Harminc évvel ezelőtt. II. János Pál pápa magyarországi látogatása
Amikor II. János Pál pápa megcsókolta hazánk földjét a ferihegyi repülőtéren, 1991. augusztus 16-án (Fotó: MTI/Soós Lajos)
„Bízom abban, hogy a magyarok milliói egyesülnek imádságunkkal azért, hogy eredményes legyen munkátok, amellyel a küszöbönálló új évezrednek egy szép Magyarországot igyekeztek építeni. Isten, áldd meg a magyart!” – mondta II. János Pál pápa, amikor először Magyarország földjére lépett 1991. augusztus 16-án.
II. János Pál pápa megválasztását 1978-ban nagy érdeklődés övezte Magyarországon. Személye és a szocialista országok sorsa miatti felelősségérzete iránt a kommunista vezetők sem maradtak közömbösek. A katolikus egyházfő 1979. június 2. és 10. közötti, lengyelországi zarándoklata kapcsán is nyilvánvalóvá vált, hogy tevékenységét a lengyel állampárt nem nézi jó szemmel. A lengyel vezetők aggodalma nem is volt alaptalan, hiszen a pápai látogatás „felrázta” a lengyel társadalmat és az ottani katolikus egyháznak nagy szerepe volt abban, hogy a nyolcvanas évek elején a Szolidaritás mozgalom megerősödött és elkezdődhetett a lengyel demokratikus átalakulás.
II. János Pál első magyarországi látogatására az 1989 és 1990 közötti, kelet-európai rendszerváltozások után került sor, de érdemes visszatekinteni az előzményeire, amelyek még a kommunista rendszer utolsó éveire nyúlnak vissza. Az akkori politikai viszonyok között a magyar főpásztorok „forradalminak” számító lépése volt, hogy a szentatyát az 1988. június 23-tól 27-ig tartó ausztriai apostoli látogatásakor meghívták Magyarországra.
Staub F. Bruno, az Elnöki Tanács elnöke 1988. augusztus 18-án invitálta meg hivatalosan II. János Pál pápát magyarországi látogatásra: „Meggyőződésem, hogy e látogatás újabb ösztönzést adna a kétoldalú, valamint a nemzetközi kapcsolatok és együttműködés továbbfejlesztésére, örömet és megelégedést jelent a katolikus hívők számára, és ezzel együtt az egész magyar társadalomnak is.” II. János Pál az 1988. november 10-én kelt válaszlevelében ezt írta: „Örömmel közlöm Önnel, hogy a meghívást elfogadom, abban a reményben, hogy a látogatás újabb ösztönzést adhat a nemes Magyar Nemzet és az Apostoli Szentszék közötti kapcsolatoknak, s egyúttal jó alkalom lesz a Katolikus Egyház fiainak a hitben való megerősítésére.”
A pápa meghívását augusztus 20-án jelentették be a Szent István bazilika előtti téren, mintegy százezer hívő jelenlétében megtartott ünnepi szentmisén, amelyen Szent István királyunk halálának 950. évfordulójára emlékeztek, és amely egyben a jubileumi év fénypontját jelentette. Mindez akkoriban azért tűnt „forradalmi” eseménynek, mert leszámítva a lengyel pápa 1979-es lengyelországi zarádokútját, hazánk lett volna az első kommunista ország, amelyet Karol Wojtyła felkeresett volna.
A látogatást a magyarországi politikai változások miatt végül elnapolták – az események folytán a katolikus egyházfő még egy kommunista országba kapott meghívást, és végül egy demokratikus országba látogathatott el 1991-ben. A pápai vizitet két fontos esemény előzte meg: Mindszenty József bíboros földi maradványainak hazaszállítása Esztergomba (1991. május 4.) és az utolsó szovjet katona távozása Magyarországról (1991. június 16.). A pápa így már egy teljesen szabad országba érkezhetett.
II. János Pál 1990. április végén Csehszlovákiába látogatott és a pozsonyi repülőtéren mondott szentmisét, amelyen a Szlovákiában élő magyar kisebbségen kívül Magyarországról érkezett zarándokok és a magyar püspöki kar tagjai is részt vettek. A szentatya homíliájában üdvözölte a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségeket, elsősorban a magyarokat, a szentmise végén pedig azt mondta a Magyarországról érkezett zarándokoknak: „viszontlátásra a következő nyáron hazátokban”.
