Száz évvel ezelőtt hunyt el Pecz Samu műépítész, az Országos Levéltár tervezője
Dudits Andor: Pecz Samu (Falkép az Országos Levéltár bejáratánál). A szellem embereit középkori szerzetesként ábrázoló művész Pecz Samu kezébe a levéltár gipszmodelljét festette, amely 1925-ben került a levéltár őrizetébe, de 1945 után nyoma veszett
(Szelényi Károly felvétele)
Elhunyt Pecz Samu
Száz évvel ezelőtt, 1922. szeptember 1-jén délután fél egykor, 68 éves korában elhunyt Pecz Samu építész, műegyetemi tanár. A halotti anyakönyvi bejegyzés szerint halálát szervi szívbaj, érelmeszesedés okozta. Pecz nem érhette meg legnagyobb szabású műve, az Országos Levéltár új épületének befejezését, amelyet 1923-ban nyitottak meg.
Az építészt népes családja gyászolta: Wagner János építész leányával, Wagner Klárával (1856–1935) kötött házasságából származott Irén lánya (1884–1960-as évek) és az ugyancsak építész Gyula fia (1886–1968). Második felesége Kerstinger Alojzia volt, akivel közös gyermekeiket, Samut (1893–1946) és Jánost (1894–1963) nevelték fel. A gyászolók között volt az építész testvére, Ármin (1855–1927) és annak felesége, valamint sógornője, Kerstinger Eugénia (1865–1937), továbbá a József Műegyetem tanácsa. 1922. szeptember 3-án helyezték végső nyugalomra a Kerepesi úti temetőben (ma: Fiumei úti sírkert). Haláláról a korabeli napilapok mellett a szaklapok (Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, Építő Ipar – Építő Művészet) is megemlékeztek, méltatva szakmai életútját.
A levéltár tervezője és építője
Pecz Samut 1899 nyarán bízta meg Pauler Gyula azzal, hogy tervezze meg az Országos Levéltár új épületét. A feladat tökéletes megvalósítása érdekében az építész 1905-ben nyugat-európai utazást is tett, amely során levéltáros szakemberek közreműködésével tanulmányozhatta a korszak legmodernebb levéltári és könyvtári épületeit. A kormányzati akarat hosszú ideig nem volt egységes abban, hogy kell-e levéltári épület – a pénzügyminiszter forráshiányra hivatkozva általában megakadályozta az építkezést –, ezért végül csak 1911-ben született meg a döntés az önálló épületről.
Pecz 1899 és 1911 között kitartóan és zokszó nélkül számos – a koncepció szerint kizárólag budai – helyszínre készített vázlatterveket, így a Csalogány utcába, a régi Szent János kórház telkére, a későbbi Postapalota, ma a Magyar Nemzeti Bank budai központja helyére. Amikor eldőlt, hogy az 1904 óta levéltári iratőrzésre használt Bécsi kapu téri Bosnyák-laktanya helyén – és a szomszédos telkeken – építik meg a levéltár új épületét, a tervezésre és kivitelezésre pályázat nélkül, közvetlenül kérték fel az építészt. „A miniszterelnök az építkezés végrehajtásával, valamint annak ellenőrzésével Pecz Samu műegyetemi tanár műépítészt óhajtotta megbízni, aki az Országos Levéltár építési terveivel előzőleg is már foglalkozott és ebben az irányban önzetlenül fáradozott. Teljes bizalommal tekint tehát a műépítész úr munkája elé és meg van győződve, hogy a reá bízott feladatot minden irányban sikerrel fogja megoldani.” – olvasható az Építészeti Szakbizottság 1911. július 3-án tartott alakuló ülésének jegyzőkönyvében.
A levéltár építkezésének és végrehajtásának biztosítása céljából Khuen-Héderváry Károly, a Belügyminisztérium vezetésével is megbízott miniszterelnök 1911 nyarán ugyanis egy építési szakbizottságot (OL-ÉSZB) hozott létre, majd annak javaslatára „– a már előbb alakított nagy szakbizottságnak mint véleményező szervezetnek fenntartása mellett – a szorosan vett építkezési ügyek ellátására” 1912 nyarán egy külön építési bizottságot (OL-ÉB) is alakított. Pecz Samu mindkettőnek állandó meghívottja volt mint a levéltári épület művezető építésze. Az utóbbi bizottság 1912 és 1922 között évente akár öt alkalommal is ülésezett, hiányosan fennmaradt ülésjegyzőkönyvei az épülettörténet fontos forrásai.
