1910. március 27-én a Szatmár megyei ököritói bálban kitört tűzben több mint háromszázan lelték halálukat.
 
Húsvét első napjának estéjén táncestélyt rendeztek a helyi, újonnan alakult 12 fős „fúvós banda” javára. A falu rozoga, de sok ember befogadására alkalmas nádfedeles csűrjét erre az alkalomra papírmasékkal, lámpásokkal díszítették fel. Amikor megtelt a hatalmas helység, akkor egy szűk bejáratot hagyva az ajtókat bezárták, majd beszegezték, hogy a későn érkezők közül se mehessen be senki fizetés nélkül.
A bál kezdetén, hét órakor már több mint négyszázan voltak a csűrben. Alig kezdődött el a mulatság, amikor 8-9 óra között egy papírlámpásban leégett a gyertya és a lampion meggyulladt. Egy helybeli szabadságos katona a kardjával le akarta vágni a lámpást, hogy eloltsa a tüzet, de nem sikerült neki, sőt az égő papír felcsapódott a tetőponyvára és lángra kapott a nádfedél. A táncolók fejvesztve, egymást letaposva menekültek volna a bejáratnak hagyott résen át – sokan sikertelenül.
A fél órás tűznek több mint háromszáz áldozata volt. Sokan megsérültek, közülük többen hosszabb-rövidebb idei szenvedés után meghaltak, mások életük végéig viselték a katasztrófa nyomait.