A végrendelet a családtörténet olyan beszédes forrása, amely sok esetben eligazíthat a rokoni viszonyok megértése között, sőt segíthet rekonstruálni egy-egy család életét, életterét. Hagyatékolni lehetett szóban és írásban. A római jogra és a kánonjogra alapozva, továbbá a helyi hagyományokat és rendelkezéseket is alapul véve az évszázadok folyamán különböző joggyakorlat alakult ki. A nemesek mellett a városi statútumok szerint hagyatékolhattak a polgárok, az 1836-dik évi IX-dik törvénycikk 8-dik §-ának rendelete alapján pedig, minden ingó és ingatlan szerzeményeikről megszorítás nélkül rendelkezhettek szabadon a jobbágyok.
Az 1715:27. tc. szerint a végrendeletet hiteles személyek előtt kellett tenni, akik lehettek a vármegye, a város vagy bármely hiteles hely kiküldöttei, képviselői. A tanúk száma kezdetben hét volt, majd öt lett, de helyi statutum meghatározhatta háromban is mindazok számát, akik személyes jelenlétüket és az elkészült irat jogszerűségét a testamentum végén aláírásukkal, pecsétjükkel igazolták. A falvakban élő írástudatlan tanúk keresztet tettek a nevük után. A hiteles testamentum kitétele volt, hogy a végrendelkező szabad akaratából és ép elmével rendelkezzen, utolsó akaratát pedig – az oklevélformát követve – szabott formai jegyeknek megfelelően vessék papírra.
A bevezetésben sokszor előfordul az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében, Ámen! formulával való kezdés. Ezt követően általában megindokolták, hogy miért végrendelkeznek. Leggyakoribb az öregkorra, valamint a betegségre való hivatkozás. Itt nevezte meg a testáns az örököseit, részletezve a rokonsági kapcsolatot is. 
A legterjedelmesebb részben, a tárgyalásban sorolja fel az örökhagyó az ingatlanokat, megkülönböztetve a hagyatékként kapott ősi vagyont a saját maga által szerzettől, a közszerzeményitől vagy éppen a hozománytól, a földek esetében pedig a sajátot, a béreltet és a zálogosat, hiszen mindre más-más örökítési szabály vonatkozott. Az ingatlanok lokalizálása során pontosan meghatározták a házak, szántók, szállások, rétek, legelők, szőlők, gyümölcsösök helyét, megemlítve a szomszédokat is. A szállásföldeken épített gazdasági épületeket, a szőlőkben lévő borházakat, pálinkafőző üstöt külön feltüntették. Az állatok közül a jó lovakkal büszkélkedett először a végrendelkező, aztán az ökrök, tehenek, juhok következtek. Fiatal nők esetében a hozományként kapott tehenet említik, mielőtt felsorolnák a kelengyéjüket, a ruhát és az ágyneműt, valamint a konyhai eszközöket. A férfiak a gazdálkodáshoz, kézművesmesterségükhöz meglévő eszközeiket sorolják fel. Gyakori még a gazdálkodóknál a termények, élelmiszerek örökösének megnevezése. A kölcsönzött pénzekről, hitelekről is rendelkeznie kellett a testansnak. A férjnek pedig el kellett számolni a feleség házasságba bevitt vagyonával, és meghagyni a móringlevelében lévők kiadását. Az apai és anyai részt a gyerekek különbözőképpen örökölték. Az ingatlanok fő örököse általában a legidősebb fiú volt, míg a legkisebbnek jutott a ház és vele az özvegyen maradt szülő gondozása. A lányok pénzt, szőlőt, kisebb földdarabot kaptak. Ha az apa halálakor a gyermekei kiskorúak voltak, akkor nevelésükre és vagyonuk kezelésére a nemesi vármegye vagy lakóhelye, a város felügyelete mellett gyámot jelöltek ki, aki lehetett az anya vagy valamelyik rokon is. A feleséget mindaddig megillette a férj vagyonából a haszonélvezet, míg újra férjhez nem ment. A több házasságból született gyerekek saját vonalukon örököltek, de lehettek mostohájuk kedvezményezettjei is, amennyiben az ekként végrendelkezett és az egyenes vagy oldalági örökösei nem támadták meg a testamentumot. 
Az öröklések, vagy éppen az abból való kizárás miatt számos per indult. Ezek között volt olyan, amely több generáción keresztül tartott.

Kujbusné Mecsei Éva

A testamentumokról lásd bővebben:

• Németh Zoltán: Testamentumok, osztályos egyezségek Nyíregyházán 1759–1792 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 2. Nyíregyháza, 1987.  https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZSM_Kozl_02_Nemeth_1759-92/?pg=0&layout=s
• Nyíregyházi testamentumok 1789–1848. A forrásokat válogatta és a bevezetést írta: Kujbusné Mecsei Éva. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. Nyíregyháza, 1995. https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZSM_Kozl_09_1789-1848/?pg=3&layout=s
• Kujbusné Mecsei Éva: Hagyatéki iratok (Szabolcsi nemesek és nyíregyházi mezővárosi polgárok végrendeletei, hagyatéki leltárai és árvagyámi számadásai a XIX. század első feléből) 
• Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9.  41-108. Nyíregyháza, 1993. https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZSM_Ek_09/?query=hagyat%C3%A9ki%20iratok&pg=42&layout=s

https://adoc.pub/szabolcsi-nemesek-es-nyiregyhazi-mezvarosi-polgarok-vegrende.html