Ha egy év befejeződik, érdemes kiértékelni az elmúlt esztendőt, sorra venni az elvégzett munkát, és összegzést készíteni a megvalósult programokról, fejlesztésekről. Milyennek ítéli meg ebből a szempontból 2024-et?

- Először is fontos megjegyeznem, hogy 2024 egy nagyon nehéz és dolgos évünk volt, így az első szavaim a köszönetről kell, hogy szóljanak! Köszönöm mind a hétszáz dolgozónknak a munkáját, akik a sikeres évünkhöz hozzájárultak! A maga helyén, pozíciójában mindenki olyan szinten látta el a feladatait, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár működőképességét segített fenntartani, a jó hírnevét pedig öregbítette. Az intézménybe nagyon sok látogató érkezett, rengeteg programunk, rendezvényünk volt, amelyekről rendre hírt adtunk, és ehhez mindenki hozzájárult a maga területén.

- Említette, hogy dolgos évet hagyott maga mögött a levéltár, és 2024-ben számtalan program megvalósult. Melyeket emelné ki?

- Három jelentősebb rendezvény kiemelkedett a programok sorából. Ha időrendben haladunk, akkor ezek közül elsőként a Petőfi kulturális program eseményeit kell megemlítenem. A rendezvénysorozat 2023 novemberében indult, de áthúzódott 2024-re, és decemberben zárult le, így a munka oroszlánrésze az elmúlt évet érintette. A programok megvalósítását Czetz Balázs gyűjteményi főigazgató-helyettes koordinálta, és tette ezt példaértékűen, amiért rendkívül hálás vagyok neki. Hogy érzékeltessem, mekkora kezdeményezésről van szó, fontos hangsúlyozni, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársai, elsősorban a vármegyei kollégák, 820 településen összesen 1900 programot valósítottak meg. Ez még akkor is óriási szám, ha tudjuk, hogy a rendezvénysorozat az egész országot érintette. Az adataink szerint a programokon 30 ezer ember vett részt, ez sokkal nagyobb szám, mint amennyit a levéltár a hagyományos működésével, szolgáltatásaival elér. Ráadásul 30 ezer olyan emberről van szó, akiknek a túlnyomó része nagy valószínűség szerint korábban nem találkozott a levéltárral. Ezt rendkívül fontos eredménynek tartom.

- Milyen programelemek valósultak meg a Petőfi kulturális programban?

- Az egyik ilyen a Kutasd a múltad! elnevezést kapta, és összesen 272 programot foglalt magában, amelyekkel az identitást erősítő családtörténeti kutatásokra próbáltuk ösztönözni a résztvevőket. Egy másik elemmel szintén az állampolgári aktivitást igyekeztünk erősíteni, ennek a kezdeményezésnek azt volt a neve, hogy Örökítsd meg a jelent! Ebben 143 programot valósítottunk meg, ennek az volt a lényege, hogy a résztvevő a közvetlen környezetét, lakóhelyét, települését, akár iskoláját örökítse meg, és készítsen róla fotódokumentációt. Ebből egy nagyon érdekes és értékes kordokumentáció születhet, és közben a lokális identitásukra is felhívtuk a figyelmet. Levéltárpedagógiai programként valósítottuk meg a Ma is tanultam valamit elnevezésű elemet, ebben országszerte 124 rendezvényt tartottunk. Ez is az egyén, a közösség, a családok történetének kutatásáról szólt, és az identitást erősítette. S ebben a levéltárpedagógiai programban nemcsak diákokat, hanem idősebbeket is elértek a munkatársaink.

Kutasd a múltat!- program Kerecsenden
Forrás: Barta Katalin/Heves Megyei Hírlap

 

- Mivel egészültek ki a felsorolt programelemek?

