta át az iratokat Veszprémben.

A Vas megyei eredetű Martonfalvay család levéltárának mindeddig csupán töredékét őrizte Levéltárunk (MNL VeML XIII. 28. a Martonfalvay család iratai, 1679–1932, 0,16 ifm). Az új átvétel egyrészt tökéletesen kapcsolódik a korábbi átvétel irataihoz, másrészt mennyiségében és minőségében is jelentősen megnövelte a benne található információkat.

A levéltár középkori része nem maradt fenn, ilyen iratokat sajnos az új átvétel sem tartalmaz. Szórványos XVI. századi adatok után a XVII. századtól maradt fenn folyamatos iratsorozat. Mindez talán nem véletlen. A háborús övezetté váló dél- és közép-dunántúli (somogyi, vasi, zalai) területekről a XVI-XVII. század során számos család (pl. széplaki Bottka) északabbra költözött, s birtokaikat hátra hagyva a királyi Magyarországon kerestek menedéket, megélhetést. A Martonfalvayak is így kerültek Veszprém megyébe, majd telepedtek le véglegesen. A XVII. században tehát egy gyökeresen új fejezet kezdődött az érintett családok történetében.

E korszak emblematikus figurája Martonfalvay Imre, akinek a magyar nyelvű emlékirata nem csak jelentős, sokszor használt történeti forrás a végvári időkre vonatkozóan, de kiemelkedő jelentőségű irodalmi, nyelvtörténeti emlék is. Az irodalomtörténeti szakirodalom szerint Martonfalvay Imre emlékiratai megírásával „a szubjektív hangú magyar próza egyik úttörőjévé” vált. Az iratanyagban Martonfalvay Imre is felbukkan, igaz csak említés szintjén egy töredékesen fennmaradt perlevélben. Az iratok java leszármazottaival kapcsolatos. A XVII. századtól pontosan követhetjük a család leszármazását, rokoni kapcsolatait, és nagyon bő anyag áll rendelkezésünkre a birtokigazgatás, gazdálkodás tekintetében. Elsősorban, de nem kizárólag, a Vas megyei Acsád, a somlóhegyi szőlő, Iszkáz (Középiszkáz, Kápolnásiszkáz, Nemesiszkáz, Alsóiszkáz, Pokiiszkáz) birtokokban lévő részeiket érinti az iratanyag.

Az új átvétel elsődlegesen természetesen a család történetének alapforrása, kiemelkedő családtörténeti jelentőségű. Pontosítani lehet a családfát, a család birtokviszonyait, nyomon követhetjük a család gazdálkodását. Érdemes kiemelni, hogy a rokon Vécsey és Vigyázó családokra vonatkozóan is találhatóak adatok az anyagban. Az új átvétel részét képezik Simonfalvay Józsefnek, a Pápai Törvényszék elnökének a hivatali iratai 1848-ból. A Martonfalvay és a Simonfalvay család rokonságával kapcsolatos kérdésekre az átvett iratanyag teljes feltárásával kaphatunk majd választ. A gyér szakirodalmi adatok alapján Simonfalvay Józsefet egyelőre csak az 1848-as pápai működése kapcsolja a Martonfalvay család iratanyagához.

A hagyományos családi iratanyag mellett két (tovább bontható) tematikus gyűjtés is megtalálható az új átvételben.

Az iratanyag tartalmaz egy jelentős politikatörténeti gyűjteményt, amely 1740 és 1846 közötti országgyűlések és megyegyűlések irataiból áll. Felterjesztések, leiratok, követutasítások, vitairatok a legkülönbözőbb akkor aktuális témákban. A gyűjteményben a Veszprém megyei mellett, Zala és Győr megyei megyegyűlések iratai is találhatóak. Az iratanyag első felmérése alapján úgy tűnik, hogy nem köthető közvetlenül valamely Martonfalvayhoz. Tehát az iratoknak nem a szerzőjük valamelyik családtag. (Legalábbis a megállapítható esetekben, vannak ugyanis szerző megjelölése nélküli iratok). Általános politikai érdeklődést jelez, és az említett politikai történésekben való részvételt feltételez a gyűjtemény. (Az alaposabb feltárás ebben a tekintetben hozhat új, biztos megállapításokat.)

