A diaszpórában élő magyarok számára a történelmi emlékezet a mai napig fontos összetartó erőt képvisel. Az ismertetett források arról tanúskodnak, hogy a trianoni békeszerződés értelmében elcsatolt területek magyar lakosságának megpróbáltatásaival különösen erős szolidaritást éreztek, hiszen a kényszerű országváltás mindnyájuk számára közös tapasztalattá vált. Az emigránsok felelősségtudattól vezérelve általában arra is törekedtek, hogy ne csak a saját emlékeikben őrizzék, hanem helyzetükből fakadóan igyekezzenek felhívni a nemzetközi értelmiség figyelmét is az 1920-ban meghozott döntés által kiváltott problémákra.

Az ausztráliai magyar diaszpóra és Erdély

Az Ausztráliában élő magyarok megemlékezéseket tartottak és kulturális eseményeket szerveztek, és így igyekeztek egy olyan teret kialakítani, ahol közösségben élhették meg magyar identitásukat. Nagyfokú együttérzést tanúsítottak az erdélyi magyarok helyzete iránt, ami abból eredeztethető, hogy saját, kisebbségi körülményeikből fakadó nehézségeiket nagyon hasonlónak érezték a trianoni döntés következtében Romániába került erdélyiek helyzetével. Az 1970-es és 1980-as években több magyar emigráns egyesület (Committee for Human Rights in Central Europe, Actio Transylvanica, New South Wales-i Magyar Szövetség) rendezte meg az Erdélyi Napokat és Erdélyi Esteket. Ezeken az eseményeken az ausztráliai magyarok közösségben vehettek részt Erdéllyel kapcsolatos művészeti és történelmi előadásokon, illetve tájékozódhattak a szervezetek munkásságáról.

 

Az 1978-as Erdélyi Nap műsorfüzete
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények, Csapó Endre hagyatéka (P 2346), III. Vegyes gyűjtemények, 3. alsorozat: Kiadványok, sajtógyűjtemény, 5. tétel: Erdély, 4. altétel: Transylvania vegyes, No. 105. (rendezés alatt)

Fénykép az 1978-as Erdélyi Napról
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények, Csapó Endre hagyatéka (P 2346), III. Vegyes gyűjtemények, 5. alsorozat: Fényképek, No. 93. (rendezés alatt)

Jegy az 1984. október 6-i Erdélyi Estre
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények, Csapó Endre hagyatéka (P 2346), III. Vegyes gyűjtemények, 3. alsorozat: Kiadványok, sajtógyűjtemény, 5. tétel: Erdély, 6. altétel: Erdély vegyes, No. 4. (rendezés alatt)

Trianonnal kapcsolatos szemelvények a kanadai magyarság irataiból

Endresz György és Magyar Sándor pilóták 1931. július 15-én szálltak fel a ma Kanada részét képező szigetről, Új-Fundlandról, egy Justice for Hungary nevet viselő repülőgéppel, hogy másnap, az Atlanti-óceánt 13 óra 50 perces rekordidővel átszelve, Magyarországon szálljanak le. Az óceánrepülés célja az volt, hogy a repülő elnevezésével és egy sajtókampányon keresztül felhívja a közvélemény figyelmét a tizenegy évvel korábbi békeszerződés által okozott problémákra.

Fotó a repülőről és a legénységről
Forrás: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (leltári jelzet: 16783)

Az esemény emlékét a kanadai magyarok különösen a szívükbe zárták. Ötven év elteltével a Kanadában megjelenő Magyar Élet hetilapban az évforduló alkalmából az óceánrepüléssel kapcsolatos több cikk is született. 1981 júliusában Gaál Gyula emlékezett meg róla, aki kétrészes írásában elevenítette fel a repülést. Később, az 1981. december 5-i számban, Dr. Tóth Kálmán egy korábbi, Dr. Molnár Jenővel – az akció szervezésének egyik kulcsemberével – készített interjúját felidézve tárta az olvasók elé az előkészületeket. Molnár emlékei szerint egyszer feleségével, Molnárné Waldmann Rózsával otthonukban vendégül látták Magyar Sándor pilótát, és ezen az estén vetődött fel először az óceán átszelésének gondolata. Miután sikerült pénzt és támogatást szerezni az ötlet megvalósításához, a magyar kormánnyal is egyeztetve Endresz Györgyöt, a kiváló pilótát kérték fel a repülőgép vezetésére.

Tóth Kálmán cikkének kézirata és Gaál Gyula írása is megemlít egy érdekes epizódot, amely szerint a repülőnek azért kellett Bicske környékén kényszerleszállást végrehajtania, mert eltértek az eredeti útitervtől. Győrben ugyanis három kört tettek meg a géppel – Endresz feleségének, vagy Szalay Emilnek, a repülés egyik finanszírozójának tiszteletére –, aminek következtében nem maradt elég gázolajuk Budapest eléréséhez. Mint később kiderült, lett volna elég üzemanyaguk, de a korabeli mérőeszközök ezt még nem tudták pontosan jelezni. Ennek a történetnek a hiteleségét nem ismerjük, azonban az iratok tanúsága szerint a kanadai magyarok emlékezetéhez ez is hozzátartozik.