- Amikor az egész Petőfi kulturális program elindult, nagyon fontosnak tartottam a Gyűjtőköri napok (Collection days) kezdeményezést is, amely az egész világon ismert, számos múzeum, gyűjtemény szervezett már ilyet. Ebben a kezdeményezésben a civil társadalmat, az állampolgárt szólítottuk meg, hiszen lehetnek az őrizetükben, birtokukban olyan fontos dokumentumok, tárgyak, könyvek, amelyek a nemzet, az ország vagy akár csak a lokális történet szempontjából meghatározóak vagy különösen jelentősek lehetnek. A mi esetünkben olyan levelezésekről, naplókral lehet szó, amelyek segítenek megvilágítani, pontosítani egyes történelmi eseményeket. Korábban az első világháború vagy 1956 kapcsán indítottunk ilyen kezdeményezést, amelynek köszönhetően nagyon sok izgalmas anyaggal gazdagodott a levéltár. Ugyanezt céloztuk meg most, a Petőfi kulturális programban is a Légy a történelem része elnevezésű kezdeményezésünkkel. A sorozatban kilencven gyűjtőköri napot tartottunk, ezeken a helyben keletkezett történeti források fontosságára hívtuk fel a figyelmet, és arra, hogy azokkal gazdagodhat a levéltár. Ezek segítségével tisztább képet kaphatunk a múltbeli történelmi eseményekről. S volt még egy másik programunk is, amely a Légy büszke az örökségedre! elnevezést kapta. A kollégáink ebben megkeresték egy-egy település első levéltári említését, az első ilyen történeti dokumentumot vagy egy iskola alapításával kapcsolatos iratot, és azt elkészítették nemes másolatban, bekeretezték, és ünnepélyes formában átadták a polgármesternek, a falu közösségének. Ezt nagy szeretettel fogadták, 98 ilyen programelemet valósítottunk meg.

- Fontos megemlíteni, hogy a Petőfi kulturális programsorozat más rendezvényekhez, kezdeményezésekhez is kapcsolódik.

- Már évek óta, egészen pontosan 2021 óta dolgozunk közösen a Nemzeti Művelődési Intézettel. Más levéltárakhoz hasonlóan a Magyar Nemzeti Levéltár is rendelkezik egyesületi adatbázissal, amelynek gazdagsága megmutatja, hogy egy adott korban mennyire erős a civil társadalom érdekérvényesítésben, akár csak összefogásban. Ennek kapcsán indítottunk egy kezdeményezést, amelynek a Legyél egyesületi tag! elnevezést adtuk, és ebben negyven programot tartottunk. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár tagintézményei készítettek egy csaknem 28 ezer egyesületből álló adatbázist, ezt a Nemzeti Művelődési Intézet önálló kötetek formájában meg is jelentette. A 19 vármegyéről 19 kötet jelent meg, ezekhez a levéltáros kollégák írták a történeti bevezetőket. A munkát a Nemzeti Művelődési Intézet fogta össze, az ő segítségükkel negyven kötetbemutatót tartottunk. Ezeket az anyagokat adatbázisba is rendeztük, amely segíti a kutatók munkáját.

- A Petőfi kulturális programsorozatban a Liszt Intézetekkel is elindult egy együttműködés.

- Valóban, komoly lehetőséget adott a kezünkbe, hogy a külföldi kulturális intézetek visszakerületek a kulturális tárcához. Így a Liszt Intézetekkel együttműködve az Európa Digitális Öröksége című kiállításunkat, amelyet évekkel ezelőtt közvetlen európai uniós pályázatból valósítottunk meg, már két ízben elvittük Zágrábba, legutóbb pedig Brüsszelben járt a tárlat. Ezek a programok jelentős sikereket és elismerést hoztak a levéltárnak. Emellett a Kik vagyunk mi? című elem is kapcsolódott a Petőfi kulturális programsorozathoz, ebben a 3800 kötetet felölelő Pest vármegyei anyakönyveket digitalizáltuk. Ezt a programsorozattól függetlenül folytatni szeretnénk.

- Milyen 2024-ben megvalósított kezdeményezésekre hívná még fel a figyelmet?

- Volt még egy másik nagyon fontos programunk, amely azt az elnevezést kapta, hogy Legyél krónikás! A felnőtteknek szóló rész az E-emlék volt. Ebben pályázatot írtunk ki, és megszólítottuk az állampolgárokat, hogy tegyék közkinccsé emlékeiket, életük emlékezetes eseményeit, mutassák be helytörténeti kutatásaik eredményeit. Arra kértük továbbá a pályázókat, hogy írják meg családjuk, környezetük, iskolájuk, templomuk, közösségük históriáját, és e helyi eseményekről, folyamatokról szóló történetek, elektronikus formában, gazdagíthatják a levéltárak anyagát. A programon belül megcéloztuk a diákokat is egy felhívással, ennek az volt a neve, hogy Elmesélem 1000 szóban. Arra gondoltunk, hogy a 10–18 éves korosztály történeti értékű emlékeit is érdemes megőriznie a levéltárnak. Éppen ezért ebben a programban lehetőséget akartunk adni arra, hogy a diákok is leírhassák személyes, családi, iskolai élményeiket, megoszthassák a szülők, nagyszülők, rokonok által elmondott történeteket, és így idővel ezek a rögzített anyagok is a történetkutatás forrásai lehessenek. A program rendkívül sikeres volt, sokan adtak be pályázatot, és összesen 120 pályaművet tudtunk díjazni.

