Az oktatástól a gombatermesztésig

A böhönye-illésmajori Festetics-kastély sorsa 1945 után

Somogy megye területén jelenleg közel kettőszáz egykori nemesi lakóépület (kastély, kúria, vadászkastély) áll, amelyek többsége az 1945-ös államosítás során kerültek különböző minisztériumok, intézmények, közigazgatási és gazdasági szervek kezelésébe, használatába. A Festeticsek birtokát képező Böhönye Illésmajor nevű településrészén 1886 körül építtette fel gróf Festetics Pál romantikus stílusú vadászkastélyát. Az épületet az államosításkor a Földművelésügyi Minisztériumnak kapta meg kezelésbe, s évekig kihasználatlanul állt.

A böhönye-illésmajori Festetics-kastély

Forrás: Csánki Dezső (főszerk.): Somogy vármegye. Magyarország városai és vármegyéi. Budapest, [1914.] 52. p.

„Böhönyén még ott áll a grófi kastély, amelyben a felszabadulás előtt Festetich [sic!] gróf »úr« uralkodott korlátlanul a dolgozó parasztság felett és hajtotta őket reggeltől késő estig robotba a maga jóléléséért [sic!]. Szomorúak, munkától gyötörtek voltak akkor az emberek, mert látták szomorú jövőjüket. Nem így van ez most. Böhönye dolgozói ma már vidámak és gondtalanok. A fehérre meszelt házakból vidám énekszó hallatszik az utcára, száz meg száz dolgozó munkálkodik. Mindent megtesznek a bő termés érdekében, hiszen már a saját földjükön, maguknak dolgoznak” – írta a Somogyi Néplap 1951-ben.[1]

A kastély sorsa azonban nem tükrözi Böhönye népének a cikkben írott „vidámságát és gondtalanságát”. Kisebb átalakítások után az épületet oktatási célokra tették alkalmassá, s gazdasági szakiskolát terveztek létrehozni benne. 1949-ben a Szövetkezetek Országos Szövetsége (Szövosz) bérelte ki egy vezetőképző tanfolyam erejéig. 1950-ben – ahogy arról a lennebbi dokumentum is tanúskodik – a Böhönyei Állami Általános Iskola igényelte, s ezzel remélték megoldani a helyi oktatás épületproblémáit. Az iskola végül nem kapta meg a kastélyt, mert 1951-ben „Böhönye termelőszövetkezeti községgé alakult, a legnagyobb termelőszövetkezeti csoport és a többi csoportok részére is nélkülözhetetlen a kérdéses épület”, s ráadásul a kastélyban tervezett iskola csak átmeneti megoldás lett volna a kevés helyiség és a falutól való nagy távolság miatt.[2] Az általános iskola végül 1959-ben új épületet kapott, a kastélyban pedig 1953-ban mezőgazdasági szakiskola létesült.[3]

A kastélyt időközben a Böhönyei Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat kapta meg, amely 1957. január 1-jén beolvadt a Kaposvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalatba. 1957 márciusában a vállalat felajánlotta az ingatlanait, így a kastélyt és egy bizonyos „kiskastélyt” is a Somogy Megyei Tanács V. B. Művelődési Osztályának a böhönyei általános iskola céljaira azzal a kikötéssel, hogy a kastélyban kialakított szolgálati lakásokat (a teljes emeleti részt, valamint két lakást a fölszinten) továbbra is a vállalat dolgozói használják. A megyei tanács nem egyezett bele ebbe, ragaszkodott a teljes épület átadásához, mert az iskolának szüksége volt minden helyiségre, továbbá „pedagógiailag sem engedhető meg, hogy iskola területén idegenek lakjanak”. Az átadás végül úgy valósult meg, hogy csak az emeleti rész maradt a vállalat dolgozóinak használatában, azzal a kikötéssel, hogy amíg ki nem lépnek a vállalattól vagy a község megfelelő szolgálati lakást nem biztosít számukra, addig használhatják őket. Ezzel egyidejűleg intézkedtek az átadott ingatlanoknak a községi tanács és az általános iskola közötti megosztásáról is. [4]