Tóth cikkének végén a repülő felszállásáról készített filmről olvashatunk. Ez a film szintén a Mikes Kelemen Program keretében került a levéltárba 2016-ban.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Gaál Gyula két részben megjelent újságcikke a kanadai Magyar Élet hetilap 1981. július 16-i és 1981. július 30-i számában
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények, Torontói Magyar Ház (P 2343), I. Személyi hagyatékok, gyűjtemények, 14. alsorozat: Óceánrepülés – Justice for Hungary gyűjtemény, 2. tétel: Justice for Hungary 1920–1970 c. kiadvány és újságkivágatok, No. 14. (rendezés alatt)
 

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Dr. Tóth Kálmán újságcikkének kézirata
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények, Torontói Magyar Ház (P 2343), I. Személyi hagyatékok, gyűjtemények, 14. alsorozat: Óceánrepülés – Justice for Hungary gyűjtemény, 1. tétel: Óceánrepüléssel kapcsolatos vegyes iratanyag, No. 24. (rendezés alatt)

Dr. Tóth Kálmán újságcikke a kanadai Magyar Élet hetilap 1981. december 5-i számában
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények, Torontói Magyar Ház (P 2343), I. Személyi hagyatékok, gyűjtemények, 14. alsorozat: Óceánrepülés – Justice for Hungary gyűjtemény, 2. tétel: Justice for Hungary 1920–1970 c. kiadvány és újságkivágatok, No. 12. (rendezés alatt)

Dr. Kostya Sándor író az 1956-os forradalom után vándorolt ki Kanadába családjával együtt. Torontóban a Krónika című folyóirat főszerkesztője volt. Munkájában nagy hangsúlyt fektetett ismeretlen vagy kevésbé ismert emigráns magyar írók és költők műveinek gyűjtésére és kiadására, ezzel is segítve a diaszpóra összetartását. A versek között számos olyan alkotást találhatunk, amelyek a magyar történelemmel kapcsolatosak, és a kanadai magyarok gondolkodását, lelkivilágát segíthetnek megismerni, így ezek is a diaszpóra-kutatás értékes forrásai lehetnek.

Ebben a hagyatékában találhatók Veres József versei is, akinek a trianoni békeszerződés ihlette műveiből idézünk:

Trianoni határkövek (részlet)

„Hazám népe, ifjúsága!
Készülj a feltámadásra!
Munkára fel s lesz szabadság,
Feltámad még Magyarország!”

Az én hazám (részlet)

„Könny patakzik a határon innen,
Összeomlott rajta túl is minden.
Itt is magyar ott is magyar várja:
Mikor nő ki a rabmadár szárnya!”

Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények, Torontói Magyar Ház (P 2343), I. Személyi hagyatékok, gyűjtemények, 8. alsorozat: Dr. Sándor Kostya hagyatéka, II. Kéziratok, 4. tétel: Veres József versei, No. 1. (rendezés alatt)

Yves de Daruvar Trianonról szóló könyvének magyar kiadása

A magyar származású Yves de Daruvar Franciaországban nőtt fel, a második világháború során részt vett az ország felszabadításában, amiért 1945-ben a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagkeresztjével, majd 2015-ben a Becsületrend nagykeresztjével, Magyarországon pedig 1992-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Élete során mindvégig közösséget vállalt a magyarokkal, illetve felelősséget érzett arra, hogy kapcsolatrendszerét felhasználva segítse az emigránsokat.

Yves de Daruvar portréja a II. világháború alatt és idősebb korában
Forrás: Le Figaro és Musée de l’Ordre de la Libération

Yves de Daruvar portréja a Musée de l’Ordre de la Libération (A Felszabadítási Rend Múzeuma) adattárában
Forrás: Musée de l’Ordre de la Libération

A trianoni békeszerződéssel foglalkozó műve eredetileg 1971-ben jelent meg Franciaországban, a párizsi Albatros kiadó gondozásában (Le destin dramatique de la Hongrie: Trianon ou la Hongrie écartelée). Könyvét később kiadták magyar, angol, német, spanyol és portugál nyelveken is. Magyarul először 1976-ban Svájcban jelent meg, majd végül 1999-ben a Püski Kiadónál A trianoni magyar sors címmel. A fordításoknak köszönhetően a könyv nemzetközi elismerést váltott ki, külföldön is kiemelten méltatták objektivitását és érthetőségét. Az alábbiakban Daruvar Hegyi Margitnak írt levelét mutatjuk be, aki 1990-ben az első magyarországi kiadás ügyében kereste fel a szerzőt.

Yves de Daruvár levélváltása Hegyi Margittal a könyv magyarországi megjelentetéséről (1990)
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények, Torontói Magyar Ház (P 2343), I. Személyi hagyatékok, gyűjtemények, 19. Fondtöredékek, 3. Szántó Erzsébet levelezése, 1. Yves de Daruvárral folytatott levelezés, 4. altétel: 1987–1991-ig tartó levelezés, No. 9–10. (rendezés alatt)

A bemutatott iratanyag 2016-ban, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága által vezetett Mikes Kelemen Program gyűjtőtevékenysége keretében került a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrzésébe.

Jelen cikk a Nemzeti Összetartozás Éve program keretében készült.

Köszönöm Bakó Zsigmondnak és Virág Balázsnak az iratok kiválogatásában nyújtott segítségüket.

Felvételek: Varga Máté (MNL)

Felhasznált irodalom:
Yves de Daruvár: A trianoni magyar sors. Budapest (Püski) 1999.
Bakó Zsigmond: Hazatérő múlt – A Torontói Magyar Ház gyűjteménye. Turul 90 (2017) 67–74.
James Jupp (ed.): The Australian people – An Encyclopedia of the Nation, Its People and Their Origins. 2nd Edition, Cambridge (Cambridge University Press) 2001. 421–245.