Pecz a végleges helyszínre is számos vázlattervet készített, ezek elsősorban a homlokzatot és az alaprajzot ábrázolták. A tervekkel kapcsolatban az OL-ÉSZB 1911. július 3-án, szeptember 7-én, október 4-én és november 20-án tartott ülésein újabb és újabb észrevételeket tettek a bizottság tagjai. 1912-ben már a részlettervekhez is hozzáfogtak Pecz tervezőirodájában, amelyeket a szakhatóságok felülvizsgáltak, illetve a szűkebb körű OL-ÉB még tovább alakíttatott a tervezővel. Az 1911 és 1913 között zajló tervegyeztetések nyomán kikerült az építési programból a raktári mellékszárny, a külön igazgatói épület, a saroklépcsők, átalakították a belső tereket, és ekkor fogadták el – nem kis vita közepette –, hogy emeljenek egy tornyot, amely magában foglalja a központi fűtés kéményét, a tűzbiztonságot szolgáló víztartályt és a raktárak megközelítésére alkalmas lépcsőzetet is. Az Országos Levéltár épületének hiteles rekonstrukciójához ezért érdemes figyelembe kell vennünk a végleges terveket és az azokhoz vezető eljárás döntéseit.
Nagy Károly – a tanítvány és hivatali utód
Az OL-ÉB 1921. június 25-i ülésére Pecz magával vitte az adjunktusát, Nagy Károly (1870–1939) építészt, aki már a kezdetek óta mellette dolgozott a levéltár tervein, a kivitelezésnél a helyetteseként járt el. Valószínű, hogy Pecz ekkor már annyira betegnek érezte magát, hogy e feladatát segítőjének kívánta átadni. A következő, július 5-i ülésen Nagy Károly már egyedül jelent meg és „Pecz Samu művezető építész őméltósága gyöngélkedvén, az ő megbízásából és mint az ő hivatalos helyettese – az elnök úr Ő Nagyméltóságának előzetes hozzájárulásával –" számolt be az eltelt időszak alatt tett intézkedésekről. Nagyot a november 12-i ülésen még Pecz Samu képviseletében, 1922-ben viszont már mint művezető építészt tüntetik fel a jegyzőkönyvekben.
1922. szeptember 8-án dr. Dőry Ferenc országos főlevéltárnok tájékoztatta gr. Klebelsberg Kuno frissen kinevezett vallás- és közoktatásügyi minisztert Pecz haláláról, egyúttal kérte, hogy gondoskodjon utódjáról:
„Tekintve, hogy az építkezés még folyik, s az építésvezetőségnek éppen jelenleg sürgős és fontos ügyekben kell intézkednie, szükséges volna az építés vezetésével más műépítészt sürgősen megbízni, nehogy az építkezési munkálatokban fennakadás álljon be.
Nézetem szerint – s e részben az Országos Levéltár főigazgatójának, dr. Csánki Dezső helyettes államtitkár úrnak véleményét is tolmácsolhatom – az ügy érdekére való tekintettel a megbízás szempontjából csakis Nagy Károly, műegyetemi címzetes nyilvános rendkívüli tanár, néhai Pecz Samu adjunktusa jöhet figyelembe, aki a terveket vele együtt dolgozta ki, az építkezésben neki kezdetektől fogva jobb keze és helyettese volt, és Pecz Samu betegsége alatt most már hosszú idő óta egyedül vezette a munkálatokat, s akinek szakértelme és lelkiismeretessége képességet nyújt az iránt, hogy az épület egyrészt a tervező intencióihoz híven, másrészt az adott körülmények között a legjobban lesz befejezve.
Tekintettel arra, hogy az Országos Levéltár ügyeinek a Nagyméltóságod vezetése alatt álló minisztérium által leendő átvétele a napokban megtörténik, mély tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy az előadottak alapján Nagy Károly műépítészt és műegyetemi nyilvános rendkívüli tanárt – kit az építés ideiglenes vezetésére máris felkértem volt – az új Országos Levéltár építkezésének vezetésével véglegesen megbízni szíveskedjék.
A megbízással kapcsolatban azonban kötelezendőnek vélem a nevezett műépítészt arra, hogy a tervezésből s az eddigi építésvezetésből folyólag néhai Pecz Samu örököseit megillető tiszteletdíj kérdésében velük megállapodást létesítsen.”
Részlet Dőry Ferenc országos főlevéltárnoknak Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett, Nagy Károly kinevezésére vonatkozó előterjesztéséből (MNL OL, Magyar Országos Levéltár Levéltára, Általános iratok 1944-ig, Iktatott iratok /Y 1/, 1922/770.)