A kastély így a Művelődésügyi Minisztérium kezelésébe került, de iskolát nem rendeztek be benne, ehelyett a minisztérium 1958 márciusában hozzájárult a kastélynak egy nyolcvanfős fiúgyermekotthonná történő átalakításához, amennyiben az emeleti helyiségeket is megkapják. A terv azonban hamvába holt, az épület felmérésére érkező tervezőmérnök meglepetten konstatálta, hogy „az épület egyes helyiségei a S[omogy]m[egyei]. Terményforgalmi Vállalat, részben az ottani [értsd: böhönyei – K. N. P.] Állami Gazdaság által magtár céljaira, részben az ottani [értsd: böhönyei – K. N. P.] Tsz irodahelyiségeinek irodahelyiség céljaira igénybe van véve. Az épület padlására sem lehetett felmenni…” Ráadásul a tulajdonviszonyok sincsenek tisztázva: az iskola szerint a Művelődésügyi Minisztérium a tulajdonos, míg a község tanács szerint az épület a község kezelésében álló állami tulajdon.[5]

1958 szeptemberében a minisztérium megítélte a felújítási munkálatokhoz és a gyermekotthon kialakításához a hitelt, ám a megyei tanács jelentette, hogy mégsem lesz gyermekotthon a kastélyból, mert „ez év nyarán a helybeli tsz részben beköltözött” – az MSZMP Marcali Járási Pártbizottsága és a Marcali Járási Tanács támogatásával, amelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy a kastély a tsz tulajdonában maradjon.[6] Ez is történt: 1959-ben a Böhönyei Szabadság Termelőszövetkezet kapta meg az épületet a hozzá tartozó tíz hold földdel együtt.[7]

Szinte mesébe illő képet festenek az alábbi, 1959-ben íródott sorok a kastély környezetéről: „…a kastély környékén rendben sorakoznak a szebbnél szebb, városba illő családi házak takaros külsővel, tiszta udvarokkal. Újjászülettek az emberek, újjászületett a környék. A kastélyból tsz-iroda lett, az egykori cselédek jómódú tsz-tagokká váltak.”[8]

S még mindig 1959-ben járunk: a böhönyei szüreti mulatság egyik helyszíne volt ekkor a kastély, ahol „a régi hagyományok szerinti események: a szőlőlopás, bírságolás, majd tréfás, verses mondókák és mulattató jelenetek” vidították a falu népét.[9]

1961-ben a tsz és a földműves-szövetkezet a kastély tatarozásába kezdett, s 1962-re a tervek szerint „rendbe hozzák a parkot, berendezik a kastély egyik tágas-világos szobájában a színháztermet, mellette pedig fölszerelik kellőképpen a televíziós klubot, hogy az a csaknem 120 család, amely itt lakik az Illésmajorban és a környéken, ne legyen kultúra híján”.[10]

A fenti tervek megvalósulásáról nem adnak hírt a források, viszont 1962-ben a Böhönyei Földműves-szövetkezet irodáját is a kastélyba költöztették.[11] A kastély termeiben dohányt simítottak, cirokszakállat tisztítottak és cirokseprűket készítettek, a pincében pedig gombatermesztés folyt, valamint almatárolásra használták.[12] Az épületben kapott helyet az ÁFÉSZ italboltja is, amelyet 1980-ban százfős üzemi konyhává és étkezdévé alakítottak át.[13]

A kastély a böhönyeiek, sőt az ország népe szórakoztatásának is teret adott: a helyi KISZ-alapszervezet 1965-ben pöttyös bált[14] rendezett az épületben,[15] 1977-ben pedig Fábri Zoltán itt forgatta a Magyarok c. filmjének egyes jeleneteit. „Teljesen olyan, mint azok a régi tanyaházak, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaságban láttunk: eredetileg ott akartunk forgatni koprodukcióban, de az NDK filmgyártása most szerkezeti, személyi változásokon megy át. Itt, Böhönyén, az udvari részt kellett fölépítenünk, istállókat, fészereket, ólakat” – mondta a filmrendező.[16] 1977-ben merült fel tervként, hogy felújítás után a kastélyban művelődési központ és könyvtár nyílik[17] – ez azonban ismét csak elképzelés maradt, legalábbis az eleddig feltárt források nem támasztják alá a megvalósulását.

1990 után a kastély magántulajdonba került.

A dokumentumok szövegét az esetleges elgépelések, nyelvhelyességi és helyesírási hibák javításával közöljük. A betoldásokat szögletes zárójelben [ ] jeleztük.

Kiss Norbert Péter

1. dokumentum

A Böhönyei Állami Általános Iskola épületigénylése

Böhönye, 1950. október 5.