A látogatás évében felgyorsultak az előkészületek. Meghívást kaptak a látogatásra a határon túl élő magyarok, hogy ők is részt tudjanak venni a pápai szentmiséken. Paskai László bíboros Nagyszombatba utazott, hogy az ottani főpásztoron keresztül az Esztergomi Főegyházmegye egykori területén élő magyarokat meghívja Esztergomba. Volt olyan helyszín, ahol a honvédség is kivette a részét a szabadtéri szentmisék szervezéséből. A korszakra jellemző, hogy az egyházmegyei hivatalok ekkor kaptak először telefaxot. Az ország keleti fele, ahol Máriapócsra készült a pápa, annyira elmaradott volt még, hogy teljesen új telefonközpontokat és utakat kellett építeni. A kormány jelentős összeggel járult hozzá ahhoz, hogy az ország, a helyszínek méltó módon tudják fogadni Szent Péter utódját. Gyors ütemben készült el Budapesten a pápai nunciatúra a XII. kerületi Gyimes utcában, hogy ott lakhasson a pápa és ekkor kapta vissza az Esztergomi Főegyházmegye a budai prímási palotát az Úri utcában, hogy az legyen a püspöki karral való találkozás helyszíne. Piero Marini prelátus, a pápa szertartásmestere 1991. július 27. és augusztus 1. között rendezte meg a helyszíneken a liturgikus főpróbákat.
A Nemzeti Előkészítő Bizottság a püspöki karral együtt augusztus 9-én a Parlamentben tartotta az utolsó közös nemzetközi sajtótájékoztatót: elküldték a meghívókat, a kormány és az egyház felkészült II. János Pál pápa fogadására.
A Külügyminisztérium munkatársa belső tájékoztató anyagban foglalta össze a magyar–vatikáni kapcsolatok alakulását a második világháborút követően, külön. A gépelt anyagot kézhez kapta Jeszenszky Géza külügyminiszter, Katona Tamás, a Külügyminisztérium politikai, és Somogyi Ferenc, a közigazgatási államtitkára, továbbá a külügyminisztérium egyik munkatársa, Peisch Sándor. Az iratból az is kiderült, milyen hangsúlyt fektettek a diplomácia területén az évfordulókra: II. János Pál pápa meghívását Szent István halálának 950. évfordulójára időzítették, míg a két állam közötti diplomáciai kapcsolatok teljeskörű helyreállítását a részleges megállapodás 25. évfordulójának alkalmából kezdeményezték.
Külügyminisztériumi „Emlékeztető” a magyar és vatikáni kapcsolatok alakulásáról 1945 és 1991 között, 1991. augusztus 6.
Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-k-160-1-936-15/1991 (Külügyminisztérium Adminisztratív iratok Vatikán 70.d.)
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, amely 1943-ban alakult és minden protestáns, ortodox és szabadegyházat magában foglal, nyilatkozatott adott ki, mert ők is várták a pápát Debrecenbe: „E látogatás során elsőrendűen azt hangsúlyozzuk, ami összeköt bennünket római katolikus testvéreinkkel. /…/ legyen fordulópont a mostani pápalátogatás az egymás közötti kapcsolatokban is.” A pápa utazása előtt augusztus 14-én küldte üzenetét a magyaroknak: „Nem csak azért jövök, hogy osztozzam örömötökben a visszaszerzett szabadságért, hanem azért is, hogy, /…/ a megbékélésre, az igazságosságra és a békére épülő társadalmat alkossatok!”
A budapesti repülőtérről a katolikus egyházfő első útja Esztergomba vezetett helikopterrel, ahol a szabadtéri szentmise előtt II. János Pál Mindszenty József sírjánál imádkozott, majd ugyanezen a napon visszatért Budapestre szárnyashajóval. A fővárosban a Duna két partján hívek tömegei várták, hogy a pápai hajó elhaladjon előttük. Este az Országházban az állami vezetőkkel, Göncz Árpád köztársasági elnökkel és Antall József miniszterelnökkel is találkozott. Ezt követően az Országház lépcsőjén üdvözölte a Kossuth téren összegyűlt több mint tízezres sokaságot. „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” – kezdte magyarul a beszédét Szent Péter utóda. Miután elnézést kért a kiejtéséért, kitért a lengyel-magyar történelmi kötelékekre és a következőképp méltatta a magyar nyelvet: „Nyilvánvalóvá vált, hogy nyelvetek nagyon szép és nagyon igényes, valójában egy szűk kapu. Olyan szűk, mint az a kapu, amelyen át a mennyországba kell bejutnunk. Ez azonban jó jel is lehet a magyarok számára. Mindazok, akik ezt a nyelvet beszélik, megtalálják azt a szűk kaput is, amelyik a mennyországba vezet. Ez egy jó prófécia számotokra. Én mindenesetre kívánom nektek, hogy lépjetek át a mennyek országának kapuján.”
