„Sír vagyok, elhullott magyaroknak sírja, Mohácsföld”

1526. augusztus 29. Egy kitörölhetetlen évszám a magyar történelemben, melyet mindenki ismer. A csata Mohács környékén, a II. Lajos király vezette Magyar Királyság 25 ezres és az I. Szulejmán szultán vezette Oszmán Birodalom mintegy 70 ezres serege között zajlott. Az ütközet elsöprő török győzelemmel zárult, emiatt a későbbi történetírásunk úgy emlegette, mint „nemzeti nagylétünk nagy temetőjét” (1).  

A magyar hadtörténelem egyik legtöbbet emlegetett eseménye számos magyar költőt is megihletett. Vörösmarty Mihály, a magyar romantika és reformkor költészetének egyik legnagyobb alakja, történelmi emléket idéző epigrammájában emlékezik erről a sorsfordító eseményről, melynek nyitó sora fent olvasható.

A vereség nemcsak a csata elvesztését, II. Lajos király halálát, hanem a 150 éves török uralom kezdetét is jelentette. Bár már folyamatban vannak a 2026-os emlékév előkészületei, levéltárunk most egy, a mohácsi vész négyszáz éves jubileumának méltó megemlékezéséről szóló, Dunaföldvár nagyközség dokumentumai közt talált irattal szeretne emléket állítani ennek a szomorú évfordulónak.

A mohácsi csata emlékezete mindig is meghatározta a magyar történelemszemléletet. Különösen igaz volt ez a Horthy- korszak gondolkodóira, akik a nem sokkal korábban elszenvedett vesztes világháború, és az azt követő trianoni békeszerződés után sajátos megközelítésbe, egyfajta párhuzamba vonták a tragikus történéseket. Mára a mohácsi vész és a trianoni katasztrófa is a nemzeti identitásunk meghatározó részévé vált.

1926-ban, a csata négyszázadik évfordulóján vitéz Hegedüs Elek (2), az M. Kir. Hadtörténelmi Múzeum akkori igazgatója kezdeményezte, hogy azokon a településeken, ahol a magyar sereg táborozott, állítsanak fel emléktáblákat. A Budáról 1526. július 20-án csatába igyekvő, akkor mindössze 3000 fős magyar sereg, az ifjú II. Lajos királlyal az élen, lassú menetben vonult, hogy az urak, megyék és külföldi segélycsapatok csatlakozhassanak a fősereghez. Útvonala a Duna jobb partján vezetett, és több helyszínt érintett. A mai Érd, Ercsi, Dunaújváros (Dunapentele) települések után megálltak öt Tolna vármegyei helységben; Dunaföldváron, Pakson, Tolnán, Szekszárdon és Bátán, majd Dunaszekcső községet elhagyva indultak a törökök elé, a csata helyszínére, Mohácsra.

Ezeken településeken emléktáblákat avattak, amelyek ismertetik az 1526-os hadjárat eseményeit. Többségük ma is megtalálható, de talán kevésbé ismert az a tény, hogy nem pusztán önálló emléktáblákról van szó, hanem egymáshoz kapcsolódó emlékhelyekről. A hadba vonulók egyik megállóhelye vármegyénkben Dunaföldvár volt, ahova az emléktáblán olvasottak szerint augusztus 8-án érkezett a király seregével Penteléről. Itt értesült Pétervárad elestéről, és Újlak bevételéről. Innen sürgette Szapolyai János erdélyi vajda csatlakozását, valamint a német seregek segítését a török ellen a haza megmentése érdekében. Itt tartott haditanácsot, utána innen vonult tovább a mohácsi sík felé Tomori Pál és Szapolyai György által vezérelt seregével. Néhány nappal később, augusztus 11-én érkezett meg a 11 ezer fős sereg Szekszárdra.

Emléktábla 1526 hőseinek Dunaföldváron. Kossuth Lajos u. 2.

(Forrás: www.kozterkep.hu)

Márványtábla a régi megyeháza főhomlokzatán. Szekszárd, Béla tér 1.

(Forrás: Wikipédia)

A választott forrás tartalmaz egy vázlatot az 1526 évi mohácsi csata 400 éves évfordulóján felállított emléktáblákról, melyben jelölték a sereg menetvonalát, azokat a községeket, ahol II. Lajos király és serege táborozott, valamint az emlékévben már addig felállított magyar és lengyel emléktáblákat is.

