Konferencia a hazai közszolgálat több évszázadának történetéről
Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen május 29. és 30. között megtartott tanácskozás a magyar közszolgálat történetét vizsgálta a késő középkortól a 20. századig. A három nyitóelőadás közül H. Németh István főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára 1945 előtti Kormányszervek Osztályának vezetője a 16-18. századi hivatalnoki etika kialakulását, a hivatalnokságnak új politikai szereplővé válását mutatta be. Forgó András történész, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének habilitált egyetemi docense a 18. századi főpapság kiválasztódási folyamatára mutatott rá, kiemelten a patrónus-kliens viszony sajátos vonásaira és annak szerepére a korszak főpapságában. Dobszay Tamás történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara habilitált egyetemi docensének nagyívű előadása a 19. századi vármegyereformokat vette sorra. Ennek fontosságát nem elég hangsúlyozni, hiszen a kora újkorban igen erős belpolitikai hatalommal rendelkező vármegye egyszerre volt a hatékony államigazgatás tevékeny szereplője és annak akadálya is. https://www.facebook.com/watch/?v=1674116019892279
Ezt követően a több mint hetven előadó a korszakonként szétválasztott szekciók munkája során mutatta be az egyre professzionálisabb módon szervezett bürokratikus hatalmi gépezetet. Az igazgatástörténet három alapvető bázisra támaszkodik: a keretek, azaz az intézményi hálózat létrehozása és változásai, valamint az intézmények működése és nem utolsósorban az intézményrendszert működtető hivatalnokok. A konferencián mindhárom területen jelentős eredményekről számoltak be a hallgatóságnak. A már ismert intézményi hálózatról alkotott képünk újabb, főként regionális és helyi elemekkel gazdagodott mind a vármegyei igazgatás, mind pedig az igazságszolgáltatás területén. A levéltárakban igen kedvelt igazgatástörténet alapvetése, Ember Győző közigazgatás-történeti szintézise volt a mintája annak a sorozatnak, amely leginkább a központi kormányzati intézmények kutatását tűzte ki céljául. A vizsgálatok leginkább az elvárt, az instrukciókban meghatározott működési elemeket mutatta be, de már ekkor igyekeztek feltárni azokat a jellegzetességeket, amelyek a valódi működést mutatták be. Ez a legnehezebb kutatási terület, mivel itt nem elég az intézmény életét alapvetően meghatározó utasítások feltárása, hanem a mindennapi hivatali gyakorlatot a nagy mennyiségű iratanyag ismeretében lehet rekonstruálni. Ebben nagy segítséget jelentenek azok az esettanulmányok, amelyekből a konferencia során több elhangzott, és amely a működés megbicsaklásait, a gyakorlati megoldásokhoz vezető utat ismertették. Az intézményi hálózat mellett a konferencia súlypontja a hivatalnokság, a tisztviselők társadalomtörténeti vizsgálata volt. A kiválasztódás és kiválasztás szempontjaira a késő középkortól a 18. századon át a 20. század elejéig láthattunk példákat. Ez utóbbi terület egyben az igazgatástörténet sokáig elhanyagolt része volt, a fehér foltok kiszínezésében a konferencia előadásai jelentős lépést jelentettek, egyben rámutattak azokra a hiányokra és kérdésekre, amelyek további új kutatásokra és újszerű forráselemzésre sarkalják a kutatókat.
Új hozzászólás