- Említette az Európa Digitális Öröksége című kiállítást, de volt egy másik jelentős tárlat is, amely nagy sikert hozott 2024-ben.

- Valóban, ennek kapcsán fontos felhívni a figyelmet arra, hogy 2024 második felében hazánk látta el az Európai Unió Tanácsának elnökségét. Ehhez kapcsolódóan augusztusban, Székesfehérváron indult el az 1100 éve Európában, 20 éve az unióban című rendezvénysorozat, amelyhez a levéltár egy a Magyarul Európában elnevezésű vándorkiállítást is magában foglaló programmal csatlakozott. A tárlat húsz installációból állt, egy törzsanyagból, amelyet a kiállításnak éppen otthont adó vármegye három elemmel egészített ki. A kiállítás korabeli dokumentumok digitális másolatait tárta az érdeklődők elé, és amelyben azt mutattuk meg, hogy mit adtunk Európának 1100 év alatt, és mivel járultunk hozzá az Európai Unió sokszínűségéhez az elmúlt két évtizedben. A tárlatot az egész országban, minden vármegyében és a fővárosban is bemutattuk december végéig, a kiállítást összesen csaknem 11 ezren néztek meg. Ezért is köszönet jár a vármegyei levéltáraknak és Czetz Balázs gyűjteményi főigazgató-helyettesnek.

- Az, hogy Magyarország látta el az Európai Unió soros elnökségét, a levéltárat másképpen is érintette, ennek kapcsán számos rendezvénnyel készült az intézmény. Milyen eredményeket hoztak ezek a programok?

- Úgy gondolom, a Magyar Nemzeti Levéltár méltó gazdája volt a levéltári programoknak, amelyek 2024. szeptembertől novemberig tartottak. A két hónap alatt tíz konferenciát, tanácskozást és workshopot bonyolítottunk le, és ezeken a rendezvényeken az európai uniós tagállamok képviseltették magukat, adott esetben vezetői szinten is. Sőt, érkeztek vendégek az EFTA-országokból – Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc –, illetve az Egyesült Királyságból, Bosznia-Hercegovinából, Moldovából és Törökországból. Összesen harminchét ország szakemberei tisztelték meg a különböző programjainkat, a külföldi résztvevők száma megközelítette a háromszázat. A levéltári diplomácia szempontjából ez egy rendkívül fontos és eredményes eseménysorozata volt az évnek.

EBNA Nemzetközi levéltáros konferencia a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Fotó: Lantos Zsuzsanna
 

- Mit emelne ki a számtalan elért eredmény közül?

- Húsz éve alakult meg Brüsszelben az Európai Levéltári Csoport az Európai Bizottság vezetésével, és a szervezet, amelyben az egyes országok központi állami, nemzeti levéltárainak a vezetői vesznek részt, most Magyarországon fogadta el a stratégiáját. Komoly sikernek élem meg, hogy a tanácskozáson az általunk összeállított programjavaslatot megvitattuk, a levéltári anyag nemzetközi összefüggéseibe helyeztük, és az bekerült a brüsszeli stratégiába. Fontos volt, hogy a tanácskozásokon sikerült bemutatnunk az eredményeinket, így az Erdély írott örökségét kutathatóvá tévő magyar-román együttműködést is. Ebben a kezdetektől egészen 1918-ig kölcsönösen feltárjuk az Erdélyre vonatkozó magyarországi és romániai forrásokat. A munka másfél évtizede halad előre a román féllel karöltve, már a 18. kötetnél tartunk, az elért eredményeket majd egy nagy adatbázisba fogjuk rendezni. Mi ebben nemcsak az erdélyi, hanem a többi elcsatolt területekkel kapcsolatos fondjegyzékeket is elkészítettük. Ezek felépítése azonban nem egységes, ezt a problémát a későbbiekben majd az informatikus munkatársaknak kell megoldaniuk.

- Mekkora munkát jelentett az uniós rendezvénysorozat előkészítése, megvalósítása?