Klebelsberg 1922. október 28-án teljesítette a levéltárvezetés kérését, és megbízta Nagy Károlyt az Országos Levéltár folytatólagos tervezésével és az építkezés vezetésével, a tárca műszaki ügyosztálya javaslata alapján „azzal a kikötéssel, hogy az esedékes tiszteletdíjból Nagyságod tartozik az örökösöket kielégíteni s a részesedés mérvére és módozataira nézve az örökösökkel írásos megállapodást létesíteni”. E döntéséről másolatban Csánki Dezső főigazgatót is értesítette: „Az elhunyt emléke iránti kegyelet s azon hő óhajtásom, hogy a munkálatok továbbra is az elhunyt szellemében vezettessenek, arra indítanak, hogy a tervezési munkálatokkal Nagy Károly okleveles építész, műegyetemi rendkívüli tanárt bízzam meg, aki az elhunytnak hosszú éveken át hűséges munkatársa volt és az építési munkálatok vezetésében eddig is hathatósan közreműködött.”
Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter megbízza Nagy Károlyt az Országos Levéltár folytatólagos tervezésével és az építkezés vezetésével, 1922. október 28.
Jelzet: MNL OL, Magyar Országos Levéltár Levéltára, Általános iratok 1944-ig, Iktatott iratok (Y 1), 1922/770. (878/1922.)
Pecz 1899. évi megbízatása óta ingyen végezte a tervezési munkálatokat. Csak felsőbb utasításra, 1912 tavaszán kérte tiszteletdíjának megállapítását, amelyet végül – szoros kivételként – a teljes költségvetés öt százalékában állapítottak meg. A tiszteletdíjat részletekben fizették ki számára, és a háborús infláció miatt 1919-ben az elvégzett munkák időbelisége alapján eltérő kulccsal számították ki a neki járó összeget (Dőry Ferenc javaslata erre a számítási módra utal).
Pecz Samu hagyatéka
Pecz Samu művezető építészi tevékenysége miatt még halála után is „jelen volt” az Országos Levéltár épületének befejezési munkálatainál. 1923. július 4-én a vallás- és közoktatási miniszter tudomásul vétel és jelentéstétel végett átküldte Csánki Dezsőnek Pecz 1922. március 22-én kelt feljegyzését, amelyben a toronyba tervezett víztartály és az ahhoz tartozó csővezeték és szivattyúk kiépítésének akadályait mutatta be.
1918-ban a kivitelezés számos okból meghiúsult, az akkor 80 000 koronára becsült költségek a négy évvel későbbi jelentéstétel időpontjában már 1 450 000 koronára növekedtek. „Az Országos Levéltár új épülete a felépítésénél kellő előrelátással alkalmazott tűzmentes szerkezeteinél fogva, bár meglehetősen tűzmentesnek mondható, mégis a bekerülő irat- és könyvanyag, bútor stb. éghető tárgyak még nagyobb mérvű tűzbiztonsága szempontjából kívánatos volna a fenti összeg mielőbbi engedélyezése” – írta Pecz a jelentésében (MNL OL, Y 1 1923/552.). A forráshiány miatt végül nem épült ki a víztartály és a csőrendszer, majd a Pénzügyminisztérium képviselője 1923 nyarán töröltette ezt a tételt az épület befejezésére szánt költségvetésből. Talán ez a döntés is hozzájárult ahhoz, hogy 1945-ben súlyos károk érték az ostrom alatt kigyulladt levéltárat.
Pecz Samu tanítványai és munkatársai gondoskodtak arról, hogy mesterük szakmai munkássága fennmaradjon az utókornak. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet megbízásából Nagy Károly, Rerrich Béla és Arvé Károly összegyűjtötte Pecz hagyatékát és a Műcsarnok 1925. évi tavaszi tárlatán bemutatták azt. Ezt követően Nagy Károly 29 tételben átadta Pecz Samu műegyetemi, középítéstani tanszéken őrzött terveit az Országos Levéltárnak, hogy letétként őrizze addig, amíg az önálló „Építészeti Múzeum” létre nem jön. Pecz Samu hagyatéka – bár Építészeti Múzeum már létezik – ma is az építész legnagyobb szabású művében, a levéltárban kutatható.
Nagy Károly jelentése Csánki Dezső főigazgatóhoz néhai Pecz Samu műépítész rajzainak és terveinek az Országos Levéltár új palotájába való felszállításáról, illetve a leendő Építészeti Múzeum céljaira való átengedéséről
Jelzet: MNL OL, Magyar Országos Levéltár Levéltára, Általános iratok 1944-ig, Iktatott iratok (Y 1), 1925/704. (980/1925.).
Ajánlott irodalom:
Gy. Balogh Ágnes–Róka Enikő: Pecz Samu. Budapest, 2022.
Reisz T. Csaba: Adalék a Magyar Országos Levéltár központi épületének építéstörténetéhez. Levéltári Szemle, 65. évf. (2015) 4. szám, 5–32.
Új hozzászólás