Jelenlegi hely

A hónap dokumentuma 2021. április

Bosznay Sándor helyettes főjegyző helyzetjelentése a Kutasi Körjegyzőség területéről
Kutas, 1945. április 12.

 

Az olvasó megszokhatta már, hogy az általam a hónap dokumentumának választott levéltári források szinte kizárólagosan a 2. világháború somogyi eseményeire fókuszálnak. Most sem történt ez másképpen. Az alább közölt irat a harcok által már nem érintett Kutasi Körjegyzőség apokaliptikus képeit tárja elénk. 1945. április elején a hivatali megbízatását átvevő Bosznay Sándor helyettes főjegyző[1] részletes jelentést tett az alispáni hivatal felé a körjegyzőségébe tartozó községekben (Kutas, Beleg, Kisbajom) uralkodó állapotokról. Rövid bevezetőmben felvázolom az 1944. december 6. és 1945. március 29. között történteket, rávilágítva a jelentésben leírtak hátterére.

A Kutasi Körjegyzőségbe tartozó falvakat 1944. december 4–7. között szállta meg a német katonaság. Már az ezt megelőző napokban egyre közelebbről hallatszott az ágyúzás moraja, és láthatóak voltak az ég alján a tüzérségi tűz fényei. A körjegyzőségben lakó leventéket Nagyatádra vonultatták be. Voltak közülük, akik hazaszöktek. Az iskolák már korábban bezártak. A német utászok a vasúti síneket számos helyen felszaggatták, a telefon- és vasúti távíróvezetéket elvágták. A falvak lakosságának többsége, habár egyre riasztóbb hírek érkeztek, mindenhol a maradás mellett tette le voksát. A távozók, akiket nem lehetett maradásra bírni, összeszedték ingóságaikat és Böhönye, Segesd irányába elhagyták otthonaikat. A megszálló német katonaság mindegyik községben igénybe vette az arra érdemes házakat, lakásokat, a helybélieknek csak a pincékben jutott hely. Az udvarokon, a kertekben és a földeken sietve ásták a helyi férfimunkaerő bevonásával a lövészárkokat.

A szovjet csapatok december 6-án heves támadással, menetből kísérelték meg elfoglalni Kutast. Kisbajom, Szabás rövid harcok árán elesett. Kutason háromnapos véres közelharcban, a vasúti töltés vonalában igyekeztek megállítani az oroszokat. A védekezést a Belegnél beásott német tüzérség támogatta. A polgári lakosság a falu északi felébe húzódott. Baudiss Iván körjegyző[2] kisebbik fia és anyósa is az első kutasi áldozatok között volt. A település folyamatos aknavető- és tüzérségi tűz alá került.

December 10-én éjjel a szovjet tüzérség Belegre összpontosította tűzerejét és másnap benyomultak a faluba. A támadók egészen a katolikus elemi iskoláig jutottak. A támadás elakadt, majd házról házra folyó harcban a németek itt is a vasút mögé szorították vissza a Vörös Hadsereg katonáit.

December közepén a szovjet csapatok időközben védelembe mentek át. Elvétve egy-egy támadó vállalkozástól viszonylagos nyugalom állt be. Mindkét oldalon éjjelente gőzerővel folytatódott a védelmi állások, fedezékek építése és az aknamezők telepítése. A frontvonal teljes szélességében a hadviselő felek menetrendszerűen aknavető- és tüzérségi tűz alatt tartották egymás állásait. Kutason egyre többen vesztették életüket, a halottakat sokszor napokig, hetekig sem tudták eltemetni.

A lakásokat a német katonák kifosztották, a megmaradt apró- és lábasjószágot elhajtották illetve levágták és elfogyasztották. Karácsony előtt újabb kiürítési parancs érkezett a főispántól és a kiürítési kormánybiztostól, de foganatja ennek sem volt. A csendőrség kényszert nem alkalmazott. Január utolsó heteiben Belegre magyar katonaság érkezett (A Nagybajom és Nagyatád közötti szakaszon a „Bakony” ezred I. és III. zászlóalja, valamint 2 magyar erődzászlóalj foglalt állást.) Ideiglenesen átvették a Margit-vonal[3] itteni szakaszának védelmét. Rendszeresek voltak a dezertálások. Megtörtént, hogy a németek agyonlőtték a szökést megkísérlő honvédet. A magyar katonák nem titkolták a falusiak előtt, hogy a háború elveszett.

Februárban a 18 és 48 év közötti hadköteleseket Inkén, Segesden át Nagykanizsára vonultatták be. Február 27-én újabb kiürítési parancs érkezett a községekbe. A belegiek kényszeredetten vették tudomásul a kitelepítést. A megfogyatkozott kutasiak továbbra is maradtak. Eközben német SS alakulat érkezett Belegre. A térségben egyre növekedett a német katonák és harcjárművek száma.