Az ötnapos látogatás alatt az egyházfő több vidéki helyszínen is megfordult. Esztergom mellett járt Pécsett, Debrecenben, Máriapócson és Szombathelyen is. A vidéki helyszíneket általában délelőttökként látogatta, délutánonként visszatért Budapestre. Pécsről visszaérkezve augusztus 17-én a Magyar Tudományos Akadémia budai Várban lévő épületében találkozott a tudomány és a kultúra képviselőivel, akiknek elmondta, hogy az ész és a hit ugyanazon igazságot keresi. Augusztus 18-án Debrecenből visszatérve az apostoli nunciatúrán találkozott a zsidó hitközség vezetőivel. Másnap a szombathelyi látogatása után a Mátyás-templomban pap- és szerzetesnövendékekkel találkozott. Ezt követően a Népstadionba (ma Puskás Ferenc Stadion – LINK a Stadion neve alá: https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/monumentalis_beruhazas_koltsegvetesi_alultervezese) ment, hogy találkozhasson a magyar fiatalok egész seregével. A pódiumra fellépve magyarul köszöntötte az ott lévőket, ami hatalmas tapsvihart és ovációt váltott ki. „Isten szeret benneteket, mert ő maga is fiatal! […] Legyetek állhatatos és bátor ifjú keresztények!”.
A pápalátogatás fénypontja egyértelműen a Hősök terén celebrált szentmise volt augusztus 20-án. Még a szentmise előtt betegekkel találkozott a Szent István-bazilikában. A pápa miséjére hatalmas tömeg gyűlt össze. Egyes becslések alapján több mint félmillió hívő jött el. Jelen voltak a külföldi országok nagykövetei is, köztük a szovjet diplomáciai képviselet vezetője. Mivel éppen akkoriban hajtottak végre egy államcsínyt Moszkvában Mihail Gorbacsov és reformpolitikája ellen, így félő volt, hogy ismét a keményvonalas kommunisták szerzik meg a hatalmat, illetve veszélyben forgott a kelet-közép-európai országok visszanyert függetlensége is. Éppen ezért a katolikus egyházfő beszédében kitért az akkori helyzetre: A Szovjetunióból érkező hírek hallatán egyre erőteljesebben imádkozom Istenhez, hogy azt a nagy országot ne érjék újabb tragédiák. Azt kérem az imában, hogy a közelmúlt éveinek erőfeszítései, amelyek arra irányultak, hogy egy egész társadalomnak visszaadják hangját és méltóságát, ne kerüljenek veszélybe” – mondta II. János Pál. Szavaira a szovjet nagykövet felállt és elhagyta a Hősök terét.
A szentmise után a pápa a budai Várban lévő prímási palotába ment, ahol a püspöki karral ebédelt. II. János Pál pápa 1991. augusztus 20-án hagyta el hazánkat, amivel véget ért az első látogatása. A katolikus egyházfő még egy alkalommal, 1996. szeptember 6. és 7. között járt Magyarországon, ám ekkor csak Pannonhalmát és Győrt látogatta meg, Budapesten mindössze átutazóban volt.
Felhasznált források:
HU-MNL-OL-XIX-J-1-j-160-13-004031/1988 (Külügyminisztérium, TÜK iratok, Vatikán-102. doboz)
HU-MNL-OL-XIX-J-1-j-160-14-001734/1988 (Külügyminisztérium, TÜK iratok, Vatikán-68. doboz.)
HU-MNL-OL-XIX-J-1-k-160-1-7516/1988 (Külügyminisztérium, Adminisztratív iratok, Vatikán-93. doboz)
HU-MNL-OL-XIX-J-1-k-160-2-10096/1988 (Külügyminisztérium, Adminisztratív iratok, Vatikán-93. doboz)
Németh László: II. János Pál pápa magyarországi meghívásának története, 2. rész
(Letöltve: 2021. 08. 30.)
Filepkó Dominik: Kétszer is járt a magyar fővárosban II. János Pál pápa
(Letöltve: 2021. 08. 31.)
Szent II. János Pál pápa
(Letöltve: 2021. 08. 31.)
Zsille Gábor: Az első magyarországi pápalátogatás
(Letöltve: 2021.08.31.)
Új hozzászólás