1944. október 31-én Nyíregyháza a szovjet csapatok kezére került. Mindenki azt remélte, hogy vége a háborús viszontagságoknak és megkezdődhet a romjok eltakarítása, újra indulhat az élet. Akarták hinni, hogy a szovjet városparancsnok garantálja mindenki személyi- és vagyoni biztonságát, illetve, hogy nem szól bele a város életébe. 1944. november 2-án azonban a Vörös Hadsereg erői megkezdték a civil lakosság összegyűjtését a hadifogolylétszám kiegészítésére. Az emberek egy részét egyszerűen az utcákról szedték össze, másokat a munkahelyükről vittek el a szovjet katonák. Majdnem félezernyi vasutast a vasúti pályaudvar térségéből hurcoltak el. Voltak, akiket lakásaikból rángattak ki. Néhányan nyelvtudásukra alapozva segítő szándékkal önként is jelentkeztek, mivel a szovjetek folyamatosan azt hangoztatták, hogy pusztán csak egynéhány napos munkáról lesz szó. Az összeszedetteket azonban nem munkára vitték, hanem másnap Debrecenbe kísérték. A 2300 nyíregyházi elhurcoltat aztán november 19-én bevagonírozták és elindították a Szovjetunió felé. A szerelvény december 6-án érkezett meg a ma Moldávia területén található Bălți városában lévő táborba. A nyíregyházi foglyok zöme a különböző járványos megbetegedések miatt már 1944-1945 folyamán itt életét veszítette. Az életben maradtak számára azonban nem az itteni tábor jelentette a végső állomást, mivel már 1945-1946-tól a Szovjetunió különböző területeire szállították őket. Így kerültek nyíregyháziak többek között Chișinău (Kisinyov), a Donyec-medencében található Doneck (Sztalino), az uráli Nyizsnij Tagil, vagy a Grúziában fekvő Szuhumi területén működő táborokba, ahol a hideg, az embertelen körülmények, a nehéz munka és az éhezés következtében sokan vesztették életüket.

Az elhurcolás 1944 telén, 1945 tavaszán folytatódott a megye többi településéről is. A közigazgatás vezetői sokszor eredmény nélkül igyekeztek mielőbb fellelni és hazahozni az elhurcoltakat, segélyben részesíteni a fenntartó nélkül maradt családokat.

A nyíregyházi elhurcoltak névsorát dr. Fazekas Árpád orvos-történész jelentette meg először 1989-ben, majd a Nyíregyházi Városvédő Egyesület gondozásában Ilyés Gábor helytörténész szerkesztésében 2010-ben hagyta el a nyomdát az a kötet, amelyben huszonnyolc hozzátartozó személyes visszaemlékezései mellett közel kéttucatnyi, kisebb terjedelmű történet is olvasható. Levéltárunk a megye minden településéről elhurcoltak névsorát állította össze és tette interneten is elérhetővé.

Ma már egyre kevesebben élnek a szemtanúk és a közvetlen hozzátartozók közül. Különböző módon rögzített emlékeik felidézésével, a Nyíregyházán és a megye több településén állított emlékművek, emléktáblák megkoszorúzásával idézzük fel közelmúltunk történetének sokáig tabuként kezelt szörnyűséges időszakát fejet hajtva az áldozatok előtt!

Emlékezetül kötet