1945. március 6-án hajnalban megindult a Tavaszi ébredés hadművelet. A német 2. páncélos hadsereg feladata a Nagyatád–Kutas–Nagybajom térségből indított támadással Kaposvár elfoglalása, a frontvonal áttörése, és a 6. SS páncélos hadsereggel karöltve a 3. Ukrán Front felmorzsolása volt. A támadás első napján a front kutasi szakaszán a 71. hadosztálynak sikerült pár kilométerrel visszaszorítani a szovjet 299. lövészhadosztály állásait. A harcok ekkor Szabásért és Kisbajomért folytak. Március 10-én a 71. hadosztály és a 16. SS páncélgránátos hadosztály Jákó irányában próbált meg Kutas kiindulási ponttal áttörést kierőszakolni a 12. bolgár hadosztály ellen, eredménytelenül. Március 12-én az SS hadosztály maradékait kivonták innét és Marcali térségébe irányították.

A frontvonal keletre és délre tolódásával a körjegyzőség lakossága egy pillanatra fellélegezett. Belegre jórészt visszaköltöztek az emberek, de eddigre a maradék ingóságaikat is elveszítették. Kutason a pincékből előbújókat szörnyű képek fogadták. A községek romokban hevertek, halottak, állati tetemek feküdtek mindenfelé. A lerakott aknáktól, a fel nem robbant tüzérségi eszközöktől és az orvlövészektől senki sem lehetett biztonságban. Március 25-e után egyre hevesebb tüzérségi és aknavetőtűz záporozott a német–magyar állásokra. A 3. Ukrán Front felkészült az ellenséges állások áttörésére és a Margit-vonal bevételére. Először a magyar katonaság vonult el. Március 27-én tüzérségi találat érte a belegi római katolikus templomot, amelynek következtében a tornya ledőlt. Másnap a német utászok Kutason mindkét templomot előkészítették robbantásra. Március 29-én, nagycsütörtök délelőtt felrobbantották a templomokat. Délután 5 órakór szórványos tűzharcban a német–magyar csapatok elhagyták Kutast és Beleget. 6 óra után a szovjet 299. lövészhadosztály katonái birtokukba vették a két települést. A Belegen maradt magyar katonák letették a fegyvert. Másnap Csurgótól délre, illetve Somogycsicsónál és Inkénél a bolgárok és az oroszok áttörték a Margit-vonalat. Április elsején Nagykanizsa is elesett.

1945. április 10-én érkezett meg Kutasra az alispán által kinevezett helyettes főjegyző, Bosznay Sándor.

A dokumentum szövegét az eredeti nyelvezet és forma megtartásával, az elütések és az írógép betűkészletének hiányosságainak kijavításával közlöm, mellőzve megjelölésüket.

Szabó Tamás


 

A kutasi körjegyzőségtől.

Tárgy: Kutas körjegyzőség területéről helyzet jelentés.

9/1945 szám.

 

Alispán Úrnak!

 

Kaposvár

Tisztelettel jelentem, hogy a kutasi körjegyzőség területére folyó hó 10-én érkeztem, ahol első dolgom a körjegyzőség felállítása volt. A körjegyzőséget egy utcára nyíló ajtóval ellátott polgári házban helyeztem el, mert a körjegyzőség épülete melyet legutóbb bírt bérben, teljesen tönkre ment, a felszerelési tárgyakkal, összes iratokkal együtt.

Maga a község is rendkívül nagy károkat szenvedett a középületei mind tönkre mentek, templomokkal együtt, amelyeket felrobbantottak. A községben mint egy 50 épület van, melyek részben összedőltek, részben annyira megrongálódtak, hogy teljesen lakhatatlanok. A község lakossága is veszteséget szenvedett amennyiben Kutas községben 27, Kisbajom községben 24, s Beleg községben 16 polgári egyén halt meg agyonlövés, gránát és aknarobbanások következtében.

A községben olyan épület nincs is, mely valami kárt ne szenvedett volna, a számba vehető pusztulás Kutas községben mintegy 60%, Kisbajomban 50% és Beleg községben 30%.

Az elvonuló seregek maguk után nagyszámú emberi és állati hullát hagytak vissza, ezideig Kutas községben eltemettetett 350 emberi és 30 állati hulla, Kisbajom községben 170 ember és 25 állati hulla, Beleg községben 85 emberi és 9 állati hulla.

Megjegyzem, még mindig vannak eltemetetlen emberi és állati hullák, ezek azonban aláaknázott területen vannak, úgy hogy azok megközelítése, illetve eltemetése jelenleg lehetetlen.

Nap mint nap mindegyik községben előfordul pár haláleset, amit rálépés következtében akna robbanás idéz elő.

