A második világháború végső szakaszában egyértelművé vált, hogy a korabeli Magyarország területét a Szovjetunió csapatai fogják elfoglalni és egyben meg is szállni. Területének csökkenése (pontosabban: csökkentése) sem volt kérdéses, csupán annak a mértéke.

Az északi határ 1938-as módosításának semmivé tételéért az első Csehszlovák állam létrejöttében kulcsszerepet játszó cseh politikus, Edvard Beneš lépett fel. Már a háború közepén tárgyalásokat folytatott a szovjet vezetéssel annak érdekében, hogy újra megalakulhasson a csehek és szlovákok – immár nemzetiségek nélküli – köztársasága. Ennek érdekében a közkeletűen Kárpátaljának nevezett, 1919 és 1939 között birtokolt területről is lemondott – a Szovjetunió javára. Diplomáciai erőfeszítései sikerrel jártak: a szovjet hadsereg előrenyomulásával párhuzamosan visszaállhattak a korábbi, az 1937. évi határszakaszok, és egyben újra megalakult a csehszlovák állam.

Edvard Beneš (1884–1948) portréja
Forrás: Library of Congress

Kassát, a magyarság számára oly fontos nagyvárost 1945 januárjában foglalták el a szovjet csapatok. Beneš – Moszkván keresztül – 1945. április 3-án érkezett Kassára, együtt a londoni emigráns csehszlovák kormánynak és a moszkvai kommunista emigrációnak a tagjaival, és két nappal később, április 5-én itt tette közzé hírhedté vált kormányprogramját.

A kormányprogram a magyar és német népességet kollektív háborús bűnösnek nyilvánította. A dokumentum azt is kimondta, hogy „megbízhatatlan” (vagyis nem szláv lakosságú) települések és közigazgatási egységek élére „államhű” személyeket kell kinevezni, és a német és magyar személyek is csak akkor kaphattak állampolgárságot, ha aktív ellenállói múltat tudtak igazolni. Minden más német és magyar személytől (vagyis a döntő többségtől) egyszerűen meg kívánták vonni a polgárjogaikat, elkobozva vagyonukat. A vonatkozó jogfosztó dekrétumok– összesen 143 intézkedés – kibocsátása május 14-től kezdődött meg.

Az újjászerveződő országban elbocsátották a magyar köztisztviselőket, megszűntek a magyar intézmények és szervezetek, sőt ún. „magyar perek” indultak, amelyekben a kollektív bűnösség elve alapján ezreket ítéltek el. Megkezdődött a három évig tartó jogfosztás időszaka. A csehszlovák politikusok arra számítottak, hogy a nemzetiségnek számító magyarokat (és németeket) e rendelkezésekkel elüldözhetik vagy legalábbis gyors asszimilációra kényszeríthetik. Mindemellett, várva a nagyhatalmak beleegyezését, lényegében a két nép teljes kitelepítését tervezték.

A kormányprogramban foglaltaknak és a kiadott dekrétumoknak megfelelően bezártak a magyar iskolák is, és évekre megszűnt a magyar nyelvű oktatás.

Részlet Király Tibor kérvényéből
Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-I-1-f-1. tétel-Király Tibor-4183-1945. (61. doboz) – MNL OL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Általános Iskolai Főosztály
 

Ha nincsenek magyar iskolák, nem szükségesek a magyar pedagógusok sem: 1945 tavaszától a tanítók és tanárok tömegesen menekültek át az új határon a megkisebbedett Magyarországra, de megtörtént, hogy a csehszlovák hatóságok egyszerűen kiutasították őket. A számos gonddal küszködő magyar állam az ekképpen átkerült tanítók helyzetét is igyekezett megoldani.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a háború vége felé tavasszal Magyarországon újra megnyitó oktatási intézmények hadifogságban lévő vagy nyugatra menekült pedagógusainak státuszába – ideiglenesen – el tudták helyezni a Csehszlovákiából menekült és kiutasított tanerőket. A korban kötelező igazolási eljáráson nekik is át kellett esniük, tehát bizonyítaniuk kellett, hogy az 1945 előtti időszakban nem követtek el „népellenes” tetteket.