Böhönyei Állami Általános Iskola

403/1950. sz.

Tárgy: Épületigénylés a böhönyei állami általános iskola számára.

Somogy Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának

IX. Oktatási és Népművelési Osztálya.

Kaposvár

A Böhönyei Állami Általános Iskola az alábbi kérelemmel fordul a Megyei [Tanács] Végrehajtó Bizottság Oktatási és Népművelési Osztályához:

Munkaközösségünk kéri a Megyei [Tanács] Végrehajtó Bizottságot, hogy a jelenleg kihasználatlanul álló és az elmúlt esztendőben átalakított, tanítás céljainak minden szempontból megfelelő épületet, amely azelőtt kastély volt, az elmúlt esztendőben pedig a Szövosz bérelt vezetőképző iskola céljára, iskolánk céljaira történő juttatását kieszközölni szíveskedjék. Az épülettömböt a felszabadulás után az F[öldművelésügyi]. M[inisztérium].-nek juttatták és annak idején ebben az épületben gazdasági szakiskolát szándékoztak szervezni. A gazdasági szakiskola nem indult meg. A Szövosz, amely bérelte, tudomásunk szerint elköltözött és összes ingóságait elszállította.

Arra vonatkozó felterjesztésünket, hogy a Böhönyei Állami Általános Iskola számára mennyire létkérdés az épület juttatása, az alábbiakban tesszük meg:

Iskolánk pillanatnyi helyzete:

1./ A gyors fejlődésű község 420 tanulója négy megfelelő és két egészségtelen tanteremben van összezsúfolva. 11 tanulócsoportunkat csak úgy tudjuk oktatni, hogy a csekély számú termet az esti órákig igénybe vesszük, így aztán kénytelenek vagyunk arra, hogy a 200 apró gyermeket a pedagógiai szempontból és egészségi szempontból is mérhetetlenül káros délutáni – ősszel és télen pedig a késő esti órákban kell nevelnünk.

2./ A korrepetálásra szoruló munkás és szegényparaszt gyermekek korrepetálása, ezek tanulmányi színvonalának emelése ily módon szinte képtelenség.

3./ A jelenlegi szűk udvar a tanulók nagy számához mérten olyan zsúfoltságot okoz, hogy a legjobban megszervezett ellenőrzés ellenére is már több baleset fordult elő. Nincs alkalmas térség a játékra, nem üdülhet órák közben az ifjúság, nem labdázhat, ellenben – különösen az esős időszakokban olyan mérhetetlen mérhetetlen mennyiségű sarat hordanak össze és oly nagy károkat okoznak (ablakokban, falakban), hogy csak óriási áldozattal tudjuk iskolánk külső-belső tisztaságát biztosítani.

4./ Tornaterem hiányában a téli órák hatalmas %-a selejtbe megy, kihasználatlanul marad, az udvaron tartott tornaórák pedig, mivel azokat az osztályok ablakai alatt vagyunk kénytelenek megtartani, a többi tanórák értékét is teljesen lerontják, illetve eredményességét jelentősen akadályozzák, mert a gyermekek akaratlanul is ki-kinézve a munkából kizökkenek.

5./ Ünnepélyek, úttörőfoglalkozás, szakmai körök, nevelői munkaszobák, szertárak, a természettudományos oktatás céljára előadóterem, olvasószobák, Micsurin-kert[18] részére alkalmas térség és helyiség egyáltalán nincsen, ezeknek működése pedig mai iskoláinknak és iskolai munkáinknak alátámasztói.

6./ A Böhönyei Állami Általános Iskola nevelőinek száma 1948–49-ben majdnem kétszeresére emelkedett – de ugyanakkor e fejlődést nem követte az iskola tanulóinak számára szükséges anyagi feltételek közül – a lakás (amely a legfontosabb) biztosítása. A községi elöljáróság nem tud, mert a községben nincsen, 3 nevelőcsaládnak lakást biztosítani. Nincs olyan ház, ahol három helyiséget, szobát, konyhát és kamrát bérelni lehetne.

E sok nehézség leküzdése csak két módon lehetséges: új iskola építésével vagy a most igényelt épület juttatásával. Mivel a 3 éves tervbe annak idején föl nem vették az új iskola vagy legalábbis a régi bővítésének a tervét és erre csak az elmúlt esztendőben került sor, úgy gondoljuk, hogy a múlt bűneként még sok ilyen elmaradott község és iskolaközösség hasonló kéréseivel együtt a kormányzatnak jelentős gondot okozna az új iskola építése, mint például a miénk is, mint egy másfélmilliós költséggel.