Talán ennél is nagyobb jelentőségű az 1848–49-es szabadságharccal kapcsolatos dokumentumgyűjtemény. Ez az irategyüttes további két részre bontható. Idősebb Martonfalvay Elek (a Pápai Járás szolgabírája) és Simonfalvay József (a Pápai Törvényszék elnöke) hivatali működésének iratai képezik az egyik, jól elkülöníthető részt. A 48-as anyag másik része pedig klasszikus értelemben vett gyűjtemény, azaz a forradalommal kapcsolatos változatos témájú iratok tudatos gyűjtése révén jöhetett létre. Idősebb Martonfalvay Elek élete vége felé megírta a forradalommal kapcsolatos emlékeit. Ez azt bizonyítja, hogy a forradalom emlékezete élete végéig foglalkoztatta, a személyes érintettségén túlmenően történeti szempontból is érdeklődött az események iránt. Őt tarthatjuk a gyűjtemény létrehozójának. A gyűjteményben az országos jelentőségű események mellett jelentős számban találhatunk a helyi, pápai, pápa környéki eseményekre vonatkozó dokumentumokat. Ennek része egy jelentős nyomtatványgyűjtemény is.

A szolgabírói iratokban elég pontosan követhetőek a dunántúli hadmozdulatok, a nemzetőrség felállításával és működtetésével kapcsolatos események, és általában a hadseregellátással kapcsolatos problémák (újoncozás, ruházat, fuvar, fegyverellátás). A járás községeinek az említett ügyekhez való hozzájárulásáról pontos kimutatások készültek, ezek megtalálhatóak az iratanyagban. Pápa 1849. évi osztrák megszállása idejéből a hivatalban maradt szolgabíró iratai között természetesen megmaradtak a császári adminisztráció rendelkezései is. A környék történetével kapcsolatban ki kell emelni Marcaltő feldúlásával, illetve a feldúlás után Marcaltő megsegítésére indított kezdeményezéssel kapcsolatos iratokat, a külsővati sánc építésére vonatkozó néhány dokumentumot, valamint a Lovászpatonán 1848-ban történt események leírását. Ezek a környék történetének elsődleges, nagyobb részt eddig nem ismert adatokat tartalmazó forrásai.

Az országos jelentőségű eseményekre vonatkozó iratok közül ki kell emelni egy Kossuth Lajosnak tartott (egyébként valószínűleg apokrif) levélnek, valamint Klapka György 1849. október 3-i napi parancsának a másolatát.

A nyomtatványok végig követik 1848–1849 pápai és Pápa környéki eseményeit, kezdve a Pápán kinyomtatott 12 ponttól, a pápai forradalmi események plakátjain keresztül, a császári proklamációig. Találhatunk köztük kinyomtatott hadijelentéseket, miniszteri rendeleteket, valamint a nemzetőrséget érintő dokumentumokat, például a nemzetőrségben rendszeresített vezényszavak jegyzékét. Ez utóbbi azért is érdekes, mert egy pápai nemzetőr tiszt, Vermes Illés készítette. A német vezényleti nyelv „magyarítására” tehát helyben is tettek kísérletet.
Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy az új átvétel nem csupán a Martonfalvay család történetét teszi teljesebbé az eddig ismert dokumentumokhoz képest, hanem nagyon jelentős köztörténeti adatokat is tartalmaz. A Pápa és Pápa környékének 1848–49-es történetére vonatkozó iratok pedig, legalábbis a térségre vonatkozóan, az eddigi történeti narratíva újragondolására, újrafogalmazására is lehetőséget adnak.

Pápa, 2019. április 11.

Petrik Iván
levéltáros