A kezdeti időszakban – és sokaknak éveken át – viszont sem a fizetés, sem pedig a lakhatás körülményei nem voltak kedvezőek, többségük nyomorúságosan tengődött. Főleg azok, akiknek minden vagyona az elcsatolt területeken maradt.

Jellemző eset a még tartó háborús időszak közepette leváltott és kiutasított tanító-házaspár viszontagságát mutató irategyüttes. A már a magyar oldalon felvett jegyzőkönyv világosan és egyértelműen megmutatja, milyen sorsa volt egy magyar nemzetiségű tanárnak az 1945 tavaszán újjáalakult csehszlovák állam első éveiben.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Jegyzőkönyv Király Tibor és felesége kiutasításának körülményeiről
Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-I-1-f-1. tétel-Király Tibor-4183-1945. (61. doboz) – MNL OL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Általános Iskolai Főosztály
 

Király Tibor a Jolsván, a Rimaszombat és Rozsnyó között fekvő város polgári iskolájának volt igazgatója, míg felesége ugyanott tanár. A hatóságok 1945 márciusában a tannyelvűséget magyar helyett a szlovákra változtatták, és mindkettejüket elbocsátották állásukból. Ingóságaik hátrahagyásával Magyarországra távoztak, ahol a tokaji polgári iskolába nyertek kinevezést. Amikor azonban visszatértek, hogy elhozzák ingóságaikat, vagyonukat, megpróbáltatások sora várt rájuk. A szlovák közigazgatás sikerrel akadályozta meg, hogy bútoraikat és minden egyéb dolgukat átvigyék a határon. Végül – már a kormányprogram kibocsátása utáni napokban – egyszerűen áttették őket a határon, személyenként 50 kg-os csomagokkal és 1000-1000 Pengő készpénzzel. Király Tibor szeptemberben írt beadványa szerint még ekkor sem jutottak hozzá értékeikhez.

Ez az eset nem egyedi, szinte minden Csehszlovákiából menekült pedagógus arról számolt be, hogy vagyonát, ingóságát, lakását az új hatalom zár alá vette és őt szinte mindenéből kiforgatta.

Az átmenekült-áttelepített pedagógusok éveken át sanyarú körülmények között éltek. A nyolc osztályos iskolák folyamatos megalakítása kezdte bővíteni elhelyezkedési lehetőségeiket, majd 1948-ban, az egyházi iskolák államosításakor, többségük biztos, bár szerény fizetést biztosító álláshoz juthatott.
 

Király Tiborné beadványa kinevezéséhez
Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-I-1-f-1. tétel-Király Tibor-4183-1945. (61. doboz) – MNL OL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Általános Iskolai Főosztály

Király Tibor kinevezése a tokaji állami polgári fiúiskolához
Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-I-1-f-1. tétel-Király Tibor-4183-1945. (61. doboz) – MNL OL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Általános Iskolai Főosztály

Felhasznált irodalom:

Az 1943. decemberi Beneš–Sztálin–Molotov megbeszélések dokumentumai. Ford. és s. a. r.: Gulyás László. Documenta Historica 11., Szeged, 1993.

Jogfosztó jogszabályok Csehszlovákiában 1944-1949. Elnöki dekrétumok, törvények, rendeletek, szerződések. Szerk.: Szarka László. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Kecskés László Társaság, Komárom, 2005.

Keresztes Csaba: Menekült pedagógusok a második világháború utáni Magyarországon, különös tekintettel az újjáalakult Csehszlovákiából érkezőkre. Fórum Társadalomtudományi Szemle. 26. évf. (2024) 1. szám. 51-74.

Otthontalan emlékezet. Emlékkönyv a csehszlovák magyar lakosságcsere 60. évfordulójára. Szerk: Molnár Imre – Szarka László. MTA Kisebbségkutató Intézet – Kecskés László Társaság, Komárom, 2007.