- A munkatársaim e programok megszervezésénél és lebonyolításánál is elképesztő munkát végeztek, külön ki kell emelnem Mikó Zsuzsanna általános főigazgató-helyettest és Szatucsek Zoltánt, az MNL Informatikai és Innovációs Igazgatóságának vezetőjét, akik nélkül az európai uniós rendezvényeink nem lehettek volna ilyen sikeresek. Szatucsek Zoltán nagyon komoly munkát tett le az asztalra az egyes programelemek kidolgozásával és megvalósításával, illetve ő tartotta a kapcsolatot a rendezvényeinkre érkező vendégekkel is. Fontos kiemelnem, hogy a programok megszervezéséhez nem kaptunk állami támogatást, így igyekeztünk, akár a meglevő személyesen kapcsolatainkon keresztül, más intézményektől segítséget kérni. Köszönettel tartozunk a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Habsburg Ottó Alapítványnak, akik nagyon komoly támogatást adtak a rendezvényeink lebonyolításához. A múzeum helyet adott az egyik nagy rendezvényünknek, közösségi programokkal járult hozzá a rendezvénysorozathoz, míg az alapítvány vacsorát, fogadást adott egyes konferenciák résztvevőinek amellett, hogy több alkalommal biztosította a helyszínt. Rendkívül hálásak vagyunk a segítségükért, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy a vendégeink jó hírét vihessék az országunknak és az intézményünknek! Nagy eredmény, hogy a levéltárunk része az európai vérkeringésnek, odafigyelnek ránk, és kíváncsiak a véleményünkre, eredményeinkre.

- Mire maradt még energia a nagy rendezvények megszervezésén és lebonyolításán felül a 2024-es esztendőben?

- Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nagyobb, akár az egész intézményt megmozgató rendezvénysorozatok mellett mind a vármegyék, mind az Országos Levéltár munkatársai dolgoztak, tették a dolgukat a „szürke hétköznapokon” is. A szokásos, sok esetben ünnepnapokhoz kapcsolódó programjainkat nagy látogatottság mellett bonyolítottuk le, emellett rengeteg könyvbemutatót, workshopot és konferenciát tartottunk, ezek mind-mind a kollégák szakmai tudását, elszántságát bizonyítják. Fel szeretném hívni a figyelmet a Levéltári Délutánok történelmi ismeretterjesztő előadássorozatunkra is, amelyet a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat indított 2024 őszén közösen. A 2025 tavaszáig tartó rendezvénysorozatban havonta két programot tartunk, ahol az előadók A nemzet emlékezete – A magyar történelem mérföldkövei című állandó kiállításunkon szereplő levéltári forrásokat állítják középpontba, és az azokhoz kapcsolódó fontos történelmi eseményeket tudományos igényességgel, ismeretterjesztő módon mutatják be. A programsorozat tizennégy előadásából hetet már megtartottunk, nagy sikerrel, ezek a délutánok rendre teltházasak voltak, és a rendezvényekről készült videóanyagok a világhálón is rendkívül népszerűek.

Levéltári Délutánok 3. - Az Aranybulla
Fotó: Banai Zsófia
 

Közben a munkánk során kiszolgáltuk a kutatókat, nagy eredménynek tartom, hogy áttértünk az elektronikus kutatói beiratkozásra, amelyet némelyek elleneztek. Előbb-utóbb a most még berzenkedők is rá fognak azonban jönni, hogy a változás az ő érdekeiket is szolgálja, sokkal gyorsabban hozzáférnek ugyanis az iratanyaghoz. A rendszer finomhangolására még szükség lehet, elképzelhető, hogy át kell majd dolgoznunk a kutatási szabályzatunkat. A kollégákat is szeretném megnyugtatni, hogy az egész ki fog alakulni, a változás az ő munkájukat is segíteni fogja, és biztonságosan dokumentált az iratanyag kiszolgálása és visszavétele is.

- Egy ilyen eseménydús évet nehéz lesz megközelíteni, pláne felülmúlni. Milyen tervekkel készül az intézmény 2025-re?

- Idén az ország 1945-ös katonai birtokbavétele kerül a középpontba a nyolcvanadik évforduló okán. Mindenki előtt ismert, hogy a náci Németország 1944 márciusában megszállta Magyarországot, és hadszíntérré változtatta hazánkat. Emiatt például Budapest szenvedte el a második világháború egyik leghosszabb ostromát, amely óriási károkat okozott mind emberéletben, mind anyagiakban. A katonai birtokvétel nyolcvanadik évfordulójára azonban – részben az akkori események felemás megítélése miatt – nem szerveznek kiemelt megemlékezést, országos programsorozatot. Mi mégis úgy gondoljuk, hogy a magyar történelem szempontjából egy olyan fontos eseményről beszélünk, amelynek a hatása máig érzékelhető. Gondoljunk csak az elitváltásra, az állami és a szolgáltató rendszerek gyökeres átalakítására, a társadalom teljes átformálására, ami 1945-ben kezdődött. Éppen ezért mi, közösen a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal és a HM HIM Hadtörténelmi Levéltárral, egy olyan európai programmal készülünk, amelyhez csatlakozott a német Bundesarchiv is. Sőt, mivel korábban jól működtek az orosz-magyar kapcsolatok, bőségesen bespájzoltunk orosz iratokból. Így fel tudjuk használni a korábban az oroszok által megőrzött, de ma már nem hozzáférhető iratok egy részét is ahhoz, hogy meg tudjuk nézni orosz oldalról is a katonai birtokbavételt.