Hegedüs Elek 1927 év elején kérelemmel fordult Dunaföldvár nagyközség elöljáróságához, valamint Huber Sándor főjegyzőhöz, hogy II. Lajos király hadba vonulásának útján megállóhelyet képező dunaföldvári tartózkodását szíveskedjen megjelölni egy emléktáblával, lehetőség szerint még augusztus 29-e előtt. Mint ahogy a levélben írja: „A mohácsi csata négyszázéves évfordulójának emlékévét azt hiszem, méltóbban nem fejezhetjük be, mintha azt a történelmi jelentőségű tervezetet, mely a magyar sereg útvonalának megjelölését tűzte ki feladatául, teljesen végrehajtjuk, és a 400 év előtti magyar kálvária stációit valóban meg is jelöljük.”

Ez év tavaszán Dr. Bevilaqua Béla (3) város-és művészettörténész, muzeológus és Festetics Pál gróf (4) személyesen is látogatást tettek a községben, hogy megbeszéljék az emléktábla ügyét, felkérték a képviselőtestületet annak megszavazására, és a 280 pengő összegű költségének megtérítésére. A Hadtörténelmi Múzeum anyagilag is támogatta az emléktábla létesítését, amit addigra már meg is vésetett, és a szállítás költségeit is magára vállalta, így a községnek erre már nem kellett áldoznia. Hegedűs Elek arra kérte az elöljáróságot, hogy az emléktábla ünnepélyes felállítása és leleplezése lehetőleg augusztus 27-én legyen, az összes egyéb külsőség megszervezése a községre volt bízva. Levelében megjegyezte, hogy az emlékév végén, a mohácsi csatasíkon Albrecht főherceg, a városban pedig a Magyar-Lengyel Egyesület szándékozik egy-egy kisebb emlékművet felavatni. Habár Dr. Éri Márton, Tolna vármegye alispánja is támogatta ezt a történelmi jelentőségű ügyet, kérte az ünnepélyes avatásnak augusztus végéről szeptember második felére történő elhalasztását egyéb vármegyei ünnepségek lebonyolítása miatt. Jóllehet az iratok tanúsága szerint Dunaföldvár nagyközség a tervezett időpontban- költségvetési fedezet hiányára hivatkozva- nem tudta teljesíteni az emléktábla felállítását, kicsit megkésve ugyan, de 1928-ban méltó helyre, a községháza falára került fel a jubileumi felirat.

A mohácsi csata elesett hőseinek tiszteletére az utóbbi években rendszeresen történelmi lovas zarándoklatokat, kerékpártúrákat, gyalogos túrákat tartanak II. Lajos seregének útvonalát követve, egészen a Mohácsi Történelmi Emlékhelyig, így hívva fel a figyelmet az emlékhelyek sorozatára.

(1) Kisfaludy Károly: Mohács 1821.

(2) vitéz Hegedüs Elek, tábornok, M. Kir. Hadtörténelmi Múzeum igazgatója 1926. július 28.-1928. szeptember 30.

(3) Festetics Pál tolnai gróf (Székesfehérvár, 1887. február 10.-Kóka, 1962. augusztus 13.) testnevelő tanár, a Fővárosi Cserkészcsoport parancsnoka, a Magyar Turista Egyesület (MTE) választmányi tagja 1923-1925, A Hubertus Orsz. M. Vadászati Védegylet és a Hungária Autómobil Klub egyik alapítója.

(4) Bevilaqua-Borsodi Béla, Bevilaqua Borsody (Miskolc, 1885. február 23. – Budapest, 1962. március 12.) író, város- és művészettörténész, muzeológus, a két világháború közötti időkben a lengyel–magyar kapcsolatok kiemelkedő alakja.

Felhasznált irodalom:

Magyarország története. Tringli István: Mohács felé 1490-1526, Főszerkesztő: Romsics Ignác

Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet II. kötet

https://www.academia.edu/17287300/Horthy Miklós mohácsi beszéde 1926. Emlékezethely a politikai gondolkodásban a nemzetközi kapcsolatok történetében.

https://m.militaria.hu/uploads/files/04829600_1586426746.pdf. 100 éves a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 1918-2018.

Jelzet:

MNL TVL V. 716. d. Dunaföldvár nagyközség iratai, Közigazgatási iratok,7306/1927.

MNL TVL V. 716. c. Dunaföldvár nagyközség iratai, Önkormányzati iratok, Képviselőtestületi jegyzőkönyvek 1926-1930

Készítette: Kunné Tornóczky Andrea levéltáros