Szombathely mezőváros levéltárosa hivatali esküszövege 1823-ból

Kiss Mária, a Vas Megyei Levéltár egykori igazgatója több mint 3 évtizeddel ezelőtt megjelent tanulmányában elsődlegesen originális források alapján részletesen és behatóan feltárta Szombathely város levéltára 1950 előtti történetét. E publikáció a 17. századi előzményekig visszanyúlóan tárgyalja a mezőváros, majd rendezett tanácsú, később rövid ideig törvényhatósági jogú város archívumának meglehetősen viszontagságos históriáját, az iratanyag elhelyezését, gyakori költöztetését, az iratok megőrzése érdekében tett intézkedéséket, az elvégzett rendezési és selejtezési munkákat, miközben kitér annak tudományos célú felhasználására, és külön fejezet szól a levéltár kezelését végző levéltárosok – egykorú elnevezéssel „archivarius”-ok – személyéről és működéséről.[1]

    Kiss Mária e közleményéből tudjuk, hogy Szombathely mezőváros levéltárának felügyelete és rendben tartása már 17. századtól kezdődően egy kisebb megszakítástól eltekintve egészen 1848-ig az évente áprilisban megtartott tisztújító közgyűlésen megválasztott városi jegyző – 1827-től főjegyző – vagy az aljegyző feladatkörébe tartozott. E rövid időszak 1824. április 29-től 1826. április 25-ig tartott. Szombathely 1824. április 29-én lezajlott tisztújító közgyűlése ugyanis úgy ekkor határozott, hogy a városi jegyző és a levéltáros funkcióját különválasztják, és az addig a jegyző tisztét ellátó Persa Mihályt „archivarius”-sá és „registrator”-rá, azaz a város levéltárának kezelőjévé és lajstromozójává nevezték ki.[2]
   Persa Mihályt 1773. szeptember 20-án keresztelték meg Szombathelyen. Édesanyja Németh Zsuzsanna, édesapja pedig Persa István csapómester volt,[3] akik 1770. február 4-én kötöttek házasságot, szintén Szombathelyen.[4] Sajnos, nincsenek adatok arról, hogy Persa Mihály milyen iskolákba járt, az azonban tény, hogy 1795-ban városi aljegyzője lett, és e tisztet 1816-ig töltötte be, amikor is előrelépve a ranglétrán jegyzői megbízást kapott, közben pedig 1804 és 1814 között a város külső-, 1814-től pedig belsőtanácsosába is beválasztották,[5] mely utóbbi tény azt jelentette, hogy a települést irányító legszűkebb körhöz tartozott.
   1824. április 29-én kinevezésekor Persa Mihály a levéltár már régóta esedékes rendezésére és az iratok gyors megtalálását biztosító segédletek elkészítésére kapott megbízást. Miután ekkor először lett önálló levéltárosa Szombathelynek, a többi tisztségviselőhöz hasonlóan ő is esküt tett a tisztújító közgyűlésen, amely jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbi levéltárosi hivatali eskü a város történetében.
   Szombathely város első önálló levéltárosa 1824. április 29-én letette tehát az itt olvasható esküt, amelyet valószínűleg az előző évben foglaltak írásba, legalábbis erről tanúskodik a valamennyi szombathelyi tisztségviselő esküformuláját tartalmazó füzet borítóján olvasható felirat.[6]
Persa Mihály megbízatásához híven, valószínűleg hozzá is kezdett a város levéltárának rendezéséhez és a szükséges segédletek elkészítéséhez, ám nem sokáig folytathatta e munkát, mivel előbb 1824 novemberében, majd pedig 1825. február 12-én ismét agyvérzést kapott,[7] 2 nappal később, 52 éves korában pedig elhunyt.[8] A Persa második szélütésének napján megtartott városi tanácsülés – egyrészt konstatálva, hogy a Persa várhatóan nem épül fel, másrész tekintettel arra, hogy a levéltárban őrzött iratokra rendszeresen és folyamatosan szükség van – úgy rendelkezett, hogy az „archivarius és registrator” teendőit Pletnics János jegyző – aki utóbbi tisztségben 1824. április 29-én lépett Persa Mihály helyére[9] – veszi át.[10] Vélhetőleg ekkor Pletnics János is letette ugyanazt a levéltárosi esküt, amit Persa korábban. Pletnicset 1825. április 25-én lezajlott tisztújításon még megerősítették mindkét hivatalában,[11] 1826. április 25-én azonban bár már nem nevezték „arhivarius”-nak és „registartor”-nak, ám a levéltár kezelése így is az ő feladata maradt,[12] ami azt jelentette, hogy Szombathelyen ismét összekapcsolódott a városi jegyző és a levéltáros funkciója. Az 1827. április 25-re összehívott tisztújításon a jegyzői tisztséget főjegyzőire cserélték, és továbbra is Pletnics János főjegyző felelt a levéltárért.[13]
Amint az alább olvasható, az eskü szövege egyszerű, világos és tömör. Lényegere törően tartalmazza azokat a legfontosabb szolgálati feladatokat és szabályokat, amelyeket Szombathely város levéltárosának szem előtt kellett tartania munkája során, és elmondható, hogy az abban foglalt előírások ma is ugyanúgy érvényesek, mint közel 2 évszázaddal ezelőtt. Így ez az eskü főként szellemiségét és célszerűségét tekintve jó kiindulópontul szolgálhatna a jelen levéltárosai számára kötelező eskünek is. Ám mégsem szolgál, mivel Magyarországon 1990 óta a közlevéltárak munkatársai – valamilyen ismeretlen és érthetetlen okból – eltérően azt megelőző időszaktól, nem tesznek hivatali esküt.