- Hol tartanak az előkészületek?

- A vármegyei levéltárak elvégezték a munka nagy részét, átnézték az 1944 tavasza és 1950 közötti időszak halotti anyakönyveit az összes magyar település kapcsán. Azért 1950-ig tették ezt, mert addig még feltüntették a halotti anyakönyvekben, ha valaki háborús sérülés következtében halt meg. Az így kinyert adatokat egy rendkívül látványos interaktív térképen mutatjuk majd be, ahol, ha az érdeklődő rákattint egy településre, akkor láthatja, hogy az adott községben, városban milyen hadi események zajlottak, abban milyen alakulatok vettek részt. Emellett látható lesz a katonai és a civil áldozatvállalás is, ez a kezdeményezésünk egész Európában példa nélküli. Ebben az elképesztő munkában körülbelül 100-120 kolléga vesz részt, erre az évre ez az egyik kiemelt programunk. Idén Jókai Mór- és Klebelsberg Kuno-emlékévek is vannak. Jókaival kapcsolatban viszonylag kevés iratunk van, e témában maximum társulni tudunk valakihez, ezt fel is ajánlottam az országos közgyűjteményi vezetőknek. Klebelsberg Kunonak ugyanakkor a levéltár életében abszolút meghatározó szerepe van, ezért erre az emlékévre hangsúlyosan készülünk. Gondolkodunk konferenciában, forráskiadványban, kötetben is. Fontos, hogy a Magyar Tudományos Akadémia alapításának szintén idén van a 200. évfordulója, ez egy komoly jubileum, így 2025-öt a magyar tudomány évének nyilvánította az Országgyűlés. Még nem tudom, milyen központi programok lesznek, de mi mindenképpen szeretnék a magyar tudomány évét méltóképpen megünnepelni.

- Erről vannak már tervek, elképzelések?

- Van ennek kapcsán egy személyes elköteleződésem, amihez intézményen belül és azon kívül is keresem a partnereket. A levéltárosra, a muzeológusra és a könyvtárosra az egyetemi szféra és a tudományos intézetek munkatársai is kicsit úgy tekintenek, mint a hegymászó a serpára, aki majd előszedi a dokumentumokat, amiből „kimazsolázás után” meg lehet írni az izgalmas történetet. Ez a helyzet sokat változott az elmúlt években, évtizedekben, hiszen gyorsabban lehet hozzáférni a forrásokhoz, adatbázisokat készítünk, digitális forráskiadványokkal kísérletezük, és ez a leváltáros „serpák” szerepét is megváltoztatja. Erről nagyon szeretnék egy tudományos konferenciát szervezni, ahová meghívnánk az akadémiai, az egyetemi szférát, és megszólítanánk más közgyűjteményeket is, ahol elbeszélgethetnénk az ügyeinkről, a tudományos teljesítményeinkről, magáról a tudományterületről, és az azon belül betöltött szerepünkről. Fontos, hogy legalább egy látleletet adjunk, de még jobb lenne, ha konszenzusos alapon helyre tudnánk tenni olyan problémákat, amelyek a leváltárakat mindenképpen érintik. Fontos, hogy a tudományos területen méltó helyet kapjunk!

- Vannak olyan távolabbi tervek, amelyeken már most dolgoznak?

- Nagyon jól haladunk a mohácsi csata 500. évfordulójára szerveződő programok előkészületeivel, a tervekről korábban már többször nyilatkoztam. Négy programelemmel készülünk. Óriási eredménynek tartom, hogy a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetével és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal, valamint a HM HIM Hadtörténelmi Levéltárral együtt tudunk működni, és az is örömteli, hogy a török és osztrák állami levéltárakat is sikerült megnyerni a kezdeményezéshez. Ennek köszönhetően nagyon komoly, országos, sőt azt gondolom, hogy nemzetközi jelentőségű programokkal járulhatunk hozzá az 500. évfordulóhoz.