Igen nagy baj az, hogy a lakosság a sürgős mezei munkálatokat nem tudja ellátni, mert hihetetlenül kevés az igaerő száma, míg a községekben levő traktorokat részben elvitték, részben pedig használhatatlanná tették egy traktor kivételével, azonban ennek sincs üzemanyaga.

Legyen szabad felemlítenem, hogy Kutas községben a békében volt 230 fogat helyett jelenleg 7 van, Kisbajom községben 185 helyett 12 és Beleg községben 140 helyett 4 van, de ezen állatok is olyanok, hogy az elvonuló seregek hagyták vissza és elcsigázott, erőtlen, hasznavehetetlen állatok. Mély tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy azokból a községekből ahol nagyobb számban meghagyták a lovakat, legalább a sürgős szántási és vetési munkálatokra nevezett községek igaerőt kaphatnának, mert különben a munkálatok megindulása lehetetlen.

A lakosság különösen nagy hiányt szenved sóban, cukorban, valamint petróleumban, melyeknek kiutalása nagyon sürgős lenne. A lakosság a legnagyobb részben elvesztette a legszükségesebb házi bútorait és edényeit is, melyeket az elvonuló seregek vittek el.

A községekben lévő malmok felrobbantva, leégetve és földig lerombolva vannak. A községek területén már idegen katona nem tartózkodik, csak néha vonulnak át rajta.

Szarvasmarha, sertés állományban ugyanaz a helyzet, mint fentebb jelentettem az igavonóknál, házi apró jószágok egyáltalán nincsenek. A községek lakossága részben már hazatért, visszavándorlásuk folyamatban van.

A polgárőrségek mindegyik községben meglettek szervezve.

Végül tisztelettel kérem Alispán Urat, hogy a vármegyei csendőrparancsnokságnál odahatni szíveskedne, hogy a község, illetve a szomszédos községek Kutas székhellyel mielőbb csendőrőrsöt kapnának.

Kutas, 1945. április hó 12-én.

Bosznay Sándor

h. főjegyző

 

Hátoldalán:

Tudomásul! Irattár. Az aknaveszélyes helyek Bakay ezredes úrnak jelentve. A jegyzőknek szóbeli utasítás megadva. A kutasi csendőrség felállíttatása szóbeli kitörlendő [olvashatatlan].

1945.IV.17.

vm. főjegyző

Írógéppel készült, aláírással hitelesített eredeti kiadmány.

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára IV. 405. b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai, 1325/1/1945. sz.

 

Felhasznált irodalom és kéziratok

 

Kovács Zoltán András – Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. Budapest, 2001.

Simon József: Kutas 850 éve. Kutas, 1996.

Simon József: Beleg története. Beleg, 1998.

Szabó Péter – Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1943–1945. Budapest, 2009.

Veress D. Csaba: A Dunántúl hadi krónikája. Budapest, 1984.

Horváth Ferencné (szerk.): Kutas község története és fejlődése (A Rinyától a Dráváig címmel meghirdetett pályázatra érkezett kézirat). Évszám nélkül.

Horváth Sándor: Beleg község története. (A Rinyától a Dráváig címmel meghirdetett pályázatra érkezett kézirat). Évszám nélkül.

 



[1] Bosznay Sándor (1900. június 15. Újmindszent, Baranya vármegye – 1980. március 1. Szabás, Somogy megye) Szülei: Bosznay Sándor református lelkész és Nagy Teréz. A csurgói gimnáziumban érettségizett 1918-ban. 1922–1924-ig Csökölyben II. osztályú segédjegyző, 1924–1932-ig ugyanott adóügyi jegyző. 1933–1944-ig a Szabási Körjegyzőség főjegyzője. Megtagadva a nyilas főispán utasítását nem menekült nyugatra. Állomáshelyén maradva várta be a szovjet csapatokat. 1945-ben a Kutasi Körjegyzőség helyettes főjegyzője. 1945 augusztusában egészségügyi állapotára hivatkozva nyugdíjazták.

[2] Baudiss Iván (1882. március 31. Szob /Somogyszob/, Somogy vármegye – 1946. február 26. Kutas, Somogy vármegye) Szülei: Baudiss Ernő és Csicseri Orosz Albina. Az első világháború alatt Nagybajomban jegyző, 1918–1930-ig szabási körjegyző. 1919 novemberében letartóztatják, állásából a vizsgálat idejére felfüggesztik. 1930–1944 (1945)-ig kutasi körjegyző.

[3] A Margit-vonal az Érd–Velencei-tó–Balaton–Keszthely-Fenékpuszta–Zala folyó torkolata–Határárok-csatorna–Pat–Iharosberény–Márjás-patak–Csurgó–Gyékényes–Dráva folyó között 1944 szeptembere és 1945 márciusa között kiépített védelmi vonal volt. A Balatontól délre eső szakaszát 1945. március 30. és április 1. között az a szovjet 57. hadsereg és az 1. bolgár hadsereg menetből áttörte.