Jegyzetek

[1] Kiss Mária: Szombathely város levéltára. In: Levéltári évkönyv, 1986. Szerk. Kiss Mária. Szombathely, 1986. 354-375. p. (Vas megye múltjából; 3.)

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: VaML) Szombathely város közönségének és tanácsának irata (továbbiakban: Szvkt.) Közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Ktjkv.) 2/1824–1825.

[3] VaML Mikrofilmtár (továbbiakban: Mft.) Szombathely, római katolikus (továbbiakban: r. k.) keresztelési anyakönyv.

[4] VaML Mft. Szombathely, r. k. házassági anyakönyv.

[5] VaML Szvkt. Ktjkv. 1795–1797. 24., 218. p.; 1797–1799. 2., 214., 444. p.; 4/1800. 04. 25.; 3/1801. 04. 25.; 3/1802–1803.; 1803–1805. 3., 355., 357. p.; 1805–1806. 3., 5. p.; 1806–1807. 3., 4. p.; 1807–1808. 4., 8. p., 1808-1810. 3., 5., 346., 349. p.; 1810–1812. 2., 4., 295., 297. p.; 1812–1813. 2., 4. p.; 1813–1814. 2., 4., 249., 250. p.; 1814–1816. 259., 260. p.; 1816–1818. 2., 301-302. p.; 1818–1819. 121., 403., 404. p.; 1/1820-1821.; 2/1820-1821.; 2/1821-1822.; 1/1822-1823.; 3/1822-1823.; 1/1823-1824.; 2/1823-1824.; 1/1824-1825.; 2/1824-1825.

[6] VaML Szvkt. Acta Miscellanea (továbbiakban: Am). IV. fasc. 72. nr. 4.
tt mondjuk el, hogy Hőgye István 1983-ban 150 darab, 1634 és 1849 közötti, Zemplén vármegyéből származó eskü – közöttük a vármegyei levéltáros és a segédje 1826-ból származó esküinek – szövegét adta közre, Gazdag István pedig 1985-ban 48 darab, 1838-ban írásba foglalt, Debrecen városi esküt, közöttük a levéltárnokét publikálta. Lásd: Zemplén vármegyei esküszövegek. Összeáll. Hőgye István. Miskolc, 1983. 92 p. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltári füzetek; 19.); Gazdag István: Debreceni esküszövegek. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve. 12. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1985. 175–187. p.
[7] VaML Szvkt. Ktjkv. 714/1824–1825.
[8] VaML Mft. Szombathely, r. k. katolikus halotti anyakönyv.
[9] VaML Szvkt. Ktjkv. 3/1824–1825.
[10] VaML Szvkt. Ktjkv. 714/1824–1825.
[11] VaML Szvkt. Ktjkv. 4/1825–1826.
[12] VaML Szvkt. Ktjkv. 2/1826–1827.
[13] VaML Szvkt. Ktjkv. 2/1827–1828.
[14] A forrást nem betűhíven, hanem a könnyebb olvashatóság érdekében a mai helyesírási gyakorlathoz közelítő formában adjuk közre. Így a ma érvényes helyesírási szabályokat alkalmaztuk a központozásnál, valamint a hosszú és a rövid ékezetek megválasztásánál. A régies „ts” betűkapcsolat helyett „cs”-t írtunk, a szükségesnek látszó kiegészítéseket pedig szögletes zárójelbe tettük.

Tilcsik György

Eredeti, nem hitelesített tisztázat.
VamL Szvkt. Am. IV. fasc. 72. nr. 4.

Szombathely mezőváros levéltárosa hivatali esküje[14]
Szombathely, 1823.

„Archivarius hitezése

Én N. N. esküszöm az élő Istenre, a boldogságos Szűz Máriára, Istennek minden szent[j]eire, hogy én ezen p[rivilegiált] Szombathely városa archívumának gondviselésére és rendbe szedésére választatván, az archívumban lévő város privilégium[a]ira, protocollumaira és mindennémű írásaira szorgalmatos gondot viselek. Azokat bíró és a tanács urak híre nélkül senkivel nem közlöm, senkinek ki nem adom, az archívumot tehetségem szerint rendbe szedni fő kötelességemnek tartom, a titkot titokba[n] tartani, [a] nyilván[os]ságra valót pedig kinyilatkoztatni fogom. Isten engem úgy segéljen, és Istennek minden szent[j]ei.”