Dr. Molnár József

Molnár József Csengerben született paraszti családban 1905. június 9-én. Az általános iskolát nagy múltú szülővárosában, középiskolai tanulmányait Szatmáron, Kisvárdán és Nyíregyházán végezte. Egyetemi diplomát Debrecenben szerzett, mint magyar–francia szakos tanár. 1931–32-ben a Sorbonne Egyetemen volt ösztöndíjas. Hazatérte után Hajdúnánáson tanított. közben szerkesztette a Nánás című lapot és szervezte a Hajdú Múzeumot. Diákjaival néprajzi gyűjtőkörúton vett részt. 1945-től a budapesti ELTE Gyakorló Gimnáziumának magyar tanára lett. Rövid ideig a tankönyvkiadóban szerkesztőként dolgozott, de hamar visszatért a katedrára szeretett tanítványai közé. Nyugdíjba vonulásáig oktatott.

Egyetemi évei alatt kezdett helytörténeti kutatását és Csenger történetének megismertetését élete fontos feladatának tekintette. Hallgatóként összegyűjtötte a régi helységneveket, kutatásának összefoglalása olvasható Évkönyvünkben is (lásd Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 1-2. Szerk. Gyarmathy Zsigmond, Nyíregyháza, 1979. 270-298).

Szorgalmas helytörténeti kutatóként a nyári szünetekben lemásolta a település egyik jelentős családjának, a Szuhányiaknak a levéltárában talált 19. századi iratokat. A másolatokat céduláknak szánta tervezett településtörténeti munkájához, nem is gondolta, hogy a féltiszta papírokra, sokszor a régi iskolai dolgozatok hátoldalára gépelt, helybeli, rokon és idegen családokkal kötött szerződések, megállapodások, elismervények, végrendeletek, osztályegyezségek, városi és nemesi jegyzőkönyvek az eredeti levéltárnak a második világháborúban bekövetkezett pusztulását követően a múlt megismeréséhez nélkülözhetetlen forrásokká válnak.

Ezeket a „cédulákat”, valamint helytörténeti, genealógiai, irodalomtörténeti munkáit és megmaradt, több mint 2000 darabból álló levelezését személyes dokumentumaival 1986. december 30-án bekövetkezett halála után megtiszteltetés volt özvegyétől megvásárolni a levéltárunknak. Molnár Józsefhez saját fondján (XIV. 32.) kívül más szatmári nemes családok iratai is kötődnek a nevéhez, hiszen a csengeri régió kutatása során a mezővárosban és környékén fellelt és megmenekített levéltártöredékek is az ő közvetítése révén kerültek levéltári őrizetbe – ma is követendő példát és mintát adva a múlt tiszteletéből és a megőrzésére tett felelősségről.