Nem közömbös tehát államgazdasági szempontból sem, ha az iskola céljaira megkaphatnánk a kért épületet, mert egyrészt a csekély átalakítást kívánó, és a meginduláshoz csak belső festésre és a férőhelyek biztosítására szorítkozó csekély teher mellett hatalmas összeget takarítana meg az államgazdaság.

Ugyanakkor teljesen felszámolhatnánk a felterjesztésünk első részében vázolt és az eredményes iskolai nevelőmunkát hatékonyan hátráltató káros tényezőket és az óriási hiányosságokat, és az igényelt épületben elhelyezhetnénk pillanatnyilag 8-9 tanulócsoportot, délelőtt, mégpedig a III–VIII. osztályokat, és a régi iskola két tantermét megtartva ugyancsak délelőtt oda járna a kastélyhoz egyébként nehezen kijutó I–II. osztály. Ugyancsak elhelyezhető lenne a három családos nevelő és még 2 legény- vagy leánynevelő.

Ugyanakkor felszabadulna a községben a régi, illetve a jelenlegi iskola és ott a községben annyira hiányzó szociális-jóléti, akár közintézményi szerve is elhelyezkedhetne (szülőotthon, óvoda, napközi otthon).

Előre látható, legszükségesebb kiadást az egész épület belső falainak festése, egy terem lepadlózása, két ajtó és a szükséges férőhelyek, padlók, asztalok és szekrények beszerzése jelentenek.

Munkaközösségünk kéri a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának Oktatási Osztályát, tegye magáévá ez ügyet és kérésünket teljesítve segítse iskolánkat ahhoz, hogy a nagy fejlődésnek indult község nagy létszámú növendékeinek szocialista nevelése új, egészséges környezetben, biztos, zavartalan körülmények között folyjék.

Csatolva: 1 db 1:100 arányú vázrajz.

Böhönye, 1950. október hó 5.

Mosóczi István

igazgató

Sz[ülői]. Munkaközösség elnöke

Bali Istvánné

Az MDP böhönyei szervezete csatlakozik a nevelői és szülői munkaközösség fenti kéréséhez, és kérjük, amennyiben mód van rá, elsősorban az iskola céljára eszközölje ki a kérdéses épület juttatását a Megyei Végrehajtó Bizottság Oktatási Osztálya, mert ezzel fejlődő községünk a tetemes költségeket felemésztő új iskola helyett aránylag csekély állami támogatással megoldaná az iskola jelenleg súlyos problémáit.

Böhönye, 1950. október hó 5.

özv. Veszprémi Istvánné

MDP titkár

Böhönye község Népfrontbizottsága a mai napon megtartott gyűlésén egyhangúlag hozott határozattal kimondotta, hogy a Szövosz által iskola céljára használt és jelenleg üresen álló (a Szövosz iskola további fenntartása megszűnt) épületnek Böhönye község részére való juttatását, egyrészt azért, hogy az évek óta húzódó iskolai tantermek és lakások biztosítása végleges megoldást nyerhessen, másrészt pedig azért, hogy az épületek hiánya miatt napközi otthon, óvoda és szülőotthon elhelyezése is a felszabadult épületekben biztosítva legyen.

Böhönye, 1950. október 5.

A Függetlenségi Népfront nevében:

Barakonyi Adolf

községi jegyző

Bombai Imréné

községi bíró

Torma? István

Népfr[ont].biz[ottság]. részéről

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XXIII. 13. Somogy Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztály iratai. 1223-22B-8/1951.

Írógéppel írott eredeti irat aláírásokkal és bélyegzőlenyomatokkal hitelesítve.

2. dokumentum

A Böhönyei Állami Általános Iskola részére igényelt volt Festetics-kastély alaprajza

Balatonkeresztúr, 1957. május 19.

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XXIII. 13. Somogy Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztály iratai. 28160/1958.

Eredeti, kézzel készített alaprajz Bencze József aláírással.

Rövidítések és feloldásaik:

Szövosz = Szövetségek Országos Szövetsége

MDP = Magyar Dolgozók Pártja

MSZMP = Magyar Szocialista Munkáspárt

KISZ = Kommunista Ifjúsági Szövetség